Palaui énekesek

Palau egy kis köztársaság a Csendes-óceán nyugati felén.  A Karolina-szigetek legnyugatibb szigetcsoportja tartozik Palauhoz: 241 sziget, ami közül csak 12 lakott. A vulkanikus terület elsősorban idegenforgalmáról ismert. 1990-ben, az Egyesült Államoktól történő teljes függetlenség előtt négy évvel jelent meg ez a négyestömb, ami helyi madárfajokat ábrázol. A bal felső sarokban a rubinbegy látható, ami a légykapófélékhez tartozik. Az Ural-hegységtől keletre él, Szibéria erdős területein, a telet pedig Délkelet-Ázsiában tölti. Mellé a palaui berkiposzáta került, ami mára nem a Cettia, hanem a Horornis család tagja, amibe a délkelet-ázsiai és csendes-óceáni poszátafajok is kerültek. Ezek a fajok sűrű erdőkben vagy dús növényzettel benőtt területeken élnek, színűk általában szürkés és barnás, így nehéz észrevenni. A palaui faj melle és hasa viszont sárgás színű. A második sort a Karolina-szigeteki énekesseregély nyitja, ami nem csak magvakkal és gyümölcsökkel, de tengeri madarak tojásaival is táplálkozik. Ez is erdőségekben él, ugyanúgy, mint a következő bélyegen látható közönséges, vagy rövidcsőrű kakukkgébics. Tucatnyi alfaja van, a képen látható él Palaun. Hangja rendkívül éles és magas frekvenciájú, mint a kabócáké. Innen kapta angol nevét is.    

Holokauszt emléknapra

2005. novemberében az ENSZ Közgyűlése január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Azért erre a napra esett a választás, mert 1945-ben ezen a napon szabadította fel az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort a Vörös Hadsereg 322. lövészegysége. A táborban 7500 foglyot találtak, de az öt éves működése során 1,1-1,6 millió ember halt itt meg. A holokauszt során pedig nagyjából hatmillió ember halt meg: zsidók, romák, orosz hadifoglyok, Jehova Tanúi hívők, homoszexuálisok, fogyatékkal élők, politikai és vallási ellenállók. A képen látható, 2004-es magyar bélyeg a magyar holokausztra emlékezik, és egy kő látható rajta egy rá vésett Dávid-csillaggal. A kavics és a kő az emlékezés jelképe a zsidó vallásban. Virágot nem szokás a sírra vinni, ellenben kisebb követ, kavicsot  igen. Különböző történetek  szólnak arról, hogy honnan ered ez a hagyomány. Az egyik legelfogadottabb az, hogy a kő állandóságot jelképez, de van olyan népi hiedelem is, miszerint a kövek nem engedik a holtakat visszatérni a túlvilágról az élők közé.

Olimpia Innsbruckban

1964-ben Innsbruckban rendezték a 9. téli olimpiát, aminek emlékére ezt a bélyegsort bocsátotta ki a Magyar Posta. A bélyegeken, amin olimpiai versenyszámok láthatók, Füle Mihály (1914-2005) festőmű vész, grafikus tervezte, aki az egyik legnevesebb bélyegtervező volt. Az innsbrucki olimpia nem úgy indult ahogy tervezték: a rossz pályák miatt egy brit szánkós és egy ausztrál síző meghalt még a játékok kezdete előtt, így fekete karszalagban és félárbocra eresztett zászlóval indult a megnyitó. Emellett az időjárás sem volt kedvező, hiszen előtte 60 évig nem volt olyan meleg, mint akkor, hó nem esett, csak eső, így Amerikából kellett hóágyúkat hozatni. A magyar válogatott 28 fős volt, de érem nélkül végeztek. A legsikeresebb sportoló Klaudija Bojarszkih sífutó és Ligyija Szkoblikova gyorskorcsolyázó lettek, három és négy aranyéremmel. Először versenyzett és nyert aranyat műkorcsolyában a Belouszova-Protopopov páros, akik később legendás sportolók lettek. A német műkorcsolyapárostól pedig később elvették az ezüstérmet, mert kiderült, profi sportolónak szerződtek. Egy francia testvérpár pedig bravúrosan győzött: Marielle Goitschel óriás-műlesiklásban első lett, nővére Christine pedig második, míg az utóbbi szlalomban lett első és Marielle második. Az összesített éremtáblázatban a Szovjetunió lett az első, majd Ausztria és Norvégia.

Disney románc

Négy híres Disney-pár került erre a 2006-ban kibocsátott négyestömbbre, amit az Amerikai Posta bocsátott ki. A jobb felső sarokba az animációs stúdió legrégebb óta meglévő párja, Miki és Mini egér kerültek. Mindketten 1928-ban debütáltak a filmvásznon és azóta elválaszthatatlanok. Érdekesség, hogy Mickey eredetileg Mortimer volt, de Walt Disney felesége meggyőzte férjét, hogy legyen inkább Mickey. Minnie teljes neve Minerva, ami egy 1942-es képregényben jelent meg. Mellettük Hamupipőke és a királyfi látható. A történet két legismertebb verziója Charles Perrault-tól (1628-1703) francia meseírótól és a német Grimm fivérektől származik. 1950-ben mutatta be a Disney a Hamupipőke rajzfilmet, de 2002-ben és öt évvel később is jelent meg vele film. Az alsó sorba a szépség és a szörnyeteg láthatók 1991-ből. Az eredeti történet 1740-ben jelent meg egy európai népmese alapján Franciaországban, de legismertebb verzióját 1756-ban adták ki. A filmet sokszor feldolgozták filmen, de a Disney-film az egyik legemlékezetesebb. Az utolsó bélyegre Susi és Tekergő kerültek. A jó házból való amerikai cocker spániel és a szürke, kóbor kutya kalandjait elmesélő film 1955-ben került bemutatásra. Ennek folytatása volt a Susi és Tekergő 2. - Csibész, a csavargó, ami direkt csak dvd forgalmazásra készült 2001-ben.

Azok a nyolcvanas évek

A 20. századot évtizedenként bemutató bélyeglapokat bocsátott ki az Amerikai Posta 2000-ben. A nyolcvanas évek jellegzetes tárgyait, eseményeit mutatja be a képen látható ív, aminek alján az első, többször használható űrjármű, a Columbia látható. Ezt 1981. április 12-én bocsátották fel először és egészen 2003-as megsemmisüléséig szolgált. Ez látható a legfelső sor szélén is, amit a Macskák c. musical követ. Az ugyancsak 1981-ben bemutatott darabot azóta több tucat országban, több ezerszer mutatták be. A San Franciso 49ers volt a nyolcvanas évek legsikeresebb amerikai futball csapat, négyszer nyerve a Super Bowl nevű döntőn. 1979-ben Teheránban iráni fiatalok megrohamozták az amerikai nagykövetséget és 444 napi 66 embert túszként tartottak fogva. Az ő kiengedésük utáni örömünnep látható az utolsó előtti képen, amit a rendkívül népszerű és számos sportdíjat nyerő amerikai jégkorcsolya zár. A második sorban a kábeltévé elterjedése és az 1983-tól forgalmazott CD, azaz kompaktlemez is bélyegre került. A Cabbage Patch Kids nevű, káposztafejű babáknak 1983-1984 között volt hatalmas sikere, és a mai napig ikonikus játéknak bizonyulnak. 1982. november 13-án adták át a Vietnami Veteránok Emlékművét Washingtonban, amire Maya Lin szobrászművész 58 ezer elhunyt vagy eltűnt katona nevét véste rá. A The Cosby Show (1984-1992) pedig az egyik legnépszerűbb tévésorozat volt, ami egy középosztálybeli, afroamerikai családot mutatott be. A sorozatot egészen 2015-ig ismételték, amíg a főszereplő Bill Cosby szexuális zaklatási botránya nyilvános nem lett. Az utolsó őt bélyegen a videojátékok és a személyi számítógépek elterjedése, az E.T., a földönkívüli című, Steven Spielberg rendezte 1982-es kasszasiker, a hiphop Bronxban történő megjelenése, valamint a berlini fal 1989-es leomlása látható.  

Lepkék Afrikából

Lesotho egy nagyjából 30 ezer négyzetkilométeres ország Dél-Afrikában, amit teljes egészében a Dél-Afrikai Köztársaság vesz körül. Az alkotmányos monarchia szinte teljesen egy fennsíkon fekszik, az ország délkeleti határán található egy 3482 méter magas hegycsúcs. A hegyvidéki terület nehezen járható, szinte érintetlen. 1984-ben bocsátották ki ezt a bélyegsort, amin az országban megtalálható pillangófajok láthatók. Mindegyik bélyeg jobb felső sarkában II. Moshoeshoe (1938-1996) oldalportréja látható, aki 1960-1966 között törzsfőnök volt, 1966-1996 között pedig királyként uralkodott, bár volt, hogy megfosztották hatalmától és száműzetésbe is vonult. Az ország pénzneme a loti (m), aminek váltópénze a sente (s).
Mivel a legtöbb fajról nincs megfelelő leírás, ezért kiragadok néhányat. Az első bélyegen a Danaus chrysippus nevű, a bűzpillefélékhez tartozó lepkefaj látható, ami egész Afrikában, a mediterrán térségben és Ázsia nagy részén is megtalálható. Az egyiptomi Luxorban 3500 évvel ezelőtt falfestményen is megörökítették. A 15 sente értékű bélyegre a bogáncslepke került, ami Dél-Amerika kivételével mindegyik kontinensen megtalálható, így Magyarországon is. A 30 sentésre pedig az Európában is élő tigrislepke került.  

Görögök a Krímen

I.e. a 6. és 7. századokban kezdtek el a görögök kolóniákat létesíteni a Krím-félszigeten, amit Kherszonészosznak neveztek el. Számos kisebb-nagyobb települést hoztak létre, ami a terület jelentőségére utal. 2013-ban az UNESCO a Világörökség részévé szavazta a Szevasztopol mellett található, Kherszonészosz nevű görög városállamot. A települést i.e. 4. században létesítették és az 1300-as évekig volt lakott, de ekkor már Herszón néven. Úgy, mint más városállamokban ennek polgárai is esküt tettek. Az i.e. 3. századi eskü szövegét megtalálták az ásatások során. Az i.e. 2. század végén a hellén Boszporoszi Királyság fennhatósága alá került, majd a szkítáké és rómaiaké lett. 370-ben a hunok foglalták el, majd a Bizánci Birodalom része lett. Mivel elszigetelt terület volt, két pápa és egy bizánci császár is ide menekült. 980-tól több birodalom része lett a város, majd 1229-ben a mongol és tatárhordák kirabolták és felgyújtották. Az ezt követő egy évszázad alatt még kétszer történt a várossal hasonló, így elnéptelenedett. A romváros veszélyeztetett, mivel a terjeszkedő Szevasztopol körülvette az ókori romokat. Ennek ellenére népszerű turistalátványosság, sőt aktív régészeti kutatási terület. A képen látható bélyegblokkot 2015-ben bocsátotta ki az Orosz Posta. (Oroszország 2014-ben magához csatolta a Krímet, de az UNESCO ukrán világörökségi helyszínként tartja számon a romvárost.)

Felfedezők Angliából

1972-ben került kibocsátásra ez a brit bélyegsor, ami a sarkköri felfedezőknek állít emléket. A legkisebb értékre James Clark Ross (1800-1862) került, Tíz évesen lett katona a napóleoni háborúkban és egész életében hajókon szolgált, vagy hajóskapitányként dolgozott. 1817-ben megbízták, hogy keresse meg az Északnyugati átjárót, így Kanada északi részén hajózott. 1839-1843 között az Antarktiszhoz utazott. Bebizonyította, hogy önálló kontinens, felfedezte a Victoria-földet, és az Antarktisz két legnagyobb hegyét, valamint róla van elnevezve a Ross-tenger. Martin Frobisher (1535 k.-1594) a következő személy, aki évszázadokkal korábban indult az Északnyugati átjáró felfedezésére. Róla kapta nevét az észak-kanadai Frobisher-öböl, valamint felfedezte a Baffin-sziget déli partvidékét. Egy spanyolok elleni csatában halt meg. Henry Hudson (1550 k.-1611) pályája ugyanúgy indult, mint az előtte levő felfedezőké. Később felfedezte Manhattan szigetét, illetve felhajózott a róla elnevezett Hudson-folyó nagyjából feléig. Mivel a Holland Kelet-Indiai Társaságnak dolgozott az általa felfedezett vidéket Új-Hollandiának nevezte el. 1610-ben már az angolok megbízásából felfedezte a Hudson-öblöt Kanadában. Itt is halt meg, miután legénysége fellázadt. Az utolsó felfedező Robert Falcon Scott (1868-1912), aki a Déli-sarkkör egyik legjelentősebb felfedezője volt. Két expedíciót is vezetett az Antarktiszra, a második során elérte a Déli-sarkot, de a visszafele vezető úton - egy napra a legközelebbi állomáshelyüktől - embereivel meghalt. Scott a mai napig a sarkkörkutatás, valamint a felfedezők jelképének számít.  

Ásványok, kőzetek

1991-es a képen látható amerikai, ívszéli bélyegsor, ami ásványokat mutat be. Az első az azurit, ami eg réztartalmú karbonátásvány. Egy ideig festékanyagnak használták, de egy idő után malachit keletkezik belőle, azaz bezöldül. Afrikát kivéve, mindegyik kontinensen megtalálható. Magyarországon Rudabányán volt jelentős lelőhelye, de mindent feltárták és kibányászták. A következő bélyegen termésréz látható. A réz egy lágy fém, és a Föld egyik legjelentősebb eleme. Az emberiség hamar elsajátította a réz kivonását annak érceiből, sőt, ez volt a legkorábban megmunkált fém. Latin neve cuprum, ami a Ciprus szóból származik, de nemcsak itt, hanem világszerte, véletlenszerűen megtalálható. Magyarországon a Mátrában fordul elő leginkább. A harmadik bélyegre egy viszonylag ritka ásvány, az alumínium-foszfát alapú variszcit került. Gyakran tévesztik össze a türkizzel, de ez zöldebb színű. Népszerű féldrágakő, amiből gyakran készítenek ékszert, sőt kisebb szobrokat. 1837-ben írták le először, nevét pedig a Németország és Csehország határán fekvő, Vogtland terület latin nevéből, a Varisciából kapta. Legnagyobb lelőhelye Utah és Nevada államokban van. Az utolsó bélyegre az ólom-molibdát alapú wulfenit került, amit leírójáról, az osztrák Franz Xaver von Wulfenről (1728-1805) neveztek el. Az élénk narancssárgától egészen a barnáig léteznek színváltozatai. Egyik legnagyobb lelőhelye Arizonában van, de Mexikóban és Közép-Európában is fellelhető.  

Spanyolok a vásznon

Két világhírű spanyol filmművész, illetve egy díjnyertes film került erre a 2012-es spanyol bélyegsorra. Az elsőn Francisco „Paco" Rabal (1926-2001) a spanyol filmművészet egyik legendás színésze látható. Színpadi színészként kezdte pályafutását, majd az ötvenes évektől nagyobb filmszerepeket is kapott. Luis Bunuel három filmjének (Nazarín, Viridiana, A nap szépe) is főszereplőjévé választotta, amivel világhírű lett. Bár a hetvenes évekre nemzetközileg foglalkoztatott színész lett, legjobb alakításai mégis a nyolcvanas években voltak. 1984-ben a cannes-i filmfesztiválon az Aprószentek című filmmel elnyerte a legjobb férfi színész díját. Erre a filmre utal a fekete madár a bélyegen. Három különböző filmben játszotta el Francisco Goya festőművészt, akiről egyébként a Spanyol Filmakadémia díját nevezte el. (A harmadik bélyegen látható a szobor. Rabal egyszer kapta meg.) William Friedkin amerikai filmrendező Rabalt szerette volna a Francia kapcsolat című film egyik főszerepére, de véletlenül Fernando Reyt (1917-1994) szerződtették. Ő látható a második bélyegen. Első nagy sikerét a Komédiások című filmmel aratta 1954-ben. Háromszor játszotta el Don Quixotét, ezért került a bélyegre is egy erre utaló kép. Négyszer játszott Bunuel-filmben (Viridiana, Tristana, A burzsoázia diszkrét bája, A vágy titokzatos tárgya.), illetve számos külföldi filmben kapott főszerepet. 1977-ben az Életem, Elisa című filmmel nyert Cannes-ban, de sok más alakításáért is kitüntették. Az utolsó bélyegen 2004-es madridi terrortámadás előzményeit bemutató Nincs kegyelem című, 2011-es filmdráma került, ami egy évvel később hat Goya-díjat nyert, köztük a legjobb film, rendező és férfi főszereplő kategóriákban.    

