Kő és talaj

Egy korábbi blogbejegyzésemből idézek: 1993-ban hozták létre a Millennium Bizottságot, amelynek célja az volt, hogy az Egyesült Királyságot felkészítse a harmadik évezredre különböző projektek támogatásával. A miniszterelnök által támogatott és az uralkodó által kinevezett bizottsági elnök feladata abból állt, hogy az Egyesült Királyságban játszott nemzeti lottóból befolyó támogatást megfelelő helyekre juttassa el. A 2006. december elsejével megszüntetett bizottság több mint két milliárd fontot osztott ki különböző kulturális, környezetvédelmi, közösségi, ünnepi alapítványoknak vagy programokra. A Brit Posta 1999-ben kezdte meg az egyenként négy darabból álló, tizenkét millenniumi sor kibocsátását különböző témákban. Havonta bocsátottak ki egy sort, amit mesének neveztek el. Egy évvel később a Millennium Bizottság által támogatott projekteket mutatták be, hasonlóképpen. Ez a 2000-ben kiadott sor a hetedig a tizenkettő bélyegsorból, címe Kő és talaj lett. Az első bélyeg a Trans Pennine-túraútvonal mutatja be, ami egy Észak-Anglia keleti és nyugati tengerpartját összekötő, 333 kilométer hosszú túraútvonal. A 27 helyi önkormányzat felelős a fenntartásáért, amelyeken átmegy a végig akadálymentesített útvonal. A kép arra utal, hogy van egy rész, amin lovagolva is lehet haladni. A második bélyegen levő kép az Észak-Írországban levő, Killyleagh városkához közel található több, mint tizenkét méter magas Strangford Stone nevű kőoszlop felállítására utal. A Brit-szigetek legnagyobb megalitját a közeli Mourne-hegységből származik. Az 50 tonnás kő a legnagyobb gránittömb, amit valaha az Ír-szigeten bányásztak. A harmadik bélyegen egy biciklista látható, ami a Skócia keleti felén található, Fife megyében levő 483 kilométernyi bicikliútvonal-hálózatra utal. Egy ősi pikt királyság után, a mai napig Fife-i Királyságnak hívják a területet, innen a Kingdom of Fife Cycle Ways nevű útvonalnév. Végül az utolsó bélyegen a Groundwork nevű környezetvédelmi szervezet több évtizedes munkájára utal, ami elhagyatott, lepusztult területekből varázsol újat úgy, hogy helyieknek ad munkát, fiatalokat von be és az egész a környezetvédelem jegyében történik. A bélyegeken a 1st az elsőbbségi, a 2nd a belföldi postát jelenti.        

Hegyek csúcsán

A Szlovákia északi és Lengyelország déli határán elterülő Tátra leghíresebb lengyel hegycsúcsait mutatja be ez az 1996-os bélyegsor úgy, hogy mindegyik bélyegen egy hegyvidéki növényt is bemutat. A világ legkisebb területű magashegységeként, a Tátra 786 négyzetkilométeren sokszínű élővilágot tudhat magáénak. Az első bélyegen a Zakopánéhoz közel található Giewont látható, ami az egyik legnépszerűbb hegycsúcs Lengyelországban. A bélyeg bal sarkába pedig a havasi gyopár került, ami az egyik legismertebb hegyvidéki növény. A másodikon a Liptói havasok egyik csúcsa, a Krzesanica látható. A 2122 méter magas hegy mellé pedig a tárnicsfélékhez tartozó, a néphagyomány szerint a hűség jelképe, a tavaszi encián vagy más néven tavaszi tárnics került. A sort a 2301 méter magas Swinica illetve a májustól júliusig virágzó pompás tárnics zárja. A második sort a Koscielec indítja, ami a Magas-Tátra egyik hegycsúcsa. a bal alsó sarokba pedig a havasi zergevirág került. Őt követi a 2503 méter magas Tengerszem-csúcs, ami a szlovák-lengyel határon található. Három csúcsa van a hegynek, az előbb említett legmagasabb Szlovákiához, a másik kettő Lengyelországhoz tartozik. A 2499 méter magas csúcs Lengyelország legmagasabb pontja. Magyar nevét Blasy Edétől (1820-1888) kapta, aki első magyarként mászta meg a hegyet. A hozzá tartozó növény pedig egy hegyvidéki aggófűfajta. Az utolsó, legnagyobb értékű bélyegen pedig Lengyelország második legmagasabb hegye, a 2438 méter magas Mieguszowiecki Szczyt Wielki és a hideg időjárást nagyon jól bíró havasi cirbolyafenyő került.    

