Szovjet teherautók

Magyarországon is ismert teherautók kerültek erre a szovjet bélyegsorra 1986-ból. A ZiS Autógyárat 1941-ben költöztették Miassz városába, az Urál-hegység déli lábához, amikor a második világháború fenyegette Moszkvát, a gyártás viszont nem állhatott le. Ekkor lett a gyár neve Ural, ahol a legkisebb értéken is látható Ural-375D is készült 1964-1983 között. A hat kerék meghajtású, 4,5 tonnás járművet elsősorban a Vörös Hadsereg használta, ponyvás megoldásával katonákat tudtak szállítani, de rakéta-sorozatvetőt is tudtak rá szerelni. A Nyizsnyij Novgorod-i (akkoriban Gorkij) GAZ Autógyárban készült 1965-1983 közt a GAZ-53A, ami attól volt különleges, hogy platóján négy tonna súly fért el. Ezt, mint az előző tehergépkocsit nem csak a kereskedelemben használták teherszállításra, hanem a Vörös Hadseregben is katonai célokra. 1945-ben alapítottak a Kremencsuki Autógyárat (KrAZ), ami akkor még a Szovjetunió területén volt, most pedig már Ukrajna. A KrAZ-256B egy tizenkét tonna teherbírású dömper volt, amit tucatnyi ország, többek közt hazánk vásárolt meg a kommunista blokkban. Ezt a Szovjetunió felbomlása után, 1994-ig gyártották 1967-től fogva. A második sort a fehéroroszországi Minszkben levő Minszki Autógyár MAZ-515B járműve indítja. Ez egy háromtengelyű teherautó-traktor volt, amire először szereltek emelőtengelyt, továbbá 16,5 tonna súlyt volt képes szállítani. Az utolsó bélyegen a legnagyobb értékre a moszkvai Lihacsov Autógyárban gyártott ZiL-133GYA látható, amik 1975 óta készültek. Nagy terhek szállítására tervezték ezt a három tengelyű teherautót, amiben 150 lóerős motor volt. 2019-ben jelent meg a hír, hogy az 1994-ig gyártott járművekből hat vadi új, picit több, mint 3 millió forintnyi rubelért. Ez a platós teherautó rendkívül népszerű volt a keleti blokkban, így Magyarországon is.       

Minden nap egy alma

Az Egyesült Államok északnyugati felén levő Washington állam az ország legnagyobb almatermesztője. 1826-ból származik az első feljegyzés almatermesztésre vonatkozóan, mára pedig öt különböző almatermő vidéket különböztetnek meg, melyek közül kiemelkedik a legnagyobb, a Yakima-völgy. Évente 2,5 millió tonna alma terem Washingtonban, amivel a mezőgazdasági termények közül a legjelentősebb, sőt az Egyesült Államokban fogyasztott 10 almából hat innen származik. A közel 71 ezer hektáron termelt, kézzel és nem géppel szedett (évi 35-45 ezer ember szedi az almát) gyümölcsöt hatvan országba exportálják. A képen látható ívsarki négyestömböt Yakimában, az almatermesztés fővárosában bocsátotta ki először az Amerikai Posta. Négy, az itt termő almafajták közül válogat az öntapadós sor. Felül a Northern Spy fajta látható, ami késő októbertől november elejéig terem. Igazi téli alma, ami tavaszig is kitart ha hűvös van. Mellette a Magyarországon is népszerű, sárga Golden Delicious látható, ami 10 százalékát adja a washingtoni almatermésnek. Az egyik legismertebb fajta a zöld Granny Smith, amit egy ausztrál nő, Maria Ann Smith fedezett fel. Ez az állam almatermésének 12 százalékát adja, és tucatnyi más fajtát ennek és más fajtáknak a keresztezéséből hoztak létre. A negyedik bélyegen levő, eredetileg az ország északkeleti feléből származó piros Baldwin volt a legnépszerűbb amerikai fajta, de ez a pozíció mára a Red Deliciousé. (Washington almatermésének 34 százaléka a Red Delicious.) A bélyegek 2013-ban jelentek meg.   

1956 felülnyomással

A képen látható bélyeg az első, amit a rendszerváltás után bocsátott ki a Magyar Posta az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére. Elég egyszerű megoldással élt a Posta, ugyanis a közismert Kastélyok című forgalmi sor 1991. szeptember 6-án kibocsátott példányaira került felülnyomás, amiket október 22-étől kezdtek el kibocsátani. A képen levő Dőry-kastély a Győr-Moson-Sopron-megye déli részén levő Mihályiban látható. A település a 18. században került a nemesi család tulajdonába, de egy kastély létezéséről már 1560-ban van feljegyzés. Sajnos ez leégett, a mostanit az 1860-as években építtette Dőry Miklós, az akkoriban népszerű neogótikus stílusban. A második világháború után a kastély állapota romlani kezdett, de 1969-1974 között felújították. Szálloda lett és kiállítóteret is létesítettek benne. Sajnos azonban a település nem tudta fenntartani az épületet, és annak ellenére, hogy 2006-tól az Örökségvédelmi Hivatal tulajdonába került, az újabb renováció félbeszakadt. A mai napig nem látogatható sem az épület, sem kéthektáros, védett parkja, amit átszel a Kis- Rába.     

Az első űrsétáló

1965. március 18-án Alekszej Leonov szovjet kozmonauta kilépett a világűrbe a Voszhod-2 űrhajóból és ezzel történelmet írt. Ő lett az első ember, aki ebből a kétszemélyes űrhajóból kilépett az ismeretlenbe. Először egy felfújható zsilipkamrába lépett be, ami az űrhajó egyik ajtajához csatlakozott, majd feltöltötte oxigénnel a szkafanderét. A három, egy hordozó és két légzáró rétegű Berkut (oroszul szirti sas) nevű, puha, merevítő nélküli űrruhát viselt, ami 20 kg-os volt. Ehhez tartozott egy 21,5 kg-os hátizsák az oxigénpalackokkal, valamint nyomásmérő és a köldökzsinór nevű biztonsági kábel. Sisakja alumíniumötvözetből készült és a védőüveghez tartozott egy fényszűrő is. Társa, egyben az űrhajó parancsnoka Pavel Beljajev (1925-1970) kinyitotta a zsilipkamra ajtaját, Leonov pedig kimászott az űrbe, ahol 12 perces űrsétát tett. Mindezt felvevőgéppel dokumentálta, de nem tudott visszajutni a zsilipkamrába, mert ruhája túl nagy volt. Elkezdte szivárogtatni a levegőt, ami életveszélyes manővernek számított, de ezzel sikerült bejutnia. Ezt követően az űrhajó kabinjából kezdett szivárogni a levegő, így kézi vezérléssel tudtak leszállni (elsőként) a Földre. Teljesen máshova szálltak le, mint kellett volna, sőt, havas, erdős területre, így csak 50 órával később jutottak el hozzájuk a mentőcsapatok, akik addigra meleg ruhát és élelmiszert is ledobtak nekik. A számos hiba miatt a Voszhod-programot beszüntették. Leonov érdemei azonban nem változtak, hősként ünnepelték világszerte. 1975-ben újra történelmet írt, az első nemzetközi űrprogram, a Szojuz-Apollo-program szovjet parancsnokaként. A két összekapcsolt űrhajó 44 órán át repült együtt, Leonov pedig újra hős lett. 1991-es leszerelését követően ismert festőművész lett (a 2001: Űrodüsszeiát is jegyző Arthur C. Clarke tulajdonában is volt egy űrfestménye), és könyveket is írt élményeiről.A számtalan nemzetközi kitüntetéssel jutalmazott Alekszej Arhipovics Leonov 85 évesen, 2019. október 11-én hunyt el Moszkvában. A képen látható bélyegeket 1975-ben és 2015-ben adta ki a Szovjet és az Orosz Posta az űrséta 10. és 50. évfordulója alkalmából. 

Makik

Madagaszkár szigete rendkívül különleges, az őshonos állat- és növényvilága sehol máshol meg nem található. Huszonegy faj tartozik a makifélék közé, melyek jó része veszélyeztetett, életterük zsugorodás miatt. Ezek közül mutat be négy fajt a képen levő négyescsík, amit 1988-ban bocsátott ki a Madagaszkári Posta. Mindegyik bélyegen két pénznem látható: az FMG a madagaszkári franc-t jelöli, amit az ariary váltott fel. Csak 2005-ben vonták ki teljesen az FMG-t a forgalomból. Az első bélyegre a súlyosan veszélyeztetett óriás bambuszmaki került, ami Madagaszkár keleti felének három kis erdejében él. Ez a legnagyobb bambuszmaki a maga 2,5 kilójával és 50 centis testhosszával. Csak egy bambuszfajjal táplálkozik, aminek hajtásai ciánt tartalmaznak. A tudomány a mai napig nem tudja, miként képes ezt szervezete feldolgozni, mivel napi adagja elég lenne egy ember megöléséhez. Sajnos már csak nagyjából 500 él belőle a vadonban, területük pedig nincs védelem alatt. Az ugrómakifélékhez tartozik a diadémszifaka, ami az egyik leglátványosabb és a második legnagyobb makifaj. Ez is a sziget keleti felének esőerdejeiben él, 6-8 fős családokban. A nőstény 150 napig vemhes és egy utódot szül. Nevét a fején látható fehér szőrről kapta. A harmadik bélyegre a legnagyobb makifaj, az indri került. Érdekessége, hogy a többi makihoz képes nagyon rövid, 4-6 centiméteres farka van, teste viszont 60-70 centiméter hosszú. Elsősorban gyümölcsöket és leveleket fogyaszt, és, mint a többi maki, ez is családokban él. Több állatkert próbálkozott a szaporításával, de egyet sem sikerült élve elszállítani a szigetről. A fekete-fehér vari is egy makifaj, ami három magyar állatkertben is látható. Nappali faj, ami a lombok között érzi jól magát. Bár nagy területen él, egyedszáma mégis alacsony és az erődirtások miatt ez a szám folyamatosan csökken. A leginkább gyümölcsevő makifaj, ami átlagban napjának 30 százalékát tölti evéssel. A bélyegek a Természetvédelmi Világalappal (WWF) együtt kerültek kibocsátásra.

