Vonatozzunk Szlovákiában!

Szlovákia közepén, a Gömör-Szepesi-érchegységben található a Feketegarami Erdei Vasút. A 16 kilométeres vonalat 1909-ben adták át a helyi fakitermelés előmozdításáért. Az első világháború alatt hadifoglyokkal hosszabbították meg a vonalat 131 kilométeresre, és annak ellenére, hogy 1927-ben megkezdődött a személyszállítás is, a forgalom folyamatosan csökkent, így a nyolcvanas évek végére majdnem az egész vonalat bezárták. 1992 óta múzeumként működik, tizenkét megállóval. A képen látható bélyegen egy, a prágai ČKD gyárban készült ČHLD mozdony látható. A második bélyeg a lengyel határhoz nagyon közel levő, Újbeszterce mellett található Vychylovkai Erdei Vasútnak állít emléket. Az első világháború alatt, három évig épült az eredetileg 61 kilométeres vasút, amit, mint előző társát is a fakitermelés miatt használtak. Mára nagy részét lezárták, de majdnem négy kilométer megmaradt múzeumvasútnak, ami áthalad a népszerű Kiszucai Skanzenen is. Érdekesség, hogy 270 méteres szintkülönbség van a két állomása között, de visszafordító pályával és a mozdony tolóerejének átirányításával áthidalható ez a magasságkülönbség. A két csodálatos grafikájú bélyeg 2005-ben került kibocsátásra.  

Nosztalgikus vonatozás

2001-ben döntött úgy a Magyar Posta, hogy útjára indítja a Nosztalgia kisvasutak című bélyegsorozatot. A megjelenést követő év után, 2004-ben és 2009-ben jelentek meg ehhez kapcsolódó vonatos bélyegek. A mai blogbejegyzésben az utolsó év sorozatát láthatjuk. A legkisebb értékű bélyegen Magyarország legrégebbi keskeny nyomtávolságú vasútja, az 1882 óta üzemelő, ma 16 kilométeres pályával rendelkező Zsuzsi Erdei Vasút látható. A Debrecenből induló, eredetileg fakitermeléshez használt kisvasút menetideje Hármashegyalja állomásig 40 perc, bár eredetileg 49 km-es távot tett meg Nyírbéltekig. A képen egy Mk48 sorozatú dízelmozdony látható. Ezt követi a Hortobágyi Nemzeti Park területén üzemelő Hortobágy-halastavi Kisvasút, aminek elsődleges feladata a halastavak madárvilágának bemutatása. 1915 óta üzemel az eredetileg halat és haltápot szállító lóvasút. A bélyegre pedig egy C-50-es, magyar gyártmányú kisvasúti dízelmozdony került. Az alsó sort a 8 kilométer hosszú, 1908-ban épített Nagybörzsönyi Erdei Vasút és egy MD-40-es dízelmozdony indítja. Ez hazánk egyetlen megmaradt csúcsfordítós üzemű vasútvonala, ami annyit tesz, a mozdony nemcsak húzni, de tolni is tudja a kocsikat. Az utolsó bélyegen a Morgó becenevű, 490,2 sorozatú gőzmozdony látható, ami a Szokolyához tartozó Királyrét és Kismaros közötti Királyréti Erdei Vasúton szállít utasokat. Ezeket a mozdonyokat 1905 és 1956 között gyártották a MÁV budapesti és az akkor Magyarországhoz tartozó resicabányai gyáraiban.