Madarak Japánból

1983-ban és egy évvel később bocsátotta ki a Japán Posta ezt a két bélyegsort, amin Japánban megtalálható madarak láthatók. Az első máris egy különlegesség, ugyanis a Japántól délkeletre fekvő Rjúkjú-szigetek legnagyobbikán, Okinaván él. A veszélyeztetett státuszú, röpképtelen okinavai guvatot csak 1978-ban fedezték fel és 1981-ben jegyezték be önálló fajként. A szigeti erdőségek aljnövényzetében él, éjszakára magasabban levő ágakra mászik. A harminc centiméter hosszúságú madár elsősorban rovarokkal és hüllőkkel táplálkozik, ritkán fogyaszt növényi eredetű táplálékot. A második bélyegen a veszélyeztetett óriás halászbagoly látható. A folyó menti erdőségekben élő, víziállatokkal táplálkozó bagolyfaj közelebb áll az uhufélékhez, mint a halászsasokhoz. Négy alfaja van, amelyeknek mindegyike a Távol-Keleten, vagy Japánban él. Az uhuval szinte ugyanakkora méretű, azaz az egyik legnagyobb bagolyfaj a Földön. A következő bélyegen egy tücsökmadárfaj (Megalurus pryeri) került. A mocsarakban és sásokban élő, rovarevő faj nevét ciripeléshez hasonlító hangjáról kapta. Az utolsó madár a kontyos vagy bóbitás kígyászsas számos alfaja közül az egyik, a Rjúkjú-szigeteki kígyászsas. Erdőségek lakója, de időnként nyílt terepen is megfigyelhető. Elsődleges tápláléka a kígyó, de madarakat és kisebb emlősöket is ejt. Évente egyszer, egy tojást rak, a fiókát pedig mindkét szülő eteti.

Lúdas Matyi évfordulójára

Az 1977 óta kibocsátott, „Ifjúságért" bélyegek legutóbbi darabja ez a 2015-ös bélyegblokk. A Magyar Posta a Lúdas Matyi című elbeszélő költeményt választotta bélyegtémaként, mivel az kétszáz évvel korábban jelent meg először. Fazekas Mihály (1766-1828) alkotása 1804-ben, kéziratban, tudta nélkül terjedt el, miután a kiadó vezetőjének, Kazinczy Ferencnek nem tetszett a történet. 1815-ben Kerekes Ferenc (1784-1850) későbbi református főiskolai tanár és matematikus jelentette meg Fazekas neve nélkül, kalózkiadásban. Fazekas levélben tiltakozott a kiadás ellen, átdolgozta művét, 1817. júniusában pedig saját neve (F.M. monogrammal) alatt jelentette meg Bécsben, a bevételeket (36 korona volt egy kiadás) pedig a szombathelyi és körmendi tűzkárosultak megsegítésére fordította. Az időmértékes, hexameterekben megírt mű 4 levonásban meséli el egy libapásztorfiú történetét. A népmesékhez köthető hős többször jár túl Döbrögi, a kapzsi és zsarnok földesúr eszén. A történet vándormotívum, azaz más népek irodalmában is megtalálható, Fazekas azonban magyar kontextusba helyezi az eseményeket és karaktereket. A történet hatalmas sikert aratott, a mai napig népszerű olvasmány, amit többféleképpen is feldolgoztak. Ezek közül kiemelkedik az 1949-es filmes verzió (ez volt az első, teljesen színes magyar film), valamint az 1977-es, Dargay Attila által rendezett animációs film. A képen látható bélyeg feláras, aminek összegét a Magyar Posta a az ifjúsági bélyeggyűjtés támogatására költötte.

