Állati ünnepek

Most, hogy hamarosan az év végéhez érünk, ezzel a vidám bélyegsorral búcsúzom az óévtől. Az 1990-ben kibocsátott ausztrál bélyegsoron a kontinensen élő állatokból látható három, karácsonyi jelképekkel. Az első bélyegre a jégmadárfélékhez tartozó kacagójancsi került, ami nevét emberi nevetésre hasonlító hangjáról kapta. Ausztrália keleti és déli részén él, de több helyre is betelepítették. Ez a legnagyobb testű jégmadár, testhossza 45 centiméter, súlya maximum fél kilogramm. Tápláléka főleg rovarokból és kisebb gerinces állatokból áll, de megfogja a patkányt és a kígyókat is, annyiszor ejt le a fa ágán ülve, vagy üt neki az ágnak, amíg az el nem pusztul. A középső állat a jól ismert koala, ami a koalafélék családjának egyetlen képviselője. Ez az erszényes Ausztrália keleti felén él, mindenhol, ahol a megfelelő erdőségek biztosítják a táplálékát, az eukaliptuszt. Ennek több fajtáját is elfogyasztja, elsősorban éjszaka. A koala napi húsz órát mozdulatlanul tölt el, aminek nagy része alvás és evés. 28 éjszakai életmódot folytató kúszóerszényes faj él Ausztráliában és Új-Guinea szigeték, ezek közül egy látható az utolsó bélyegen. Ezekhez tartoznak a kuszkuszok és a rókakuzuk, amelyek mindegyike levélevő. A legkisebb faj macskaméretű, a legnagyobb 70 centiméter hosszú, 50 centiméteres farokkal. Egy fajt kivéve mindegyik fákon én, különböző típusú erdőségekben.    

Karácsonyi ének-zene

A populáris karácsonyi muzsikák ugyanolyan régre nyúlnak vissza, mint az egyházi zenék. Az angolszász világban a carol szót használják ezekre a népszerű karácsonyi dalokra. Sokakhoz eredetileg tánc is tartozott, így amikor a viktoriánus korban  megjelentek a feldíszített karácsonyfák, a családok ezt táncolták körbe. Ez látható az első bélyegen abból a sorból, ami az Egyesült Királyságban jelent meg 1978-ban. A második bélyegre a waits nevű, eredetileg fafúvósokból álló zenekar került. Minden településnek volt egy ilyen zenekara, ami télen a városlakókat keltette, egyházi és állami, valamint helyi ünnepekkor pedig a megfelelő hangulatú zenéket játszották. 1835-ben hivatalosan is, törvénybe iktatva számolták fel a zenekarokat, de sok esetben a tagok újra összeálltak, csak már nem a települések alkalmazásában játszottak. A harmadik bélyegen 18. századi, karácsonyi dalokat éneklők egy csoportja látható. Az utolsó bélyegre pedig a Boar's Head Carol (Disznófej ének) című karácsonyi dal került. A 15. századból származó dalnak több változata maradt fenn, de mindegyik alapja a különböző nyelvekből összerakott szöveg. A mű arról szól, miként dolgozzák fel a disznót, hogy aztán az a karácsonyi ünnepi asztalra kerüljön. A dalt a mai napig több brit és amerikai egyetemen eléneklik hivatalos karácsonyi ünnepségeikkor. Az angol nyelvű címre kattintva meghallgathattok egy népszerű változatot.  

Boldog karácsonyt kíván a Bélyegterasz!

Ezzel az 1985-ben kibocsátott, betlehemező gyerekeket ábrázoló bélyeggel kíván a Bélyegterasz kellemes karácsonyi ünnepeket!

A Télapó is pihenhet

Az Indiai-óceán keleti felén található a Karácsony-sziget, 350 kilométerre délre Jávától. Nevét William Mynors, a Brit Kelet-Indiai Társaság Royal Mary nevű hajójának kapitánya adta 1643-ban, aki karácsony napján lépett a szigetre. 1888-ban lett a Brit Birodalom része, amikor kiderült, hogy foszfátban gazdag lelőhely. 1958. október elsején vált Ausztrália külterületévé, 1997 óta pedig az Ausztrál Indiai-óceáni Területek központjaként működik. A képen látható bélyegsort 1986-ban bocsátotta ki a Karácsony-Szigeti Posta. A Télapó látható rajta, aki egy trópusi szigeten vakációzik. Motorcsónakozik, napozik, horgászik, golfozik és egy függőágyban pihen. Reméljük a nagy pihenés közepette a lábainál heverő ajándékok időben megérkeznek.

