1987-ben az ENSZ az 1990-es évet többek közt az Írástudás nemzetközi évének jelölte ki, ennek emlékére került kibocsátásra ez a bélyegsor a délkelet-ázsiai Laoszból, ahol tanár, szülő, buddhista szerzetes és népviseletben levők tanulnak írni és olvasni. A nemzetközi szervezet egy 10 plusz 10 éves programot javasolt, aminek célja a írástudatlanság minimálisra történő csökkenése volt. A 6,769 milliós Laoszban ezek a programok megtették a hatásukat. A 2008-2012 közti adatok szerint a lakosság 72,7 százaléka tudott írni és olvasni, a 18-24 év köztieknél pedig a férfiaknak 89,2, a nőknek pedig 78,7 százaléka. A vidéki iskolák megnyitásával, a folyamatos tanító és tanárképzéssel egy időben a gazdaság is növekedni kezdett, az ország pedig egy stabil, mezőgazdaság alapú gazdaságot tudhat magáénak, ahol a gazdaság évente nagyjából 8 százalékkal nő.
A sok népcsoport közül egyedül az alföldi területeken élő laóknak volt iskolai oktatásban részük a 20. század első felében, mivel a többi népcsoportnak nem volt írott nyelve. Az évszázad közepéig a diákok nagy része
wat, azaz buddhista iskolába jártak, ahol lao és páli nyelveken tanulhattak. Ezek az intézmények azonban fiúknak lettek kialakítva, lányok a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása után, azaz 1975-től járhatnak hivatalosan iskolába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése