Felhők

Mindenki ismeri a felhőképződést az iskolából, de azt már kevesen tudják, hogy Luke Howard, egy brit vegyész és amatőr meteorológus nevezte el a felhőket 1803-ban. A cirrus hajtincset jelent, a stratus rétegest, a cumulus rakást, a nimbus esőt. 10 felhőfajt (számos alfajjal) különböztet meg a Meteorológiai Világszervezet, mely az először 1896-ban megjelent Nemzetközi Felhőatlaszra támaszkodik. A felhők osztályozhatok légköri elhelyezkedésük (magasságuk) és alakjuk szerint. A 2004-ben megjelent, öntapadós amerikai bélyegek a legmagasabban levő felhőktől a földet érőig mutatja be a fajtákat. A cirrus felhők tengerszint felett 5-14 km között alakulnak ki, az első sor középső bélyegére pedig cirrocumulus, azaz bárányfelhő került. A sor végét egy üllős zivatarfelhő zárja. A második sort egy középmagasságú gomolyfelhő, párnafelhő indítja. Ezt egy lepelfelhő követi, majd három különböző formájú gomolyfelhő. 2500 méter alatt képződik a harmadik sort indító vattafelhő, majd egy ködhöz hasonlító, alacsonyan levő rétegfelhő. Két gomolyfelhő került középre, amit egy esőrétegfelhő kellene kövessen. Ezek viszont nagy kiterjedésű, szürke felhők, amiknek nincs különleges alakjuk, így nem került a többi közé. A sort a függőleges alakú zivatarfelhő tárja, amiből tornádó alakult ki. A bélyegek hátulján mindegyik felhőről kis leírás olvasható.