Az ókor óta ismert a mézeskalácsszerű sütemények készítése, hiszen az ógörögök voltak az elsők, akik ilyen jellegű édességet készítettek. Az eredetileg Kínából származó gyömbér pedig a Selyemút kereskedői hozták Európába, ahol először orvosságként használták és utána lett ismert fűszerként. A középkori Angliában váltak népszerűvé a különféle mintájú mézeskalácsok, amiket vásárokban lehetett kapni. I. Erzsébet 16. századi uralkodása alatt került cukormáz a süteményre, sőt, mivel rajongott ezekért, az udvarában megforduló személyek portréit is ráfestették a süteményekre. Ekkor azonban még nem karácsonyra készültek ezek, hanem bármikor kaphatók voltak: évszaktól függően készültek virág és madár mintájúak. A mézeskalács az elegancia jelképe lett Angliában, majd Amerikában, sőt az aprólékosan megmunkált fadíszítések is a mézeskalács nevet kapták. Magyarországra Németországok keresztül jutott el a mézeskalács és a mézeskalács házikó készítésének szokása. A Grimm fivérek Jancsi és Juliska című meséjének 1812-es megjelenése hamar népszerűvé tette az egyébként a 16. századtól készített ehető házikókat. Mivel sok esetben a cukormáz hóra emlékeztetett, így egyre inkább a téli szezonhoz lett köthető a készítése. A világ legnagyobb mézeskalács háza 2013-ban készült a texasi Bryan városában. A közel 90 ezer főt számláló városban építési engedélyhez kötötték a nagyjából teniszpálya méretű (234 nm), de ehető épület felhúzását. A 35,8 millió kalóriájú épület 4000 mézeskalács téglából épült és a Télapó fogadta benne a látogatókat. Ide klikkelve láthattok róla képet. A képen látható öntapadós karácsonyi bélyegeket 2013-ban bocsátotta ki az Amerikai Posta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése