Középkori művek Izlandról

Az írnokok lúdtollal, apró mécses mellett írták Európa-szerte a könyveket a középkorban, az illuminátorok (a mécsesek fényére utalva) pedig megfestették a könyveket. Nagyon aprólékos munka volt ez, ahol hibázni nem lehetett. Az 1450-es évektől lassan elterjedtek a nyomdák, de addig mindent kézzel másoltak. 1953-ban jelent meg a képen látható sor, ami az izlandi kéziratoknak állít emléket. Az első két bélyegen maga a kész és a készülő könyv látható. A harmadik bélyegen a Stjórn című, 14. századi óészaki gyűjtemény egyik iniciáléja került. A három részre bontott gyűjtemény az Ótestamentum fordítása. Nem tudni pontosan kinek a megbízásából íródott, de ami biztos, hogy nem egy időben íródtak és nem folytatólagos művek. A második sort a Reykjabók, vagyis Reykir könyve indítja. Röviddel 1300 után írta egy mára ismeretlen szerző, aki vizuálisan nem a legszebb könyvet hagyta hátra maga után de az egyik legjelentősebbet. Ez meséli el majdnem teljes terjedelmében (94 oldala maradt fenn és kettő hiányzik) a legismertebb izlandi elbeszélést, a Njáls sagát, ami eredetileg röviddel korábban keletkezhetett. A saga ( ejtsd szága), történetet jelent és egy korábban szájhagyomány útján terjedő, majd írásos, időnként versekkel tűzdelt elbeszélés, ami Izlandon volt elterjedt egészen az 1300-as évek végéig. Az utolsó, legnagyobb értékű bélyegre pedig egy 15. századi jogi könyv iniciáléja került. A legnagyobb izlandi és dán kézirat gyűjtemény az Arnamagaean Gyűjtemény, aminek sok ezer darabja van. Ezeket Reykjavíkban és Koppenhágában őrzik. A bélyegeken az értékek izlandi koronában és annak váltópénzében, az aurarban vannak.   

Szörnyes Izland

Az izlandi folklór misztikus lényeinek legismertebbjei kerültek erre a bélyegívre 2009-ből. A felső sorba a lóbálnának fordítható állat került, ami szereti összezúzni a hajókat, a húsa pedig elpárolog az edényből, de úgy is ehetetlen lenne. Tőle jobbra a macska és róka keverékéből született skoffín került. Az utóbbi szó szokatlant, furát jelent és a rossz gyerekekre használják, de vigyázat, ez a lény megvakít, ha a szemeibe nézel! A második sorba az egérfejű bálna került, ami ugyancsak hajókat süllyeszt el, sőt van, amit egyben le is nyel. A legveszélyesebb a gonosz bálnák közül a mellette található vörös sörényűnek nevezett, ami élvezi a pusztítást. Középre egy selamodir, azaz anyafóka került, ami az összes fóka védelmezője, de belföldön is megtalálható, nem csak a tengerparton. Mérete miatt tekinthető szörnynek. A halszerű öfuguggi egy halszerű lény, aminek uszonyai fordítva nőttek. Húsának fogyasztása halált okoz, a szót az izlandiak pedig a perverz szó szinonimájaként használják. A negyedik sorban egy tengeri bika látható, ami egy kétéltű lény. A tengerekben él, de a szárazföldön is megtalálható valódi tehenek között. Tőle jobbra egy pikkelyekkel borított, medveszerű szörny került, ami ha közel kerülünk hozzá, mérget köp, amitől elégünk. Ezzel is nagyon vigyázzunk! Az utolsó sorba egy szellemmacska került, ami a születése után a földbe ássa magát és három év után tér vissza, hogy mindent elfogyasszon. Ökörméretű élőlény, ami egy élőlényt se hagy élve. A fjörullali nevű élőlény pedig egy fókaszerű, bárányszerű állat, ami leginkább terhes nőket fogyaszt. Óvatosan Izlandon! 

Récefélék

A Természetvédelmi Világalappal közösen bocsátotta ki a képen látható, lúdalakúakat ábrázoló bélyegsort az Izlandi Posta 2011-ben. A felső sorban levő, belföldi értékek elsőjére egy apácalúd került. Az északon élő faj magyar nevét jellegzetes fekete-fehér tollazatáról kapta. A középkorban azt hitték erről a vonuló madárról, hogy azért tűnik el fél évre, mivel a vízben a tengeri makkból (például a kacsa fejére hasonlító kacsakagylóból) kel ki, halként él, illetve fán terem. Mivel halnak tartották, 1215-ig (ekkor a pápa betiltotta az evését) böjt ideje alatt szabad volt fogyasztani. A következő bélyegre a fekete része került, ami Európa északi felén él egészen Szibéria közepéig. A 19. századig ezt a fajt is fogyasztották böjtkor, mégpedig Franciaország északi felén. Mivel a réce elsősorban csigát, rákot és hínárt fogyaszt, húsa szerintük a hal ízére hasonlított. Az alsó sorban levő bélyegek értékével Európa-szerte lehet levelet feladni. Az első bélyegen egy nagy lilik látható, ami több ezres egyedszámával a leggyakoribb hazai vadlúdfaj. Európa és Szibéria legészakibb területeiről érkeznek a Kárpát-medencébe telelni. A madár, nevét hangjáról kapta. Az utolsó bélyegre a kendermagos réce került, aminek hangja a varjakéra hasonlít. Elsősorban sekélyebb tavaknál, nádasokban él, hazánkban gyakori réceféle.