Karácsonyi növényeink

Karácsony alkalmából bocsátotta ki 1999-ben Jersey szigete ezt a bélyegsort, amin a karácsonyi ünnepkörhöz köthető növények láthatók. Mindegyik bélyeg közepére az eredetileg Közép-Amerikából származó mikulásvirág került, továbbá négy különböző növény. A bal felső bélyegen a fehér fagyöngy nevű, félélősködő örökzöld látható. Elsősorban a fűzfa, almafa, nyárfa és akácfa a gazdanövénye, amiknek lombjában él. A 60-100 centiméter átmérőjű növény Európában honos, Észak-Amerikában egy rokonát használják karácsonyi díszítésre. Mellette a Dél- és Nyugat-Európából származó közönséges magyal került. Szúrós levelei miatt gyakran ültetik sövényként, piros bogyói miatt pedig dísznövényként. Virága sok nektárt termel, bogyója mérgező. Az alsó sorba a Glacier fantázianevű, tarka levelű borostyánfajta került. Örökzöld cserje, ami akár 20-30 méteres magasságba is felkúszik, ezért gyakran látható házak és fák oldalán. Gyógynövény, rendkívül erős hatóanyagokkal, ezért házilag tilos használni. Az utolsó növény az ugyancsak mérgező fekete hunyor. Tél közepén nyílik, ezért kedvelt kerti virág többféle nemesített változattal. Angol jelzője, a Christmas (karácsony) onnan származik, hogy a legenda szerint egy szegény lány, aki nem tudott ajándékot adni a betlehemi kisdednek elsírta magát és könnyéből sarjadt a virág karácsonykor. Bár a középkorban a gonosz elűzésére és az állatok megáldására használták, úgy vélték a boszorkányok főzeteikben használják és láthatatlanná teszi őket.

Sarkvidéki állatok

Az Északi-sarkvidék állatai közül válogat ez az 1999-es amerikai sor. Az első képen a sarki nyúl látható, aminek üreges szőrszálai nem csak, hogy tárolni tudják a hőt, de fényvisszaverő képessége is van, aminek köszönhetően szinte észrevehetetlen a hóban. A többi nyúlhoz képest rövidebb füle van, de magasabbra tud ágaskodni és gyakran a hóréteg alatt hozza világra és gondozza kölykeit. Egyik természetes ellensége a második képen látható sarki róka. A fátlan tundrákon él ez a kis termetű rókafaj, aminek számos alfaja van élőhelyétől függően. A talpuk is szőrös, innen kapta latin nevét, a lagopust, ami nyúllábút jelent. Fülei is azért kisebbek a többi rókafajhoz képest, hogy ne legyen olyan nagy a hőleadásuk. A harmadik bélyegre a hóbagoly került, ami a legészakabbra megtalálható bagolyfaj. A majdnem uhu méretű bagoly fő tápláléka a lemming, amire rendszerint szürkületkor vadászik. Olyan helyen költ, ahol megfelelő mennyiségű a rágcsáló, hogy fiókáit táplálni tudja. J.K. Rowling Harry Potter-sorozatában a címszereplőnek volt egy Hedvig nevű hóbaglya, aminek köszönhetően a mai napig nagy népszerűségnek örvend a faj. A következő bélyegeken a sarkkör csúcsragadozói látható: a jegesmedve és a szürke farkas. A sarki jég olvadása miatt, a jegesmedvék élőhelye folyamatosan csökken. Ezek az állatok életük nagy részét jégtáblákon és befagyott vízen töltik, csak a párzási időszakban mennek a szárazföldre. Kitűnő úszók, amiknek kedvenc tápláléka a fóka. A zsákmányt másfél kilométeres távolságból és egy méter hó alatt is megérzik. A szürke farkas a legelterjedtebb emlős a Földön az ember után. Tucatnyi alfaja van, és Magyarország északi hegységeiben is megtalálható. Hazánkban 2001 óta fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint.

Osztrák címerek

II. Ottó, a Német-római Birodalom császára 976-ban adományozta I. Lipót őrgrófnak a mai Ausztria területén levő birtokokat hűbérbirtokként. Ezáltal, a Babenberg-házból származó Lipót lett az első uralkodója az önállóan kezelt területnek. Ausztria fennállásának ezredik évfordulójára bocsátotta ki az Osztrák Posta a képen látható, dombornyomott bélyegblokkot, ami az ország tartományainak címereit ábrázolja. Ausztriának kilenc tartománya van, az állam hivatalos zászlaja pedig a piros, fehér, piros sávos lobogó, ami eredetileg a Bamberg-házé volt. A felső sorban látható Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria és Stájerország címere. A narancssárga és fekete színek a Habsburg-háztól származnak, a sas pedig szintén tőlük, de a Német-Római Birodalom jelképe is. A harmadik címerben látható ezüst párduc és a zöld szín III. Ottokár stájer herceg címerének részei. A második sorban Karintia, Tirol és Vorarlberg jelképei kerültek. Az oroszlán Karintia hercegeinek jelképe, míg a sas Tirol grófjaié, A legfiatalabb címer a legnyugatibb tartományé, Vorarlbergé. 1863-ban I. Ferenc József hagyta jóvá a 9 helyi város címeréből álló bonyolult jelképet. A bélyegen is látható, leegyszerűsített címert 1923-ban fogadták el, és eredetileg Montfort grófjaié volt. A harmadik sorba Salzburg, Burgenland és Bécs került. Burgenland címere érdekes, hiszen a középkorban a területet birtokló két legerősebb család jelképe lett összerakva: a Mattersdorf-Forchtenstein és a Güssing-Bernstein családoké. Bécs címere 1395 óta nem változott, és a benne látható ezüst keresztnek két jelentése lehetséges: az egyik, ami a keresztesháborúkat támogató bécsi polgárokra utal, a másik pedig  Bécsre, a hitet védelmező városra.      

Brit operettsztárok

Miközben hazánkban és Ausztriában Johann Strauss, Kálmán Imre és Lehár Ferenc határozzák meg az operett műfaját, az Egyesült Királyságban W.S. Gilbert (1836-1911) szövegíró és Arthur Sullivan (1842-1900) zeneszerző. Ők voltak az a szerzőpáros, akinek műveit imádta a közönség, műveik pedig világsikert arattak. 1881-ben producerük és mecénásuk felépítette a Savoy Színházat, ahol először csak az ő darabjaikat játszották. 1992-ben bocsátotta ki a Brit Posta a képen látható bélyegsort Sullivan születésének 150. évfordulójára és közös alkotásaik emlékére. Első közös művük az 1871-es Thespis című opera volt, de ennek kottája és szövegkönyve elveszett. Ezt még tizenhárom vígopera/operett követte, melyek közül kiemelkednek a bélyegekre kiválasztott művek. Az elsőn az 1888-ban bemutatott The Yeomen of the Guard látható, ami egy 16. századi szerelmi történet, ami a londoni Towerban játszódik. Ezt követi a The Gondoliers 1889-ből, ami ugyancsak egy szerelmi történet Velencéből. A nagy sikerű darab 554 előadást ért meg, ami akkor rendkívülinek számított. A harmadik bélyegre a szerzőpáros legismertebb darabja A Mikádó került. A történet Japánban játszódik, ahol a hóhérnak találnia kell valakit, akit lefejezhet, mielőtt őt büntetik meg. Természetesen az alaptörténet itt is a szerelem. Az 1885 márciusában bemutatott alkotás akkora siker lett, hogy az év végére legalább 150 társulat játszotta Európában és Amerikában. A második sort az 1879. szilveszterén bemutatásra került Penzance kalózai indítja. A történet szerint egy kalózok által nevelt fiú beleszeret egy katonatiszt lányába. Eztán a fiú maga mögött akarja hagyni múltját, de a kalózoknak ez nem tetszik, miközben a lány apja a kalózokra vadászik. A legnagyobb értékű bélyegre a Iolanthe került. Ez volt az első darab, amit a Savoyban mutattak be, és egy csapat tündér, valamint a brit parlament tagjainak kalandjairól szól. A történt a brit kormányt, a törvényeket parodizálja ki. A szerzőpáros életét mutatja be a Tingli-tangli (Topsy-Turvey) című film, ami több Oscar-díjat nyert.      

Olasz filmremekek

Umberto Barbaro (1902-1959) olasz filmesztéta, kritikus és filmrendező használta először a neorealizmus szót azokra az olasz filmekre, amik dokumentarista jelleggel a valóságot tükrözik a filmvásznon. 1998-ban bocsátották ki a képen látható olasz bélyegsort, ami az olasz neorealista filmek legnagyobbjainak állít emléket. Először Luchino Visconti (1906-1976) Megszállottság (Ossessione) című, 1943-ban bemutatott, első játékfilmjét nevezték egyöntetűen neorealistának. A film alapjául James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című regénye szolgált, a benne használt operatőri munka pedig a mai napig nagy hatással van az európai filmművészetre. A Megszállottság látható az első bélyegen. A következőn Vittorio De Sica (1901-1974) rendező és színész Biciklitolvajok (Ladri di biciclette) című alkotása látható. A remekművet 1948-ban mutatták be, és hatalmas világsiker lett. A második világháborút követően egy olasz munkásnegyedben játszódó film cselekménye egy ellopott bicikli körül zajlik.  A film forgatókönyvírója Cesare Zavattini volt, aki több De Sica-filmet is írt. A Biciklitolvajok volt a harmadik külföldi film, amelyik Oscar-díjban részesült. A második sort a Roberto Rossellini (1906-1977) által rendezett Róma, nyílt város (Roma citta aperta) indítja. A film a németek által megszállt Rómában játszódik, ahol egy pap ellenállókat bújtat. A film nehéz anyagi körülmények között készült a szövetségesek által felszabadított városban, de bemutatása után világsikert aratott. A főszerepeket a legendás Aldo Fabrizi és Anna Magnani játszották. Az utolsó bélyegen pedig Giuseppe De Santis, a Megszállottság egyik forgatókönyvírójának (1917-1977) Keserű rizs (Riso amaro) című filmdrámája látható. Az 1949-ben bemutatott alkotás az idénymunkás rizsszedőnőkről szól, és kiválóan ábrázolja a kor társadalmi problémáit.

Vadvirágok Koreából

Dél-Korea a kibocsátóhelye a képen látható bélyegsornak 1990-ből. A tigrisliliom gyűjtőnév, ami a virág színére és mintájára utal. Itt a Lilium lancifolium (a fajneve lándzsa alakú leveleire utal) látható, amit világszerte dísznövényként ismerhetünk, de eredeti élőhelye a Távol-Kelet. Gumói ehetők, ezért Ázsiában, számos helyen csak emiatt tenyésztik. A következő virág egy őszirózsafaj, amit a bélyegkészítők sem határoztak meg pontosan. Kétszáz faja létezik ezeknek a virágoknak, amik a trópusokon és a mérsékelt égövben is megtalálhatók. A boglárkafélékhez tartozó héricsfaj látható a harmadik bélyegen. Ez az ötven centiméter magasságúra is megnövő faj (Adonis microcarpa) Nyugat-Ázsiában és Dél-Európában is megtalálható, Ausztráliában pedig meghonosították. Az utolsó bélyegre a különleges nevű réti ördögharaptafű került. Nevét onnan kapta, hogy a népi hiedelem szerint az ördög leharapta a gyökerét a gyógyító képessége vagy Szűz Mária elleni dühe miatt. Ez a történet az angolszász országokban is jelen van, neve (Teufelsbiss, devil's-bit) ott is hasonló. A loncfélékhez tartozó növény egész Európában és Nyugat-Ázsiában honos, de sokfelé betelepítették. Ennek a lápréteken élő, évelő növénynek a hajtását légzőszervi betegségek ellen használták.

Török környezetvédelem

1979-ben jelent meg ez a török ötösív, amin veszélyeztetett állatfajok láthatók. A fácánfélékhez tartoznak a frankolinok, amelyek közül az örvös frankolin került a bélyegre. A füves síkságok madara, ami 1600 méteres magasságig megtalálható. A 19. század közepéig Spanyolországban és Szicíliában is voltak populációi, de ezek mára kihaltak. Törökországtól Cipruson át egészen Indiáig fellelhető ez a tyúkméretű madár. Az indiai Harijána állam nemzeti madara. A második bélyegre a hazánkban is honos túzok került, ami élőhelyének csökkenése miatt a sebezhető fajok közé tartozik. Mint az előbb említett frankolin, ez a pulyka méretű madár is a füves síkságokon él. A földön levő, fűvel kibélelt kis mélyedésbe költi ki 2-3 tojását évente egyszer. A csibék kikelésük után fészekelhagyók, 4-6 hét gondoskodás után különválnak a tojótól. A harmadik madár a pártás daru, ami nevét különleges fejtollairól kapta. Közép-Ázsiában, Törökországban és Cipruson él, a telet pedig Afrikában és Délkelet-Ázsiában tölti. A magas fűvel borított mocsaraktól egészen a száraz sztyeppéig terjed az élőhelye. Magyarországon nagyon ritkán látható kóborló egyede. Ezt követi a golyvás gazella, ami nevét a bikák nyakáról kapta, ami párzási időben megdagad, ami a pajzsmirigy duzzanatára, a golyvára hasonlít. Közép- és Délnyugat-Ázsia sivatagos és félsivatagos területein él ez a sebezhető faj. Törökországban csak vadrezervátumban maradtak belőle egyedek. Az utolsó bélyegre a muflon egyik alfaja, az európai muflon került. Ez a párosujjú patás betelepítéseknek köszönhetően hazánkban is megtalálható, de eredetileg a Földközi-tenger szigeteiről és a Kaukázus vidékéről származik. Fűfajtákkal táplálkozik, de télen nagyobb hómennyiség esetén kiegészítő takarmányt kap.

Léghajók a világ körül

A Zeppelin egy léghajótípus, aminek az a különlegessége, hogy merev váza van, és irányítható. Nevét Ferdinand von Zeppelin (1839-1917) grófról kapta, akit érdekelt a léghajótervezés, majd Schwarz Dávid (1850-1897), magyar származású léghajótervező özvegyétől megvásárolta annak könnyűszerkezetű és irányítható léghajójának terveit. Ezeket finomítva készítette el a zeppelint, ami polgári repülésre, áruszállításra és katonai célokra is alkalmas volt. A léghajó titka az alumíniumváz és levegőnél könnyebb, hidrogén és hélium gázokkal történő feltöltés volt. Ezek segítségével könnyen lehetett irányítani, sőt lezárt utazórészeket is ki tudtak benne alakítani. Az első zeppelint 1900. július 2-án bocsátották fel a Bodeni-tó felett. Bár az első repülés csak 18 percig tartott, a hibákat kijavítva és hatalmas pénzügyi támogatást élvezve, rövidesen elkezdődött a tömeggyártás. Az első zeppelin felbocsátásának 75. évfordulójára bocsátották ki Madagaszkáron a képen látható bélyegsort és a hozzá tartozó blokkot. Az első világháborúban ezek a légi járművek elsősorban katonai és felderítő célokra szolgáltak, de a húszas évekre a legnépszerűbb repülési eszköz lett, amivel a világ számos pontjára el lehetett jutni. A 200 méter hosszú léghajók közel száz utast és akár 30 fős személyzetet is képesek voltak szállítani. Egyik kiemelkedő rekordja 1929-ben volt, amikor a New Jersey-ben található Lakehurstből indulva a németországi Friedrichshafenen át, Los Angelest és Tokiót érintve megkerülte a földet. A bélyegblokkra a Vatikán látképe került a Zeppelin-gyár tulajdonosaival és középen Zeppelin gróffal, a bélyegeken pedig a japán Fudzsi hegy, Rio de Janeiro, New York, Egyiptom, Berlin és London látható különböző repülési dátumokkal.