Röpképtelenek

Nem ismeretlen a bélyeg kibocsátók előtt a különböző formájú blokkok kiadása. Ez az új-zélandi röpképtelen madarakat bemutató 2011-es, feláras (a felár gyermekalapítványhoz kerül) bélyegblokk is ilyen. Az első bélyegen Új-Zéland nemzeti madara, a kivifélék egyike, az északi-szigeti kivi látható. Ez a veszélyeztetett faj erdős területek lakója; éjszaka aktív, nappal üregében pihen. Bogyókkal és rovarokkal táplálkozik, kitűnő szaglása segítségével. A kivi költi ki legtovább a madárvilágban a tojásait: három hónapig tart a két fióka előbújása. A középső bélyegre a kihaltnak hitt, guvatfélékhez tartozó, de 1948-ban újra felfedezett takahe került. A madár a Déli-sziget elszigetelt völgyeiben él, ami elősegítette fennmaradását. Az elsősorban növényeket és bogyókat fogyasztó madár a mai napig veszélyeztetett, külön fajfenntartási programja van, élőhelyére pedig csak kormányzati engedéllyel lehet belépni. A legnagyobb értékű bélyegre a kakapó vagy más néven bagolypapagáj került. A súlyosan veszélyeztetett madárfaj földi üregekben él, a földön keres táplálékot. Jelenleg 130 madarat tartanak nyilván, fajfenntartási programja pedig három szigeten zajlik. Az új-zélandi őslakosok, a maorik tollát ruházati dísznek, húsát pedig ételként fogyasztották, de majdnem teljes kipusztulásának okát a szigetekre betelepített ragadozók okozták, amik megették tojásait.  

Egy új állam létrejötte

Kelet-Timor egy 15 ezer négyzetkilométeres sziget Délkelet-Ázsiában. Az első európaiak a szigeten portugálok voltak, akik a XVII. századra a Portugál Királyság egyik gyarmatává nyilvánították és kereskedelmi kapcsolatokat kezdeményeztek a szigetlakókkal. Egy évszázaddal később hollandok foglalták el a sziget nyugati felét és Holland Kelet-India (nagyjából a mai Indonézia) részévé nyilvánították. A második világháború alatt a szigetet elfoglalták a japánok és a háború végéig 40-70 ezer szigetlakó esett áldozatul a megszállásnak. 1955-ben a gyarmat Portugália egyik tartománya lett, és szóba került a függetlenség kikiáltása. 1974-ben számos portugál tartomány vált függetlenné, de a holland fennhatóság alól felszabadult Indonézia félt, hogy a sziget keleti felének függetlensége más, saját területeinek a függetlenségét erősítené. Szabad választások után az egyik győztes, koalícióban levő helyi párt puccsot hajtott végre, kikiáltotta Kelet-Timor függetlenségét, amire válaszul az indonéz hadsereg bevonult a sziget keleti felébe és 24 évig megszállás alatt tartotta a területet. Külföldi nyomásra 1999-ben népszavazást tartottak a függetlenségről, amit a helyiek megszavaztak. Bosszúból az indonézek által támogatott helyi fegyveresek vérengzésbe kezdtek. A megszállás és a vérengzések nagyjából 100 ezer ember halálát okozták. Végül 2002-ben kikiáltották a függetlenséget Xanana Gusmaót (1946-) pedig megválasztották Kelet-Timor elnökének. Ő látható ezen a függetlenség napján (2002. május 20-án) kibocsátott bélyegsor első bélyegén. Gusmao 2007-ig töltötte be tisztségét, utána pedig több kormányzati posztot vállalt. A második bélyegen zöld színnel kiemelve látható Kelet-Timor, illetve pirossal van jelölve a főváros, Dili. Mindegyik bélyegen látszik az ország zászlója, amit ugyancsak a függetlenség napján fogadtak el.

Ausztrál gyermekkönyvek

Az ausztrál gyermekirodalom legismertebbjei közül válogat ez az 1985-ös ötöscsík. Úgy mint más, a Brit Birodalomhoz tartozó területeken, Ausztráliában is először a brit mesekönyvek voltak népszerűek. A XX. század elejétől kezdve alakult ki az a gyermekirodalom, ami ausztrál szerzőktől szólt ausztrál témákban a gyermekeknek. Ida Rentoul Outhwaite (1888-1960) gyermekkönyvek illusztrátora volt, aki elsősorban tündéreket és manókat rajzolt, festett. 1916-ban jelent meg Elves and Fairies című könyve, ugyanebben a témában. Norman Lindsay (1879-1969) szobrász és író volt, akinek legismertebb műve az 1918-as The Magic Pudding. A könyv emberszerű állatokról szól, akik bár mennyi pudingot esznek, mindig ugyanannyi marad, azonban egy banda el akarja rabolni azt. A könyv nem fejezetekre, hanem szeletekre van osztva. A középső bélyegen Jimmy Bancks (1889-1952) Ginger Meggs című képregényének egy jelenete látható. Az 1921-ben bemutatott, egy vörös hajú rosszcsont kalandjait bemutató képregényt Bancks indította el, de halála után is népszerű maradt, sőt 2007 óta újra folytatják. Az öt bélyeg közül talán a legismertebb a negyedik, mivel Dorothy Wall (1894-1942) emberszerű koalájának, Blinky Billnek a kalandjaiból tévésorozatot készítettek. 1993-1994 között és 2004-ben is készült belőle sorozat, de először 1933-ban egy könyv főszereplőjeként debütált. Az utolsó bélyegen May Gibbs (1877-1969) egy kis termetű emberpár kalandjairól készült és 1918-ban kiadott Snugglepot and Cuddlepie című könyve került.

Óvjuk és védjük

A Hollandiában kibocsátott bélyegeknél nem mindig tudni pontosan mit is ábrázolnak, hacsak nem beszél az ember hollandul, vagy nincs nála egy katalógus, amiben megtalálható a leírás. Ilyen ez az 1996-os sor is, ami a környezetvédelem kapcsán került kibocsátásra. Az első bélyegen egy kertészkedéshez használt ásó, egy virághagyma és egy munkáskesztyű látható. A bélyeg pedig arról szól, hogy évente 2,5 milliárd tulipánhagymát ültetnek Hollandiában, ebből 3 milliót biodinamikus kertészkedési módszerrel. Ennek lényege, hogy egy teljes biológiai körforgásként működik ez a zártnak nevezhető mezőgazdasági rendszer, ami teljesen figyelembe vesz minden olyan tényezőt, ami hatással lehet a termőföldre és csak természetes anyagokat használ annak feljavítására. A második bélyeg szerint 2000 tulipánfajta létezik, - a liliomvirágútól a Darwin-hibrideken át a rojtos szélűekig - és ez a szám 20 fajtával nő minden évben. Az utolsó bélyegen Charles Rennie Mackintosh (1869-1928) skót akvarell festő és építész 1915-ös festményének egy részélete látható, amely egy kockásliliomot ábrázol, Walberswickből, Délkelet-Angliából. Elsősorban Közép- és Délkelet-Európában fordul elő a kockásliliom, de szórványosan Európa-szerte megtalálható. Élőhelyének csökkenése miatt mindenhol védett növény, hazánkban eszmei értéke ötvenezer forint.  

Csalogató a turistáknak

1976-ban a Magyar Posta ezzel a légitársaságok logóival és a budai látképpel körbekeretezett sötétkék blokkal állított emléket az év idegenforgalmának. Két ötforintos bélyeg került a blokk közepére. A felsőn, Lotz Károly (1833-1904) Ménes a zivatarban című tájképének részlete látható. Az 1862-ben festett kép a Magyar Nemzeti Galériában látható és egy viharos alföldi jelenetet ábrázol. Az alsó bélyegre Halápy János (1893-1960) Tihanyi reggel című festménye került. Halápynak több helyen is volt műterme, köztük Balatonfüreden. Élete végéig fő témája a Balaton és az azt körülvevő települések maradtak. Az autodidakta művész bélyegen látható impresszionista stílusú képe 1941-1942 körül készült. Érdekesség, hogy ebben az évben nyílt Pécsett a Vasarely Múzeum és a keszthelyi Festetics-kastély Helikon-kastélymúzeuma, valamint átadják a Budai Várban a Hilton Szállodát.

