Szafarizás Dél-Afrikában

A Szváziföldi Királyság Afrika déli részének legkisebb országa, akkora mint a dél-dunántúli megyék és Zala megye együtt. 1968-ban vált függetlenné az Egyesült Királyságtól és azóta abszolút monarchiakánt működik. Az ország uralkodója III. Mswati, akit 1986-ban koronáztak meg, és az ő portréja látható mindegyik bélyeg jobb felső sarkában, valamint a második bélyegen az oroszlánkölykökkel. Ha valaki a természetbe vágyik, az érintetlen Afrikát szeretné látni, akkor Szváziföldön a helye. A 2002-ben kibocsátott bélyegsor is a turizmust reklámozza, ami mára teljesen biztonságossá vált országszerte. Az elsőn az ország törzsi fővárosának, Lobambának a népi kunyhói láthatók. Ezek nem csak skanzenbeli emlékek, de a mai napig használt lakhelyek is, sőt bérelhetők is vannak. A Hlane Királyi Nemzeti Parkban található a legtöbb nagyvad az országban és csak idegenvezetővel járható be az ország legnagyobb védett területe. Ha valaki krokodilt akar látni, a Mlilwane Vadvédelmi Rezervátumban kell keresse. A 46 négyzetkilométeres területen korábban gazdálkodtak és ónt bányásztak, mára azonban az állatoké a terület. A strucctartás nem tiltott Szváziföldön, csak a vadászatuk, így sokan a meggazdagodás reményében kezdik el ezeket a hatalmas madarakat tartani. Mivel sokan rossz körülmények közt nevelik a röpképtelen madarakat, a hatóságok 2021-ben is megpróbáltak számos tulajdonost megbüntetni, a madarakat pedig megfelelő körülmények közé helyezni. Angolul és zulu nyelven olvashatók a bélyegen ábrázolt képek.

Költészet világnapjára

 1999 óta ünneplik a költészet világnapját minden év március 21-én. Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) azért ezt a napot választotta, mert ez a tavasz első napja. Két, grafikailag nagyon szép bélyeget választottam ennek alkalmából. Az első bélyeget 1978-ban bocsátotta ki az Amerikai Posta Carl Sandburg (1878-1967) költő születésének századik évfordulója alkalmából. A bélyegre William Arthur Smith (1918-1989) képzőművész, grafikus 1953-as kőnyomata került. A svéd szülőktől származó, de már az Egyesült Államokban született Sandburg a XX. század első felének egyik legjelentősebb amerikai költőjeként tartják számon. Háromszor kapott Pulizter-díjat: kétszer költeményeiért, illetve Abraham Lincoln amerikai elnökről írt életrajzáért. Sandburg költészete elsősorban a Középnyugat iparosodó városairól, a vidéki Amerikáról szólnak. Magyarul Kukoricahántolók címen jelent meg verseskötete, de a Lincoln-életrajz is megjelent 1965-ben. Itt olvasható Sandburg egyik legismertebb verse, a Chicago magyarul. 

A második bélyeg a prágai születésű Rainer Maria Rilke osztrák költőre emlékezik. Halálának ötvenedik évfordulójára, 1976-ban bocsátotta ki az osztrák posta a művészt egy szecessziós fával ábrázoló bélyeget. Az 1875-ös születésű Rilke fiatalon eljutott Münchenbe és Oroszországba, a századfordulón Párizsban telepedett le. Auguste Rodin szobrász titkára lett, annak egyik tanítványát vette feleségül. Az első világháborút is Franciaországban vészelte át, versei 1917-től jelentek meg Magyarországon. 1919-ben költözött Svájcba, ahol egészségügyi okok miatt hosszabb időkre szanatóriumokba költözött. 1926-ban hunyt el leukémiában, a lírai munkásságáról ismert, mára a legnagyobb német nyelvű irodalmárok közé tartozó Rilke. Talán legismertebb magyar verse az 1908-ban írt Archaikus Apolló-torzó, ami önbeteljesedéséről és a művészet hatalmáról szól. 

