Horgásszunk!

A mára kiválasztott bélyegeken műlegyek láthatók, amiket a sporthorgászok használnak azért, hogy jó fogásuk legyen. Több ezer különböző rovart imitáló csalit különböztetünk meg, amiknek a készítéséről először Claudius Aelianus római író írt 200 körül. Ezt követően csak egy 1496-ban megjelent horgászati szakkönyvben írnak erről, szerzője pedig egy Juliana Berners nevű apáca volt. 1652-ben jelent meg az első rajz a műlégyről, de ekkorra már a csali nem csak legyet, hanem mindenféle rovart, sőt madarat is imitált.
Négy nagy típusba sorolhatjuk a műlegyeket. A szárazlegyek a víz felszínén kell ússzanak, így könnyű anyagokból kell őket elkészíteni. A nedveslegyek közvetlenül a víz felszíne alatt kell, hogy ússzanak, ezek súlyra már kicsit nehezebbek. A nimfák egészen a mederfenékig kell, hogy eljussanak, speciálisan az ott élő fajok elfogására készülnek. Végül vannak a sztrímerek, amiknek a vízfelszín alá, de nem a mederig kell eljutniuk. A profi műlegyek elkészítéséhez megfelelő eszközökre (horog, satu, cérnák, tollak, bőr) és kézügyességre, valamint fantáziára van szükség. Az elkészítés pedig a légykötő asztalon történik.
A képen látható bélyegsort 1983-ban bocsátották ki Transkei államban, a Dél-Afrikai Köztársaságban. Transkei egyike volt az államilag támogatott faji megkülönböztetés (apartheid) idején létrehozott tíz törzsi területnek, vagy más néven bantusztánnak, ahol a feketéknek korlátozott önrendelkezést biztosítottak. Négy olyan terület volt, mint az ország délkeleti felén fekvő Transkei, ami kikiáltotta a függetlenségét, de ezt az országon kívül máshol nem ismerték el. A terület egy bantu népcsoportnak, a xoshának az ősi földjén jött létre 1976-ban és egészen 1994-ig létezett, amikor a többi bantusztánnal együtt beleolvadt az újonnan létrejövő nagyobb Kelet-Fokföld tartományba. Transkei területéről származott többek közt Nelson Mandela (1918-2013) dél-afrikai elnök is.

Etióp madarak

Etiópia első madaras bélyegsora látható a képen 1962-ből, a madarak képein kívül nem csak, latin, de amhara írással is olvasható az ország neve, illetve a jobb felső sarokban Hailé Szelasszié (1892-1975) etióp császár portréja látható. Az első bélyegre a nagytestű, 90-130 centiméter hosszúságú abesszin szarvasvarjú látható, ami napközben elsősorban rovarokat és kisebb gerinceseket keresgél a földön, éjszaka pedig a fák lombjai között pihen. Csapatokban él, ami egy költő párból és több segítőből áll. Hatalmas, több tíz négyzetkilométeres territóriumot is fenntartanak, a betolakodókat pedig megpróbálják elűzni. A következő faj a Szaharától délre élő fecskefarkú szalakóta. Hosszú faroktollaival könnyen észrevehető madár, ami, ha fészkét veszélyben érzi törött szárnyúnak tetteti magát, így csalva el a ragadozót a tojásoktól vagy fiókáktól. A sort a bukázó sas zárja, ami nevét arról a repülési technikájáról kapta, ami olyan, mintha pörögve-forogva zuhanna a levegőben, mint egy akrobata. Különleges kinézetű madár, ami inkább a kígyászölyvökkel áll rokonságban, mintsem a sasokkal. A második sorban a egy bajszikafaj látható, ami latin nevét onnan kapta, hogy csőrén két rece látható, ami fogakra hasonlít, innen a bidentata latin név. Az utolsó madár a vörösszemű rézkakukk vagy rezes fénykakukk, ami közismert rokonával egyetemben fészekparazita, azaz más madarak (az ő esetében szövőmadarak) fészkében költeti ki fiókáját.      

Szegfű virága

A szegfűfélék nemzetségébe nagyjából 338 faj tartozik, ezek közül mutat be néhányat ez a szlovén bélyegsor és blokk 2010-ből. A blokkon a barátszegfű vagy másik nevén kőszegfű látható. Nyugat-Franciaországtól a mediterrán térségen át egészen Oroszországig honos, az Egyesült Államok több államába pedig betelepítették. 20-50 centiméter magas, évelő növény, számos alfajjal. Szereti a napfényes erdőket, a köves, sziklás, szárazabb réteket, lejtőket, innen magyar neve is. Latin nevét pedig onnan kapta, hogy a karthauzi szerzetesek gyakran ültették kolostoraik kertjébe. Az első bélyegen is egyik alfaja, a vérvörös szirmú sanguineus (ennek magyar jelentése véres) látható. A második virág a Dianthus monspessulanus, azaz a montpellier-i szegfű egyik alfaja. A latin dianthus annyit tesz, hogy az istenek virága, mivel a Római Birodalomban Jupiter virágaként tisztelték. A középkorban a kitartó szerelem és házasság jelképe lett. Úgy mint legtöbb a legtöbb szegfűfajnak, ennek is a mediterrán térség és Közép-Európa az otthona. Az utolsó bélyegre a réti szegfű került, aminek számos hibridváltozata van. A török szegfű mellett közkedvelt kerti virág illatuknak köszönhetően.  

Sydney győztesei

2000-ben az ausztráliai Sydney városa kapta meg a lehetőséget a 27. nyári olimpiai játékok megrendezésére. Ennek alkalmából bocsátotta ki az Ausztrál Posta a képen látható bélyegsort, amin aranyérmes sportolóik láthatók. A kontinensnyi ország 4. helyen végzett az éremtáblázatban, összesen 58 éremmel. (Magyarország a 13. helyen végzett 8 aranyéremmel.) A képen látható aranyérmes sportolók: Ian „Thorpedo" Thorpe (1982-) úszó három aranyérmével és két ezüstérmével, amik közül a 400 m gyors egyéni és két csapatérem, a 4x100 m gyorsváltó csapat, Michael Diamond (1972-) férfi trap sportlövészetben, a lovastusa csapat és Susie O'Neill (1973-) 200 m gyorsúszó, aki három ezüstérmet is nyert Sydneyben. A második sorban a kerékpározásban aranyérmes férfi madison csapat látható, őket követi Grant Hackett (1980-), aki 1500 méteres gyorsúszásban és csapatban nyert, a férfi 4x200 m gyorsváltó csapat, a női vízilabdacsapat és a női strandröplabdázók. A harmadik sorban látható a női gyeplabdacsapat, a vitorlázók női 470-es osztályának (ez a hajó centiméterben mért hosszúra utal és típusa pedig dingi) tagjai, Cathy Freeman (1973-) futó, az első ausztrál őslakos, aki aranyérmet (400 méteren) nyert és aki különleges futóruhájával vált ismertté, Lauren Burns (1974-) taekwondós női légsúlyban, a vitorlázók 470-es férfi osztálynak párosa és Simon Fairweather (1969-) férfi egyéni íjászatban.  

Los Angeles, 1932

1932-ben és 1984-ben is Los Angelesben rendezték meg a nyári olimpiai játékokat, ennek állít emléket ez az 1983-ban kibocsátott bélyegsor Bissau-Guineából. Ez a kicsivel több mint 36 ezer négyzetkilométeres ország Nyugat-Afrikában fekszik, és 1996 óta küldenek csapatot a nyári olimpiai játékokra. Az 1932-es versenyre csak a kaliforniai város pályázott, de a nagy világválság miatt az előző, amszterdami játékokhoz képest csak a sportolók fele tudott részt venni a játékokon. 37 ország résztvevői versenyeztek 14 sport 117 versenyszámában. Ekkor épült először olimpiai falu, de csak a férfi sportolóknak, a nőket szállodában helyezték el. A Los Angeles-i Olimpiai Stadion 105 ezer ember befogadására volt képes, ami akkori rekordnak számított. Magyarország az előkelő 6. helyet érte el az éremtáblán, 6 arany, 4 ezüst és 5 bronzéremmel. Az első bélyegen az aranyat megnyerő 4x200 méteres japán váltócsapat látható, azonban a japán úszók összesen öt aranyérmet négy ezüstöt és két bronzt nyertek. A második bélyegre George Saling (1909-1933), a 110 méteres gátfutás amerikai győztese került, aki hat hónappal a játékok után 23 évesen autóbalesetben meghalt. Ellen Preis (1912-2007) osztrák vívónő az egyetlen női számban, az egyéni tőrben nyert (ebben lett bronzérmes Bogen Erna [1906-2002] magyar vívónő, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok felesége). Preis 1936-ban Berlinben és 1948-ban Londonban ezüstérmes lett. Rudolf Ismayr (108-1998) német súlyemelő középsúlyában lett aranyérmes, 1936-ban ezüstérmes. Az alsó sort Juan Carlos Zabala (1911-1983) argentin aranyérmes maratonfutó indítja. és a svéd öttusázó, Johan Gabriel Oxenstierna (1899-1995), későbbi katonatiszt követi. Öttusában svéd nyerte az ezüstérmet is, a bronz pedig egy amerikai sportolóé lett. Az utolsó bélyegen a dán férfi országúti csapatverseny kerékpározói láthatók, akik közül hárman ezüstérmesek lettek. illetve a 100 kilométeres országúti mezőversenyen 18. helyezett.  

Máltai olimpiai játékok

Az 1992-ben Barcelonában megrendezett 25. nyári olimpiai játékok alkalmából került kibocsátásra ez a máltai bélyegsor. A földközi-tengeri szigetország 1928-ban Amszterdamban képviselte először magát, ekkor jött létre olimpiai bizottságuk is. azóta összesen (az ideivel együtt) 15. olimpiai játékokon vettek részt, de érmet eddig még nem szereztek. Németország egyesölése után először ment közös csapat, a Szovjetunió szétesése után pedig most először versenyeztek a Független Államok Közössége (FÁK) egy csapatban, Egyesített Csapat néven. A balti államok 1936 óta először indultak független országként, valamint Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Szlovénia csapatai. Jugoszlávia csapata ugyancsak függetlenként versenyzett. 1960 óta ez volt az első olimpiai játékok, amin Dél-Afrika részt vehetett, miután apartheid (faji elkülönítő) politikája miatt kizárták őket. Összesen 169 csapat vett részt, 29 sportág 257 versenyszámban. Magyarország az előkelő nyolcadik helyen végzett 11 arany, 12 ezüst és 7 bronzéremmel. Új versenyszám lett a baseball, a tollaslabda, a női dzsúdó és a vadvízi (szlalom) kajak újra bekerült versenyszámok közé. A játékok legeredményesebb sportolója Vitalij Serbo fehérorosz tornász lett hat aranyéremmel.  
 

Olimpiai kiadás Afrikából

1967. májusában a Nigéria délkeleti részén élő, nagyjából akkor 15 milliós igbó népcsoport úgy döntött elválik az anyaországtól és létrehozza saját országát, Biafrát. Mindezt azért, mert úgy gondolták, a hozzájuk tartozó tengerparti olajmezők bevételéből nem részesülnek, illetve az északabbra koncentrálódó szövetségi országvezetés elveszi számos jogukat. Biafra függetlenségének kikiáltása után pár hónappal a nigériai hadsereg megtámadta az elszakadó területeket, blokád alá volták Port Harcourt kikötővárosát és szándékosan megkezdték a lakosság kiéheztetését. Az 1970. január közepéig tartó polgárháborúban nagyjából kétmillió ember halt meg az éhség és betegségek miatt, Biafra pedig újra Nigéria része lett. Az ország a függetlenség kikiáltásától kezdve 1969. decemberéig bocsátott ki önállóan bélyegeket, úgy mint a képen látható 1968-as felülnyomott bélyegsort, amit az 1968-as Mexikóvárosban megrendezett, nyári olimpiai játékokra adtak ki. (A játékokon a magyar csapat 10 aranyérmet, 10 ezüstöt és 12 bronzot szertett.) Az eredeti kibocsátáskor a bélyegek lepkéket és növényeket ábrázoltak a bélyegek a 12-es számrendszeren alapuló, decimalizálás előtti brit rendszer szerint. A bélyegeken az afrikai fecskefarkú lepke, az óriás afrikai fecskefarkú lepke, az óriás kék fecskefarkú lepke, valamint a fekete-sárga fecskefarkú lepke látható. A növények pedig egy medvekörömfélékhez tartozó növény (Lankesteria barteri), egy hajnalkafaj (Ipomoea involucrata), az amarilliszfélék családjának egy faja (Scadoxus cinnabarinus), illetve egy az árvacsalánfélékhez tartozó örökzöld kúszónövény (Clerodendrum splendens) került. A Biafrai Köztársaság nem vett részt az 1968-as olimpiai játékokon.

A földműves meséje

1999-ben a Brit Posta 12 csoportba osztott bélyegsort adott ki, amelynek gyűjtőneve Millennium volt. A posta elképzelése szerint a meséknek nevezett bélyegsorok az országot mutatták volna be különböző megközelítésből. Sok esetben ismert művészeket kértek fel, hogy ők készítsék el az adott témájú bélyeget. Eddig négy Millennium-bélyegsorról írtam, most pedig következzen A földműves meséje. Az első bélyegen David Tress (1955-) tájképfestő alkotása látható, aki leginkább a Nyugat-Walesben levő Pembrokeshire megye tájait festi meg. A bélyegen látható képen nadrágszíj parcellák láthatók, amit gépi földművelés követ. A vetőgépet és a lovas kapát Jethro Tull (1674-1741) brit agronómus találta fel a 18. század első felében, amivel megindította a brit mezőgazdasági forradalmat. A rajzot Christopher Wormell (1955-) illusztrátor, az Aston Villa futballcsapat új, 2016-os címerének a tervezője készítette. Tessa Traeger fényképész a hatvanas évek óta fotóz. A délkelet-franciaországi Vivarais-ban találta meg azokat az életképeket, amikből a Vivarais hangjai című album készült. A burgonyát hámozó kéz az élelmiszerimportra utal. A legnagyobb értéken pedig Richard Cooke légi fotós arató kombájnját láthatjuk, ami a műholdas mezőgazdaság-követést hivatott jelképezni. Ennek lényege az, hogy precíziós műszerekkel és légi felvételekkel nyomon követhető a kultúrnövények alakulása, fejlődése vagy pont az ellentettje.

Éljen a piac!

Öt híres piac került erre az ausztrál bélyegsorra 2007-ből. Az elsőn a műemléki státuszt élvező Queen Victoria Market láható Melbourne-ből, ami a déli félteke legnagyobb szabadtéri piaca 7 hektáros területével. Nevét Viktória brit királynőről kapta, aki a piac átadásának idején (1878) uralkodott és az egyetlen 19. századból fennmaradt piac Melbourne területén. A terület olyannyira meghatározó a város életében, hogy az UNESCO Világörökség listájának egyik jelölt helyszíne. A következő az északkelet-ausztráliai Cairns városának Rusty's Markets nevű piaca, amit egy helybéli (Emrys Rees) alapított 1975-ben egy az 1800-as években kínai piacként, majd 1974-től vegyes piacként működő terület helyén. A pénteken, szombaton és vasárnap nyitva tartó piac nem csak Queensland tartomány, de az egész ország egyik legismertebb kereskedőközpontja. Az 1945-ben államilag alapított Sydney Halpiac a Föld harmadik halpiaca, ahol idegenvezetés is működik, sőt árverőhely is egyben. A piac területén legalább száz halfaj és tengeri élőlény kapható, a mindennapiaktól a rendkívül különleges és drága alapanyagokig. A Dél-Ausztráliában található Adelaide központi piaca került a negyedik bélyegre. Az 1869-ben alapított fedett épületben működő kereskedelmi központ évente 8,5 millió látogatót és vásárlót fogad. Az utolsó bélyegen az összeépült Albury-Wodonga őstermelői piaca került. A két települést a Murray folyó választja szét egymástól, Albury Új-Dél-Wales államhoz, míg Wodonga Victoriához tartozik. A 2002-ben alapított piac minden második szombaton üzemel, ahol csak helyi termékeket vásárolhatnak az érdeklődők.

Szingapúri madarak

1998-as a képen látható szingapúri bélyegsor. A bal felső bélyegre a kékbajszú levélmadár került, ami zöld színével könnyen beolvad a lombkoronába. Nem csak a trópusi és szubtrópusi erdők, de gyümölcsösök és tisztások lakója is. A bélyeg érdekessége, hogy csak belföldi postára használható, számérték nincs rajta. Mellette a légykapófélékhez tartozó Dayal-rigó került, ami Banglades nemzeti madara is. Ez a 19 centiméter hosszúságú madár elsősorban rovarokkal és egyéb gerinctelen állatokkal táplálkozik, fészke, amit költéskor agresszívan véd pedig penetráns szagú. Magyar nevét indiai megfelelője után kapta, latin neve a saularis pedig a hindi saulary-ból jön, ami „száz dal"-t jelent. Az alsó sorban a Délkelet-Ázsiában honos sárgafejű bülbül látható, ami rovarokon kívül bogyókkal is táplálkozik. A 28 centiméter hosszú madárfaj élőhelyét számos veszély fenyegeti, ezért sebezhető státuszú. Az utolsó faj pedig a sárgahasú prinia, ami az afrikai poszáták (ez helytelen megnevezés, mert egészen Ausztráliáig megtalálhatók), vagy más néven szuharbújófélék családjának tagja. A legtöbb faj barnás és homokszínű, élőhelyük pedig a bozótosok vagy magas fűvel benőtt tisztások, ahol nehéz észrevenni és azonosítani őket.