A múlt dísztárgyai

Északi bronzkornak nevezzük az i.e. 1700-500 előtti időszakot Skandináviában, amikor az ott élő népek viszonylag későn, de csatlakoztak más európai bronzkori kultúrákhoz a kereskedelem révén. Három, ebből az időszakból származó tárgyat ábrázol ez az 1995-ben kibocsátott bélyegfüzetlap: a bal felső sarokban egy bronzkori, csőrös férfit és egy meztelen nőt ábrázoló tárgyat látni, a jobb alsó sarokban pedig egy kör alakú kultikus tárgyat. Sajnos, írásos emlékek hiányában csak találgatni lehet ezeknek a funkciójáról. A másik két bélyegen a népvándorláskorból (nagyjából 4-8. század között) származó tárgyakat látunk. A bal alsón egy lovat és egy férfi fejet ábrázoló brakteátát, ami egy olyan érem vagy veret (ebben az esetben függő), aminek csak az egyik oldalán van kép, illetve egy állatokat és embereket ábrázoló arany nyakékrészlet. A Svéd Posta rendszeresen bocsát ki bélyegfüzeteket, aminek lényege, hogy otthoni használatkor egyszerűbb a bélyegek kezelése.

Csőrösök

A karibi Szélcsendes-szigetekhez tartozik Antigua és Barbuda, ami 1981-ban vált függetlenné a Brit Birodalomtól. Bélyegkibocsátóként nagyon érdekes az ország, mert a két sziget közösen és külön is ad ki bélyeget, sőt a lakatlan Redondának is volt bélyegkibocsátása 1979-1991 között. (Az utóbbi bélyegeket csak országon belül lehetett használni.) Mindez jelentős bevételi forrást jelentett és jelent a szigetországnak.1990-ben bocsátották ki ezt a madarakat ábrázoló bélyegsort, amin a szigeteken megtalálható madárfajok közül válogattak. Mindegyik madár csőre más jellegű táplálkozáshoz szolgál.
Az első bélyegen a Margarops fuscatus nevű, legnagyobb testű gezerigó látható, ami bogyóktól kezdve kisebb gyíkokig sok mindent fogyaszt. A második a bíbortorkú kolibri, aminek csőre csőalakú virágokhoz specializálódott. Az utolsó kettő madár az északi sárgabegy, amely rovarokkal táplálkozik, illetve a kis termetű tarka vércse, amely az Amazonas-medencét kivéve az egész amerikai kontinensen megtalálható, egyedüli vércsefajként. A második sort a sárgahasú cukorharkály indítja. Lyukat vájnak a fákba és az ott található rovarokat megeszik és a fa nedveid pedig felszívják. A mindenevő amerikai szultántyúk növényekkel átszőtt folyó- és tópartokon él, az északon élők Argentínában telelnek. A sárgakoronás bakcsó tengerpartokon, mocsaras területeken és tópartokon él. Érdekessége, hogy erős csőrével halat nagyon ritkán fogyaszt, elsősorban kemény páncélú rákokat és békát eszik. Az utolsó madár pedig a dallamos nevű Euphonia musica nevű pintyféle, ami bogyófélékkel táplálkozik. (A bélyegen látható faj neve nem azonos a képen látható fajjal.)      

Ünnepi asztal

2005-ben az EUROPA-bélyegek (korábban CEPT-bélyegek) témája az étkezés volt. Ennek eleget téve adta ki a Bosznia-Hercegovinai Posta ezt a bélyegblokkot, amin három tradicionális bosnyák étel szerepel. A felső bélyegen két étel látható: a dolma és a sarma. Mindkettő töltött zöldséget jelent, a különbség annyi, hogy a sarma szőlő, lósóska, káposzta vagy mángold levelébe töltött, majd feltekert ételt jelent, a darmába pedig félbevágott zöldségbe kerül a töltelék. A sarma szó törökül becsomagolt dolgot jelent, a darma töltöttet. A tölteléknek nem feltétlenül kell húsosnak lennie, készülhet más zöldségekből is. A dolma készítéséhez cukkinit, paradicsomot, padlizsánt, sőt hagymát is használnak. A húsos töltelékűt melegen tálalják, egyébként hidegen fogyasztandó. Mindkét étel megtalálható az egész Közel-Keleten, ahol nagyon népszerű. A bélyeg jobb felső sakában egy kenyérféle is látható. Az alsó bélyegre a baklava nevű desszert került. A török eredetű édesség alapja rétestészta, amire pisztáciát vagy tört diót tesznek majd mézzel vagy cukorral édesítenek. Sokak szerint emiatt túlzottan édes, émelyítő. A bélyegblokk érdekessége, hogy a jobb oldalán megtalálható a képen látható ételek receptje. Jó étvágyat!

Élet a szigeteken

XVIII. századi, a csendes óceáni szigetvilág lakosait bemutató metszetekből készült ez az 1991-es bélyegsor, amit Francia Polinéziában bocsátottak ki. A bélyegen látható háromszög (polinéz háromszög) három csúcsa különböző földrajzi helyeket jelöl: Az északi Hawaii (régi nevén Sandwich-szigetek, Új-Zéland keletre, nyugatra pedig a Húsvét-sziget. Ezen a három ponton belüli terület Polinézia. Középen Tahiti szigete látható, ami a Franciaországhoz tartozó (az RF betűpár jelöli ezt) Francia Polinézia központi szigete. A Le Monde Machi pedig a kiadvány címe, amiben az illusztrációk megjelentek. Az első bélyegen egy Húsvét-szigeti őslakos polinéziai nő látható gyermekével, háttérben a Moaikkal, a legendás emberszobrokkal. Nagyjából 3200 éve érkeztek a szigetre az első lakók, de a folyamatos erdőirtás és túlnépesedés demográfiai katasztrófát okozott. Állandósultak az összecsapások és mire a szigetet felfedezték 1722-ben az európaiak, már csak pár ezer szigetlakó élt. Az utolsó őslakosok az 1800-as évek végén haltak ki. A második bélyegen egy hawaii életkép látható: egy kéttörzsű katamarán jellegű csónakban harcosok eveznek. A hawaii társadalom kasztrendszer alapján épült fel, és az évszázadok során egy különleges kultúra alakult ki a szigeteken. Hawaii ősi történelme 1810-ig tart, amikor is I. Kamehameha király egyesítette a szigetcsoportot. A harmadik bélyegen egy maori falu látható valahol Új-Zélandon. Az szigetlakók 1250-1300 között érkeztek kenukkal Új-Zélandra, ami korábban valószínűleg lakatlan volt. Az évszázadok során a maorik saját törzsi társadalmat építettek ki és gazdag kultúrát hoztak létre. A képen is látható falvakban éltek és több falu tett ki egy törzsnyi embert.  

Halak a szobában

Az akvarisztika egy rendkívül népszerű hobbi, amit napjainkban már tudományágként kezelnek. Ez a 2003-as, nagyon pontosan kidolgozott cseh bélyegblokk különböző halfajokat mutat be, amik  gyakran láthatók akváriumban. A blokkon jól látható, hogy csak azok a részek tekinthetők bélyegnek a blokkból, amelyeken értékjelzés van (ebben az esetben cseh koronában). Először ezeket mutatom be balról jobbra, majd a többi képen látható halat.
Az első bélyegen a legrégebben kitenyésztett akváriumi halfaj, az aranyhal különböző fajtái láthatók. Az aranyhalat elsősorban kisebb tavakban vagy nagy akváriumban érdemes tartani, a gömbakváriumot mára nem javasolják. Középre felül a sziámi harcoshalak különböző fajtái kerültek. Ezek a halak először a halviadalokkal lettek népszerűek, így életterük napjainkban egész Délkelet- Ázsiára kiterjed. Sajnos azonban, a túlhalászás és a népszerűség miatt sebezhető fajjá vált. Alattuk az akváriumok királyának nevezett, eredetileg Dél-Amerikából származó, kecsesen mozgó vitorláshal látható. Mindenevő, az akváriumban pedig elfogyasztja a nála kisebb halakat. A jobb szélre pedig diszkoszhalak kerültek, amiknek őshazája az Amazonas-medence. Tenyésztésük elsősorban Délkelet-Ázsiában történik.
A többi hal fentről lefelé: gyöngygurámi mellette a törpegurámi, alul pedig a kaukkharcsa. A jobb oldalon a papagájplatti, a szivárványos guppi illetve a Corydoras virginiae nevű páncélosharcsa.    

