Oscar-díjas legendák

1929 óta minden évben átadásra kerülnek az Oscar-díjak, ami az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia filmművészeti díja. Tegnap került sor a 88. díjátadóra, ennek kapcsán választottam a mai bélyegeket. Az elsőn Bob Hope (1903-2003) színész, komikus látható, aki pályafutása során (1934-1972 között) hetven kis- és játékfilmben szerepelt. Az Angliában született színész gyerekként vándorolt ki családjával Amerikába, ahol először színpadi komikus lett, majd egyre sikeresebb filmszínész. Miközben filmjeivel egyre ismertebb és sikeresebb lett, folyamatosan turnézott is. A második világháborútól az öbölháborúig 57 alkalommal szórakoztatta különböző előadóművész partnereivel a frontokon levő katonákat, akiknek rajongását és tiszteletét kivívta. Ezalatt az idő alatt 19-szer volt az Oscar-díj átadó műsorvezetője, ami a mai napig rekord. Ötször részesült az Akadémia kitüntetéseiben (kétszer magát a szobrot is átvehette) filmes tevékenysége, szakmai elkötelezettsége és fáradhatatlan munkássága miatt, 1959-ben pedig Jean Hersholt Humanitárius-díjban részesült humanitárius tevékenységének köszönhetően. Hope 100 éves korában hunyt el, addigra az egyik legtöbbet kitüntetett előadóművész lett: megkapta az amerikai Szabadság Érdemrendet, tiszteletbeli lovagi címet, golfversenyt neveztek el róla, valamint utcákat, épületeket, repteret, katonai repülőgépet és hajót, halála után pedig az Ellis Island-i Bevándorlók Múzeumát, ahol egyik Oscar-díja is látható. A második bélyegen Katharine Hepburn (1907-2003) látható, aki a legtöbb Oscar-díjjal kitüntetett színész. Filmes pályafutása 1932-től 1994-ig tartott, ami alatt tizenkétszer jelölték a rangos díjra (44 filmjéből) és négyszer meg is kapta azt. Az Ébredj velünk! című filmért jelölték először, ami díjat hozott a számára, továbbá a Találd ki, ki jön ma vacsorára, Az oroszlán télen és Az aranytó hozott díjat, bár emellett tucatnyi, mára megkerülhetetlen klasszikusban szerepelt. A színésznő nem csak a filmekben remekelt, de 33 alkalommal játszott színpadon is. Hepburn művészeti függetlenségével meghaladta a korát, a mai napig az egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb amerikai színésznőként tartják számon. A bélyegeket 2009-ben és 2010-ben adta ki az Amerikai Posta.

Mesék és legendák

Az 1997-es EUROPA-bélyegek címe Mesék és legendák volt, ami azt jelentette, hogy a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletén (CEPT) résztvevő tagállamok mind bocsátottak ki ebben a témában egy bélyeget, vagy bélyegsort. A kisebb értékű magyar bélyegre a csodaszarvas került, ami a hun-magyar mondakörben egy Isten által küldött mitikus állat, ami megmutatta Hunornak és Magornak, hogy népükkel hol érdemes letelepedni. A legenda Nyugat-Európában is fellelhető, a magyar történet pedig át is vett ebből a mondakörből. Az előbb említett, két fiú története először Kézai Simon krónikás Gesta Hunnorum et Hungarorum című művében jelenik meg, később pedig, többek közt a Képes krónikában és Anonymus Gesta Hungarorum című alkotásában is olvasható. A néphagyományban is felelhető a csodaszarvas, sokszor csodaszarvasfiúként, aki az égbolton jelenik meg. A második bélyegen Géza fejedelem halála látható, aki az első magyar uralkodó volt, akit római katolikus szertartás szerint temettek el. Bár pogánynak született, de a 997. február 1-én elhunyt nagyfejedelemnek fontos volt a magyarok megkereszteltetése, valamit ügyes külpolitikájával a Magyar Királyság Európába integrálása. Utolsó döntése pedig megpecsételte az ország sorsát, hiszen az addig seniorátusban működő utódlást, azaz a család legidősebb férfiének (Koppány) megválasztását eltörölte, és közvetlen utódjául fiát, Istvánt jelölte ki. Ő látható a bélyeg jobb oldalán glóriával.  

A vászon csillagai II.

A Kanadai Posta 2006-ban és 2008-ban bocsátott ki bélyeget híres filmcsillagokról, akik az országban születtek. A felső sorban a torontói születésű Mary Pickford (született Gladys Louise Smith, 1892-1979) látható, aki a némafilmek egyik legnagyobb sztárja volt, később pedig sikeres, független producerré vált. 1908-ban fedezte fel D.W. Griffith rendező, aki a Biograph Stúdiónál 150 filmben szerepeltette. 1913-tól már piaci értékéhez mérten kapott bért elsőként, ami heti kétezer dollárt jelentett. 1919-ben Griffithtel, Charlie Chaplinnel és későbbi férjével, Douglas Fairbanks filmsztárral létrehozta a United Artists filmgyártó vállalatot, később pedig társalapítója volt a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának. 1929-ben a Coquette című filmért kapott Oscar-díjat, majd 1976-ban életműdíjat. Mellé Lorne Greene (született Lyon Himan Green, 1915-1987) került, aki a Bonanza (1959-1973) című westernsorozat egyik főszereplőjeként vált ismertté. 1978-1979 között egy mára újabb kultikus sorozatban, a Battlestar Galactica című sci-fiben kapott főszerepet. Az alsó sorban John Candy (), a nyolcvanas és kilencvenes évek vígjátékainak megkerülhetetlen komikusa látható. Legismertebb filmjei: Bombázók a seregnek (1981), Önkéntesek (1985), Űrgolyhók (1987), Repülők, vonatok, autók (1987), Belevaló papapótló (1989), Reszkessetek, betörők! (1990), Mama pici fia (1991), Jég veled! (1993). Candy az Elég a vadnyugatból! című westernparódia forgatása alatt hunyt el szívinfarktus következtében Mexikóban. Ki ne emlékezne az 1933-as King Kong című kalandfilmre, ahol a hatalmas gorilla az Empire State Building tetején egy sikítozó lányt szorongat? Ő volt Fay Wray (1907-2004), aki, bár pályája 57 évig tartott (gyakran játszott horrorfilmekben), de ezzel a szereppel írta be magát a filmtörténetbe. Halála után két nappal az Empire State Building lámpáit 15 percre lekapcsolták a tiszteletére. A 2008-as blokkról 2014. október 20-án írtam, nézzétek meg azt is.

A sarki rókáról

Sarki rókák láthatók ezen a négyestömbbön 1993-ból, amit a Finn Posta a Természetvédelmi Világalappal (WWF) közösen bocsátott ki. A kutyafélék családjába tartozik és nemének egyetlen faja ez a fátlan tundrák gyakori ragadozója. Hófehér bundájával beleillik téli környezetébe, nyáron viszont barnás (kékes) lesz a szőrzete. Számos alfaja van, miután Észak-Amerikától Grönlandon át, egészen Eurázsiáig is megtalálható. Gyakran part menti vizek közelében él, de a szárazföld belsejében is megtalálható, ahol lemmingekre, sarki nyulakra, madarakra vadászik, sőt időnként a dögöt is megeszi. Ez a rókafaj kiválóan alkalmazkodott a zord időjáráshoz, amiben él. Talpát is szőr borítja, innen kapta latin nevét, a lagopus-t, ami nyúllábút jelent. Kis termetű állat, magassága 25-30 centiméter, hossza 55-70 centiméter, amihez 30 centiméteres farok kapcsolódik. A párzási időszak március-április között zajlik, és mivel monogám faj, a párok ezt követően is együtt maradnak. Hóba vájt, vagy sziklaüregben levő üregben hozza világra 6-12, 50-150 grammos, vak kölykeit. Sokszor az utódok egy évig is a szüleikkel maradnak, majd saját családot alapítanak. Évszázadokon keresztül népszerű viselet volt a sarki róka bundája, ezért több helyen állományuk megcsappant. Mára számos helyen védett, Izlandon viszont vadásszák, mert megtámadják a kisebb juhokat.

Tájak festője

Alekszej Mihajlovics Gricaj orosz festőművész születésének századik évfordulójára adta ki ezt a bélyegblokkot az Orosz Posta. 1924-től Leningrádban tanult festészetet, majd egy évtizeddel később a moszkvai Szépművészeti Akadémia hallgatója lett. Leginkább a tájfestészet érdekelte, mivel úgy gondolta a természet az emberiség szerves része, ami pozitív hatással van az emberekre. Képeiről pedig úgy vélte, azok örömet és megnyugvást okoznak, mivel közvetítői a valóságban látott tájaknak. Elsősorban a Szentpétervár és Moszkva környéki tájakból merített ihletet. 1964-ben a Szovjet Művészeti Akadémia tagjává választották, illetve festészetet kezdett el tanítani a Szépművészeti Akadémián. Idős korában már csak emlékből festett, mert betegségei miatt nem tudott otthonából kimozdulni. Gricaj kétszer kapott Sztálin-díjat, 1974-ben a Szovjetunió népi művésze kitüntetést. valamit Állami-díjban is részesült. A bélyegblokkon látható portréja mellett a szentpétervári Nyári kert látható, amit eredetileg Nagy Péter cár tervezett 1704-ben. A parkot több száz szobor díszítette, de napjainkban is 90 szobor látható a sétányokat.

Vízen virágzók

Tündérrózsafélék kerültek erra az 1979-es bélyegsorra Kubából. Az első Afrika trópusi részein honos faj, amit Ausztráliába és Floridába betelepítettek. A növény gumója sok időt kibír száraz folyómedrekben, majd az eső hatására elkezd hajtani, végül virágozni. Elsősorban a sekélyebb folyókat kedveli. A második bélyegre egy Dél-Texas és a Karib-tenger vidéke, illetve Közép-Amerikában fellelhető faj került. Teotihuacan ősi városában, ami Kolumbusz megérkezéséig a legnagyobb közép-amerikai város volt, az esőistent gyakran ábrázolták ezzel a tündérrózsafajjal a szájában. Ezen kívül, edényeken is ábrázolták a virágot, amikről azt feltételezik, hogy az ebből készült teafélét tartották benne. Ugyanis a növény szirmai ehetők, italt készítettek belőle, sőt cigarettaként is használták. A harmadik virág a kék tündérrózsa vagy kék lótuszvirág, aminek eredeti élőhelye a Nílus és környéke, majd innen terjedt el egészen Indiáig ésThaiföldig. Úgy, mint nemének összes faja, ez is tartalmaz apomorfint, aminek pszichoaktív hatása van az emberi szervezetre. A nílusi tündérrózsa mellett, gyakran látható ókori egyiptomi alkotásokon, amiken szertartásokat mutatnak be. Heliopolisban úgy képzelték, hogy a föld akkor jött létre, amikor Ra, a napisten egy tündérrózsából kikelt. Az utolsó bélyegen a rózsaszín tündérrózsa látható, ami Indiától egészen Észak-Ausztráliáig megtalálható. Levelei bolyhosak, innen latin neve a pubescens. Gyakran használják akváriumi növényként is, mert virága 15 centiméter átmérőjű, pedig az éjszaka nyílik ki teljesen, nappal inkább csukva van. Számos természetes hibridje van, ezért a virág színe a világos rózsaszíntől a sötét mályváig terjed.  

Amerikai madarak a Csendes-óceánból

John James Audubon (1785-1851) amerikai ornitológus születésének kétszázadik évfordulójára adta ki ezt a bélyegsort a csendes-óceáni Tuvalu postája. A bélyegeken az Audubon által rajzolt, 1827-39 között készült, Amerika madarai című könyvében található képek láthatók. Az elsőn a harkályfélékhez tartozó, közepes termetű aranyküllő látható, ami azon ritka harkályfélék egyike, ami vonuló madár. A Kanadában és Alaszkában megtalálható egyedek az Egyesült Államok területén és Észak-Mexikóban töltik a telet. Mellette párja a Say-légykapótirannusz, ami egy kis termetű rovarevő madár, ami Amerika nyugati felének szárazabb, félsivatagos területén él. Nevét Thomas Say (1787-1834) amerikai természettudósról kapta. A következő bélyegre a Nyugati part egyik madara, a cédruslombjáró került, ami tűlevelű erdőkben és és fenyőkön fészkel. Párja a csonttollú madár, amiről február 3-ai posztomban már írtam. Nevét a szárnyainak tollvégén levő, piros lemeznyúlványokról kapta. A alsó sort a egy újvilági poszátafaj indítja, ami latin nevét (Protonotaria citrea) a protonotáriusokról, azaz egyházi főjegyzőkről kapta, akik aranyszínű ruhát hordtak. Az énekesmadár vizes, mocsaras területeken él az USA keleti felén. A következő madár is egy poszátafaj, nemének egyetlen tagja. Sűrű lombullató erdőkben él ugyancsak Amerika keleti felén, de a trópusokon telel. A talajon, levelek között fészkel, és elsősorban rovarokkal, gyakran lepkelárvákkal táplálkozik. Az utolsó páros mindegyike ragadozómadár. Az első a szélesszárnyú ölyv, ami szétszóródva egész Észak-Amerikában megtalálható. Az északabbra élő alfajok a tél beállta előtt délebbre vonulnak. Mellette, az Észak-Amerikán kívül Eurázsiában is megtalálható kékes rétihéja látható, ami a sztyeppéktől a hegyvidéken át, a mediterrán területeken is megél. Hazánkban október és április között tartózkodik.  

Challenger

A Challenger űrrepülőgép katasztrófája (STS-51-L küldetés) az első amerikai űrkatasztrófa volt, ami repülés közben következett be. Többszöri halasztás után, 1986. január 28-át választották az űrrepülőgép felküldésének időpontjául a floridai Cape Canaveralból. 73 másodperccel a kilövés után a repülő felrobbant, a hétfős személyzet pedig azonnal meghalt. A katasztrófát az amerikai lakosság 17 százaléka a televíziókon keresztül élőben nézte végig, mivel az űrhajósok közt utazott Christa McAuliffe (1948-1986) rakományfelelős, aki a Tanár az űrben program kiválasztottja volt és ő lett volna az első tanár, azaz civil személy az űrben. A balesetet technikai hiba okozta, a hivatalos vizsgálat bebizonyította, hogy a gyorsítófokozat tömítőgyűrűje repedt meg, átégett és ennek következtében történt az üzemanyagtartály robbanása, ami megsemmisítette az űrrepülőt. Január 31-én Houstonban zajlott a gyászszertartás, amin részt vett Ronald Reagan amerikai elnök és felesége is. A Challenger-katasztrófa a bélyegkészítőket is megihlette. Ezt a bélyegblokkot a Magyar Posta bocsátotta ki az elhunytak emlékére.  

Francia uralkodók Afrikából

A 20. század második felében a még gyarmati sorban levő, valamint a függetlenségüket kikiáltott országok bélyegkibocsátásában az a közös, hogy elsősorban a gyarmatosító anyaország történelme, kultúrája, híres személyei jelentek meg a bélyegeiken, a helyi témák helyett. Ilyen a képen látható csádi, légiposta sor is 1972-ből. Az 1960-ban Franciaországtól függetlenné vált afrikai országban több, francia témájú bélyeg jelent meg, például a Francia királyok sorozat is, ami festményeken keresztül mutatta be az egykori királyi udvart. Az első bélyegen Peter Paul Rubens (1577-1640) flamand festő Bourbon Isabella és Ausztriai Anna cseréje című képének részlete látható, ami a Louvre gyűjteményének része. Ausztriai Anna francia királyné (1601-1666) apja, III. Fülöp spanyol király volt, testvére pedig IV. Fülöp. 1615-ben ment hozzá a vele egykorú XIII. Lajos francia és navarrai királyhoz (1601-1643), akitől elvált, majd annak halála után, fia nagykorúvá válásáig az egyik legbefolyásosabb ember lett az országban. A másik nő Bourbon Izabella spanyol királyné (1602-1644), aki IV. Fülöp spanyol király első felesége volt, valamit XIII. Lajos testvére. A kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor a két nő (akik később sógornők lettek) a Pireneusnál lévő, Bidasoa nevű, akkori spanyol-francia határfolyónál találkoztak, hogy aztán kicseréljék őket és új életet kezdjenek egy új hazában. (Anna északra utazott, Izabella délre.) A másik képen XIII. Lajos látható Simon Vouet (1590-1649) festményén, aki az uralkodó udvari festője volt.

Lengyel mesehősök

A rendszerváltásig a magyar gyerekek elsősorban a keleti blokkban gyártott mesefilmeket néztek, többek között lengyeleket. 1975-ben jelent meg ez a lengyel bélyegsor, amin négy animációs sorozat főszereplői láthatók. Az első a Magyar Televízióban is vetített, mára sokak szemében klasszikusnak és a legnépszerűbbnek számító Lolka és Bolka. Az eredeti címe Bolek i Lolek volt, amit magyarul félrefordítottak. A nevek a Boleslaw és Karol férfinevek becézéséből származnak, a karaktereket pedig Wladyslaw Nehrebecki (1923-1978), a sorozat kitalálója saját fiairól mintázta. Az 1963-86 között futó műsor hatalmas siker volt, három játékfilmet, számos oktatófilmet, valamint többféle játékot is gyártottak a népszerűségre építve. Ezt követi a Jacek és Agatka című bábsorozat, amit az első televíziós esti mesének szántak. Az 1962-72 között gyártott műsor egy testvérpár kalandjait mutatja be. Az ujjbábokkal készült filmek nagy sikernek örvendtek, a mai napig számos lengyel óvoda viseli a főszereplők neveit. Reksio, a kutya került a harmadik bélyegre. Az azonos című sorozatot ugyanabban a bielsko-bialai animációs stúdióban gyártottak, mint ahol a Lolka és Bolka készült. Az 1967-90 közt gyártott sorozat egy-egy epizódja 8 és 12 perc közötti volt. A legnagyobb értékű bélyegen Telesfor, a sárkány látható. Az 1976-ban bemutatott bábsorozat két sárkányról és egy emberről szólt, akit Zygmunt Kestowicz lengyel színész játszott. A bélyegeken a szív a Gyermek Egészségügyi Központ emblémája.

Az információs társadalom konferenciája

2004. február végén került megrendezésre Budapesten egy európai miniszteri konferencia Új növekedési lehetőségek egy kibővített Európában címmel, ami az információs társadalomról szólt. A korábban kétévente, Varsóban és Ljubljanában megrendezett rendezvénynek budapesti eseményén az eEurope+ programot érintő kihívásokról és végrehajtásáról és az eEurope 2005 addigi eredményeit tárgyalták. A konferencián nemcsak az Európai Unió régi és új tagállamainak képviselői vettek részt, hanem a jelölt országok is, valamint az üzleti élet, civil szervezetek és más intézmények delegáltjai is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az Europai Unió létfontossága a gazdasági integráció, a társadalmi kohézió és a kulturális sokszínűség hangsúlyozása. Mindezek pedig ahhoz kellenek, hogy Európa legyen a legversenyképesebb, tudásalapú gazdaság a Földön. A Magyar Posta ezen esemény kapcsán bocsátotta ki a képen látható bélyegeit (ez esetben négyestömböt), amin az e-mailekből ismert kukacjel lett „e" betűre átalakítva, az alnyomaton pedig a kettes számrendszerre utaló „0" és „1" számok láthatók.  

Srí Lanka madárvilága

1967-ban, az első Ceyloni Nemzeti Bélyegkiállítás alkalmából bocsátották ki a képen látható bélyegblokkot. Az eredeti blokkot 1966-ban adták ki, erre egy felülnyomat került a bélyegkiállítás kapcsán. Négy, az azóta nevet váltott szigeten, Srí Lankán közismert madár került erre a bélyegblokkra. A bal felső sarokban egy nilgiri beó látható, ami a seregélyfélékhez tartozik és Délnyugat-Indiában és Srí Lanka dombvidékein él. Magyar nevét a Nilgiri-hegységről kapta, ami India déli részén húzódik. A mellette levő madár, a kék, vagy indiai páva, ami parkok és állatkertek közismert madara. Nagy Sándor hozta be Európába először ezt a fajt, ami eredetileg az indiai szubkontinensen és Srí Lankán él. Elsősorban különleges faroktollairól ismertek a hímek, amelyeket párválasztáskor széttárnak, így udvarolva a tojóknak. Az alsó sorban az ugyancsak a fácánfélékhez tartozó ceyloni tyúk látható, ami a szigetország nemzeti madara. Rovarokkal, gyümölcsökkel és magvakkal táplálkozik és ritkán hagyja el a talajszintet. Fészkét is a földhöz közel, vagy a földre építi, amiben 2-4 tojást költ ki. Az utolsó madár egy, a sárgarigófélékhez tartozó faj, ami ugyancsak Indiában, Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában él. Az általunk ismert sárgarigótól fekete feje és szárnytollai különböztetik meg. Trópusi madárról van szó, ami elsősorban fügével és rovarokkal táplálkozik.

