Portugália északi részén, a Douro folyó völgyében termesztik azt a szőlőt, amiből a portói bor készül. 1756 óta védett az a négy szőlőfajta amiből készül, illetve a terület, ahol nő, így ez a világ legrégebbi borvidéke. A szőlő meredek hegyoldalakon terem, így csak egészséges, fiatal vagy középkorú emberek szedhetik. A termés a hátukon cipelt kosárba kerül, majd a borászatokba viszik. Ott taposással nyerik ki a szőlőlevet, ami aztán hordókba kerül. Sajnos mára kevés ember szüretel és tapossa a szőlőt, így olyan kádakat terveztek, amibe rozsdamentes acél lábak taposnak, amik egy 80 kilós emberének felelnek meg. Pár nappal az erjedés megkezdése után 77 %-os, semleges borpárlatot tesznek a musthoz 1:5 arányban, így az alkoholtartalma nagyjából 20 %-os lesz. Az eljárást avinálásnak hívják és ezzel a portói likőrborrá válik. Amikor ez a keverék hordókba kerül, gályákon leúsztatják a Douro folyón és Portó (innen a bor neve) városától délre, a folyó másik partján, Gaia város pincéiben helyezik el őket. Ezek a pincék ugyanott vannak évszázadok óta a folyóparton. Innen pedig könnyedén szállíthatják a bort tovább, elsősorban Angliába. Azért oda, mert a portói egybeforrt a britekkel. A legenda szerint a napóleoni háborúk alatti blokádban nem jutottak borhoz, így kitalálták, hogy Portugáliából fogják beszerezni az italukat, főleg amiatt, hogy az nem ecetesedik meg. (Az avinálás miatt.) Persze ez egy történet a sok közül. Mindenesetre az ital olyan népszerű lett az 1800-as évekre, hogy az angolok felvásárolták a legnagyobb borászatokat, melyek közül sok a mai napig ugyanazon családok tulajdonába vannak. Három színkategóriájú lehet a portói:
Branco, azaz fehér,
Ruby vagyis vörös és
Tawny, ami topázsárgát jelent. Mindegyik különleges desszertbor, ha van lehetőségetek, kóstoljátok meg! A képen látható bélyegsort 1970-ben adta ki a Portugál Posta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése