Ady 100

A képen egy elsőnapi boríték, azaz first day cover (FDC) látható, amit Ady Endre halálának ötvenedik évfordulójára adott ki a Magyar Posta. Többféle FDC létezik, az utóbbi évtizedekben a leggyakoribban azok, ahol a borítékra a bélyegen kívül, egy, a boríték bal oldalán levő motívum, valamint egy speciális, ugyancsak a témához kapcsolódó bélyegző kerül. Ez esetben a híres költő stilizált síremléke látható a Fiumei úti temetőből, valamint a babérkoszorús bélyegző a kibocsátás dátumával, ami megegyezik a halál évfordulójával. A képen látható bélyeg nem önállóan, hanem egy sorozat részeként jelent meg, melynek neve Évfordulók-események. A hatvanas években nyolc éven át bocsátott ki ilyen sorokat a Posta, ezekben gyűjtve össze a legjelentősebb évfordulós eseményeket. Most pedig egy 1906-ban írt vers Adytól, ahol az a bélyeg nem ez a bélyeg.

 

A bélyeges sereg

Krisztus szent árnya s Heine ördög-arca Táncolnak előttünk az úton. Hull, hull a szitok, a röhej, a sugár. Szaladnak a bélyegesek S egy nagy csillag van a homlokukon. Választott fajzat: messze előtte Bitós, szomorú hegyek S ők mennek rongyoltan, szórtan, bélyegesen. Bús ördögök, szent mordály-égetők, Én veletek megyek. Véretek, ha idegen is százszor, Mégis az enyém, az enyém, Véres ajkakkal mézes asszonyaitok S nyitott szívvel baráti, hű fiúk Átöntötték belém. Büszke kárhozók, eldobhattok százszor, A lelkem százszor utánatok oson. Örök bolygók, örök riasztgatók, Idő kovászai, megyek én is veletek Bélyegesen, csillagoson. Miénk ez a könnyes, nagy Élet. Kórágyon és kereszt alatt Hajrá, hajrá a Jobb felé. Én csunya, sárga-foltos seregem, Futok veled és megáldalak.

Madarak egy világkiállításra, hibákkal

A Spanyolország középső részén levő Salamancában megrendezett Nemzetközi Ifjúsági Bélyegkiállítás alkalmából került kibocsátásra ez a kubai bélyegsor 2002-ben, amin vízimadarak láthatók. Az első, legkisebb értékű bélyeg azért érdekes, mert a bélyegen levő latin névhez képest egy Pluvialis squatarola, azaz ezüstlile látható a képen és nem egy törpepartfutó, azaz Calidris minutilla. Az ezüstlile az Antarktisz kivételével mindegyik kontinensen megtalálható. Ezt követi a mocsári cankó, ami egy Észak-Amerikában honos vándormadár. Párzási időszakban erdők rejtett mocsaraiban fészkel, majd délebbre vonulva a tengerpartok madara lesz. A kanadai lile egy 17-19 centiméter hosszú madárfaj, ami a harmadik bélyegre került. Vonuló madár ez is, ami Kanada északi felétől egészen a dél-amerikai Patagóniáig megtalálható. A második sorban látható a törpepartfutó, ami a legkisebb tengerparti madár, latin neve pedig a Calidris minutilla, ami méretére utal. Nagyjából 15 centiméteres hosszúságú faj, ami apró puhatestűekkel és rovarokkal táplálkozik. Az utolsó madárfaj, ha a képet nézzük az álarcos vízicsibe, persze ennek a latin neve is teljesen más, mint amit a bélyegen olvashatunk. A bélyeg szerinti Arenaria interpres a csigaforgató neve. Ennyi hiba nagyon ritkán szokott lenni bélyegen, mint ezen a soron. Az álarcos vízicsibe is amerikai madárfaj, ami sűrű mocsarakban él. Általában 10-12 tojást rak, amit a szülők felváltva költenek ki. Mindegyik bélyegen láható a nemzetközi bélyegkiállítás logója, valamint egy virágzó tavirózsa.   

Katasztrófa a Donnál

1942-ben hozta  létre a Magyar Királyi Honvédség a 2. magyar hadsereget, ami azt a feladatot kapta, hogy menjen a Szovjetunió területén levő keleti frontra harcolni. A hadsereg kezdetektől fogva német irányítás alatt volt, nem volt ez másként a Donnál sem 1942 szeptemberétől. Ekkorra a német csapatok Sztálingrádra koncentráltak, a magyarok pedig több csata után, nagyjából 26-27 ezer főt veszítve kezdték védeni a folyót. A Don-kanyarnál berendezkedett 200 ezer fő hiányos felszereléssel, akadozó ellátással készült a következő csatára. Az év novemberében megszületett a döntés, hogy 45-50 ezer főt küldenek még (ebben 20 ezer munkaszolgálatos volt), hogy ennyi honvédet leváltsanak és hazaküldjenek. Az új csapatok megérkeztek, a hazautazók viszont nem indulhattak el, mivel 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg megkezdte támadását. A korszerűtlen fegyverzetű, hiányos egyenruhájú magyar katonák nem tudták magukat tartani a -30-35 fokos hidegben, a németek tartalékaikat nem vetették be, a magyarok viszont nem vonulhattak vissza. Január közepére a hadsereg 3 részre szakadt, de ekkora nagy része megsemmisült, vagy hadifogságba került. Csak március elején vonták vissza a megmaradt csapatokat és április elejétől másfél hónapon át hozták őket haza. Nagyjából 50 ezer katona halt meg, 50 ezer sebesült meg és 27-28 ezer vált hadifogollyá, akik közül csak 3-4 ezren tértek haza. Az anyagi veszteség 70 százalékos volt, a nehézfegyverzet teljesen megsemmisült. Jány Gusztáv hadseregparancsnokot 1943 augusztusában felmentették, 1947-ben háborús bűnösként halálra ítélték, 1993-ban rehabilitálták. A Don-kanyarnál történt katasztrófa a magyar történelem egyik legmegrázóbb eseménye. A képen látható bélyeget, ami egy korabeli fénykép alapján készült, 2003-ban adta ki a Magyar Posta a katasztrófa hatvanadik évfordulójára.     

Egy hajó emlékére

1912-ben kezdték el építeni az akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchiához tartózó Fiume kikötőjében az SMS Szent István nevű csatahajót. Modern csatahajókat szeretett volna a Monarchia haditengerészete, így négyet rendeltek meg. Az egyik hajó neve után a Tegetthoff-osztályúnak nevezett hajók a legnagyobbak és legmodernebbek voltak a Monarchiában, a Szent István pedig az egyetlen volt magyar névvel. A Ganz hajógyárban elkészített, 152 méter hosszú hajót 1915 végén állították szolgálatba, de különösebb feladatot nem kapott, az Isztriai-félsziget déli felében levő Pula kikötőjében horgonyzott. 1918 júniusában döntöttek úgy, hogy bevetésre küldik: az Adriai-tenger déli felén, az Otrantói-szorosban levő tengeri blokádot kellett volna megszüntetnie. Bár a hajó fegyverzete kiemelkedő volt, de a torpedóvédelme nem volt a legkorszerűbb, így egy torpedókkal felszerelt olasz motorcsónak a közelébe került és elsüllyesztette. A betörő víz útját nem tudták megakadályozni, a hajó pedig az oldalára fordult és elsüllyedt. Mindez filmen is látható, ezzel ez lett az első világháborús csatahajó, aminek az elsüllyedését rögzítették. 89 ember életét követelte a tragédia, akik próbálták a betörő víz útját meggátolni. A hajóroncsot 1974-ben találták meg, azóta hadisír. A Szent István elsüllyedésének századik évfordulójára bocsátotta ki a képen látható bélyegblokkot a Magyar Posta. A blokk jobb felső sarkában olvasható Permuda-szigetnek a neve, aminek a közelében elsüllyedt a hajó.       

Új évre, avagy Fagy Apó bélyegen

A Télapó nem azonos a Mikulással, más a karakterek eredete is, de mindegyiket fehér szakállas öregembernek ábrázolják, piros ruhában. A világ több országában van a Télapónak megfelelő, vagy hozzá hasonló karakter, aki decemberben megajándékozza a gyerekeket. Ilyen az orosz Gyed Moroz, azaz Fagy Apó, aki Szilveszter estéjén visz ajándékot a jó gyerekeknek. Ezt azonban nem egyedül teszi, hanem Sznyegurocskával, aki segítője és unokája is. Fagy Apónak kör alakú kucsmája van és bokáig érő bundája, illetve egy három ló húzta szánon közlekedik. A 19. századi orosz irodalomnak köszönhetően lett a karakter rendkívül népszerű, illetve alakult ki róla az a kép, amilyennek az emberek napjainkban is elképzelik. Az 1917-es orosz forradalom után a karácsonyi hagyományokat nem támogatták a hatalmat átvevő kommunisták, mivel azokat vallásosnak és a tőkések szórakozásának tartották. 1928-ban a papok és a kulákok szövetségesének tartották és megpróbálták betiltani. Ennek ellenére voltak szovjet politikusok, akik amellett álltak ki, hogy Fagy Apó pogány és nem keresztény eredetű, valamint, hogy a szovjet gyerekek örülnek a létezésének. 1962-ben bocsátott ki először újévi bélyeget a Szovjet Posta, de ezeken általában kommunista jelképek (vörös csillag, Kreml épülete) voltak. Először 1989-ben került Gyed Moroz bélyegre, ábrázolása, bár nem minden évben, pedig folytatódott. A képen látható bélyeget 1994-ben adta ki az Orosz Posta. Ez az első orosz újévi bélyeg Fagy Apóval. A bélyegen boldog új évet is kívánnak, és az ország neve is olvasható cirill betűkkel.