Viseletek egy királyi esküvőről

Az osztrák Mariazell kegytemplomából került elő a két, képen látható ruhadarab, amit úgy gondoltak, Nagy Lajos (1326-1382) és felesége, Erzsébet esküvői ruhái. Amikor 1928-ban a Nemzeti Múzeum megkapta a ruhákat, kiderült, hogy II. Lajos és felesége, Mária menyegzői ruháiról van szó. Az 1526-os mohácsi csatában húsz évesen meghalt Lajos magyar és cseh király volt, akinek közel 4,5 évig volt felesége Habsburg Mária (1505-1558). Érdekesség, hogy születésük előtt eljegyezték őket egymással a törökök elleni szövetség érdekében, majd a 10 éves Máriát hivatalosan is hozzáadták a 9 éves Lajoshoz, de csak 16 és 17 évesek voltak, amikor ténylegesen találkoztak. Lajos és Mária hamar egymásba szerettek és számos ünnepséget, mulatságot rendeztek az udvarban. Lajos halála után Mária nem házasodott újra. Visszatérve a ruhákra, az 1521. január 13-án megtartott esküvő ruhái a német reneszánsz ruháit másolja. Mária ruhája itáliai damasztból készült, és aranybrokáttal, valamint arany- és ezüstfonállal hímezték a mesterek. Uszályos ruha, aminek kézujjai tölcsérszerűen szélesednek ki. II. Lajos köpenye magyar stílusban készült, elől rövidebb, hátul hosszabb. A ruhadarab selyembrokát, aminek külső felét aranyfonallal, belsejét ezüsttel díszítették. Az alul viselt fehér ing lenszövetből készült. A képen levő, 2016-ban kiadott Viselettörténet című bélyegsor az első abból a korok divatját bemutató kisív-sorozatból, amit a Magyar Posta kiadott. Látogassatok el a Nemzeti Múzeumba és nézzétek meg ezeket a történelmi ruhadarabokat.

Hegyek éve

Az ENSZ Közgyűlése 1998-ban 2002-t a hegyek nemzetközi évévé nyilvánította, főszervezőnek pedig az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet jelölte meg. A nemzetközi év célja az volt, hogy világszerte még több figyelmet szenteljenek a hegyvidéki közösségeknek és védelmüknek, az ott folytatott mezőgazdaságnak, a helyi fenntartható fejlődésnek és a hegyek védelmének. Az ENSZ bécsi központja ennek alkalmából bocsátotta ki a képen látható négyescsíkot, amin négy kontinens négy hegycsúcs látható. A legfelsőn az Új-Zéland Déli-szigetén levő Mount Cook vagy másik nevén Aoraki került, ami a szigetország legmagasabb csúcsa a maga 3724 méterével. Népszerű kirándulóhely és hatalmas kihívás a hegymászóknak. Az új-zélandi Déli-Alpok hegylánca után következzen a Kínán, Indián és Pakisztánon elterülő Karakorum és annak Rakaposhi nevű csúcsa. A Pakisztán által irányított, de India által követelt területen levő hegy 7788 méter magas. A Sziklás-hegység kanadai részén található a 3954 méter magas Mount Robson, ami a hatalmas hegylánc egyik legjelentősebb. A Brit-Kolumbiában levő hegyet körülveszi a Mount Robson Nemzeti Park, ami egy nagyobb világörökségi helyszín része. Szintén világörökségi helyszín a nepáli Szágarmatha Nemzeti Park, aminek legismertebb látványossága a Mount Everest. Nepáli nyelven a Föld legmagasabb helycsúcsának neve a Szágarmatha. Évente több tízezer turista érkezik ide, akikből sok ezer akar a hegycsúcsra feljutni. Mindez tönkreteszi a hegyet és annak környezetét. Mindegyik fotót Sirakava Josikazu (1935-) díjnyertes természetfotós készítette.  

A magyar kultúra napjára

1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját, amit először Fasang Árpád (1942-2008) zongoraművész vetett fel 1985-ben. Azért január 22-e került kiválasztásra, mert ezen a napon tisztázta le és jelölte dátummal Kölcsey Ferenc (1790-1838) Himnusz című versét. A képen látható, 1990-ben külön-külön kibocsátott bélyeget Kass János (1927-2010) Kossuth-díjas grafikus tervezte. Az elsőn Kazinczy Ferenc (1759-1831), a nyelvújítás vezető személyisége, író, költő látható. Többek között neki köszönhető, hogy a reformkor előtt irodalmi és nyelvújító körök alakultak, amik elősegítették a nemzeti önállósulást és erősítették a hazafiságot. Ezen törekvéseit azonban nem mindenki szívlelte, így éveket töltött börtönben, mivel azzal vádolták, aktívan támogatta a magyar jakobinus mozgalmat. A másik bélyegek Kölcsey látható, aki amellett, hogy a magyar himnusz szerzője, de nyelvújító is volt és reformer politikusként is dolgozott. Személyesen is ismerte Kölcseyt, akivel 1814. nyarát együtt töltötte közös barátjuk, Szemere Pál (1785-1861) költő péceli birtokán. Mindketten halálukig alkottak, életüket a magyar kultúra felemelkedésének szentelték. 