James Dean

Húsz éve, 1996-ban bocsátotta ki az Amerikai Posta ezt a bélyeget, James Dean születésének 65. évfordulójára. Az Indiana államban született színész reklámfilmekben és tévéfilmekben kezdett el játszani, majd három nagyobb statisztaszerepet kapott játékfilmekben. James Whitmore színész javaslatára 1951-ben New Yorkba költözött és felvételizett a világhírű Actors Studio színitanodába. Többszöri próbálkozás után lett az intézmény növendéke, ahol az iskolaalapító Lee Strasberg lett a tanára. Ekkortól egyre több tévéműsorban kapott szerepet, majd 1953-ban Elia Kazan filmrendező rábízta John Steinbeck egy évvel korábban kiadott, Édentől keletre című regényének filmadaptációjában Cal Trask karakterét. Dean remekelt a gyökereit kereső fiatal férfiként, játékát pedig Oscar-díj jelöléssel jutalmazták. Ezt követte Nicholas Ray Ok nélkül lázadó - Haragban a világgal című filmdrámája, amiben ugyancsak egy zaklatott, kitörni vágyó fiatalt játszott. Ez a film, úgy mint az előző is hatalmas siker lett. Utolsó filmje az Óriás volt George Stevenstől, amiben a nagyravágyó, de mégis boldogtalan Jett Rinket alakította. Az egy család történetét bemutató film újabb sikert aratott, Deant pedig újabb Oscar-díjra jelölték, sajnos ezt már nem érhette meg. A társadalomban csalódott karakterei miatt, az örök lázadás ikonjának számító 24 éves színész autóbalesetet szenvedett. Az autóversenyekért rajongó és részt is vevő Dean egy Porsche 550 Spyder sportautót próbált ki, amikor túl gyorsan haladt, nekicsapódott egy másik autónak, majd többször felborult. Dean korai halála megrázta Hollywoodot. Színészi játékának köszönhetően a mai napig legendaként tartják számon, filmjei klasszikusokká váltak. A február 8-án született Dean ma lenne 85 éves.

Orchideák

A virágokat, azon belül orchideákat ábrázoló bélyegek gyűjtése népszerű terület. A képen látható Fülöp-szigeteki bélyegeket 1962-ben bocsátották ki. A legkisebb értéken a Vanda sanderiana nevű virág látható. A filippinó nyelven waling-waling nevű növény a Fülöp-szigetek egyik nemzeti virága. Az ország déli részén levő Mindanao szigetén él, ahol a helyi őslakos bagobó nép istenségként tiszteli. Gyűjtése miatt mára eredeti élőhelyén megritkult. Ezt követi a hófehér Phalaenopsis aphrodite, ami Délkelet-Tajvantól az Észak-Fülöp-szigetekig található. Ennek is léggyökerei vannak és fák törzsén él. A harmadik bélyegben a Dendrobium sanderae látható, ami Luzon szigetének trópusi fenyőerdeiben él, a tengerszint feletti 1000-1600 méteres magasságban. A növény latin nevét Henry Frederick Conrad Sander (1847-1920) német orchidológus feleségéről kapta. A legnagyobb értékre a nagyjából 1200 fajt tartalmazó Dendrobium másik faja, a Dendrobium anosmum került. Ennek a növénynek az élőhelye egész Délkelet-Ázsia. Ez is epifiton, azaz fák törzsén és lombkoronáján élő növény.      

Balkáni madarak

Macedónia 1944-es, rövid életű függetlensége alatt már bocsátott ki bélyeget, majd 1991-es, Jugoszláviától történő különválása után újra önálló bélyegkibocsátó lett. 2004-es ez a madarakat ábrázoló bélyegsor, amin latin és cirill betűkkel is olvasható az országnév, illetve a madarak neve. Az elsőn egy csonttollú látható, mely nevét szárnyainak tollvégén levő, piros lemeznyúlványairól kapta. A faj Észak-Európa, Észak-Amerika és Ázsia tűlevelű erdejeiben honos, majd a tél beköszöntével délre indul, így hazánkban is megtalálható. Csapatokban él ez a bátor madárfaj, amit rendszeresen látni kertekben és utak mentén, miközben bogyókat fogyasztanak. (Nyári élőhelyükön rovarokkal táplálkoznak.) A második madár a vörösfejű gébics, ami a Földközi-tenger térségében él, és Közép-Afrikában telel. Bokrok töviseire húzza táplálékát, ami elsősorban sáskákból, illetve más rovarokból áll, de ez a 18 centiméter hosszú madár akár kisebb madarakat is megfog. A harmadik bélyegre a kövirigó került, ami délre néző, kopár hegyoldalak énekesmadara. A Mediterráneumtól egészen Észak-Kínáig honos, de sajnos hazánkban csak 20-30 pár él. Vonuló madár, ami a Szaharától délre tölti a téli időszakot. A legnagyobb értékű bélyegre a süvöltő került, ami Írországtól Japánig megtalálható számos alfajjal. Erdőkben, de lakott területeken is megtalálható ez a faj. Elsősorban magvakkal és rügyekkel táplálkozik, ezért van rövid, lekerekített csőre. Magyarországon csak néha fészkel, de rendszeres vendég.

