Mauritius egy kis szigetország az Indiai-óceán közepén, ami elsősorban különleges élővilágáról ismert. Több száz endemikus, azaz egy behatárolható területen belül élő, őshonos faj él és élt itt, sajnos azonban. több. az emberi beavatkozás miatt kihalt. 1968-ban bocsátották ki a képen látható bélyegsort, ami őshonos madárfajokat ábrázol. A szigetország 1968-ban lett független Nagy-Britanniától, de a bélyegeket korábban bocsátották ki, ezért került rá II. Erzsébet brit uralkodó portréja. Az első bélyegen a Mauritius szigetén élő pápaszemesmadár, a Zosterops mauritianus látható. Ezek a madarak rendszerint rovarevők, de gyümölcsöket is fogyasztanak. A második bélyegre a második legnagyobb szigeten, Rodriguesen élő szövőmadár-féle, a rodriguesi fódi került. 1968-ra életterük csökkenése miatt öt-hat pár maradt, de a sikeres fajfenntartó programoknak köszönhetően mára a faj sebezhető kategóriájú és nem veszélyeztetett. A harmadik bélyegre a veszélyeztetett mauritiusi sándorpapagáj került. A faj meghatározása a mai napig nem egyértelmű, mindenesetre a Mauritiuson élő fajt önállóként kezeli a tudomány. Ez is majdnem kipusztult a nyolcvanas évekre, mára azonban 300 él a vadonban. A második sort az erdőlakó mauritiusi kakukkgébics indítja, amit két kipusztult faj követ. Az első a mauritiusi gyümölcsgalamb, ami az erdőirtás és a behurcolt ragadozók miatt halt ki az 1800-as években. A madár fel tudta borzolni sörtés tollait nyaka körül, ami így pajzshoz hasonlított. A második kihalt madár pedig a mára legendássá vált dodó. Ezt a galambalakúakhoz tartozó, röpképtelen madárfajt az ember pusztította ki, később pedig az ember által elpusztított kihalt fajok jelképévé vált. Kevesebb mint száz év alatt, 1690-re pusztult ki az egy méter magasra megnövő, talajon fészkelő madár élőhelyének csökkenése, sok újonnan betelepített ragadozó faj, valamint legyilkolásuk miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése