Portugál tájak

Az 1980-as, Manilában megtartott Turisztikai Világkongresszusra bocsátotta ki a képen látható bélyegsort a Portugál Posta. A bélyegeken a legfőbb, turisztikailag jelentős portugál tájegységek láthatók. Az elsőre a lisszaboni tengerpart került, ami az egyik leglátogatottabb része az országnak. A különböző stílusú kerületek és a számos fővárosi látnivaló népszerű területté teszik a tengerpartot és a Tejo folyó hatalmas öblét. A második bélyeg az ország középső területét képviseli, ami a Tejo folyótól délre elterülő, az ország majdnem egész déli felét meghatározó síkság. Az ország északnyugati felén található a Serra da Estrela nevű hegylánc, ami a túrázók és a síelők paradicsoma. Itt található a kontinentális Portugália legmagasabb pontja, ami 1993 méteres. (A legmagasabb hegycsúcs az Azori-szigeteken található és 2351 méter magas.) Az alsó sort az ország északnyugati felét jelképező Costa Verde képviseli. A magyarul zöld tengerpartot jelentő régió központja a borairól híres Porto, de kiemelkedő turistalátványosság Braga városa is. A Costa de Prata a Portó és Lisszabon közti tengerparti régió. Ennek központja Coimbra történelmi városa, ami az UNESCO Világörökségének részét képet. A tengerpartjai, kolostorai és múzeumai egész évben kikapcsolódást nyújtanak az oda látogatóknak. Ez került az ötödik bélyegre, az utolsó, legnagyobb értékűre pedig az ország déli, tengerparti területe, Algarve látható. A tengerpart szerelmeseinek egyik kedvenc úti célja, Albufeira és Faro pedig a legnagyobb regionális központok.      

Fregattmadarak

Öt fregattmadárfajt különböztetünk meg, amelyek az összes trópusi és szubtrópusi óceánon megtalálhatók. Mindegyik tollazatában dominál a fekete, villás farkuk és hosszú kampós csőrük van. A fiókák fehérek, míg a tojók hasa, alhasa ugyancsak fehér tollakkal borított. A hímeknek látványos piros légzsákjuk van, amiket párzáskor felfújnak, így udvarolnak a tojóknak. Szárnyfesztávolságuk elérheti a 2,3 métert, ami testsúlyukhoz képest rekorderré teszi őket. Heteken keresztül tudnak vitorlázni a tengerek felett halat és tintahalat keresve, de más madarak fiókáit is elragadják. A fregattmadarak kolóniákban élnek, ahol a számuk az ezer főt is kiteheti, és fákon fészkelnek általában 10-30 fős csoportokban. Évente egy tojást rak a tojó és a hímmel együtt nevelik fel a fiókát akár egy éve át is. Ezzel ők gondozzák minden madár közül a legtovább utódjukat. A madaraknak évek kellenek mire elérik a felnőttkort, addig nem is szaporodnak. A képen látható 2010-es bélyegsor az Ausztráliához tartozó, az Indiai-óceán keleti felén fekvő, Jáva szigetétől 350 kilométerre délre található Karácsony-szigeten élő Karácsony-szigeti fregattmadarat mutatja be. Rendkívül kicsi élőhelye miatt a faj súlyosan veszélyeztetett, nagyjából 7 ezer példány él belőlük. Ennek szárnyfesztávolsága átlagosan 2,15 méteres, tollazata barnás fekete. A tojó nagyobb testű, mint a hím, táplálékuk nagy részét pedig repülőhalfélék teszik ki. Régen a szigetlakók húsukért fogyasztották a madarakat, tollukat pedig díszként használták. (A bélyegek a Természetvédelmi Világalap [WWF] logójával jelentek meg.)  

Vándormadarak

Négy tengerparti vándormadár került erre az 1989-es négyestömbre, amit a csendes-óceáni Marshall-szigeteken bocsátottak ki. A bal felső sarokba egy vándorcankó került, amit szürkés szárnyairól, hátáról és fehér szemöldökéről lehet felismerni. A madár nyáron Oroszország távol-keleti felétől egészen Kaliforniáig megtalálható, télen viszont délre vonul, egészen Ausztráliáig. A tojó négy, olajzöld tojást tojik, kikeltésében a hím is segít. A vándorcankó melletti madár a kőforgató, ami az egész északi félgömbön megtalálható. Ez a rigótermetű madár a tengerpartok menti tundrákon költ, nevét pedig onnan kapta, hogy a köveket felforgatja, hogy az alatta levő csigákat, rákokat, rovarokat elfogyassza. Vonulásakor hazánkban is előfordul, eszmei értéke 25 ezer forint. A alsó sorban az ázsiai pettyeslile látható, Mint társai, ez is a földön fészkel és rovarokkal, illetve kisebb tengeri élőlényekkel, sőt bogyókkal is táplálkozik. Ezek a madarak 3-4 nap alatt Alaszka és Hawaii között 4800 kilométert repülnek egyhuzamban. Az utolsó faj a nagyobb rajokban élő fenyérfutó, ami az Északi-sarkvidék lakója. Homokos tengerpartokon, 3-4 tojást rak a földben levő mélyedésbe, de mire a fiókák megtanulnak repülni, már indulnak is délre, akár Brazíliáig is. A bélyegeken a madarak nevei latinul, angolul és Marshall-szigeteki nyelven is olvashatók.