Különleges erszényesek

Az átlagember a kengurun és koalán kívül nem nagyon tud említeni erszényes állatot, talán még a vombatot vagy az oposszumot. 334 erszényes fajt ismer a tudomány, amiknek a harminc százaléka nem Ausztráliában és Új-Guinea szigetén, hanem Észak- és Dél-Amerikában élnek. A képen levő állatok Ausztrália délkeleti államának, Victoriának az északi, hegyvidéki területein élnek. Az első bélyegen az óriás repülőerszényes került, amit 2020-ban három fajjá választottak szét. Ez az éjszaka aktív, eukaliptusszal táplálkozó emlős nagyjából 40 centiméter hosszú, farka viszont elérheti a 60 centimétert is. Fákon él és akár 100 métert is képes vitorlázni a fák között. Mint sok más erszényes, ez sem iszik folyadékot, ezt a fák leveleiből nyeri ki. A második bélyegen az óriás erszényesnyest látható, ami a legnagyobb erszényes ragadozó Ausztrália területén. (Az erszényes vagy tasmán ördög nagyobb, de az csak Tasmánia szigetén él.) Ez is éjszaka aktív, és az esőerdőktől a bozótosokig különböző területeken honos. Hossza a fejétől a farkáig 40-70 centiméter közt van, harapása testéhez képest pedig a második legerősebb az összes húsevő emlős közül. (Az első a tasmán ördög.) A harmadik bélyegre a mindösszesen 45 grammos hegyi erszényespelét választották. Ez a nagyobb egér méretű faj az egyetlen kifejezetten hegyvidéki erszényes Ausztráliában. A súlyosan veszélyeztetett státuszú állat 1500-1800 méter magasság közt él, összesen két különálló területen, ami együttesen 10 négyzetkilométer. Mivel közkedvelt síparadicsom mindkét terület, a vadonba történő visszatelepítésük és védelmük nagyon bonyolult. A legnagyobb értékű bélyegen a közönséges hegyi kenguru látható, ami a Nagy-Vízválasztó-hegységben honos. A rendkívüli bozóttüzek miatt 2020-ra élőhelyük 70 százaléka megsemmisült. A nagyjából fél méter magas állat növényevő, ami napközben sziklák, mélyedések közt pihen, éjszaka pedig táplálkozik. Az ívszéli bélyegsor 1990-ben került kiadásra.   

Kossuth, 1944

A képen levő bélyegsor az első, ami Kossuth Lajosról megjelent, halálának 50. évfordulóján. Az 1944-es, a Magyar Királyi Posta által kibocsátott bélyegsoron a nemzeti függetlenség legjelentősebb alakját, a Honvédelmi Bizottmány elnökét és Magyarország kormányzóját négy különböző módon ábrázolták. Kossuth az 1848. szeptember 19-én felolvasott követelései között szerepelt a jobbágyfelszabadítás, ami bár megtörtént, de a jobbágyok hatvan százalékának nem volt önálló földje, így elégedetlenséget váltott ki. Batthyány-kormány csak a szabadságharc után akart volna földet osztani, de erre nem került sor. A tényleges, földesuraktól való függetlenedés csak 1853-ban, császári paranccsal történt meg. A jobbágyokon segítő „Kossuth apánk" látható az első bélyegen. A második bélyegen a Kossuth-nóta első sora, a „Kossuth Lajos azt üzente..." olvasható. A toborzódal eredetileg a Rákóczi-korszakból származik, de pontosan a mai napig nem ismerik a keletkezését. Az biztos, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc legnépszerűbb toborzódala volt, amit annak leverése után betiltottak. A bélyegen a csatába menő katonákat látni. A harmadikon Kossuth, az „igazságunk apostola" látható, a szónok, aki már az 1825-27-es pozsonyi országgyűlésen is részt vett követként, és rövid idő alatt vált közismert politikussá. Az utolsó, 50 filléres bélyegen portréja látható az emigrációba vonult, Torinóban elhunyt államférfinak. A bélyegsort három grafikus, tervezte, a középső kettőt Légrády Sándor (1906-1987), az egyik legjelentősebb bélyegtervező.