Festmények a postán

A nagy gazdasági világválságot követően a Franklin Roosevelt elnök vezette amerikai kormány a New Deal nevű gazdaságélénkítő politikával kívánta felpörgetni a gazdaságot, munkához juttatni embereket. Bár a program hivatalosan 1933-1939 között tartott, de ezalatt átalakította nem csak a gazdaságot, de a társadalmat és a kormányzati rendszert is. Az Amerikai Pénzügyminisztérium hirdette meg a kétéves Közüzemi Műalkotások Projektet 1934-ben, aminek célja az volt, hogy minél több művész kapjon megbízásokat és újra dolgozhasson. Közel 145 millió dollárt különítettek el középületek (iskolák, könyvtárak, bíróságok) megépítésére és 3750 művésztől 15660 műalkotás készült. Ezt követően egy újabb programot hoztak létre egészen 1943-ig, aminek a célja az új postahivatalok falfestménnyel történő kidíszítése volt. A pályázatban az állt, hogy nagyjából 3,6 m x 1,5 méteres vászonra festett olajképek legyenek, amiket az új posták építési költségének egy százalékából finanszíroznak. Több művészeti projekt is futott párhuzamosan, így ide kapcsolódik a már meglévő postaépületek felújítása és kidíszítése is. Az országot 16 régióra osztották fel, a festmény tervével névtelenül lehetett pályázni, amit egy országos döntő követett. A kép kiválasztása után derült ki a művész neve. A megbízást ekkor kapta meg a festőművész. Realista stílusú, a helyi közösséghez kapcsolódó képet kellett készíteni, a modern, absztrakt műalkotásokat nem ajánlották. Nagyjából 1400 falfestmény készült 1300 városban, amelyek megóvása a posták feladata egészen napjainkig. Az Amerikai Posta 2019-ben adta ki a képen látható öntapadós kisívet, amin öt különböző település postájának festményei láthatók kétszer. A felső sorba egy Arkansas és Oklahoma államból való került, alatta egy Colorado és Új-Mexikó állambeli. A harmadik sorba egy marylandi, majd újra a többi. 

Brit baglyok

Az Egyesült Királyságban élő bagolyfajokat és fiókáit ábrázolja a képen levő bélyegsor, ami két ötöscsíkban jelent meg 2018-ban. Az első egy gyöngybagoly, ami a legelterjedtebb bagolyfaj a Földön, illetve az egyik legnagyobb területen honos madár. Az Antarktiszt leszámítva minden kontinensen honos, így rendkívül sok alfaja van. Éjszaka vadászik, viszont az angliai és csendes-óceáni szigeteken élő madarak nappal is. Elsősorban kisemlősöket fogyaszt, száraz, sivatagos területeken viszont rovarokat és hüllőket is. A második bélyegre a kuvik került, ami eredetileg eurázsiai faj volt, de több helyre, például az Egyesült Királyságba is betelepítették, ahol meghonosodott. Latin nevében az Athene Pallasz Athéné ókori görög istennőre utal, akinek szent madara volt. Kis termetű, nagyjából 22 centiméter hosszúságú bagolyfaj, ami kisebb madarakkal és kisemlősökkel táplálkozik. Szürkületkor hallható a macska nyávogására hasonlító macskabagoly hangja, ami innen kapta nevét. Erdőkben honos, de városokban is megtalálható. A tájékozódásban és vadászatban nem a baglyok látása a különleges, hanem az asszimetrikusan elhelyezkedő, szerkezetileg különböző füleik, amikkel tízszer jobban hallanak, mint az ember. A negyedik bélyegen a réti fülesbagoly látható, ami füves területek madara. Rágcsálókkal táplálkozik, fészkét pedig a földre építi. Ez a madár is hatalmas területen honos, Ausztrália és az Antarktiszt leszámítva minden más földrészen megtalálható. Az utolsó bélyegre az erdei fülesbagoly került, ami 2020-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szavazásán elnyerte az év madara címet. A leggyakoribb bagolyfaj hazánkban, ami elsősorban fülre hasonlító tollpamacsairól ismert. 35-40 centiméter hosszú madár, vöröses narancs színű szemekkel. A Magyarországon telelő baglyok száma magas: 631 településen 16 ezer példányt számoltak össze. A hatodik, a Brit-szigeteken is megtalálható bagolyfaj az uhu, ami viszont nem került a bélyegsorra.
 

