Útszéli látnivalók

 Ha az ember utazik, időnként az út mellett kimagaslik valami szokatlan, érdekes, különleges. Négy ilyen kanadai látványosság került erre a 2009-ben kibocsátott öntapadós bélyegfüzetre. Mr. PG a Brit Kolumbia középkeleti részén fekvő Prince George városának jelképe. Fából van és eredetileg a város fakitermelésére hívta fel a figyelmet. 1960-ban készült, picivel több, mint 8 méter magas, PG fejének kerülete 1,5 méter. Éveken át több városban is előfordult, jelenlegi helyére 1970-ben került. 2020 tavaszán egy fehér zászlót tartott a kezében, amiben piros szív volt, ami a világjárvány miatti közösségi összefogást szimbolizálta. Sokkal északabbra, Kanada legészaknyugatibb territóriuma Yukon, ami hegyeiről, erdőségeiről és aranyáról ismert. Ennek déli részén fekszik egy kevesebb, mint ezer fős település, Watson Lake. Itt látható a Sign Post Forest, azaz Útjelző-erdő. 1942-ben egy munkagép ledöntött néhány útjelzőt, egy katonát pedig megbíztak, hogy helyezze vissza őket. A honvágytól szenvedő közkatona kirakott egy új táblát, amin szülővárosának neve volt. A település 4500 kilométerre volt a kihelyezett táblától. Ettől fogva került egyre több útjelző, rendszámtábla, üdvözlőtábla a területre, ahol mára legalább 80 ezer ilyen tárgy látható. Az Északnyugati területek déli részén, a maga 3,5 ezer fős lakosságával régióközpont Hay River. Alaszkától Grönlandig az északi népek inuksukokat, azaz kőből épült útjelzőket emeltek, de táborhelyre alkalmas helyet, sőt élelemforrást is jelöltek. Ezeket a több méter magas építményt messziről észre lehetett venni. A 2010-es, Vancouverben megrendezett téli olimpiai játékok egyik kabalája is egy embert ábrázoló inuksuk volt. A képen levő szobor Hay River településen látható és 1978-ban emelték a Sarkköri Téli Játékok sporteseményre. Az utolsó bélyegre az albertai Vegreville-ben látható piszanka, azaz ukrán húsvéti tojás került. A városka lakosságának nagy része ukrán, akik 1973 óta piszanka fesztivált is tartanak. Az alumíniumszobor 9 méter hosszú és 2,5 tonna, de ezzel csak a második legnagyobb a világon. A szobor a kanadai ukrán közösség legjelentősebb alkotása.   

Veszélyeztetett hüllők és kétéltűek II.

 Ahogy már több alkalommal is írtam, az ENSZ három központja (New York, Genf, Bécs) is bocsát ki önállóan bélyeget. A bélyegen levő nyelvből (angol, francia, német) lehet tudni ki a kibocsátó. A szervezet sok éven át bocsátott ki veszélyeztetett állat- és növényfajokat bemutató bélyegeket. A képen látható négyestömb 2006-os kiadású és Genfben adták ki. Az első bélyegen a Madagaszkár keleti felén, az Antongil-erdőben őshonos a paradicsompiros süketbéka látható. Mint sok más békafaj, ha veszélyben érzi magát ez is bocsát ki a bőrén keresztül méreganyagot, ami az embernél allergiás reakciót vált ki. A nőstény másfélszer akkora mint a hím, így párzási időszakban a hím lábain tapadókorongszerű képződmény nő ki, hogy ne csússzon le a nőstényről. Mivel dobhártyája színe teljesen beleolvad a bőrszínébe, ezért kapta magyarul a süket jelzőt. A második bélyegre a Szaharától délre megtalálható laposfejű kaméleon került. Testének hossza 35 centiméter így a nagyobb termetű kaméleonfajok közé tartozik. Több alfaja is van, amik kisebb szigeteken élnek. Nagyon keresett a gyűjtők körében, 1977-2011 között 111 ezer példányát adták el, ami miatt élőhelyén veszélyeztetetté vált. Az Amazonas medencéjében él a kutyafejű boa, amit nehéz észrevenni a fák lombjai között. Egész életét a fákon tölti, a talajra nem merészkedik. Főleg azokat a területeket szereti, ahol nagyobb vizes terület is található. Másfél-két méter hosszúra nő, táplálékát pedig lesből ejti el. Az utolsó bélyegen a sávos nyílméregbékát látjuk, ami Costa Ricában őshonos. Érdekessége, hogy fogságban nem termel mérget, így a vadonban táplálékából nyeri ki a toxikus anyagot, ami halálos is lehet. A tudósok a mai napig nem jöttek rá mit eszik, amiből mérgét kinyeri. Mint az előbb említett állatok, ez is az állatkereskedelem miatt vált veszélyeztetetté. Ide klikkelve olvashattok másik négy veszélyeztetett hüllőről. 

Csehszlovák repülők

 A Prága egyik kerületében levő Letov Repülőgépgyárat 1918-ban alapították, hogy az újonnan alakult Csehszlovákiának önálló repülőgép-javító üzeme legyen.  gyártású katonai repülőgépei legyenek. 1922-ben készült el az első saját fejlesztésű repülőjük, és és ekkor kapta a gyár mai nevét is. A Letov mozaikszó, annyit tesz Továrna na letadla, vagyis repülőgépgyár. A negyvenes évek végéig gyártottak saját gépeket (összesen 18-at sorozatgyártásban), majd az ötvenes évektől elsősorban szovjet nyomásra áttértek szovjet és más csehszlovák repülők, többek közt vadászgépek alkatrészeinek gyártásához. Elsősorban szárnyakat és a törzs hátsó részét gyártották és ez így van a mai napig: 2000 óta francia tulajdonban van és Airbus, Embraer és Boeing részegységek készülnek. A képen látható bélyegeket 1967-ben bocsátotta ki a Csehszlovák Posta. Az elsőn az 1958-78 közt gyártott LET L-13 vitorlázó repülő látható, ami a legtöbbet gyártott és legtöbb országban használt vitorlázógép. A következő a négyüléses, egymotoros L-40 Meta Sokol sportrepülő, szintén az ötvenes évekből. A harmadik bélyegre az L-200 Morava került, ami egy könnyű szerkezetű, négyszemélyes gép volt. A Magyar Rendőrség is használt ilyet. A második sort a „dongónak" becézett Z-37 Cmelak indítja, ami egy mezőgazdasági permetező repülő. A Zlín Z-526 Trener Master egy kétüléses repülő volt, amit mint műrepülő vált híressé, ezért van a bélyegen is fejjel lefelé. A Zlín melletti Otrokovicében található a Zlín Aircraft (régebbi nevén Moravan Otrokovice) gyár, amit 1934-ben a cipőiről ismert Bata család alapított. A kezdetektől fogva kisebb gyakorló, mezőgazdasági és műrepüléshez használt repülőket gyártott és gyárt a mai napig. Az utolsó bélyegre egy L-29 Delfín sugárhajtású kiképzőkép került, ami a Magyar Néphadsereg kiképzőgépe is volt. Ezt a Prága melletti Aero Vodochody gyárban tervezték és gyártották. Az 1919-es alapítású üzemben nem csak repülőket, de autókat, teherautókat is gyártottak, mára pedig repülőkhöz részegységek készülnek benne.     

Az oktatás mindenkinek jár

 Oktatást mindenkinek! - olvasható angolul és franciául ezen a kanadai bélyegen 1999-ből. A kibocsátás alkalma a Frontier College nevű, írástudást segítő szervezet megalapításának századik évfordulója volt. Az intézmény azért jött létre, hogy olyan személyeket tanítson meg írni és olvasni, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudtak iskolába járni, vagy lemorzsolódtak. A szervezet számos kanadai városban tart angol és francia nyelvű órákat, gyerekeknek, kamaszoknak és felnőtteknek, az órák pedig közösségi házakban, börtönökben, farmokon és menhelyeken vannak. Az intézmény jelenlegi nevét 1919-ben kapta (korábban Olvasósátor Szövetség volt), központja pedig Torontóban van. A szervezet állandó vezetősége mellett sok száz önkéntessel működik, akik elsősorban egyetemekről, főiskolákról érkeznek. Az 1800-as évek végén Kanada erdőségei tele voltak olyan fakitermelő táborokkal, ahol a fiatal férfiak, akiknek nagy része frissen érkezett bevándorló volt, nem tudott sem írni, sem olvasni. Alfred Fiztpatrick (1862-1936) presbiteriánus lelkész ötlete volt, hogy ezeknek az embereknek nem jótékonyság, hanem társadalmi igazságosság kell. Bár nagyon szűkös anyagi költségek mellett, de felállított egy olvasósátrat, ahol önkéntesek kezdték el tanítani a belépőket. A tanulóközpontú oktatás a mai napig sikeres és elismert. A képen levő bélyeg ívszéli, amiben vízjel rajzolódik ki.