Madarak a Kaukázus szívéből

Hegyi-Karabah egy Azerbajdzsánhoz tartozó köztársaság a Kaukázus déli részén, amit örmények lakják. 11500 négyzetkilométer, lakossága pedig 141 ezer fő. 1923-ban autonóm terület lett, de Sztálin parancsára nem Örményországhoz, hanem keleti szomszédjához csatolták. 1988-ban tüntetések kezdődtek, amiben az örmények követelték, hogy a területet csatolják hozzájuk. Több városban is halálos áldozatokat követelő összecsapásokra került sor, majd 1992-ben háború tört ki a területért, ami több tízezer halálos áldozatot követelt, zömében azerieket. 1994-ben Oroszország közvetítésével tűzszünetet hirdettek, ami a mai napig tartja magát. Sajnos mindkét ország elzárkózik a terület tárgyalásos rendezésétől, így viszonylag gyakran vannak a mai napig kisebb fegyveres összetűzések. Hegyi-Karabah 1996-ban kiáltotta ki függetlenségét, aminek saját parlamentje van, és 2005 óta saját pénzneme is. (Ezt inkább szuvenírként árulják.) Bár a területet Örményországon kívül hivatalosan csak másik három, korlátozottan elismert ország (Dél-Oszétia, Abházia és a Dnyeszter Menti Köztársaság), valamint az ausztrál Új-Dél-Wales ismeri el, önálló bélyegkibocsátása van. Sőt, a külföldi bélyegkatalógusokban (Stanley Gibbons, Michel, Yvert et Tellier) is szerepelnek bélyegei, pedig nem tagja az Egyetemes Postaegyesületnek (UPU), de a PostEuropnak sem, ami az EUROPA-bélyegekért felelős. A képen látható, ívszéli bélyegsort 2013-ban bocsátotta ki a Hegyi-Karabahi Posta, amin három madárfaj látható. Az elsőn egy fácánkakas, a másodikon egy barázdabillegető, a harmadikon pedig a kerencsensólyom, aminek hazánkban eszmei értéke egymillió forint. A bélyegeken a latin betűkön kívül örményül is olvasható a kibocsátó és a madár neve.

Bélyegek egy újabb arab szultánságból

Idén, a május 25-i posztomban írtam egy egykori arab szultánságról, most pedig egyik szomszédja következik. Az 1874-ben Bernben létrejött Egyetemes Postaegyesület (UPU) 75. évfordulójára bocsátották ki a képen látható bélyegsort a szervezetet szimbolizáló jelképekkel. A bélyegeket a mai Jemen területén bocsátottak ki, ami 1839-től az Egyesült Királysághoz tartozott és az Ádeni Protektorátus nevet viselte. A területet közigazgatásilag nyugati és keleti részre bontották és az utóbbihoz tartozott a bélyegkibocsátó Kuaiti Szultánság (és a korábban bemutatott Kathiri Szultánság is). A terület az Arábiai-félsziget déli részén, a tengerparttal párhuzamos Hadramaut régióban található, ami tulajdonképpen egy völgy, ami kettéosztja a félsziget legdélibb felét. A völgy tengerparti és sivatagi oldalát is magába foglalja a Kuaiti terület, ebbe ékelődött a Kathiri Szultánság. A Kuaiti Szultánságot 1858-ban alapították, amikor egy, az indiai Haidarabád uralkodójának szolgálatában álló arab katonatiszt elfoglalta a sivatagi Sibám városát, majd több stratégiai települést is a Katiriktől. Ez az állapot egészen 1967-ig állt fenn, ugyanis a hatvanas évek elején a terület nem akart csatlakozni a brit védelmét élvező Dél-arábiai Föderációhoz (a későbbi Dél-Jemenhez), inkább az ország keleti feléhez tartozó Dél-arábiai Protektorátus része maradt. Az ENSZ támogatásával népszavazáson döntöttek volna a helybéliek hovatartozásukról, de 1967 novemberében kommunisták vették át a hatalmat, az uralkodót száműzték, a területet pedig az újonnan kikiáltott Dél-Jemenhez csatolták. A terület korábbi fővárosa a tengerparti, 300 ezres Mukalla, ami utoljára 2015-ben szerepelt a hírekben, mint a jemeni Al-Káida terrorszervezet jemeni emírségének központja. Egy, az Egyesült Arab Emírségek által vezetett nemzetközi haderő tisztította meg a várost a terroristáktól, de a terület a mai napig rendkívül veszélyesnek számít. Az Al-Kuvaiti család pedig továbbra is száműzetésben él, az egykori uralkodó II. Ghalib (1948-) Londonban.

Bélyegek egy arab szultánságból

Az 1874-ben Bernben létrejött Egyetemes Postaegyesület (UPU) 75. évfordulójára bocsátották ki a képen látható bélyegsort, a szervezetet szimbolizáló jelképekkel. A bélyegeket a mai Jemen területén bocsátottak ki, ami 1839-től az Egyesült Királysághoz tartozott és az Ádeni Protektorátus nevet viselte. A területet közigazgatásilag nyugati és keleti részre bontották és az utóbbihoz tartozott a bélyegkibocsátó Kathiri Szultánság. A terület az Arábiai-félsziget déli részén, a tengerparttal párhuzamos Hadramaut régióban található, ami tulajdonképpen egy völgy, ami kettéosztja a félsziget legdélibb felét. A sivatagos, de klímájában mérsékelt Kathiriben a törzsi alapokon működő, leginkább muzulmán beduin társadalom a mezőgazdaságból élt (és él): datolyapálma és kókuszpálma, valamint búza és köles a legnagyobb bevételi forrás. A brit védelmet élvező szultánság 1967-ig maradt független, amikor az 1949 óta uralkodó Al Husszain ibn Ali szultán hatalmát megdöntötték, a terület pedig beolvadt a függetlenségét kikiáltó Jemenbe. Kathiri fővárosa Szeijun volt, ami napjainkban a régió egyik központja 75 ezres lakosságával és repterével. A város közepén áll a szultán több emeletes palotája, ami a városképet uralja. A bélyegeken a rúpia és annak váltópénze az anna olvasható, ami a helyi fizetőeszköz volt.    

Bélyegek egy ázsiai hercegségből

Léteznek olyan földrajzi területek, amik csak rövid ideig voltak függetlenek, vagy önállóan csak kis ideig bocsátottak ki bélyegeket. Ilyen volt Bahawalpur is, ami csak 1945-1950 között volt független bélyegkibocsátó. A képen látható sort az ENSZ egyik szervezetének, az Egyetemes Postaegyesületnek (UPU) a 75. évfordulójára bocsátották ki. A bélyegen látható a berni székhelyű szervezet logója, valamint az ország neve és a bélyeg értéke urduul és angolul. (Ezek voltak a hivatalos nyelvek.) Bahawalpur a mai Pakisztán keleti felén, Pandzsáb tartományhoz tartozik. A hercegi államot egy helyi kán alapította 1802-ben, de 1833-tól Brit-India alárendelt szövetségese lett. 1947-ig maradt fenn ez a helyzet, amikor is India és Pakisztán függetlenné vált. A terület muzulmán többségű lakossága és az uralkodó úgy döntött, hogy a muzulmán Pakisztánhoz fog tartozni, így az első hercegi állam lett, ami az új országhoz csatlakozott. 1955-ig autonóm terület volt, majd Pakisztán teljes körű része lett. Bahawalpurt mára közel 2,5 millióan lakják, fővárosa pedig a 600 ezres Bahawalpur, ahol a mai napig láthatók a helyi uralkodók palotái és erődítményei. A folyók által szabdalt, gazdag terület leginkább mezőgazdaságáról, azon belül is a gyapottermesztésről ismert. Az uralkodóház tagjai a mai napig népszerű és befolyásos személyek az országban, akik számos jótékonysági szervezetet, kórházat és oktatási intézményt támogatnak.

Postaszövetség

A berni központú Egyetemes Postaegyesület (UPU) 1874-ben jött létre, hogy biztosítsa a postai küldemények nemzetközi áramlását, az országból országba történő szállítást, később pedig, hogy világszerte koordinálja a postapolitikát. Korábban minden ország külön-külön meg kellett egyezzen, ha nemzetközi postaforgalmat akart bonyolítani. A bonyolultság miatt az Egyesült Államok 1863-ban kezdeményezte a postaforgalom egységesítését, de csak tizenegy évvel később döntött úgy Heinrich von Stephan, a Német Birodalom postaügyi minisztere, hogy létrehoz erre egy szervezetet. Az UPU 1948-ban az ENSZ égisze alá került, azóta is annak egy szervezete. A Postaegyesület négy részből áll: a stratégiai döntéseket hozó Kongresszusból, amit 2018-ban Etiópia fővárosában rendeznek meg, a Szervezeti Tanácsból, a Postaügyi Tevékenységek Tanácsából és a Nemzetközi Irodából. 1989-ben bocsátotta ki az Amerikai Posta ezt a képen látható négyestömböt, annak emlékére, hogy Washingtonban tartották a 20. kongresszust. A bélyegek futurisztikus űrjárműveket mutatnak be.