Bécsi templombelső

Több, mint hétszáz éven keresztül próbálták meg elérni osztrák hercegek, hogy Bécs saját egyházmegyéjének központja legyen, de a terület a Duna felső folyásánál levő, rendkívül befolyásos Passau központú főegyházmegye részét képezte. Végül III. Frigyes német-római császár tudta rávenni II. Gyula pápát, hogy az egy bullájában Bécsben és Bécsújhelyen püspökségeket alapítson. A Bécsi főegyházmegye főtemploma az első keresztény szentről elevezett Szent István-székesegyház, azaz a Stephansdom lett. 1631-1918 között a püspökök birodalmi hercegi címet viselhettek, akik 1722-től, amikor érsekség lett az egyházmegye, nevük hercegérsekké vált. 1785-ben feloszlatták a Bécsújhelyi egyházmegyét, úgyhogy annak plébániái, több Győrhöz és Passauhoz tartozó plébániával együtt a bécsi fennhatósága alá került. Jelenlegi vezetője az arisztokrata családból származó Christoph Schönborn (1945-) bíboros, bécsi érsek, befolyásos osztrák szerzetes. A képeken levő bélyegsort 1969-ben adta ki az Osztrák Posta a Bécsi főegyházmegye megalakulásának 500. évfordulója alkalmából. A bélyegeken a Szent István-székesegyház gótikus szobrai láthatók. Az elsőn maga Szent István kezében kővel (megkövezték) és a pálmaággal, ami a vértanúk szimbóluma. A másodikon Szent Pál karddal (lefejezték) és könyvvel, ami az Újtestamentumra utal. A harmadik bélyegre az irgalmas Szűzanya szobra került, aki oltalmazza a köpenye alá bújó híveket. A második sort Szent Kristóf, az utazók védőszentje indítja és sárkányölő Szent György követi. Az utolsó bélyegre a halálra nyilazott és így is ábrázolt Szent Sebestyén került, aki a középkorban lett igazán népszerű, amikor a pestis és más járványok ellen érte imádkoztak.       

Az orosz andráskereszt

I. Péter orosz cár alapította az Orosz Birodalmi Haditengerészetet 1696-ban, miközben dúlt az orosz-török háború (1686-1700). Egy már korábban meglévő, kisebb hajóflottára alapozta haditengerészetét, ami száz év alatt a brit és a francia flották után a világ harmadik legnagyobbja lett. 1699-ben döntött úgy a cár, hogy haditengerészetének jelképe az andráskereszt lesz. A fehér alapon kék átlós kereszt nevét Szent Andrásról kapta, akit egy ilyen alakú kereszten feszítettek meg Patras görög városban. Rövid időn belül kora keresztény vallási jelkép lett, később pedig számos város, ország, család címerébe, zászlajára felkerült. A cár azért választotta ezt a zászlót, mert a mártírhalált halt Szt. András az Orosz Birodalom védőszentje volt. (Emellett Görögország, Ukrajna, Románia és Skócia védőszentje is.) Az andráskeresztes zászlót a hajó farára tűzik, a hajó orrába pedig egy másikat: ezen piros alapon fehér kereszt és andráskereszt van. Ezt különböző alkalmakkor vonják fel. Az 1917-es februári orosz forradalom alatt lemondott az akkor uralkodó II. Miklós cár, a birodalmi haditengerészetet pedig feloszlatták. Az év második felében megtörtént a bolsevik hatalomátvétel, akik 1918-ban megalapították a Szovjet Haditengerészetet. Ekkor viszont már nem az andráskereszt, hanem kommunista jelképek kerültek a zászlókra. A Szovjetunió felbomlása után 1992. januárjában megalakult az Orosz Haditengerészet, ami újra felvette az andráskeresztet, mint hivatalos jelképet. A képen levő bélyegblokkot az Orosz Posta bocsátotta ki 1999-ben az andráskereszt hivatalos haditengerészeti jelképpé válása alkalmával. 

Rodosz ősi városa

A Görögországhoz tartozó, a török partok közelében levő Rodosz szigetén található annak központja, Rodosz városa. A képen levő ívszéli, görög bélyegsor az ősi település megalapításának 2400. évfordulója alkalmából került kibocsátásra. Bármerre jár az ember e városban, évezredek különböző lenyomatait találja meg az épületeken, a tereken. A számos kultúrát magába sűrítő város nem hiába lett 1988-ban a Világörökség része. Az első bélyegen egy sztélé, azaz egy faragott kőtábla, ebben az esetben síremlék látható. Egy halott nőt látunk, aki előtt cselédje áll, annak ékszerdobozával. Az alsó feliraton ez áll: , „Ha van nőt illető legnagyobb dicséret a világon, az a bölcsesség és erény, amivel Kalliarista, Phileratosz lánya meghalt. Ebből az okból és szerelme emlékeként állíttatta férje Damoklész ezt a sztélét; jótékony szellem kísérje Damoklészt élete végéig." Az i.e. 4. század közepén készült emlékművet az ősi város temetőjében találták és a Kalliarista-sztélé nevet viseli. A második bélyegre a rodoszi Aphrodité került, ami egy első századi márványszobor. A szépség és szerelem istennőjéről számtalan szobor készült, a térdelő pózban levő, fürdő istenség pedig gyakori megjelenítési mód. A szobor a Rodoszi Régészeti Múzeumban látható. Szent Eiréné (Iréne), a 9. század legvégén uralkodó császárnő ikonja került a harmadik bélyegre. Ő volt az, aki a vallási alapon történő képrombolást próbálta leállítani, ami miatt az ortodox keresztények szentként tisztelik. (Mondjuk a népszerűsége ártott birodalmának, fiát pedig megvakíttatta, ami nem elfelejtendő.) A középkori városrész egyik kapuja Pál apostolról van elnevezve, ez látható az utolsó bélyegen. A Máltai lovagrend nagymestere, Pierre d'Aubusson (1423-1503) építette a kaput, bár ez egy nagyobb terv része volt, ami a rodoszi erődítmények megerősítéséről és kijavításáról szólt. 1477 körül készülhetett el a kapu, amin megtalálható a nagymester és IV. Szixtusz pápa címere, alatta pedig Pál apostol szobra és neve latinul. A kapu előtt felvonóhíd állhatott, bárki nem mehetett a két öbölre is ránéző bástyára. Látogassatok el Rodosz városába és nézzétek meg ezernyi csodáját!

Szovjet utasszállítók

Az Aeroflot a Szovjetunió hivatalos légitársasága volt 1923-as alapításától fogva. A képen levő, 1979-es szovjet bélyegsoron a flottájába tartozó repülőgépek láthatók. A kijevi Antonov gyárban tervezték az An-28-at, ami bár 1969-ben repült először, csak 1975-ös tömeggyártásától fogva használt az előbb említett légitársaság rövidebb belföldi utak alkalmával. A kéthajtóműves, légcsavaros repülő 17 utassal és két fős személyzettel tudott repülni. Összesen 191-et gyártottak belőle, 2015-ben még 16 volt forgalomban. A moszkvai Jakovlev tervezőirodából került ki a második bélyegre került Jak-42, aminek sorozatgyártása 1979-2002 közt folyt. Háromhajtóműves gép volt, az első szovjet utasszállító, aminek modern gázturbinás sugárhajtóműi voltak. A 100-120 utas befogadására volt képes gépek a mai napig szolgálatban vannak. Utoljára 2011 szeptember 7-én került a repülőgéptípus a hírekbe, amikor lezuhant az orosz Jaroszlavl város határában. A gépen tartózkodó 45 személyből 44 nem élte túl a légi balesetet; a gépen utazott a Lokomotyiv Jaroszlavl jégkorongcsapat összes felnőtt játékosa és edzői.  Négyhajtóműves teherszállító a második sorban levő Il-76. Az Iljusin gyárban tervezett gépet eredetileg katonai célokra szánták, de olyan sokoldalú repülőgép lett belőle, ami különböző célokra használt a mai napig. Az 1973-tól szolgálatba állított gépnek így nem csak katonai de polgári változatai is vannak, sőt tűzoltásra is használják őket. Utolsó balesete 2018-ban volt, amikor az Algériai Légierő gépe zuhant le röviddel felszállás után. A gépen tartózkodó 257 személy meghalt a repülőn. Az utolsó bélyegre egy Il-86 került, ami egy szélestörzsű, azaz kétfolyosós utasszállító, az első ilyen típusú szovjet repülőgép. 1980-1993 között gyártották, összesen 106 készült belőle a prototípusokkal együtt és 350 személyt volt képes szállítani. Nagyon megbízható repülőgépnek tartották, aminek soha nem volt halálos balesete.

Anyák napja másképpen

A Franciaországtól északnyugatra levő Csatorna-szigetek egyike Jersey és itt található a Durrell Vadvilágvédelmi Alapítvány és a hozzá tartozó, fajfenntartással működő állatkert, amit Gerald Durrell (1925-1995) brit természettudós, író alapított. A Jersey Posta számos alkalommal bocsátott ki a fajfenntartó intézményt népszerűsítő, állatokat ábrázoló bélyeget. A képen levő bélyegsor 1979-ben jelent meg és azért különleges, mert mindegyik bélyegen a kicsinyeivel kerültek ábrázolásra a veszélyeztetett fajok. Az elsőn a rózsás galamb látható, ami csak Mauritius szigetének bizonyos részein él. Nagyon félénk madár, ami napja nagy részét a lobkoronában tölti, így megfigyelni is nehéz. A betelepített emlősök és a hatvanas évek rendkívüli időjárása megtizedelte a fajt, 1991-re tíz vadon élő egyedet tartottak számon. A fajszaporító programoknak köszönhetően több, mint 400 egyede él már szabadon, így a madarat átsorolták a sebezhető kategóriába. Pozitív történet után egy szomorú, hiszen a mára három fajra osztott orangután élőhelye a folyamatos erdőirtások miatt állandóan csökken. A Szumátra és Borneó szigetein élő főemlős mára súlyosan veszélyeztetett állatfaj lett a számos, de közel sem elég vadvédelmi intézkedés ellenére. Hasonló helyzetben van a negyedik bélyegre került nyugati síkvidéki gorilla is, ami Közép-Nyugat-Afrikában honos. Ez a legkisebb méretű alfaj, ami a hegyvidéki erdőktől a mocsaras síkságokig megtalálható. Egyedszámát az orvvadászat, az erdőirtás és a betegségek miatt kritikusra csökkent. Az íbiszfélékhez tartozó tarvarjú egykoron gyakori faj volt Európában, de a kifejlett példányokat levadászták, tojásait pedig begyűjtötték étkezésre. Mára számos madárrezervátumot hoztak létre Európában, Törökországban és Marokkóban, hogy ezek a vonuló madarak ne haljanak ki. Több egyede él fogva tartva (kb. 2000), mint a vadonban (kb. 600), de a fajmentő program sikeres. Az Indiai-óceán déli felén található a Mauritiushoz tartozó Rodrigues-sziget. 108 négyzetkilométerén sehol máshol meg nem található állatfajok élnek, mint az utolsó bélyegre került Rodrigues-szigeti repülőkutya. A hetvenes évek trópusi ciklonjai tönkretették élőhelyüket, így majdnem kihaltak. A kilencvenes évekre sikerült stabilizálni az állományt, hetven egyedből már ezer volt, amikor 1991-ben hatalmas szélvihar pusztított a szigeten, ami megölte 80 százalékukat. Mára leginkább csak az időjárás viszontagságai fenyegetik őket, a szaporítóprogramok pedig hatékonyan működnek, így mára a veszélyeztetett kategóriába sorolták őket vissza. A bélyegeken II. Erzsébet oldalprofilja látható, aki a sziget uralkodója.

Május elseje és a rózsa

Az ötvenes években a Magyar Posta május elseje alkalmából több évben is bocsátott ki bélyeget, amin a munkásmozgalmat és a fiatal munkásokat éltették. 1959-ben azonban vörös rózsa került a bélyegekre, ahogy a képen levő bélyegsoron látható. Az 1848-as francia forradalmat követően a szocialisták vörös zászlót szerettek volna Franciaországban az események emlékére, de erre nem került sor. A vörös rózsa viszont az 1880-as évektől kezdve lett a munkásmozgalom egyik jelképe. Először csak piros kokárdát viseltek Franciaországban és Németországban, de az erősödő politikai mozgalmat és annak jelképeit az utóbbiban 1878-ban betiltották. Egy bírói rendelkezés szerint bárki bármilyen virágot viselhet hajtókájának gomblyukában, de ha ezt csoportosan teszik ugyanazzal a virággal, akkor már politikai jelkép. Ha mégis viselte valaki, akkor pénz- vagy börtönbüntetés, sőt száműzés járt érte. A vörös rózsát mint szimbólumot Németországból száműzött politikai aktivisták terjesztették el Európában és Amerikában. Az egyik ilyen személy volt Johann Most (1846-1906) német-amerikai politikus, szerkesztő, aki 1887-ben rózsát viselt, miközben a haymarketi zavargásban megvádoltak melletti gyűlésen beszédet mondott. 1886. május 1-től a napi nyolc órás munkaidőt követelő munkások sztrájkot hirdettek Chicagóban. Május 4-én már rendőrökkel csaptak össze, valakik pedig bombát dobtak a rendőrök közé. A zavargásokban és a robbanásban összesen 11-en haltak meg. Ez volt a legjelentősebb esemény, aminek köszönhetően május 1-et a munka ünnepének nyilvánították. Az 1910-es évekre a vörös rózsa a vörös szegfűvel együtt a nemzetközi munkásmozgalom jelképévé vált, és ez azóta sem változott. Több nyugat-európai baloldali párt logójában szerepel a rózsa.