A síző testvérek

Talán a leghíresebb horvát testvérpár, Janica és Ivica Kostelic (ejtsd kosztelics) látható a Horvát Posta 2003-as, ívsarki kibocsátásán. Janica (1982-) alpesisíző, aki műlesiklásban, óriás-műlesiklásban és kombinációban nyert összesen négy aranyérmet a 2002-ben Salt Lake Cityben és 2006-ban Torinóban rendezett téli olimpiai játékokon, továbbá két ezüstérmet szuperóriás-műlesiklásban. A bélyegeket a 2003-as, St. Moritzban megrendezett alpesisí-világbajnokság alkalmával bocsátották ki, ahol Janica két, Ivica egy aranyérmet szerzett. Janica ötszörös világbajnokként ,2007-ben vonult vissza, 2016-ban pedig tudományért, oktatásért, sportért felelős államtitkár volt a horvát kormányban. Bátyja Ivica (1979-), aki Torinóban, 2010-ben Vancouverben és 2014-ben Szocsiban kombinációban és műlesiklásban nyert négy olimpiai ezüstérmet. Jelenleg a horvát nemzeti csapat edzője és könyvkiadóként is működik. A testvérpár edzője apjuk, Ante Kostelic (1938-) volt, aki nem csak legendás síedző, hanem az egyik legsikeresebb kézilabdaedző is.       

Nemzeti Galériánk

A Budavári Palotának legjelentősebb múzeuma a Magyar Nemzeti Galéria, amit 1957-ben alapítottak, de csak 1975-ben költözött Budára, addig a Kossuth téri Kúria épületében (a mai Néprajzi Múzeumban) működött. A Galéria alapításának ötvenedik évfordulójára bocsátotta ki a képen levő bélyegblokkot a Magyar Posta. Négy, a múzeum gyűjteményét képező műalkotás került a bélyegekre. Az első egy Németújvárról származó táblakép Szt. Katalin misztikus eljegyzése címmel, ami a Régi Magyar Gyűjtemény része, de sajnos nincsen kiállítva. A képen Alexandriai és Sziénai Szent Katalin láthatók, akiknek a legenda szerint megjelent Szűz Mária a Kisjézussal, aki gyűrűt húzott az ujjukra, ezzel eljegyezve őket. A második bélyegre id. Markó Károly (1793-1860) 1835-ös Róma látképe című festménye került. Az 1830-as évek elejétől fogva Itáliában élt, amit körbeutazott. Markó idilli festményeivel a magyar tájképfestészet egyik megteremtője. Sajnos a bélyegen levő festmény sincs kiállítva. A harmadikra Ferenczy Károly (1862-1917) 1903-as Október című alkotása látható. Ferenczy a nagybányai művésztelep egyik legjelentősebb alkotója volt, a kép pedig otthona kertjét ábrázolja szolgájukkal, aki újságot olvas. Az utolsó bélyegre a magyar festészet egyik legismertebb alkotása, a Majális került. Ez Szinyei Merse Pál (1845-1920) alkotása 1873-ból, amit bemutatásakor lehúztak. Ekkoriban még nem volt népszerű a szabadban történő plein air festészet, a színeket pedig túl élénknek találták. A képet Szinyei Münchenben festette, ahol több éven át élt. Látogassatok el a Nemzeti Galériába, hogy még több műkincset lássatok! 

Esőerdők ragadozói

Négy, a dél-amerikai Peruban élő ragadozómadár került erre a 2013-as bélyegblokkra. A sokatmondó hárpia nevet kapta a bal felső sarokba került sasféle, ami a második legnagyobb sasfaj a világon. Mexikó déli felétől Brazília déli feléig él ez a nagyjából 100 centiméter hosszú, akár 220 centiméter szárnyfesztávolságú madár. Rendkívül jól repül a dzsungel fái között, ahol ez a légi csúcsragadozó lajhárokra, majmokra, de kisebb állatokra is vadászik. A rengeteg erdőirtás miatt élőhelye egyre kisebb lesz, ezért veszélyeztetett fal. A bélyegen mellette legközelebbi rokona a karvalysas látható. Jóval kisebb faj, aminek jellegzetes bóbitája van. Kisebb majmokra, oposszumokra vadászik a fák közt. Az alsó sorban a díszes vitézsas látható, ami nem csak az esőerdők, de a nyílt, füves területek ragadozója is. Leginkább gesztenyebarna tollazata és bóbitája szembetűnő. Másfél méter széles fészkét nagyjából 30 méter magasságba építi ágakból, ahol egy tojást költ. Közeli rokona a nagyobb termetű inkasas, ami más ragadozómadár rokonaival ellentétben kígyókat nem fogyaszt, csak majmokat és nagyobb testű madarakat. Érdekessége ennek és az előbb említett fajnak, hogy a fiatal madarakon még nem barnák a tollak, hanem fehérek és szürkék, ezek felnőtté érésükkor változnak meg. Fészke ennek is óriási: két méter széles és egy méter mély, ahol egy-két fiókát nevel. Sajnos ez a faj is veszélyeztetett a fakitermelés mértéke miatt.