Hat ásványt mutat be ez az 1974-es bélyegsor, amit a Német Demokratikus Köztársaságban (nem hivatalosan Kelet-Németországban) bocsátottak ki. Az ásványok a szászországi Freibergi Bányászati Akadémiából származnak, amely a második bányászati iskola volt Európában, 1765-ös alapításától kezdődően. A városban először ezüstöt, majd később más érceket is találtak, aminek következtében Szászország legnagyobb városa lett, saját pénzverdével. A képen látható kőzetek: A csíkos jáspis, ami egy kvarcmódosulat és féldrágakő, a világszerte megtalálható, ugyancsak féldrágakő füstkvarc. Az első sor utolsó bélyege a változatos színű, ez esetben sárga topáz. Ennek a drágakőnek az európai előfordulása helye Szászországban található. A második sort az ametiszt indítja, amelynek színét a mangán és a vas-titán adja. A kvarcváltozatok közül a legkedveltebb, az ókorban pedig úgy tartották, véd a részegség ellen, innen származik neve is (
amethüsztosz: nem részegítő). A középső bélyegre az akvamarin került, aminek neve tengervizet jelent. A legenda szerint ez a hableányok kincse, ami így a tengerészek és a tengeren utazók szerencseköve lett. Színe minél jobban hasonlított a tengervíz színéhez, annál értékesebb volt. Az utolsó bélyegre a mesterségesen színezhető féldrágakő, az achát (régebben agát) került, ami számtalan formában előfordul világszerte, az egyszínűtől a sokszínű szalagosig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése