Brit hidak

1968-ban adta ki a Királyi Posta a képen látható brit bélyegsort, amin különböző korokban épített hidak vannak. Az elsőre a délkeleti Cornwall-félsziget északi felén levő Exmoor Nemzeti Parkban található híd került.  Nagyjából i.e. 1000 körül építették ezt az 55 méter hosszú kőhidat, aminek egy lapja nagyjából egy-két tonnás. A legenda szerint az ördög építette ide a hidat, hogy napozhasson rajta. Egy lelkésszel kötött fogadást azonban elvesztett, így megengedte, hogy emberek is átmehessenek a hídján, kivéve, ha napozna. Mára a híd minden darabja számozott, ugyanis néhány nagyobb esőzés elmosta több részét is, így viszont könnyebben helyreállítható. Mellé a skóciai Aberfeldyben lévő, a Tay folyón átívelő, 1733-as Wade hídja került. A hidat William Adam (1689-1748) a kor legismertebb skót építésze tervezte és George Wade (1673-1748) tábornagy vezetésével épült, aki legnagyobb eredményének tartotta. Az alsó sorba a Menai függőhíd került, ami az azonos nevű településen található. Ez az 1826-ban épült híd köti össze a walesi Bangor városát az Anglesey szigeten levő Menai Bridge településsel. A 417 méter hosszú hidat Thomas Telford (1757-1834) skót építész tervezte. Az utolsó bélyegre pedig az akkor különlegesnek számító M4-es autópályahíd került. A walesi Port Talbot városánál levő híd a Swansea és London közti, 309 kilométer hosszú, keleti-nyugati fekvésű autópálya egyik legfontosabb része volt. A bélyegeken levő értékek még a britek tízes számrendszerbe történő átállása (1971) előttiek. A d a pennyt jelöli, az s a shillinget, de 1 shilling 12 penny volt.    

Bélyegek egy újabb arab szultánságból

Idén, a május 25-i posztomban írtam egy egykori arab szultánságról, most pedig egyik szomszédja következik. Az 1874-ben Bernben létrejött Egyetemes Postaegyesület (UPU) 75. évfordulójára bocsátották ki a képen látható bélyegsort a szervezetet szimbolizáló jelképekkel. A bélyegeket a mai Jemen területén bocsátottak ki, ami 1839-től az Egyesült Királysághoz tartozott és az Ádeni Protektorátus nevet viselte. A területet közigazgatásilag nyugati és keleti részre bontották és az utóbbihoz tartozott a bélyegkibocsátó Kuaiti Szultánság (és a korábban bemutatott Kathiri Szultánság is). A terület az Arábiai-félsziget déli részén, a tengerparttal párhuzamos Hadramaut régióban található, ami tulajdonképpen egy völgy, ami kettéosztja a félsziget legdélibb felét. A völgy tengerparti és sivatagi oldalát is magába foglalja a Kuaiti terület, ebbe ékelődött a Kathiri Szultánság. A Kuaiti Szultánságot 1858-ban alapították, amikor egy, az indiai Haidarabád uralkodójának szolgálatában álló arab katonatiszt elfoglalta a sivatagi Sibám városát, majd több stratégiai települést is a Katiriktől. Ez az állapot egészen 1967-ig állt fenn, ugyanis a hatvanas évek elején a terület nem akart csatlakozni a brit védelmét élvező Dél-arábiai Föderációhoz (a későbbi Dél-Jemenhez), inkább az ország keleti feléhez tartozó Dél-arábiai Protektorátus része maradt. Az ENSZ támogatásával népszavazáson döntöttek volna a helybéliek hovatartozásukról, de 1967 novemberében kommunisták vették át a hatalmat, az uralkodót száműzték, a területet pedig az újonnan kikiáltott Dél-Jemenhez csatolták. A terület korábbi fővárosa a tengerparti, 300 ezres Mukalla, ami utoljára 2015-ben szerepelt a hírekben, mint a jemeni Al-Káida terrorszervezet jemeni emírségének központja. Egy, az Egyesült Arab Emírségek által vezetett nemzetközi haderő tisztította meg a várost a terroristáktól, de a terület a mai napig rendkívül veszélyesnek számít. Az Al-Kuvaiti család pedig továbbra is száműzetésben él, az egykori uralkodó II. Ghalib (1948-) Londonban.

A thai király emlékére

Október 13-án halt meg az 1946 óta uralkodó Bhumibol Aduljadezs (1927-2016), aki a Csakri-dinasztia kilencedik koronás főjeként uralkodott Thaiföldön IX. Ráma néven. A képen látható bélyegsort 2000-ben adta ki a Thai Posta az uralkodó és felesége, Szirikit királyné (1932-) aranylakodalmára. A pár Párizsban ismerkedett meg, ahol Szirikit apja nagykövetként dolgozott. 1950-ben, röviddel Bhumibol megkoronázása előtt házasodtak össze (bár 1946-tól, fivére tisztázatlan körülmények közti halála után lett király, a koronázási ünnepség csak 1950-ben volt) és négy gyermekük született. 1951-ben jött a világra első gyermekük, Ubolratana hercegnő, egy évvel később pedig Maha Vadzsiralongkorn koronaherceg, aki a leendő uralkodó. Harmadik és negyedik gyermekük pedig Maha Csakri Szirindhorn és Csulabhorn hercegnők. Bhumibol  70 évnyi uralkodása alatt 30 miniszterelnöke volt Thaiföldnek, személye pedig sérthetetlen a thai törvények szerint, így aki megsérti az uralkodót, vagy annak képét, 3-tól 15 évig tartó börtönbüntetést is kaphat. A világ leghosszabb ideig uralkodó koronás fője a leggazdagabb uralkodó a Forbes magazin szerint, 30 milliárd dolláros vagyonának köszönhetően. Az uralkodó rendkívül népszerű volt, sokak szerint istenhez hasonlítható személy, akinek halála - bár éveken át betegeskedett - megrázta a thai lakosságot. Hivatalosan egy évig lesz gyász Thaiföldön, miközben a népszerűtlen Vadzsiralongkorn veszi át az uralkodói teendőket.    

Madarak Közép-Amerikából

1971-es ez a nicaraguai bélyegsor, ami az ország madárvilágából válogat. Az első sort a Motezuma-zacskósmadár indítja, ami nevét zacskó alakú, a fákról lelógó 60-180 centiméter hosszú fészkéről és II. Moctezuma (1466-1520) azték uralkodóról kapta. Mellette a feketetorkú motmot látható, ami Nicaragua és El Salvador nemzeti madara. A harmadik madár a 43-56 centiméter hosszú fehértorkú szarkaszajkó, ami nagy csoportokban él Közép-Amerika szárazabb, bozótos területeitől egészen az erdőkig. Az ollósfarkú tirannusz egy királygébicsféle és Oklahoma amerikai szövetségi állam jelképe. Nevét onnan kapta, hogy sokkal nagyobb madarakat (baglyokat, ölyveket) is megtámad, ha fészkét veszélyeztetve érzi. A sort a cseppfoltos trupiál zárja, ami Közép-Amerika csendes-óceáni oldalán él szárazabb erdőségekben. A második sor első madara a pompás ökörszem, ami 17 centiméteres hosszúságával a nagyobb ökörszemfajok közé tartozik. Mellé egy királygébicsféle, a bentévi került, aminek neve a portugál hangutánzószóból, a bem-te-vi-ből jön. Ennek jelentése egyébként jól láttalak téged és a madár ezt a három hangot énekli. A számos alfajjal bíró kék cukormadár vagy kék cize nektárral, gyümölcsökkel és apró rovarokkal táplálkozik és a fák koronájában él. Ezt követi a közel negyven centiméteres mexikói csónakfarkú, ami a csirögefélék egyik faja. Eredetileg Közép- és Dél-Amerikából származik, de mostanra az Egyesült Államok közel felében is megtalálható. Mindenevő, ami a földön keresi táplálékát. Rendkívül okos madár, ami különböző feladatokat képes megoldani. A legnagyobb értékű bélyegre az örvös halkapó került, ami egy Észak-Amerika vízpartjain élő vándormadár.

