A kakas elköszön, jöjjön a kutya

Bár a kínai horoszkóp szerint még 2018. február 15-ig tart a Kakas éve, ezt a 2017. januárjában kibocsátott kisívet választottam, hogy zárjam az évet. Mozgalmas tizenkét hónapon vagyunk sokan túl, jó és rossz, vidám és szomorú dolgokon, de a bélyegek világára fókuszálva, sok szép új kibocsátás történt hazai és nemzetközi szinten. (Idén egy ország sem bocsátott ki Donald Trumpot ábrázoló bélyeget, viszont annál több volt a reformáció és Mária Terézia témájú.) Remélem jövőre néhányat be tudok majd ezek közül mutatni. A képen látható kisívet Petényi Tibor Zoltán grafikusművész tervezte, a bélyegek dombornyomottak és aranyfólia van egyes részein. Legközelebb 2029-ben lesz Kakas éve, de addig is várjuk a 2018-as Kutya évét. Boldog új évet mindenkinek! 

Kubai karácsony

A kommunista Kubában tilos volt a vallási jelképek használata, így a helyi posta a karácsonyi bélyegeket inkább az ország madárvilágának bemutatásával, a navidad, azaz karácsony szó feliratával és egy karácsonyi csengőpárral adta ki. Az 1965-ös bélyegek összesen 15 madarat ábrázolnak (három részben adták ki), a képen pedig a legkisebb értékek láthatók. A felső sort a csirögefélékhez tartozó narancstrupiál indítja, ami Észak-Amerika keleti felén költ, majd télre a karibi szigetvilágban, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi felén tölti. A madár Maryland amerikai szövetségi állam jelképe és a Baltimore Orioles baseballcsapat névadója. Mellette a sokszínű pápapinty látható, aminek hímje élete második évében lesz igazán sokszínű, előtte a tojóhoz hasonló fakó tollazatot visel. Az Egyesült Államok északkeleti felén költ, majd a karibi térségbe vonul. A sort a legyezőfarkú lombposzáta zárja, ami nem csak különböző erdőségek, de kultúrtájak lakója is. Kanadában és az USA keleti felén él és ez a faj is vonuló. Az alsó sorban két madár látható, melyek ugyancsak vándormadarak: az első a narancstorkú lombjáró, ami egy újvilági poszátafaj, és a rózsásmellű magvágó, ami nevével ellentétben nem csak magvakat, de rovarokat is fogyaszt. 

Egy kis hazai karácsony

A Magyar Posta 2010-ben Udvardi Erzsébet (1929-2013) festőművész alkotásait választotta ki a karácsonyi bélyeg témájának. A bélyegeken arany- és ezüstfóliát használtak, ami csillogó, fényes hatást kelt. A 80 forintos értéket 2011-ben és 2012-ben is újranyomták, hasonló technikával. Mindkét bélyegkép ugyanannak a festménynek, a Három királyok című alkotásnak a részletei, mely teljességében a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ Szent Orsolya kápolnájának oltárképe. A kápolnát 1940-ben alakították ki, de csak 1948-ig, az iskola államosításáig tudták használni. Egészen 2010-ig raktárként funkcionált, ekkor újították fel, az eredeti faliképeket is restaurálni tudták. A bélyegeket már itt kerültek bemutatása, sőt 2010. adventjén, a számos bibliai témájú festményt készítő Udvardi alkotásaiból kiállítást szerveztek.

Boldog karácsonyt kíván a BélyegTerasz!

2005-ben Mária ábrázolások kerültek erre a brit bélyegblokkra, amit karácsony alkalmából bocsátott ki a Brit Királyi Posta. Az első Mária ábrázolást a legenda szerint Lukács készítette, aki nem csak írt róla evangéliumában, de miután személyesen ismerte, le is festette. Erre azonban nincsenek bizonyítékok. Az biztos, hogy az első Szűz Anyát ábrázoló freskók Rómában készültek. A legrégebbi, a 2. század végén vagy 3. század elején készült fali kép Priszcilla katakombájában látható. Sajnos azonban, miután a kép készítője ismeretlen, arra sincs bizonyíték, hogy Máriát és a Kisdedet akarta volna ábrázolni. Ami biztos, hogy egy önálló kép egy lefátyolozott nőről, aki gyermeket tart a karjában. A Mária ábrázolásoknak számtalan változata van, nem csak a különböző korokra és történelmi (akár egyháztörténeti) eseményekre vonatkozóan, de földrajzi tekintetben is. A bélyegblokk ennek sokszínűségét hivatott bemutatni. A felső sor első bélyege a karibi Haitiről származik ismeretlen festőtől, míg mellette Marianne Stokes (1855-1927) osztrák származású brit festőnő képe látható, ami 1907-1908 között készült. Mária portréjához egy ragusai (Szicília) olasz lány ült modellt. A sort egy ismeretlen művész 1900 környékén készült kőnyomata, vagyis litográfiája fejezi be. A második sort egy észak-amerikai indián törzs, a csaktók Mária ábrázolása indítja, amit John B. Giuliani atya (1932-) festett. Középen az indiai Mogul Birodalom területén, 1620-1630 között készült képrészlet látható, ami ma a legjelentősebb mumbai képtár kollekciójának részét képezi. A legnagyobb értékű bélyegen pedig Dianne Tschumut észak-ausztrál őslakos művész színezett homokból készült alkotását láthatjuk. Ezzel kíván a Bélyegterasz minden olvasójának kellemes ünnepeket!         