Horvát célpontjaink

A horvát turizmus 150. évfordulójára bocsátotta ki ezt a kisívet a Horvát Posta, amin híres turistacélpontok láthatók. Középen, egyedüli bélyegként a Kopácsi Természetvédelmi Terület látható, ami Eszékhez közel a Duna és Dráva folyók összefolyásánál található. Ez az ártéri terület a magyar Duna-Dráva Nemzeti Parkkal egy komplex ökoszisztéma, ahol sok ezer madár gyűlik össze minden évben, de számos emlős és több tucat halfaj is él a területek. A bal oszlop tetején a sokak által ismert és kedvelt, az UNESCO Világörökséghez tartozó Plitvicei-tavak láthatók. Európa egyik legszebb természeti látványa ez, számos tóval és vízeséssel. Alá a kopár, sziklás Kornati-szigetek kerültek. Itt található a Kornati-szigetek Nemzeti Park, ami különleges vízi világáról ismert. Az oszlopot a 14 szigetből álló Brijuni-szigetek zárják. Itt is található egy különleges nemzeti park, ahol többek között megtekinthető Josip Broz Tito (1892-1980) jugoszláv államfő rezidenciája és állatkertje is. A bal oszlop tetejére Horvátország másik közkedvelt turistacélpontja, a Krka Nemzeti Park. Számos vízesés színesíti a Krka folyót, amiben 10 halfaj endemikus, azaz csak itt megtalálható. Középen látható Abbázia (Opatija) városa, ami az 1800-as évek második felére Karlsbad (Karlovy Vary) után az Osztrák-Magyar Monarchia második legkedveltebb üdülőhelye lett. Számos épület idézi ezt az időszakot, a város melletti falvak pedig mára üdülőközpontokká alakultak. Az utolsó bélyegen Trakostyán vára látható, Először a Cillei család birtokolt itt várat, majd több kézen át a Draskovich családé lett, egészen 1944-ig. Mára látogatható a vár, és a hozzá tartozó park.

Madarak a szigetekről

1976-ban a Seychelle-szigeteken került megrendezésre a 4. Pánafrikai Ornitológiai Kongresszus, aminek emlékére bocsátották ki ezt a bélyegsort. Az ugyanebben az évben, az Egyesült Királyságtól függetlenné vált ország az Indiai-óceánon található, ezer kilométerre északkeletre Madagaszkártól. A szigetek nem csak gyönyörű tengerpartjairól, de különleges állatvilágáról is ismert. Az első bélyegen a súlyosan veszélyeztetett státuszú Seychelle-szigeteki paradicsom-légykapó látható, ami már csak egy szigeten, La Digue-n él. A madár hímje 20 centiméter hosszú, kettő, 30 centiméteres faroktollal, míg a tojó teljesen más színű és jóval kisebb. A madarat 2005-ben egy másik szigetre is visszatelepítették, amit korábban ragadozómentessé tettek. Sokkal jobban tudott alkalmazkodni a Seychelle-szigeteki nektármadár ami a felső bélyegen látható. Ez a faj hibiszkuszok nektárjával és kisebb rovarokkal táplálkozik. Az alsó bélyegen a veszélyeztetett Seychelle-szigeteki pápaszemesmadár került. 1935-60 között kihaltnak hitték, amíg találtak egy kisebb populációt Mahé szigetének hegyeiben. 1997-ben egy másik szigeten is találtak egy populációt, valamint a fajmentési programoknak köszönhetően mára nagyjából 500 példánya létezik. A legnagyobb értékű bélyegre a szigetország nemzeti madara, a Seychelle-szigeteki vázapapagáj került. Ez azt a harminc centiméter hosszú, szürkésbarna madarat sokáig a kis vázapapagáj egyik alfajának tartották, de mára bebizonyosodott, hogy külön faj. A madár csak Praslin sziget erdeiben él, ahol gyümölcsökkel és virágokkal táplálkozik.  