Az üvegművész

Róth Miksa születésének 150. évfordulójára bocsátotta ki a Magyar Posta a képen látható bélyegblokkot 2015-ben. Róth budapesti üveges családba született, első önálló műhelyét 1885-ben alapította. Ekkorra, külföldi tanulmányainak és családjának köszönhetően már mestere volt az üvegfestésnek, amit külön művészeti ágként kezelt. Rengeteg megrendelést kapott, 1911-ben pedig megalapította a Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete nevű vállalatát. Ez 1939-ig működött, megrendelései pedig nem csak Magyarországról érkeztek, hanem egész Európából. Alkotásai a historizmus, a szecesszió és az art déco stílusjegyeit viselik. Három világkiállításon is érmeket szerzett, illetve több magyar kitüntetésben részesült. Fennmaradt munkái láthatók az Országházban, a Zeneakadémián, a Kálvin téri református templomon, a Pannonhalmi Bencés Főapátság Szent István kápolnájában, valamint a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Sajnos számos kiemelkedő alkotása nem vészelte át a második világháborút, ezekről csak képek maradtak fenn. Egyik legismertebb mozaikja a budapesti Szerviták terén levő egykori Török Bankház homlokzatán látható. Többször dolgozott együtt a gödöllői művésztelep művészeivel, többek közt Körösfői-Kriesch Aladárral. A képen látható bélyegblokkon az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert, Béke című mozaikja látható. A blokk piros, zöld és fekete sorszámmal is megjelent, valamint egyszínnyomattal. A Róth Miksa Emlékház az erzsébetvárosi Nefelejcs utca 26.-ban várja a látogatókat.

Virágok a tengerpartról

1995-ben mutatták be a Franciaország és Anglia közt levő Csatorna-szigetekhez tartozó Jerseyn ezt a bélyegsort, ami a vadvirágok megőrzésére hívja fel a figyelmet. A sziget brit koronafüggőség, ezért látható rajta II. Erzsébet brit uralkodó oldalportréja. Az első bélyegen a hamvas hanga látható, ami Nyugat- és Közép-Európa területén él. Több, nemesített fajtája van, amik népszerűek a kertépítők körében. A következő növény egy habszegfű faj, ami a tengerpartokra jellemző, illetve a szuharfélékhez tartozó Tuberaria guttata, ami a mediterrán térségben, valamint Walesben és Írországban él. A növény évelő, a szirmok pedig a teljes kinyílás után pár órával lehullanak. A felső sor negyedik bélyegre, az ólomgyökér vagy kékgyökérfélékhez tartozó istácfaj (Armeria maritima), ami kedveli a száraz, sós, szikes talajt, illetve a talajban levő magas réztartalmat. Az utolsó bélyegre a harangvirágfélék egyik faja, a Jasione montana került, ami sziklás területen nő. A második sort az apró vagy mezei szulák indítja, ami közismert gyomnövény és alig ismert gyógynövény, az Egyesült Államokban pedig inváziós növénynek számít. Mellette a bükkönyformákhoz tartozó faj (Lotus corniculatus) látható, ami Nyugat-Európában gyakori takarmánynövény. A faj Európa nyugati felén és Észak-Afrikában is megtalálható. Bár Európa legtöbb tengerpartján megtalálható a tengerparti iringó, sok helyen kipusztulóban van, ezért védett növény. A Magyarországon is megtalálható kis ezerjófű nevű gyógynövény a következő bélyegre került faj. Ennek több hazai neve is van, például a százforintos földepe, hideglelésfű vagy a tüzes ember virágja. Étvágyfokozó, vértisztító hatású és gyomorfájdalom ellen használt növény, amit az ókor óta használnak. Az utolsó bélyegre pedig a törpe árvácska került, aminek latin neve (Viola kitaibeliana) Kitaibel Pál (1757-1817) magyar botanikusra utal.  

