Kennedy bélyegen

Az Amerikai Posta szabályzata szerint élő emberről nem lehet bélyeget kibocsátani. Ilyen Magyarország is, illetve a közelmúltig Anglia is, ahol csak az uralkodó jeleníthető meg élő személyként bélyegen. 2015-ben aztán megjelentek brit komikusokról bélyegek, akik még élnek, így a több, mint 150 éves szabály megváltozott.
John Fitzgerald Kennedy (1917-1963) amerikai elnök rövid élete során is nagy formátumú, rendkívül népszerű és befolyásos ember volt, halála pedig megerősítette legendás személyét. Miután Dallasban merénylet áldozata lett, a nemzetközi postavilág sem késlekedett megemlékezni róla. Elsősorban arcképével díszített bélyegeket bocsátottak ki, de előfordulnak munkásságát (elsősorban az amerikai űrprogramot) bemutató kiadások is. A képen látható első bélyeg gyászbélyeg, amit az elnök első, halála utáni születésnapjára adtak ki. Veterán katonaként az Arlingtoni Nemzeti Temetőben örök nyugalomra helyezett elnök képe mellett egy mécses látható, valamint az „...és a fény abból a tűzből igazán megvilágíthatja a világot" idézet, ami az 1961. január 20-án elhangzott, elnökké avatási beszédének egy részlete. A jobb oldali bélyeg pedig 1967-ben, Kennedy ötvenedik születésnapjára került kiadásra. Azóta még kétszer adott ki az Amerikai Posta róla bélyeget, legutóbb századik születésnapja alkalmából, 2017-ben.  

Fantázialepkék

Zombory Éva (1927-1998) grafikusművész munkája látható ezen az 1984-es magyar bélyegsoron, amire lepkék kerültek. A dél-amerikai esőerdők lakója a tudományosan 1913-ban leírt orchidealepke, amit a Mexikótól egészen Dél-Brazíliáig honos amazonlepke követ. Ami érdekesség, hogy a két, képen látható faj nem hasonlít a valóságban levő fajokra. A második bélyegen levő Agra sara latin név nem létezik, csak a Helioconus sara, ami a kicsiny zebralepke, viszont annak teljesen más a szárnymintája, mint a bélyegen levő lepkének. A harmadik bélyegen levű lepke Közép-Amerika déli felétől egészen Ecuadorig megtalálható, a latin nevében szereplő cypris szó Aphroditéra, a szépség és szerelem istennőjére utal és annyit tesz: Ciprus asszonya. A sort a formosissima, azaz csodálatos nevű faj zárja, aminek szárnya a valóságban az olasz zászló zöld-fehér-piros hármasára hasonlít. Az alsó sort egy tarkalepkeféle indítja, ami hatalmas területen, Afrika déli részétől, a mediterrán térségen át egészen Indonéziáig fellelhető, tucatnyi alfajjal. Valószínűleg ez a faj látható egy 3500 éves luxori freskón, ami legrégebbi lepkeábrázolás. A hatforintos bélyegre egy ugyancsak dél-amerikai lepkefaj került, a sort végül az 1893-ban leírt paradicsomlepke zárja, ami Új-Guinea szigetén él. A képen látható lepke pedig hasonlít a valódi lepkére.

100 éves a csapat

Az ausztrál rögbiválogatott megalakulásának 100. évfordulójára került kibocsátásra a képen látható bélyegsor 1999-ben. A Wallabies néven emlegetett csapat kétszer nyert rögbi világbajnokságot (1991-ben Anglia ellen, 1999-ben Franciaország ellen), 2003-ban és 2015-ben pedig másodikok lettek. A tizenöt fős csapat tizenegy korábbi játékosa került be a sportág hírességeinek csarnokaiba. (Kettő van belőle.) 1889-ben játszották az első olyan meccseket (szám szerint négyet) Ausztráliában, ahol a britek ellen ausztrál születésű játékosok álltak fel. Egy évvel korábban látogattak először a britek Ausztráliába, de akkor az ausztrál csapat tagjai is angolok voltak. Az 1889-es játékok közül az első, Sydneyben megrendezettet megnyerték az ausztrálok, a következő hármat viszont az angolok. 1908-ban látogatott először ausztrál rögbicsapat a Brit-szigetekre, ahol a helyi újságírók a Rabbits, azaz nyulak nevet ragasztották rájuk. Mivel ezt az ausztrálok lekezelőnek tartották, elnevezték magukat wallabyknek. A wallaby a kis- és középtermetű kengurufajok neve, a csapat kabalája pedig Wally. A Wallabies mezének színe zöld és sárga, főtámogatójuk pedig 2004 ót a Qantas légitársaság.

Görögország teljes

Görögország mai határait 1948-ban nyerte el, amikor az Égei-tenger délkeleti felén található dodekanéz szigetek is az ország részévé váltak. Ezen esemény 50. évfordulójára bocsátotta ki a Görög Posta a képen látható bélyegsort. Az elsősorban Rodoszról, Koszról és Pátmoszról ismert Dodekanészosz összesen 12 nagyobb és 150 kisebb szigetből áll, amelyek közül 26 lakott. A terület elhelyezkedésének köszönhetően évezredek óta jelentős befolyással bírt, sőt az ókori Görögország szerves része volt. Lakói, bár a szigetek többször cseréltek tulajdonost, megőrizték görög nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat. 1912-ben az olasz-török háború során olasz csapatok foglalták el a szigeteket, akik kikiáltották az Olasz Égei-tengeri-szigetek nevű területet, aminek először katonai parancsnoka lett, később kormányzója. A terület 1943-ig olasz kézen maradt, amikor is német csapatok foglalták el és 1945-ig ki nem vonultak. Ezt követően brit fennhatóság alá került a szigetvilág, akik egy rövid átmeneti időszak után visszaadták a területet Görögországnak. A tárgyalások és a szigetek átadása látható az első, harmadik és negyedik bélyegen, a negyediken pedig a görög zászló, amiből kiemelkedik egy címer, amin az ókor egyik csodájának tartott rodoszi kolosszus díszít.     

A zene mesterei

Francia zeneszerzők láthatók ezen az 1992-es, feláras bélyegsoron, amit César Franck (1822-1890), belga-német származású orgonaművész és zeneszerző indít. A romantikus zene egyik kiemelkedő alakja, akinek egyik legismertebb műve a Panis Angelicus című motetta. Őt követi Erik Satie (1866-1925), a párizsi avantgárd mozgalom egyik jeles képviselője, a minimalizmus és szürrealizmus előfutára, kinek leggyakrabban játszott alkotása a három zongoraműből álló, 1888-ban bemutatott Gymnopédies. Középen látható Florent Schmitt (1870-1958), az apacsok (ez franciául huligánt is jelentett) zenei csoport tagja, akit Arthur Honegger (1892-1955) svájci-francia zeneszerző követ. Legismertebb műve az 1923-ban bemutatott Pacific 231, aminek megírását a gőzmozdony inspirálta és ami átírta a komolyzene szabályait. Honegger a párizsi Montparnasse negyedben alkotó Les Six csoport tagja volt, úgy, mint Georges Auric (1899-1983) és Germaine Tailleferre (1892-1983), akik a következő bélyegekre kerültek. Auric nem csak komolyzenei alkotásairól, de filmzenéiről is híres: ő írta többek között a Francia hatokhoz kötődő Jean Cocteau Orpheus (1950), illetve a Moulin Rouge (1952), a Római vakáció (1953), és A Notre-Dame-i toronyőr (1956) zenéjét. A neves csoport egyetlen nő tagja volt Tailleferre, aki rendkívül termékeny zeneszerző volt, több száz a nevéhez fűződő alkotással. A dőlt betűs részekre klikkelve meghallgathatók a művek.  

Nemzeti parkok az óceánon túl

Az ENSZ genfi központja bocsátotta ki a képen látható bélyegsort 2003-ban, amin az Egyesült Államok néhány nemzeti parkja látható, amik a Világörökség részét is képezik. Az elsőn az ország északnyugati csücskében levő, Olympic-félszigeten található Olympic Nemzeti Park óceánparti része látható. A park nem csak erről, hanem mérsékelt övi esőerdejéről is híres, ahol évente összesen majdnem másfél méternyi eső esik. Az 1938-ban létrehozott és 1981 óta világörökségi helyszínt a Great Smoky Mountains Nemzeti Park követi, ami az ország keleti felén elterülő, Appalache-hegység egy részén található. A Tennessee és Észak-Karolina államok között levő, 1940-ben létrehozott tájvédelmi terület (1983-ban lett a Világörökség része) a leglátogatottabb nemzeti park az Egyesült Államokban. Lenyűgöző szépségének köszönhetően 1890-ben lett nemzeti park a Kalifornia északi részén levő Yosemite Nemzeti Park, aminek egyik legismertebb látványossága a bélyeg bal felén látható El Capitano nevű szikla. A Great Smoky után egy évvel választotta be az UNESCO a rangos listájába. Ennél híresebb park talán csak egy van, az 1872-ben, világelsőként alapított, a bölényeiről, medvéiről és gejzírjeiről híres Yellowstone Nemzeti Park. A Wyoming államban levő terület 1978 óta a Világörökség egyik legnépszerűbb tagja. A Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkban két működő vulkánja, a Kilauea és a Mauna Loa a legaktívabb tűzhányók közé tartoznak. 1916 óta védett terület, ami 1987-ben, Hollókővel, az Akropolisszal és Velencével egy időben került a Világörökség közé. Ezt követi a floridai mocsárvidék, az Everglades, ami mára veszélyeztetett terület a beépítések és a mocsár lecsapolása miatt. A bélyegen mocsári cédrusok láthatók. A két legnagyobb értékre pedig újra két korábban említett nemzeti park került.