Norvég győztesek

Négy, kiemelkedő teljesítményű sportoló került erre a norvég bélyegblokkra 1990-ből. A bal felső sarokban Thorleif Haug (1894-1934) látható, aki 18 és 50 kilométeres sífutásban, valamint északi összetettben három aranyérmet szerzett az 1924-es, Chamonix-ban megrendezett I. téli olimpiai játékokon. Haug negyven évesen halt meg tüdőgyulladásban, de az emlékét a mai napig őrzik, ápolják. Sonja Henie (1912-1969) nem csak a korcsolya egyik kiválósága, de filmcsillag is volt. 1928-ban, 1932-ben és 1936-ban műkorcsolyában olimpiai aranyérmeket nyert, ezen kívül hatszoros Európa-bajnok és tízszeres világbajnok volt. Nem csak tehetségével, de szépségével is sok millió rajongóra tett szert. Egyik legnagyobb tisztelője Adolf Hitler volt, de sajnos ez a személyes kapcsolat számos problémát okozott neki. 1936-ban felhagyott az amatőr sporttal és jégtáncturnékra ment, 1936-ban pedig elkészült első amerikai filmje.  A harmincas évek végére ő volt az egyik legjobban kereső hollywoodi színésznő, a háború után viszont hazatért Norvégiába. Henie-nek nem csak kéz- és lábnyomát örökítették meg Hollywoodban, de korcsolyáinak élét is. A sokoldalú híresség leukémiában hunyt el egy Párizsból Oslóba tartó repülőgépen. Az alsó sorba két gyorskorcsolyázó került. Ivar Ballangrud (1904-1969), aki első aranyérmét az 5000 méteres versenyszámban nyerte St. Moritz-ban 1928-ban, valamint még hármat (500, 5000, 10000 métereken) 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben. Ezeken felül még két ezüst és egy bronzérmet is szerzett. Ballangrud mellett Hjalmar Andersen (1923-2013) látható, aki három aranyérmével (1500, 5000, 10000 méteren) az 1952-es oslói téli olimpia legeredményesebb sportolója lett. Rendkívül népszerű sportoló volt, akiről élete során négy szobrot is emeltek, illetve állami temetést kapott, amin részt vett a norvég király, a miniszterelnök pedig beszédet mondott.

A tundra birodalma

Az amerikai ökoszisztémákat bemutató kisív sorozatokból kettő (2015. szeptember 1. és 23.) már bemutatásra került. Ma a legészakibb terület, a sarkvidéki tundra kerül bemutatásra. Ezen a vidéken a talaj 2-3 hónap kivételével teljesen fagyott, az élővilág alkalmazkodott a szélsőséges időjáráshoz. Nyáron, a legfelsőbb talajréteg kienged, és az olvadás következtében az apróbb cserjék és havasi gyepek nőni. kezdenek A 2002-es kisíven az Alaszka északi legészakibb részén lévő Brooks-hegység északi lankáinak élővilága került bemutatásra. Az őszi képen az élvilág a sok hónapos, zord télre készül. A rénszarvascsordák megindulnak délre az erdőkbe, a pézsmatulok nagyobb csordába verődik, a tundrahattyúk pedig délre vonulnak, A törpenyírt, sarki fűzt, a vörös áfonyát, illetve a mohákat és rénszarvaszuzmókat számos állat használja fel jól kibélelt vackuk megépítéséhez, valamint táplálékuk felhalmozásához. A bal alsó sarokban látható pocokfaj (Microtus miurus) először megszárítja a leveleket, majd akár 50 centiméter magas kupacot is összehord, ami egész télre elég. A kép közepén látható sarki hófajdnak számos alfaja van, amikben egy a közös: télre testükön a tolluk fehér lesz, csak a fejükön és a nyakukon marad barna. Ennek köszönhetően jobban tudják magukat álcázni a ragadozók elől, mint a vadászsólyom. itt él a sarki ürge és a különleges Gynaephora groenlandica nevű lepkefaj. Évet él, de ennek 90 százalékát megfagyva. A maradék 5-5 százalékot evéssel és hibernációban tölti. A faj akár a -50 fokot is kibírja, mire kifejlődik. A kép két oldalát egy holló és egy szürke farkas uralja.