Madarak a Közel-Keletről

2007-ben bocsátotta a Szír Posta a képen látható ötöscsíkot, amin az országban megtalálható madárfajok kerültek. Az első a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő fehér gólya, aminek közel-keleti példányai is Afrika keleti felén telelnek. A következő madár a balkáni fakopáncs, ami Közép-Európától Törökországon át egészen Nyugati-Iránig megtalálható. Állandó fészkelő Magyarországon is, ahol nem csak erdőszegélyes területeken, de fás kultúrtájakon is él. A harmadik bélyegre a 44-52 centiméteres testhosszú kanalas réce került, ami nevét nagyjából hét centiméteres, kanálszerű csőréről kapta. Ezzel szűri ki táplálékát, ami általában szúnyoglárvából, és apró állatokból áll. A sivatagos területeken kívül az egész északi féltekén megtalálható, hazánkban védett faj, aminek eszmei értéke 50 ezer forint. A Kárpát-medencében élő példányok Dél-Európában töltök a telek, a délen élők nem vonulnak. Másik népszerű madár a gyurgyalag, ami rovarokkal, elsősorban méhekkel és darazsakkal táplálkozik. Fészkét löszfalakba vájja, amik nagyobb mozgástól összeomolhatnak, bedőlhetnek. Emiatt a madár élettere folyamatosan csökken, bár számos védelmi program jött létre a megóvásukra. Az utolsó, bélyegen látható faj a vadgerle, ami Észak-Európán kívül Európa-szerte költ. Vándormadár, ami a téli időszakot Afrikában tölti, majd visszatér költeni Európába. A mitológiában több istenséghez is köthető: Démétér, a mezőgazdaság és termékenység istennőjének egyik jelképe, illetve Fidész, a bizalom és megbízhatóság istennőjének szimbóluma volt.

Az élővizek városa: Tata

Komárom-Esztergom megyében található Tata városa, ami az őskor óta lakott. Hőforrásai, illetve a területén levő Öreg-tónak köszönhetően kedvező helyszínt biztosított a letelepedésre. Az államalapítás idejétől az 1200-as évekig az Árpád-házi királyok birtoka volt, bencés apátságát pedig I. István nevelőapja, Deodatus gróf alapította. 1221-ben olvasható először a város ma is használt neve, akkoriban a tóval körülvett várát viszont 1397-ben, Zsigmond király megbízásából kezdték el építeni. Ekkoriban állt már itt egy kisebb erődítmény, arra építették rá a jelenlegit. (1409-ig tartott az építése.) Később mezőváros lett, sőt, mivel Zsigmond király nagyon szeretett itt tartózkodni, a várban fogadta VII. Erik dán királyt, Marchiai Jakab főinkvizítort és Jagelló Ulászló lengyel uralkodót. 1459-ban Tata a szomszédos Tótvárossal egyesült, később ez a név Tóvárosra módosult. A képen látható bélyegsort és blokkot 2015-ben bocsátotta ki a Magyar Posta az az évi, itt megrendezett 86. Bélyegnap alkalmából. A 115 forintos értéken az Országgyűlés téren (1510-ben tartották Tatán) található a Harangláb, ami egy óratorony. Az 1763-ban átadott, eredetileg harangokat is tartalmazó építményt Fellner Jakab tervezte. A blokkon a 2,69 négyzetkilométeres területű Öreg-tó látható, ami az ország legrégibb mesterséges halastava. Eredetileg mocsaras, forrásokkal táplált terület volt, amit lecsapoltak. A mai napig az egyik legjelentősebb madármegfigyelőhely Magyarországon, 1977 óta természetvédelmi terület, 1989 óta pedig nemzetközileg is védett. 1943-ban készült Nagy Kovács Mária (1910-2005) többszörösen kitüntetett Keresztelő Szent János szobra, ami egy kis, mesterséges szigeten áll. A háttérben pedig a nagy múltú, tatai Eötvös József Gimnázium és Kollégium látható, amit 1765-ben alapítottak.

A függetlenség évfordulójára

Miközben 1940-ben a világ nagy része hadban állt, Brit-India nyugati felében, Lahor városában összeült az Összindiai Muszlim Liga nevű párt. A márciusi kongresszuson Muhammad Zafarullah Khan (1893-1985) pakisztáni jogász és diplomata elkészítette a lahori határozatot, amely szerint Brit-India keleti és északnyugati részeinek határait oly módon kell módosításokkal létrehozni, hogy a muzulmán többségű részek autonómok és függetlenek lehessenek. A határozatot A.K. Fazlul Hukk (1873-1962) az akkoriban Brit-Indiához tartozó Bengál (a mai Banglades) miniszterelnöke jelentette be. Érdekesség, hogy a Pakisztán megnevezést, bár először 1933-ban használták, de ekkortól lett közismert. A dokumentum népszerűsítésében kulcsszereplő volt Muhammad Ali Dzsinnah (1876-1948), aki bár korábban a muszlimok és hinduk békés együttélését támogatta, mégis elszakadáspárti lett, és az önálló Pakisztán alapító atyja, illetve első főkormányzója volt. A második és harmadik bélyegeken ő a vékony férfi sapkában. A briteknek ekkoriban nagyon fontos volt a hindu-muszlim egység, de úgy gondolták, hogy a brit fennhatóság megszűnése után is meg kell őrizni a békét, azaz valamilyen módon támogatni kell a muzulmánok elszakadását. Pakisztán és Banglades végül 1947-ben vált függetlenné Indiától. A képen látható hármassort a Pakisztáni Posta bocsátotta ki a határozat kihirdetésének 50. évfordulójára. Ezeken az akkori politikai vezetők láthatók. A baloldali szelvényen pedig a március 23-ai dátum olvasható, ami a kihirdetés napja, sőt azóta nemzeti ünnep, illetve a 60 méter magas Minar-e Pakistan nevű, 1968-ban átadott emlékmű, ami a konferencia emlékére épült.