A szomszéd halai

Szlovéniában megtalálható halfajok kerültek erre az 1997-es bélyegsorra és a hozzá tartozó, ugyanazokat a fajokat ábrázoló bélyegblokkra. Az elsőn a márványpisztráng látható, ami a Po, az Isonzó és a Neretva folyókban és azok mellékfolyóiban él. Átlagosan 30-70 centiméter hosszúságúak, de találtak már egy méteresnél is nagyobb példányokat. Kisebb halakkal és gerinctelen állatokkal táplálkozik. A faj elsősorban Boszniában veszélyeztetett több vízerőmű és a túlhalászás miatt. A következő hal a sügérfélékhez tartozó német bucó, aminek hazánkban eszmei értéke százezer forint. 18-22 centiméter hosszúságú hal, ami a dunai vízlépcsők megépítése miatt szinte teljesen eltűnt. Szerencsére több fordul elő belőle a Duna mellékfolyóiban és a Dnyeszter folyó vízgyűjtőjében. A harmadik bélyegre a szilvaorrú keszeg került, ami Hollandiától egészen a Kaszpi-tengerig megtalálható. Lassú folyású folyókban, de kisebb tavakban is megél. A több alfajjal rendelkező hal nevét erősen előrenyúló, húsos orráról kapta. A legnagyobb értékű bélyegen a Kárpát-medence egyik különleges faja, a lápi póc látható. Az általában 5-10 centiméteres hal ragadozó, családjának pedig egyetlen európai képviselője. A négy évig élő fajt nemcsak élőhelyének csökkenése fenyegeti, hanem a nála nagyobb termetű, betelepített ragadozóhalak is. Eszmei értéke százezer forint.  

Mikulástörténet

Törökország területén született Miklós, akinek ünnepnapját december hatodikán ünneplik a római és görögkeleti katolikusok. Vagyonos családból származott, de szülei halála után vagyonát szétosztotta a szegények között. 19 évesen szentelte pappá nagybátyja, aki Müra püspöke volt. Ez a jelenet látható az első bélyegen, amit a Vatikán bocsátott ki 1987-ben. Életéhez számos legenda fűződik, ezekből látható kettő a másik bélyegeken. Volt egy elszegényedett férfi, akinek három lánya prostituált lett, hogy legyen mit enniük. Amikor Miklós ezt megtudta, belopózott hozzájuk, és megajándékozta őket egy erszény arannyal. Emiatt a családnak lett vagyona, így az apa legidősebb lányát hozománnyal együtt férjhez tudta adni. Miklós ezt még kétszer megismételte, így mindhárom lány tisztességes feleség lett. Egy vihar során Miklós kimentett két fuldokló tengerészt a háborgó vízből, majd helyére tette hajójuk árbocrúdját, hogy kiköthessenek. Ezt követően imát mondott, majd visszaugrott a tengerbe, és visszaúszott hajójához. Amikor később a két megmenekült tengerész hálaimát ment mondani a templomba, felismerték Miklóst, és visszaadták neki köntösének övét, amivel kimentette őket. Miklós hetven év felett volt, amikor december 6-án meghalt Mürában. Később az egyházak tettei miatt szentté avatták, és mára a diákok, halászok, tengerészek, kereskedők, zálogházak, Oroszország, Görögország védőszentje. 1087-ben olasz kereskedők azt hitték, Miklós elpártolt tőlük, mivel flottájuk nagy része elsüllyedt egy viharban, ezért Mürában feltörették Miklós sírját, és az olaszországi Bariba vitték, ahol hatalmas székesegyházat emeltek neki. A mai napig itt található Miklós sírja.
A cipőbe rakott ajándék a három lány legendájához kapcsolódik. A legkisebb megajándékozott lány harisnyája a kéménynél száradt, amikor Miklós beleejtette az aranyat. Először nem tudták ki volt, de egy aranypénzről kiderült, hogy az övé. A képen látható bélyegek szelvényesek. A szelvényeknek külön értéke nincsen.