Rózsa, rózsa

Szapphó, ókori görög költőnő által a virágok királynőjének nevezett rózsának számos faját (a rózsák nemzetségébe nagyjából kétszáz faj tartozik) több ezer éve ülteti az ember dísznövényként. Már a középkor óta nemesítik őket Európában, gyakran a Távol-Keletről hozott példányokkal. Délkelet-Ázsiából származnak a folytonnyíló rózsák, amik segítségével az utóbbi száz évben több ezer fajta nemes rózsát sikerült létrehozni. A képen látható, 1982-ben megjelent bélyegsor ezek közül válogat. A Pascali fantázianevű rózsát 1963-ban mutatták be Belgiumban, amit két tearózsa-fajtából hoztak létre. Rendkívül népszerű a mai napig, 1991-ben a Rózsatermesztők Világszövetsége a világ kedvenc rózsájának választotta. Ezt követi a Michele Meilland, amit Francis Meilland francia termesztő nemesített 1945-ben. A sárga Diorama rózsát a hatvanas évek közepén mutatták be Hollandiában. Egy Angliából származó, 1956-ban bemutatott fajta a Wendy Cussons, ami nevét egy tisztítószer-gyáros család egyik tagjáról kapta. Kaliforniában (Herb Swim és O.L. Weeks együttműködéseként) került nemesítésre a második sort indító Invitation, ami 60-90 centiméter magasságúra nő. Egy német rózsanemesítő érdeme a Blue Moon, ami egy rendkívül illatos fajta, a sort pedig a Tropicana zárja, amit az előbb említett német, név szerint Mathias Tantau nemesített 1960-ban.

Madarak egy kiállításra

A világ egyik legrangosabb bélyegkiállítására, az 1986-os Stockholmia alkalmából került kibocsátásra a képen látható, madarakat ábrázoló vietnami bélyegsor. A legkisebb értékre a hazánkban és megtalálható gyurgyalag került, aminek élőhelye egészen Északnyugat-Indiáig, valamint Dél-Afrikáig tart. Mellette a varjúfélékhez tartozó, Délkelet-Ázsiában őshonos zöld kitta látható, amit egy a Vietnam déli részén levő Da Lat-fennsíkon élő gébicstimáliafaj követ. Ennek a madárfajnak a besorolása a mai napig nem eldöntött, mivel viselkedése más madárcsaládokba történő besorolásra is alkalmas. Középen egy újabb trópusi madár, a papagájricsóka látható, aminek hossza 28-30 centiméter és rovarokkal táplálkozik. Tőle balra egy ázsiai madár, a fehérfejű álszajkó került, ami tollazata miatt könnyen felismerhető. A kék szarka faji besorolása azért érdekes, mert évtizedeken keresztül azt hitték a tudósok, hogy a Távol-Keleten és az Ibériai-félszigeten élő madarak ugyanazon faj egyedei. Pár éve viszont genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy bár külsőre nagyon hasonlítanak, de külön fajokról van szó. Az utolsó bélyeg a Magyarországon is élő, de kilenc alfajú barázdabillegetőt ábrázolja. Végül a bélyegblokkon egy fiókáit etető, a légykapófélékhez tartozó fehérhátú sámarigó látható, ami szinte egész Dél- és Délkelet-Ázsiában megtalálható. Agresszív énekesmadár, ami minden más madarat elkerget a területéről.

A BélyegTerasz 3 éves

A blogom három éves lett, amit magam sem hittem volna, hogy megtörténik. Ennek örömére választottam ezt a képen látható, évfordulós kisívet, amin a Bécassine című képregény címszereplője látható. A Francia Posta 2005-ös kiadásának apropója, hogy a képregényt 1905-ben mutatták be egy lányoknak szánt újságban. A képregénytörténet első női főszereplője Bécassine, a fiatal bretagne-i szobalány, aki fehér fejkötőjével és fapapucsával helyi népviseletet hord. A karaktert eredetileg azért találták ki, hogy a városi lányok nevethessenek a különböző kalandokba keveredő, szerencsétlenkedő vidéki lányba, akinek neve a francia bolond szót is jelenti. Idővel azonban hősnővé vált, a Joseph Pinchon (1871-1953) által rajzolt alak pedig 1913-tól komplexebb történetek központi figurájává nőtte ki magát. Először a La Semaine de Suzette című lapban megjelenő képregény az első a mai napig rendkívül népszerű francia-belga képregények világában, amihez többek közt az Asterix, a Hupikék törpikék, a Tintin kalandjai, és a Lucky Luke is tartoznak. Bécassine történetei 1962-ig folytatódtak, több kiadóval és íróval, de a karakter a mai napig népszerű: két zeneszám született belőle, 1939-ben játékfilm, 2001-ben animációs film készült a szobalánnyal. Nagyon köszönöm minden olvasónak és érdeklődőnek, hogy három éven át kitartottak a blogom mellett, remélem még többen lesztek.