Hegyi tavak

A Szlovák Posta 1996-ban bocsátotta ki ezt a bélyegsort, amin csodálatos hegyvidéki tavak láthatók. Az elsőre a Magas-Tátra déli oldalán, 1494 méteres magasságban levő Poprádi-tó került, aminek nincs köze Poprád városához. Ez az ötödik legnagyobb tátrai tó, és az egyetlen, ahol eredetileg halak is éltek, később pedig pisztrángokat is telepítettek bele. A bélyegen is látható, mai napig nyitva tartó Hegyi Szálló 1958-ban épült, de az 1800-as évek második felétől állt itt turistaház. A második bélyegen levő Kő-pataki-tó a Lomnici-, és a Késmárki-csúcs alatt fekszik. Az 1,2 hektáros tó 1754 méter tengerszint feletti magasságban van, mellette lanovkaállomás, szálloda, kilátó és csillagvizsgáló működik.  A harmincas évek második felétől fogva el-eltűnik vize, ami valószínűleg az építkezések miatt történik. Megpróbálták többször állandósítani az eredeti, kétméteres vízmélységet, de ez a mai napig nem sikerült. A tavat tanösvény veszi körül. A bélyeg bal sarkában havasi gyopár látható, ami ismert alpesi virág. A harmadik bélyegre a Csorba-tó került, ami a második legnagyobb gleccsertó a Tátra déli felén. Híres a mellette fekvő üdülő- és sportközpont, a bélyegen is látható, MS 1970 nevű síugrósánc a tó melletti síparadicsom egyik jelképe. Számos világversenyt rendeztek és rendeznek itt napjainkban. A tó legmélyebb pontján 20 méter mély és az év nagyjából 155 napján be van fagyva. Szebbnél szebb helyek ezek, ahova érdemes ellátogatni!

Vértanúk FDC-n

A Magyar Honvédség tulajdonában álló, zuglói Stefánia Palotában rendezték meg 2019-ben a 92. Bélyegnapot, aminek emlékére bélyegblokkot és bélyegsort adott ki a Magyar Posta. A képen levő, elsőnapi bélyegzős (FDC, azaz First Day Cover) borítékra az aradi vértanúkat és Batthyány Lajost ábrázoló bélyegblokk került. A blokk Barabás Miklós (1810-1898) képzőművész kőnyomata alapján készült. Az ismert 13 aradi vértanú és a vértanúságot elszenvedő első magyar miniszterelnök mellett az alsó sorban három ritkán említett személy is látható. Kazinczy Lajos honvédezredes (1820-1849) Kazinczy Ferenc fia volt, és mivel nagyon rövid ideig szolgált ezredesi fokozatban, kegyelmi úton golyó általi halált halt akasztás helyett 1849. október 25-én. Lenkey János honvéd tábornok (1807-1850) a második személy, aki többek közt a komáromi várőrség parancsnoka is volt. A világosi fegyverletétel után orosz és osztrák fogságba került, de ekkorra mentális betegsége eluralkodott rajta, így nem is végezték ki. Az egri születésű katona az aradi várbörtönben halt meg. A harmadik tiszt Ormai Norbert (1813-1849), aki morvaországi német arisztokrata családban született Auffenberg vezetéknéven. Az osztrák császári seregben szolgált, mielőtt a magyar honvédség katonája lett volna. Ezt követően változtatta meg nevét. A bíróság szerint átállt a magyarokhoz, így őt még az aradi 13 előtt, augusztus 22-én felakasztották. A bélyegblokk jobb felső sarkában Batthyány golyó általi halála is látható. A borítékra kard markolata és két alkalmi bélyegző került.