Tökvicsori Halloweenre

Ma tartják Halloweent világszerte, ennek egyik legnépszerűbb jelképe pedig a töklámpás. A tökfaragás azonban nemcsak az angolszász kultúrkörben volt népszerű, hanem évszázadokra visszamenőleg Magyarországon is. A tökfaragás egyik első magyar emléke az Árpád-korból származik, amikor Salamon király bár elismerte unokatestvérét, Lászlót uralkodónak, de folyamatosan cselszövésekben vett részt. László király a visegrádi várba záratta Salamont, és hogy éjszaka is figyelni tudják, töklámpásokkal világították meg celláját. A történet szerint a töklámpások fényét a Dunáról is lehetett látni, innen ered a „fénylik, mint Salamon töke" közmondásunk. Persze ez csak egy változata a történetnek. Számos helyen tökvicsorinak hívták a töklámpást, de Luca-napon (december 13.) is faragtak Luca-tököt. Skóciában tarlórépából és takarmányrépából faragtak arcot, amit később felváltott a sütőtök. (A skótok a mai napig büszkék arra, hogy nem tökből faragnak lámpást.) A legtöbb töklámpás pedig az Egyesült Államok északkeleti részét, a New Hampshire államban levő Keene és Laconia városaiban kerültek az utóbbi évtizedben meggyújtásra. Egyik évben 30 ezer töklámpás világított az éjszakában. Sajnos idén ez a több évtizedes hagyomány a koronavírus világjárvány miatt elmarad. A képen látható bélyeget az Osztrák Posta bocsátotta ki 2005-ben Halloweenre. A bélyegre egy töklámpás, a háttérben pedig egy seprűn repülő boszorkány, denevérek és egy bagoly került.

Madarak jótékonyságra

A német jótékonysági bélyegeknek sok évtizedes hagyománya van. Ezeknek a feláras bélyegeknek a felár összege különböző jótékonysági szervezetekhez kerül. A képen levő ívszéli bélyegsort 1998-ban bocsátotta ki a Német Posta és védett madárfajok kerültek rá. Az elsőn a kékes rétihéja látható, ami szinte egész Eurázsiában honos, de egy alfaja Észak-Amerikában is megtalálható. A hegyvidéktől a mediterrán területeken át egészen a sivatagokig különféle élőhelyei vannak. Ragadozó madár, ami a kisemlősöktől a rovarokig többféle állatot megeszik.A második bélyegre hazánk egyik közismert madara, a túzok került, aminek legnagyobb fészkelőhelye Kelet-Magyarországon található. Párzási időszakban a hím felborzolja tollait és táncolt jár a tojónak, ezt hívják dürgésnek. A sebezhető státuszú madár eszmei értéke egymillió forint. A harmadik faj a cigányréce, aminek élőhelye Európa keleti felétől egészek Thaiföldig tart. Rendszeresen költ hazánkban, van, hogy itt is telel és nem vándorol Afrikába. Fokozatosan csökken az élőhelye a második sort indító csíkosfejű nádiposzátának, ami 2011-ig Magyarországon is fészkelő madárfajként volt jelen, de sajnos azóta csak vonuló madárként találkozni vele. Mocsaras és szikes réteken költ, a telet pedig Afrika nyugati felén tölti. Egyedszáma folyamatosan csökken csökkenő élettere miatt. Az utolsó, legnagyobb értékű bélyegen a vörösfejű gébics került. Mint más gébicsfajok, elfogott táplálékának (rovarok, főleg sáskák, de akár kisebb madarak) egy részét bokrok tövisein raktározza. 18 centiméter a testhossza, Magyarországon pedig csak május és szeptember között található meg. Ezt követően Közép-Afrikába, a Szaharától délre repül, ahol a telet és a tavasz elejét tölti.  

      
 

A magyar festészet napjára

 Szent Lukács a festők védőszentje, október 18-a pedig a magyar festészet napja. A Magyar Posta sok éven át bocsátott ki festményeket ábrázoló bélyegsorokat. 1967-ben két ilyen sor is kiadásra került, ez volt a második. Az első festményen Fényes Adolf (1867-1945) Testvérek című posztimpresszionista műve látható, ami 1906-ban készült, és jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában látható. Ezt követi Glatz Oszkár (1872-1952) a nagybányai festőiskola egyik kiemelkedő alakjának Birkózók című festménye. A kép 1901-ben, a Balaton partján készül. Ugyancsak a nagybányai művésztelep első generációjának kiemelkedő alakja volt Ferenczy Károly (1862-1917), akinek 1903-as, Október című képe került a harmadik bélyegre. Az olajfestmény a Ferenczy család nagybányai otthonának kertjében készült. Az elsősorban Zebegényhez kötődő Szőnyi István (1894-1960) Asszonyok a vízparton című, 1930-as festménye látható. A második sort Csók István (1865-1961) Keresztpapa reggelije című olajfestménye indítja, amiben keverednek a festészeti műfajok, mint a portré, tájkép és csendélet. A festmény a művész balatonaligai nyaralójában készült. 1930-ban készült Derkovits Gyula (1894-1934) Végzés című alkotása, amin azt a pillanatot örökíti meg, amikor jelentős anyagi tartozásuk miatt feleségével együtt felszólítják, hogy ki fogják lakoltatni otthonukból. A legnagyobb értékű bélyegre pedig Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) egyik legjelentősebb alkotása, az 1900 körül festett Önarcképe került. Bár sokáig azt hitték, hogy a festmény Münchenben készült, de kiderült, hogy Gácson (a mai Szlovákiában), ahol patikusként dolgozott.     

100 éves a NOB

 1894-ben Pierre de Coubertin (1863-1937) francia történész, sportvezető kongresszust hívott össze, hogy újjáélessze az olimpiák hagyományát. Egy Párizsban élő görög írót és üzletembert, Dimítriosz Vikélaszt (1835-1908) kért fel, hogy vezesse a frissen megalapított Nemzetközi Olimpiai Bizottságot NOB), amelynek székhelye a svájci Lausanne lett. A NOB megalapításának 100. évfordulójára bocsátotta ki a Magyar Posta a képen látható bélyegsort. Az első bélyegen a legelső, 1896-ban, Athénban átadott érem, valamit a bélyegsor kibocsátása előtti, 1992-es, Barcelonában átadott érem látható. Az ókorban, eredetileg mészkőből épült a Panathinaiko stadion, amit nagyjából 400 évvel később fehér márvánnyal újra burkoltak. A 144 körül átalakított stadion 1896-ban, az olimpiai játékok előtt esett át egy óriási renováláson, aminek köszönhetően 45 ezer férőhelyessé vált és a kilencből négy sportág versenyeinek lett a helyszíne, továbbá a nyitó-, és záróünnepséget is itt tartották. Az épület a mai napig a világ egyetlen fehér márványból felhúzott stadionja. A harmadik bélyegre az olimpiai játékok latin jelszava, a Citus, altius, fortius!, azaz Gyorsabban, magasabbra, erősebben! került. Emellett, az olimpiai játékok zászlója, ókori maratoni futók, az olimpiai láng egy olimpiai lánggal futó látható rajta. A legnagyobb értékű bélyegre pedig de Coubertin báró került, aki a NOB második elnöke volt 1896-1925 között.    

Húsevő növények

A délkelet-ázsiai Laoszban adták ki 1995-ben a hivatalosan rovaremésztőknek nevezett növényeket ábrázoló bélyegsort és a hozzá tartozó bélyegblokkot. Nagyjából hétszáz olyan növény létezik, ami valamilyen módon csapdába csalja a rovarokat, hogy aztán enzimjeivel lebontsa azokat. Ez azt jelenti, hogy ezen növények tápláléka a rovar, más energiát nem tudnak kinyerni belőle. Ami közös a fajokban, hogy olyan talajban élnek, ahol kevés a nitrogén. 60 centiméter hosszúságúra is megnő a Nepenthes villosa nevű kancsókafaj, ami Borneó szigetének északkeleti hegyeiben él. Az akár 3000 méter magasan levű dzsungelekben honos növénybe belerepülnek és beleragadnak a rovarok, sőt kisebb emlősök és madarak, amiket aztán lebont. Észak-Amerika keleti partján őshonos a Vénusz légycsapója, ami talán a legismertebb húsevő növény. Ha a rovar rálép a növény tányérjának belső felére, azzal kis érzékelőszőröket aktivál, amiknek hatására becsapódnak a tányérok. Népszerű növény, aminek többfajtáját is nemesítették.50-100 centiméter hosszúságú a sárga kürtvirág, ami ugyancsak az Egyesült Államokban, annak délkeleti felén őshonos. Csapóajtajának belső felén virágszerű mintázatok vannak, a rovar pedig belecsúszik a viasszerű anyaggal és lefelé hajló szőrökkel borított kürtbe. A mellette levő, lila virágú kürtvirág (Sarracenia purpurea) a legelterjedtebb kürtvirágfaj, mivel az Egyesült Államok keleti felétől egész Kanadán át Alaszkáig őshonos. A kürtjébe hulló rovarok egy részét két szúnyogfaj fogyasztja el. Szőnyegszerűen szaporodik a délkelet-ázsiai Nepenthes ampullaria kancsókafa. Más fajokhoz képes alig termel nektárszerű anyagot, és a belsejében levő szőrök sem nőnek sűrűn. Emiatt a kancsóba hulló növényi részeket is megemészti, nem csak rovarokat. A bélyegblokkra a Nepenthes gracilis kancsókafaj került, ami szintén Délkelet-Ázsiában él, de az előző fajokhoz képest maximum 1000 méteres magasságig.