Telepesek jönnek-mennek

1999-ben a Brit Posta 12 csoportba osztott bélyegsort adott ki, amelynek gyűjtőneve Millennium volt. A posta elképzelése szerint a meséknek nevezett bélyegsorok az országot mutatták volna be különböző megközelítésből. Sok esetben ismert művészeket kértek fel, hogy ők készítsék el az adott témájú bélyeget. Eddig három Millennium-bélyegsorról írtam, most pedig következzen a Telepesek meséje. 1066-ban a normandiai Hódító Vilmos betört Angliába, majd elfoglalta azt. Ennek következtében népvándorlás kezdődött, ahol az uralkodó angolszászok Skóciába, Írországba, illetve Bizáncba menekültek. A John Byrne (1940-) skót művész tervezte első kép ezt hivatott bemutatni. A másodikon Wilson McLean (1937-) skót grafikus képe látható, amin az első, vallási nézeteik miatt hajóra szállt telepesek az Amerikában lévő Plymouth kolónia területén helyi indiánokkal portékákat cserélnek. A népi hiedelem szerint itt zajlott az első hálaadás 1621-ben, pontosabban a Mayflower nevű hajójukon, ami a képen is látható. A 17. századi vándorlás után a következő nagy migráció kétszáz évvel később volt, amikor Ausztráliába indultak fegyencek és őrzőik, valamint röviddel utánuk sok ezer telepes. Az ausztrál életből merít Jeffrey Fisher (1952-) ausztrál illusztrátor harmadik bélyege. A 20. század közepén a Brit Birodalom feloszlott, aminek következtében több tízezer ember döntött úgy, hogy az Egyesült Királyságban telepedik le. A gyarmati egzotikusságnak számító kolibri és a benne levő arc utal erre a népvándorlásra. Ezt a bélyeget Gary Powell grafikus tervezte.  

Tarkovszkij

Apa és fia látható ezen az orosz bélyegblokkon 2007-ből. Arszenyij Tarkovszkij (1907-1989) 1926-tól publikált verseket, tárcákat, valamint műfordítással foglalkozott. A második világháborúban megsebesült, egyik lábát amputálni kellett. Lírai költeményeivel egyre ismertebb lett, 1962-ben jelent meg első, önálló verseskötete. Aktuálpolitikai kérdésekben nem foglalt állást, témái az újra felfedezett kereszténység és a vallásosság voltak. Verseit először Baka István (1948-1995), majd Lackfi János (1971-) fordította magyarra. Tőle származik a bélyegblokk alján olvasható idézet, „Nem kell nekem szám: voltam, vagyok, leszek..." Andrej Tarkovszkij (1932-1986) három éves volt, amikor apja elhagyta családjukat, így anyjával és húgával élt. Többféle tanulmányt folytatott, nagy hatással volt rá a taoizmus, végül filmrendezést kezdett el hallgatni. Első játékfilmje, az 1962-es Iván gyermekkora hatalmas siker lett, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat. Ezt követte az Andrej Rubljov című történelmi film, amit hazájában csak négy évvel később engedtek bemutatni, annak ellenére, hogy hatalmas siker lett. Az 1972-ben bemutatott Solaris című, filozofikus mélységű sci-fi korszakalkotó munka. Már elkészült Sztalker című filmje, amikor annak negatívjait a belbiztonsági hivataltól nem kapta vissza, így bár átesett egy szívinfarktuson, a filmet újraforgatta. A Sztalkert 1979-ben mutatták be, majd még két (Nosztalgia, Áldozathozatal) filmet forgatott, de ekkor már nem tért vissza a Szovjetunióba. Számos filmterve volt, de 1986-ban tüdőrákban hunyt el Párizsban.