Horgásszunk!

A mára kiválasztott bélyegeken műlegyek láthatók, amiket a sporthorgászok használnak azért, hogy jó fogásuk legyen. Több ezer különböző rovart imitáló csalit különböztetünk meg, amiknek a készítéséről először Claudius Aelianus római író írt 200 körül. Ezt követően csak egy 1496-ban megjelent horgászati szakkönyvben írnak erről, szerzője pedig egy Juliana Berners nevű apáca volt. 1652-ben jelent meg az első rajz a műlégyről, de ekkorra már a csali nem csak legyet, hanem mindenféle rovart, sőt madarat is imitált.
Négy nagy típusba sorolhatjuk a műlegyeket. A szárazlegyek a víz felszínén kell ússzanak, így könnyű anyagokból kell őket elkészíteni. A nedveslegyek közvetlenül a víz felszíne alatt kell, hogy ússzanak, ezek súlyra már kicsit nehezebbek. A nimfák egészen a mederfenékig kell, hogy eljussanak, speciálisan az ott élő fajok elfogására készülnek. Végül vannak a sztrímerek, amiknek a vízfelszín alá, de nem a mederig kell eljutniuk. A profi műlegyek elkészítéséhez megfelelő eszközökre (horog, satu, cérnák, tollak, bőr) és kézügyességre, valamint fantáziára van szükség. Az elkészítés pedig a légykötő asztalon történik.
A képen látható bélyegsort 1983-ban bocsátották ki Transkei államban, a Dél-Afrikai Köztársaságban. Transkei egyike volt az államilag támogatott faji megkülönböztetés (apartheid) idején létrehozott tíz törzsi területnek, vagy más néven bantusztánnak, ahol a feketéknek korlátozott önrendelkezést biztosítottak. Négy olyan terület volt, mint az ország délkeleti felén fekvő Transkei, ami kikiáltotta a függetlenségét, de ezt az országon kívül máshol nem ismerték el. A terület egy bantu népcsoportnak, a xoshának az ősi földjén jött létre 1976-ban és egészen 1994-ig létezett, amikor a többi bantusztánnal együtt beleolvadt az újonnan létrejövő nagyobb Kelet-Fokföld tartományba. Transkei területéről származott többek közt Nelson Mandela (1918-2013) dél-afrikai elnök is.