A katona meséje

1999-ben a Brit Posta 12 csoportba osztott bélyegsort adott ki, amelynek gyűjtőneve Millennium volt. A posta elképzelése szerint a meséknek nevezett bélyegsorok az országot mutatták volna be különböző megközelítésből. Sok esetben ismert művészeket kértek fel, hogy ők készítsék el az adott témájú bélyeget. A mára kiválasztott, 1999. október elején megjelent bélyegsor címe A katona meséje, ami a brit katonaság négy szegmensét mutatja be. Az első az 1314-es bannockburni csatában győzedelmeskedő I. Róbert (Robert the Bruce) skót királyt ábrázolja. Trónkövetelő, 1306-1329 között király és rettegett harcos volt, aki legyőzte az angolokat, és bebiztosította Skócia függetlenségét. Érdemeiért a mai napig nemzeti hősként tekintenek rá. Az első bélyeget Andrew Davidson grafikus készítette. A második bélyeget Rod Kelly brit ezüstműves készítette és az angol polgárháborút jelképező harcost és lovát ábrázolja. Az 1642-51 között zajló, három fegyveres összecsapás összességét hívjuk angol polgárháborúnak, amely alatt a kormányzás mikéntjét akarták eldönteni. Ennek során végezték ki egyedüli brit uralkodóként I. Károlyt 1649-ben, illetve alakult ki Anglia, Skócia és Írország államszövetsége. A következő bélyegen az első és második világháborúkat szimbolizáló katonai temetőrészlet látható Don McCullin fényképén. Az 1916. július 1. és november 18. között vívott somme-i csata helyszínén készült fénykép arra majdnem másfél millió személyre emlékezik, akik a harcok során haltak vagy sebesültek meg, illetve lettek hadifoglyok. Az utolsó bélyegre pedig Christopher Corr gyerekkönyv-illusztrátor képe került, ami két békefenntartót és egy fiút ábrázol. Brit békefenntartók számos helyen őrzik a nyugalmát világszerte az ENSZ égisze alatt.

Nyolc mese

Gábor Éva és Zombory Éva tervezték ezt az 1960-as magyar bélyegsort, ami nyolc mesét mutat be. Az elsőn A répa című orosz népmese látható, amiben egyre többen próbálják kihúzni a földből az óriásira nőtt répát. Ezt követi a Grimm fivérek Hófehérke és a hét törpe című klasszikusa, ami egy királylány kalandjairól szól. Jean de La Fontaine (1621-1695) francia író és költő három, erkölcsi tanulságot megfogalmazó állatmeséje (fabulája) is a bélyegsor részét képezi: A molnár, a fia és a szamár látható a harmadik bélyegen, az ötödiken a A holló meg a róka, a hetediken pedig A róka és a gólya. A negyedik bélyegen a Csizmás Kandúr című tündérmese látható, amit leginkább Charles Perrault (1628-1703) Lúdanyó meséi című, 1697-es művéből ismerhetünk. A hatodik bélyegre került Jávorfából furulyácska egy magyar népmese, ami egy megölt királylány és a sírján növő fából készült éneklő furulyáról szól. Az utolsó bélyegen látható Momotaró népszerű alakja a japán népmeséknek. Egy fiúról szól, aki különböző kalandokba keveredik, de mindig hős lesz belőle a történet végén. A történet szerint egy idősebb nő barackot talált egy folyóparton ruhamosás közben. Amikor férjével meg akarták enni, kiderült egy fiú van benn, aki a mennyországból érkezett, hogy a fiúk legyen. Ekkor adták neki a Momotaró nevet, ami barackfiút jelent. Kalandjai gyermekként kezdődnek.

Egy jelkép története

1993-ban bocsátotta ki az Amerikai Posta a szerzett immunhiányos tünetegyüttes (AIDS) elleni küzdelem jelképét ábrázoló piros szalagos bélyeget. 1988 óta minden év december elseje az AIDS elleni világnapja, ami figyelemfelhívás a veszélyekre, de emlékezés a betegségben elhunytakra is. A Visual AIDS Ribbon Caucus nevű, New York-i művészekből álló tömörülés alkotta meg a piros szalagot a Piros Szalag Projekt keretében. Eszerint nem egy, hanem a projektben résztvevő minden személy ötletgazda. Figyelemfelhívó és nem kereskedelmi jelkép vagy védjegy. Nincsen szerzői jog által levédve, így bárki szabadon használhatja. Az öbölháborúban szolgáló katonákkal való együttérzést kifejező sárga szalagból vették a piros szalag ötletét, amit először Jeremy Irons színész viselt nyilvánosan az 1991-es színházi világ Oscar-díjának tekintett Tony-díj átadásán. Az 1992. húsvétvasárnapján a Wembley stadionban megrendezett Freddie Mercury emlékkoncerten (Mercury, a Queen zenekar énekese AIDS-ben hunyt el) százezer szalagot osztottak szét, amitől kezdve az egyik legismertebb figyelemfelhívó jelképpé vált. Napjainkban is látható emberek ruhájára tűzve, a Fehér Házra kifüggesztve, vagy különböző épületekre vetítve. A képen látható bélyeget lebélyegezték, a posta pedig öntapadós és hagyományos változatot is kiadott belőle.