Mézeskalács történelem

 Az ókor óta ismert a mézeskalácsszerű sütemények készítése, hiszen az ógörögök voltak az elsők, akik ilyen jellegű édességet készítettek. Az eredetileg Kínából származó gyömbér pedig a Selyemút kereskedői hozták Európába, ahol először orvosságként használták és utána lett ismert fűszerként. A középkori Angliában váltak népszerűvé a különféle mintájú mézeskalácsok, amiket vásárokban lehetett kapni. I. Erzsébet 16. századi uralkodása alatt került cukormáz a süteményre, sőt, mivel rajongott ezekért, az udvarában megforduló személyek portréit is ráfestették a süteményekre. Ekkor azonban még nem karácsonyra készültek ezek, hanem bármikor kaphatók voltak: évszaktól függően készültek virág és madár mintájúak. A mézeskalács az elegancia jelképe lett Angliában, majd Amerikában, sőt az aprólékosan megmunkált fadíszítések is a mézeskalács nevet kapták. Magyarországra Németországok keresztül jutott el a mézeskalács és a mézeskalács házikó készítésének szokása. A Grimm fivérek Jancsi és Juliska című meséjének 1812-es megjelenése hamar népszerűvé tette az egyébként a 16. századtól készített ehető házikókat. Mivel sok esetben a cukormáz hóra emlékeztetett, így egyre inkább a téli szezonhoz lett köthető a készítése. A világ legnagyobb mézeskalács háza 2013-ban készült a texasi Bryan városában. A közel 90 ezer főt számláló városban építési engedélyhez kötötték a nagyjából teniszpálya méretű (234 nm), de ehető épület felhúzását. A 35,8 millió kalóriájú épület 4000 mézeskalács téglából épült és a Télapó fogadta benne a látogatókat. Ide klikkelve láthattok róla képet. A képen látható öntapadós karácsonyi bélyegeket 2013-ban bocsátotta ki az Amerikai Posta.

Finomságok Szlovéniából

A Szlovén Posta három bélyegpárt adott ki 2009-2011 között, amin helyi különleges ételek láthatók. Az elsőn a funsterc, vagy más néven a bányászok napsütése, ami egy liszttel és vízzel összekevert omlett. A Száva völgyében élő bányászok ritkán fogyasztott étele volt ez eredetileg, akiknek a tojás különlegességnek számított. A másik tányéron gránátos kocka, vagy grenadírmars vagyis krumplis tészta látható. A név és az étel a Monarchia idejéből származik, amikor az egyre nagyobb hadseregnek tápláló ételt kellett adni. Szlovéniában  nem kockatésztával eszik, ahogy nálunk. Ugyancsak Szlovénia középső részén fogyasztják a zasavskai májas hurkát, akár hidegen, akár melegen. A középső sorban a mezerli látható, ami az ország északi feléből származik. Disznó- vagy birkavágás idején fogyasztották ezt a belsőségekből (szívből és tüdőből), tojással és kenyérrel összegyúr, sült gombócot, amit ecetes és hagymás burgonyasalátával esznek. Hasonló helyszínről ered a koroskai túrókrém vagy körözött, amit hagymakarikákkal és tökmagolajjal fogyasztunk. Alul a Skofja Loka város nevéből származó loska smojka került. Nagyon egészséges ételnek tartották, ami betegségeket is gyógyít. Friss tarlórépába kell zsírral összekevert búzadarát tenni, és kemencében kell megsütni. Az utolsó bélyegre pedig egy nálunk is kedvelt édesség, de ebben az esetben a Bledhez köthető krémes került. Az utolsó bélyegeken nincsen számérték, ezt a „D" helyettesíti, ami nagyobb nemzetközi levelek feladására szolgál.      

Nassoljunk nápolyit!

1890-ben Josef Manner (1865-1947), 25 éves bécsi vállalkozó úgy döntött, hogy az addig a gazdagok kiváltságának tekintett csokoládét megpróbálja elérhetővé tenni mindenki számára. Megvásárolta leendő manufaktúrájának helyszínét, valamint a gyártási engedélyeket, ahol különböző csokoládés termékeket gyártott. 1898-ban úgy döntött valami újat próbál ki, így Nápoly mellől mogyorót hozatott, amit csokoládéval keverve bécsi üzemében krémmé alakított és kis ostyalapok közé töltött. Ebből lett a világ első nápolyi szelete, vagy más néven Manner-nápolyi, ami a mai napig rendkívül népszerű, és ugyanúgy, 49x17x17 mm-es szeletekben, tízesével csomagolva kapható. A bécsi Szt. István-székesegyházat (Stephansdom) ábrázoló, rózsaszín csomagolás változott az idők során, sőt az ízek száma is. Az első Manner-bolt a templom mellett nyílt, és a Bécsi főegyházmegye úgy engedte meg a cég logója részeként használni a templomot, ha Mannerék finanszírozzák egy, az épületen dolgozó kőműves munkáját. A mai napig létező, a Manner család tulajdonában álló gyárában 1912-re 3 ezer alkalmazottja volt, akiknek szociális bérlakásokat építtetett és oktatási intézményeket tartott fenn és ez a mai napig tart. A képen látható, retró reklámra hasonlító bélyeget az Osztrák Posta bocsátotta ki a híres osztrák termék századik évfordulójának alkalmából. A nápolyi olyannyira népszerű, hogy feltűnik az Arnold Schwarzenegger osztrák-amerikai színész főszereplésével készült Terminátor 3: A gépek lázadása című 2003-as akciófilmben, de a Jóbarátok (1994-2004) című tévésorozatban is. 

Édesszájúaknak, Portugáliából

Talán a leghíresebb portugál édességek kerültek erre a 2017-es bélyegsorra. Az elsőn a kötelezően megkóstolandó, sokak szerint a legismertebb helyi desszert, a pastel de Belém (magyarul betlehemi sütemény) került. Kígyózó sorok állnak a Belém-torony és a Szent Jeromos-kolostor világörökségi helyszínei mellett levő, 1837 óta működő cukrászda előtt, hogy megkóstolják ezt a különlegességet. A cukrászdában 150 fő dolgozik, napi 20-25 ezer! ilyen sütemény készül, a cukrászda pedig egy időutazás, ahol akár 300-400 fő is elfér. Minden a felszámolt kolostor szerzeteseivel indult, akik új megélhetés után kellett nézzenek és kitalálták, hogy a helyi cukorfinomítóban készítenek édességeket, amiket a mellette levő boltban adnak el. A receptet a mai napig 4-6 fő ismeri egy időben, akikre nagyon szigorú szabályok vonatkoznak: nem utazhatnak együtt, nem dohányozhatnak, nem ehetik ugyanazt egy étteremben, sőt megfelelő magasságúnak is kell lenni. A mai napig nem derült ki a titok, viszont országszerte kapható a pasel de nata, ami egy hasonló, rétestészta vékonyságú, főtt krémes édesség. A második bélyegen az észak-portugál Aveiro híressége az ovos moles látható, ami kagyló alakú ostyába töltött tojáskrém. Tojássárgájára hasonlít és többek közt abból is készül a rebucados de ovo, amit eredetileg apácák készítettek az ország középső felén levő Portalegrében. Az alsó sort egy kis faluból, Tentúgalból származó, ugyancsak cukrozott tojássárgájával töltött sütemény indítja, amit az Azori-szigetek egyikén, Sao Miguelen levő Vila Franca do Campo település édessége követ. Abrantes egy 40 ezer fős város Portugália közepén, ahol az utolsó bélyegen látható tigeladas készült eredetileg.