Na de hol van Audrey?

Érdekes története van ennek a bélyegsornak: 2001-ben úgy döntött a Német Posta, hogy egy filmsztárokat ábrázoló feláras, jótékonysági bélyegsort bocsát ki. Tízes ívekben nyomták a bélyegeket; a képen láthatókat (Greta Garbót, Marilyn Monroe-t, Charlie Chaplint és Jean Gabint ábrázolva) és Audrey Hepburn portréját az Álom luxuskivitelben című filmből. Tizennégy millió példányt nyomtak mindegyik bélyegből, amikor a Hepburn család úgy döntött, nem egyezik bele a bélyeg kibocsátásába. Történt ugyanis, hogy Sean Ferrer, Hepburn fia jelentős támogatója a dohányzás- és alkoholfogyasztás elleni kampányoknak, a bélyegen szereplő fotót pedig megváltoztatták: Hepburn viszont cigarettaszipkával látható, pedig az eredeti fotón napszemüveg van nála. A Német Posta egy mintabélyeget és egy ívet küldött Ferrernek (aki így tudta meg, a bélyegkibocsátás tényét), a többit pedig a család kérésére megsemmisítette és a filmtekercses bélyeget rakták be helyette. Egy ív a Német Postai Archívumba került, egy a Német Postamúzeumhoz, kettő másikról pedig nem tudni. Öt különálló bélyeg pedig különböző kilós áruról (levelekről levágott, egy kilónyi bélyeg) került elő. Az második és harmadik használt bélyeget 2005-ben árverezték el 58 ezer és 135 ezer euróért. Az első talált bélyeget csak 2006-ban adták el. 2010-ben aztán Ferrer bejelentette, hogy az Audrey Hepburn Gyermek Alapnak kétharmad és az UNICEF-nek egyharmad arányban a javára elárverezteti az egyetlen ismert postatiszta ívet. A tíz bélyeg végül 430 ezer euróért kelt el, amivel a 20. század, egyik legdrágább, illetve a második világháború utáni bélyegkibocsátás legdrágább íve lett. (A Hepburnt ábrázoló bélyegek a netről vannak, sajnos nem az enyémek.  

Portugál búslakodás

Sors a jelentése a portugál fado szónak, amely Portugália legismertebb zenei stílusának a neve is egyben. A keserédes, melankolikus vágyakozással teli zene elsősorban az elmúlásról szól, de a reményről is énekelnek benne. Az egy portugál vagy spanyol gitárral kísért műfaj az 1820-as években alakult ki és rövid időn belül rendkívül népszerű lett. Két változata ismert: a népszerű lisszaboni és a visszafogottabb, kifinomultabb coimbrai. 2011-ben bocsátotta ki a Portugál Posta ezt a bélyegblokkot annak kapcsán, hogy az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) felvette a szellemi kulturális örökség listájára a fadót. A blokkra José Malhoa (1855-1933) 1910-es O Fado című festménye került, ami egy lányt ábrázol, aki olyan áhítattal hallgatja a fado énekest, hogy fel sem tűnik neki, hogy leégett a cigarettája. A műfaj leghíresebb énekese Amália Rodrigues (1920-1999) volt, akinek halálakor nemzeti gyászt rendeltek el és a legnagyobb portugálok között van eltemetve. (Nevére klikkelve meghallgatható tőle egy dal.) Érdemes megnézni a bélyeg körüli lyukasztást, ahol az alsó és felső részén egy mintát is nyomtak bele. Ez a minta a Krisztus Lovagrend keresztje, ami Portugália egyik jelképe. A blokk bal alsó sarkában látható lovasfutár pedig a Portugál Posta hivatalos jelképe.