2020. május 3., vasárnap

Anyák napja másképpen

A Franciaországtól északnyugatra levő Csatorna-szigetek egyike Jersey és itt található a Durrell Vadvilágvédelmi Alapítvány és a hozzá tartozó, fajfenntartással működő állatkert, amit Gerald Durrell (1925-1995) brit természettudós, író alapított. A Jersey Posta számos alkalommal bocsátott ki a fajfenntartó intézményt népszerűsítő, állatokat ábrázoló bélyeget. A képen levő bélyegsor 1979-ben jelent meg és azért különleges, mert mindegyik bélyegen a kicsinyeivel kerültek ábrázolásra a veszélyeztetett fajok. Az elsőn a rózsás galamb látható, ami csak Mauritius szigetének bizonyos részein él. Nagyon félénk madár, ami napja nagy részét a lobkoronában tölti, így megfigyelni is nehéz. A betelepített emlősök és a hatvanas évek rendkívüli időjárása megtizedelte a fajt, 1991-re tíz vadon élő egyedet tartottak számon. A fajszaporító programoknak köszönhetően több, mint 400 egyede él már szabadon, így a madarat átsorolták a sebezhető kategóriába. Pozitív történet után egy szomorú, hiszen a mára három fajra osztott orangután élőhelye a folyamatos erdőirtások miatt állandóan csökken. A Szumátra és Borneó szigetein élő főemlős mára súlyosan veszélyeztetett állatfaj lett a számos, de közel sem elég vadvédelmi intézkedés ellenére. Hasonló helyzetben van a negyedik bélyegre került nyugati síkvidéki gorilla is, ami Közép-Nyugat-Afrikában honos. Ez a legkisebb méretű alfaj, ami a hegyvidéki erdőktől a mocsaras síkságokig megtalálható. Egyedszámát az orvvadászat, az erdőirtás és a betegségek miatt kritikusra csökkent. Az íbiszfélékhez tartozó tarvarjú egykoron gyakori faj volt Európában, de a kifejlett példányokat levadászták, tojásait pedig begyűjtötték étkezésre. Mára számos madárrezervátumot hoztak létre Európában, Törökországban és Marokkóban, hogy ezek a vonuló madarak ne haljanak ki. Több egyede él fogva tartva (kb. 2000), mint a vadonban (kb. 600), de a fajmentő program sikeres. Az Indiai-óceán déli felén található a Mauritiushoz tartozó Rodrigues-sziget. 108 négyzetkilométerén sehol máshol meg nem található állatfajok élnek, mint az utolsó bélyegre került Rodrigues-szigeti repülőkutya. A hetvenes évek trópusi ciklonjai tönkretették élőhelyüket, így majdnem kihaltak. A kilencvenes évekre sikerült stabilizálni az állományt, hetven egyedből már ezer volt, amikor 1991-ben hatalmas szélvihar pusztított a szigeten, ami megölte 80 százalékukat. Mára leginkább csak az időjárás viszontagságai fenyegetik őket, a szaporítóprogramok pedig hatékonyan működnek, így mára a veszélyeztetett kategóriába sorolták őket vissza. A bélyegeken II. Erzsébet oldalprofilja látható, aki a sziget uralkodója.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése