Ezt a három darabból álló (a 2. és 3. légiposta bélyeg), 1955-ös Bartók Béla halálának tizedik évfordulójára kiadott sort azért választottam, mert nagyon jól láthatók rajta a vízjelek. A vízjel egy olyan bordázat, ami a hamisítástól és utánzástól védi meg a papíralapú értéktárgyat (bélyeg, értékpapír, bankjegy). A 13. század óta használnak vízjeleket úgy, hogy sajtolással viszik rá az ábrát az elvékonyított papírra. Az első, 1840-ben kiadott bélyegen, a Penny Black-en is volt vízjel, az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar bélyegeket 1881-től látták el ezekkel. 1962-ig, néhány sort kivéve mindegyik magyar bélyegben volt vízjel, összesen tizenhárom féle: több méretű korona, kereszt, betűk, címerek és csillagok. Ezen a bélyegen az ötágú csillagminta látható. A szakértők fény felé tartva vizsgálják a vízjeleket és vannak gyűjtők, akik ezek elhelyezkedését figyelembe véve gyűjtik a bélyegeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése