Madarak Afrikából

Ötven évvel ezelőtt bocsátotta ki az Afrika déli részén levő Botswana a képen látható bélyegsort, ami az országban megtalálható fajok közül válogat. Az első két faj a hazánkban is megtalálható sárgarigó és a búbos banka, amit a kontinens déli felén élő akácia rigó követ. A faj szeret az ember közelségében lenni, így városi parkokban és kertekben is megtalálható. Középen az angolai pillangópinty követ, amit gyakran tartanak házi kedvencként is. A Dél-Afrikai Köztársaság és Szudán címerében is megtalálható a következő madár, a nagy testű kígyászölyv. A 130 centiméter magasra és akár 150 centiméter hosszúra megnövő madár érdekessége, hogy a füves pusztában találja meg  áldozatait, amiket vagy csőrével csap agyon, vagy amiken addig ugrál, amíg bele nem halnak. A következő faj egy szarvascsőrűmadár-féle, a déli sárgacsőrű tokó, ami a szavannán él. A nyílt erdőségeket kedveli a karmazsin-bozótgébics, ami a sort zárja. Vizes vidékek madara a malachit jégmadár, ami a második sort indítja. Ezt követi a nyílt vizek nagy testű ragadozója, a lármás rétisas, ami elsősorban hallal táplálkozik. Zimbabwe, Zambia és Dél-Szudán nemzeti madara és majdnem mindenhol megtalálható a Szaharától délre. A bütykös fényréce könnyen felismerhető faj a csőrén található púpnak köszönhetően. Nem csak Afrikában, de Ázsiában és Dél-Amerikában is megtalálható. A barna lármásmadár hatalmas zajt csap, amikor ellenséget észlel, innen kapta nevét. Ez a faj került középre, a sarlós kúszóbanka pedig követi. A bélyegsort a harkályalakúakhoz tartozó tarajos gyöngymadár és a Szaharától délen élő vörösszemű rézkakukk.  

Játékok a múltból

A 2015-ös EUROPA-bélyegek címe Régi játékok volt, ami azt jelentette, hogy a korábbi Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (CEPT), mára Európai Postaüzemeltetők Egyesületének (PostEurop) tagállamai mind ebben a témában bocsátottak ki egy bélyeget, vagy bélyegsort. A Magyar Posta a Kecskeméti Katona József Múzeum Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely állományából válogatott a képen látható bélyegblokkhoz. Az ősi csont játékoktól az iparművészeti különlegességekig, de leginkább a 19. század második felétől a 20. század első pár évtizedéig. A bélyegekre többek közt sárközi babák  és matyóruhás fababák, egy budapesti játékkészítő és festőművész, Grabowieczky Leon (1881-1968) műhelyéből származó Grabóka játékkockák, valamint papírmasé lovashuszár, illetve légjáték kerültek. Az előbb említett játékmúzeum gyűjteménye nagyjából 18 ezer darabból áll, egész évben várja a látogatókat.      

A sah családja

Az Arab-félsziget délnyugati részén levő Jemen 1990-ben jött létre Észak- és Dél-Jemen egyesüléséből. Észak-Jemennek eltér a történelme a britek által uralt Dél-Jemenétől. Az északi rész az Oszmán Birodalom része volt, ahol a síita muzulmán zaidi szekta uralkodott. Bár többször korlátozták a hatalmukat, de politikai okok miatt 1918-ban a térség vallási vezetője, Jahja Muhammad (1869-1948) imám kikiáltotta az királyság függetlenségét és megalapította a Kashmi-dinasztiából származtatott, független Mutavakkilita-házat, aminek első uralkodója lett. Jahja egy puccs során meghalt, a hatalmat pedig fia vette át 1962-ig, amikor is két puccsot követően kikiáltották a Yemeni Arab Köztársaságot, a királyságot pedig felszámolták. A képen látható bélyegeket a perzsa uralkodó (sah) koronázásának 26. és császárrá koronázásának első évfordulójára bocsátotta ki a Jemeni Királyság Postája. (Bár a királyság megszűnt 1962-ben, 1969-ig bocsátottak ki bélyeget.) Az első bélyegen Reza Pahlavi (1960-) koronaherceg és trónörökös látható. Őt követi egy családi kép, amin Mohammad Reza Pahlavi (1919-1980), Perzsia utolsó uralkodója látható harmadik feleségével, Farahhal (1938-), valamint a kép szélén látható a sah ikertestvére (1919-2016) Ashraf hercegnő, az uralkodó előző házasságából született gyermeke Shahnaz (1940-) hercegnő, Farahnaz (1963-) hercegnő, valamint a koronaherceg és Shams (1917-1996) hercegnő, a sah nővére. A harmadik bélyegen a koronázás egyik pillanata látható, a második sort pedig az uralkodó felesége és két gyermekük képe nyitja. Végül az uralkodói pár került a két utolsó bélyegre. A bélyegsor kibocsátása után a párnak további két gyermeke született: Ali-Reza (1966-2011) herceg és Leila (1970-2001) hercegnő, akik mindketten öngyilkosok lettek.     

Tulipánok

Shqiperia, azaz Albánia bocsátotta ki a képen látható, tulipánfajtákat ábrázoló bélyegsort 1971-ben. Észak-Afrikától egészen Mongóliáig megtalálhatók ezek a liliomfélék családjába tartozó növények. A mintegy hetvenöt faj a köves, sziklás talajt szereti és elsősorban hegyvidéki területeken él. Valószínűleg Perzsiában kezdték el kerti virágként nevelni őket a 10. században, aminek következtében egyre több hibrid alakult ki. A Nagyszeldzsuk Birodalom alatt került Törökország területére is, ahol kifinomultabban kezdtek el foglalkozni a virággal. Az 1300-as évek elejétől, miközben egyre nagyobbá vált az Oszmán Birodalom, annak egyik jelképe lett, illetve a tulipán szó a perzsa turbán (toliban) szóból származik. A legenda szerint I. Ferdinánd (1503-1564) magyar király és német-római császár követe kapott I. Szulejmán oszmán szultántól tulipánhagymákat, de ami biztos, hogy az 1600-as évek közepére a mostani Hollandia területén már ipari mennyiségben ültették a virágot, sőt tőzsdén kereskedtek és spekuláltak vele. Ezt követően terjedt el szerte Európában több nemesi udvarban, majd az Egyesült Államokban. A vadon élő fajok mellett több ezer nemesített fajtája is van, melyek közül nyolc a képeken látható. Egy faj, az albán tulipán (Tulipa albanica) csak Albánia hegyvidéki területein él. A világ egyik legnagyobb tulipános kertje a holland Lisse városának Keukenhof botanikus kertje a maga 32 hektárjával. Minden év tavaszán, két hónapon keresztül látogathatók a nyíló virágok.

Legyen kenyér!

1945-ben alapították az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetet (FAO), aminek elsődleges célja, hogy felszámolja az éhínséget, elősegítse az élelmezésbiztonságot, valamint modernizálja és támogassa a fenntartható mezőgazdaságot. A Rómában alapított, az ENSZ égisze alatt működő szervnek jelenleg 194 ország a teljes jogú tagja, két társult tagja van, valamint külön az Európai Unió is tag. A képen látható belga bélyegsort 1963-ban bocsátották ki, és a FAO mottójára, a Fiat Panis-ra utal, ami annyit jelent, „Legyen kenyér!". Az első képen egy férfi látható, amit elveti a gabona magjait. Étkezési célból először árpát és zabot vetettek, a többi gabonafajból készült kenyér később jelent meg. A második képen a kalászokat kévébe rendező nőt látni, majd az őrlés után a lisztből készült a kenyér. A harmadik bélyegen egy pár látható kenyérszelés közben. A középkorban a kenyeret sörrel vagy borral fogyasztották, az 1600-as évek második felétől kávéval. A bélyegeket franciául és hollandul is olvasható az ország neve.  

Egy híd története

Feketeházy János (1842-1927) hídépítő mérnök tervezte az esztergomi Prímás-sziget és az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén levő, mára Szlovákiához tartozó Párkány közti, 517 méter hosszú, rácsos hidat. A Duna felett átívelő vashidat 1895-ben adták át, 120 méterre a régi vashídtól, hogy még közelebb legyen Esztergom központjához. (Több városrész is pályázott a hídra.) Nevét I. Ferenc József uralkodó lányáról, Mária Valéria főhercegnőről (1868-1924) kapta és egészen 1918-ig az átkeléskor hídvámot kellett fizetni. Egy évre rá a trianoni békeszerződés értelmében a híd államhatár lett Magyarország és az újonnan létrejött Csehszlovákia között. 1919-ben a Párkányhoz közeli részt a Csehszlovák Légió tagjai felrobbantották, de több szervezet kérésére a híd tönkretett részét felújították, így 1928-ra újra lehetett rajta közlekedni. Ez egészen 1944. december 26-ig tartott, amikor a visszavonuló német csapatok a híd mindhárom középső részét felrobbantották. Ettől kezdve, 2001-es újjáépítéséig Csonkahíd volt neve. A hidat október 11-én adta át Orbán Viktor magyar és Mikulas Dzurinda szlovák miniszterelnök, valamint Günter Verheugen EU-bővítési biztos. A képen látható bélyeget a hídavatás alkalmára bocsátotta ki a Magyar Posta. A képen a híd és az esztergomi bazilika látható, a bélyegkiadás alkalma pedig szlovákul is olvasható.      

Szövetségi címerek

Német szövetségi tartományok és városállamok címerei kerültek erre az 1992-es bélyegsorra. A legelső a Németország délnyugati részén fekvő Baden-Württemberg, ami lakosságát és területét tekintve is a harmadik legnagyobb tartomány. A képen látható címert 1954-ben fogadták el, a nyelvét kidugó oroszlán a Hohenstaufen-ház jelképe volt, a korona pedig a népuralmat jelképezi. Mellette a bajor címer látható. A legnagyobb tartomány címerén a korona hasonlóképpen az előzőhöz a népuralom jelképe, az arany oroszlán a Rajnai Palotagrófságé, mellette a Alsó-Frankföldé (ez Bajorország északnyugati része), alul a kék párduc Bajorország alsó és felső részeit jelképezi, középen a Wittelsbach-ház címere látható, a három oroszlán pedig Svábföld jelképe. Ezt a címert 1950 óta használják. Berlin zárja a sort, aminek fekete medvéje 1709 óta a városállam címerének része. A Brandenburg tartományt jelképező vörös sas indítja az alsó sort, ami korábban a brandenburgi őrgróf jelképe volt. Bréma jelképe az ezüst kulcs, ami Péter apostol kulcsa is egyben. Ez a jelkép először 1366-ban jelent meg a város hivatalos pecsétjén. Az utolsó bélyegre Hamburg városának jelképe került, ami a helyi vár három tornyát ábrázolja. Az 1240-es évek óta használták ezt hivatalos pecséteken, majd népszerűségének köszönhetően letisztult változata került a ma is használt címerre.    

Lutra, a vidra

2002-ben került kibocsátásra Írországban a képen látható, öt eurós bélyegblokk, ami vidrákat ábrázol. Az európai vidra, nevével ellentétben nem csak egész Európában, de Észak-Afrikában és Ázsia különböző részein is előfordul egészen Szumátra szigetéig. Éjszakai ragadózó, aminek hossza 46-82 centiméter, súlya pedig 3-14 kilogramm. Leginkább édesvízi környezetben él, de megtalálható tengeröblökben és mangrove mocsarakban is. Ujjai között úszóhártyák találhatók, teste pedig áramvonalas, amely tulajdonságok elősegítik a vízi életmódot és a vadászatot. Elsősorban könnyen elfogható halakkal táplálkozik, de kisebb emlősöket és rovarokat is elfog. Gyakran halászik játékból. A párzási időszak és a kölykök születése utáni több, mint egy év kivételével egyedül él, a nőstény pedig egyedül neveli általában két kölykét. Hazánkban Európához képest gyakoribb, de veszélyeztetett faj, aminek eszmei értéke 250 ezer forint. Latin neve lutra, ami Fekete István (1900-1970) azonos című regényének címe is.

Éljen május elseje!

1961-ben bocsátotta ki a Magyar Posta ezt a bélyegpárt május elseje, a munka ünnepe alkalmából. A legtöbb országban ez a nap hivatalos szabadnap, de az Egyesült Államokban és Kanadában szeptember első hétfőjén ünneplik. 1955 óta ez a nap a katolikus egyházban is ünnep, miután XII. Piusz pápa Munkás Szent József ünnepévé nyilvánította. Jézus nevelőapja a famunkások, ácsok, asztalosok, erdészek, koporsókészítők, bognárok (kerékgyártók), tímárok (bőrrel foglalkozó mesteremberek) és kádárok (faedény készítők) védőszentje. A képen látható bélyegek csillagos vízjelesek, ami azért érdekes, mert 1961 volt az utolsó év, hogy a Magyar Posta a hamisítás ellen vízjelet tett volna bélyegeibe. Ezeket a bélyegeket is, úgy mit több száz másikat is Cziglényi Ádám (1909-1998) grafikus tervezte.