Portugál tájak

Az 1980-as, Manilában megtartott Turisztikai Világkongresszusra bocsátotta ki a képen látható bélyegsort a Portugál Posta. A bélyegeken a legfőbb, turisztikailag jelentős portugál tájegységek láthatók. Az elsőre a lisszaboni tengerpart került, ami az egyik leglátogatottabb része az országnak. A különböző stílusú kerületek és a számos fővárosi látnivaló népszerű területté teszik a tengerpartot és a Tejo folyó hatalmas öblét. A második bélyeg az ország középső területét képviseli, ami a Tejo folyótól délre elterülő, az ország majdnem egész déli felét meghatározó síkság. Az ország északnyugati felén található a Serra da Estrela nevű hegylánc, ami a túrázók és a síelők paradicsoma. Itt található a kontinentális Portugália legmagasabb pontja, ami 1993 méteres. (A legmagasabb hegycsúcs az Azori-szigeteken található és 2351 méter magas.) Az alsó sort az ország északnyugati felét jelképező Costa Verde képviseli. A magyarul zöld tengerpartot jelentő régió központja a borairól híres Porto, de kiemelkedő turistalátványosság Braga városa is. A Costa de Prata a Portó és Lisszabon közti tengerparti régió. Ennek központja Coimbra történelmi városa, ami az UNESCO Világörökségének részét képet. A tengerpartjai, kolostorai és múzeumai egész évben kikapcsolódást nyújtanak az oda látogatóknak. Ez került az ötödik bélyegre, az utolsó, legnagyobb értékűre pedig az ország déli, tengerparti területe, Algarve látható. A tengerpart szerelmeseinek egyik kedvenc úti célja, Albufeira és Faro pedig a legnagyobb regionális központok.      

Az argentin jégvilág

Hét ország van, ami részt követel az Antarktiszból, az egyik Argentína. Az 1961-ben életbe lépő Antarktisz-egyezmény viszont kimondja, hogy a terület nem tartozik egy ország fennhatósága alá sem, csak tudományos célokra használhatják a földrészt. Az Antártida Argentina megyének is nevezett, az Antarktiszi-félszigetet is magába foglaló argentin terület egy cikkely, a nagyjából kör alakú kontinensből, ami egészen a Déli-sarkig tart. A majdnem másfél millió négyzetkilométeres területen közel 400 ember él, tizenhárom kutatóbázison. Ez a 2007-ben kibocsátott kisív a déli terület élővilágából válogat. Legfelül a kékszemű kárókatona látható, ami nemcsak az Antarktiszon, de a tőle északra fekvő szigeteken és a dél-amerikai kontinens délkeleti tengerpartjain is megtalálhatók. Több alfaja létezik ennek a 69-74 centiméter hosszú, halakkal és rákokkal táplálkozó vízi madárnak. Mellette a Weddell-fóka látható, ami az Antarktisz jeges vízeiben él. Súlya eléri a fél tonnát, hossza pedig a 3 métert. Középen a hat alfajjal rendelkező antarktiszi csér látható, alatta pedig az Adelie-pingvin és a falklandi tokoscsőrű. A pingvint Jules Dumont d'Urville francia felfedező nevezte el feleségéről, Adele-ről. Egy Ross-szigeti kolónián félmillió egyed él, de összesen 38 kolóniájuk létezik 5 millió egyeddel. A tokoscsőrű az egyetlen szárazföldi madár, ami az Antarktiszon él. Elsősorban tojásokkal és tetemekkel táplálkozik, Mivel emiatt könnyen kapna fertőzést, a csőre és csőrkávája csupasz és elszarusodott. A két alsó bélyegre a szamárpingvin került. Testhossza általában 80 centiméter, Úgy, mint a többi pingvinfaj, ez is hatalmas kolóniákban él az Antarktiszon és a környező szigeteken.