Az írnokok lúdtollal, apró mécses mellett írták Európa-szerte a könyveket a középkorban, az illuminátorok (a mécsesek fényére utalva) pedig megfestették a könyveket. Nagyon aprólékos munka volt ez, ahol hibázni nem lehetett. Az 1450-es évektől lassan elterjedtek a nyomdák, de addig mindent kézzel másoltak. 1953-ban jelent meg a képen látható sor, ami az izlandi kéziratoknak állít emléket. Az első két bélyegen maga a kész és a készülő könyv látható. A harmadik bélyegen a
Stjórn című, 14. századi óészaki gyűjtemény egyik iniciáléja került. A három részre bontott gyűjtemény az
Ótestamentum fordítása. Nem tudni pontosan kinek a megbízásából íródott, de ami biztos, hogy nem egy időben íródtak és nem folytatólagos művek. A második sort a
Reykjabók, vagyis
Reykir könyve indítja. Röviddel 1300 után írta egy mára ismeretlen szerző, aki vizuálisan nem a legszebb könyvet hagyta hátra maga után de az egyik legjelentősebbet. Ez meséli el majdnem teljes terjedelmében (94 oldala maradt fenn és kettő hiányzik) a legismertebb izlandi elbeszélést, a
Njáls sagát, ami eredetileg röviddel korábban keletkezhetett. A
saga ( ejtsd szága), történetet jelent és egy korábban szájhagyomány útján terjedő, majd írásos, időnként versekkel tűzdelt elbeszélés, ami Izlandon volt elterjedt egészen az 1300-as évek végéig. Az utolsó, legnagyobb értékű bélyegre pedig egy 15. századi jogi könyv iniciáléja került. A legnagyobb izlandi és dán kézirat gyűjtemény az Arnamagaean Gyűjtemény, aminek sok ezer darabja van. Ezeket Reykjavíkban és Koppenhágában őrzik. A bélyegeken az értékek izlandi koronában és annak váltópénzében, az aurarban vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése