A kommunikáció úttörői

Sir Rowland Hill születésének kétszázadik évfordulójára és az első drótnélküli távíróval készült üzenet százéves évfordulójára bocsátotta ki a Brit Posta ezt a bélyegsort, amit Czeslaw Slania (1921-2005) világhírű bélyegillusztrátor készített 1995-ben. (Slaniáról már korábban többször is írtam.) Hill (1795-1879) a modern postaszolgálat atyjának tekinthető. Feltalálóként és újítóként kampányolt a Brit Királyi Posta egységesítéséért, amelyből az 1940-ben elfogadott Egységes Penny Posta Törvény lett. Ennek értelmében a posta kormányzati monopóliummá vált, ellenőrizhetővé tették a levélszállítást, nagyobb tömegeknek lett hozzáférhető szolgáltatás a posta és minden feladás egy pennybe került (nagyjából 28 grammonként, azaz fél unciánként) távolságtól függetlenül. Előregyártott borítékot is lehetett vásárolni, illetve megjelent a postai bélyeg (a Penny Black 1840-ben), amelyet fel lehetett ragasztani a levélre. Ez jelezte, hogy a küldő kifizette a szolgáltatást és az átvevőnek nem kell. Az első bélyegen a fiatal Hill látható a törvényjavaslattal a háttérben, míg a másodikon az idősebb Hill az első bélyeggel, a Viktória királynőt ábrázoló Penny Blackkel. A harmadik és negyedik bélyegeken Guglielmo Marconi (1874-1937) olasz feltaláló és elektromérnök került. Neki köszönhető a drótnélküli távíró és a későbbi rádió. Első jeleit több, mint két kilométerre tudták fogni, de sajnos hazájában, Olaszországban kísérlete nem talált követőkre, így Londonba költözött, ahol a drót nélküli kommunikáció lehetőségeire először a Brit Posta figyelt fel. Az első távíróval látható a harmadik bélyegen, az utolsó bélyegen pedig a süllyedő Titanic látható, ami a drót nélküli távíróval adta le vészjeleit. Ennek köszönhetően ért oda először a Carpathia nevű hajó, majd a többi.        

Papagájok innen-onnan

Új-Guinea hegyvidéki dzsungeleiben és a tőle nyugatra fekvő kisebb szigeteken él a vöröstarkójú hegyilóri, ami ezt az 1991-es szamoai papagájokat ábrázoló bélyegsort indítja. Minden papagájnak, így ennek is két ujja előre, kettő pedig hátrafelé néz, ami segít a kapaszkodásban, illetve a táplálék megfogásában, evésnél. Nyelve olyan mint az ecset, így a gyümölcsök levét is el tudja fogyasztani. Mellette egy pár nemespapagáj látható. Ennél a fajnál rendkívüli mód látható a nemi kétalakúság, azaz mennyire különbözik a tojó (bal) a hímtől (jobb). Felfedezői először azt hitték két külön fajról van szó. Ezek a madarak Ausztráliában és az attól északra fekvő szigeteken, csoportokban élnek. Akár nyolcvan madár is lakhat ugyanazon a területen belül. A harmadik papagáj egy vörös ara (más néven skarlát ara vagy arakanga), ami egy közismertebb madárfaj. Mexikó trópusi vidékeitől egészen Bolíviáig megtalálható. A 80-90 centiméter hosszúságot elérő madár Honduras nemzeti jelképe. Elsősorban gyümölcsöket és magvakat fogyasztanak; fogságban pedig a 70 éves kort is megérik. A legnagyobb értékű bélyegre a pálmakakadu került. Ez a faj is Ausztráliában és a tőle északra található szigetvilágban honos. 60 centiméter hosszú, gyümölcs és magevő faj, ami rendszerint magányosan vagy kis csoportokban él. Jellegzetes fekete bóbitája és vörös pofafoltja.

Színpadi csillagok

A francia színházi világ nagyjait mutatja be ez az 1961-es bélyegsor. Marie Champmeslé (1642-1698) először férjével lépett fel különböző francia színházakban, akivel nagy sikert aratott. Elsősorban tragikus hősnőket játszott, természetességével pedig elbűvölte az egész országot, sőt Jean Racine (1639-1699) drámaírót is, akinek szeretője és múzsája lett. A bélyegen Nagy Sándor feleségeként látható. Francois-Joseph Talma (1763-1826) volt az első színész, aki a színműhöz kapcsolódó kosztümöt vett fel és neki köszönhető a neoklasszicista férfi frizura. Kiváló hangi adottságai, játékának könnyed egyszerűsége XVIII. Lajost és Napóleont is megragadta. Talma az Oresztész címszereplőjeként került a bélyegre. Rachel Félix (1821-1858), ismert nevén Mademoiselle Rachel korának egyik legünnepeltebb színésznője volt Európa-szerte. Elsősorban Racine, Voltaire és Corneille darabjaiban lépett fel és körül turnézta Európát. Több Bonaparténak volt a szeretője, de soha nem volt eltartott. Egy orosz turnét követően halt meg tüdőbajban. Racine Phaedrájaként látható a bélyegen. A Cézárként látható Raimu (eredeti nevén Jules Auguste Muraire) (1883-1946) tizenhat évesen debütált színpadon, és rövid időn belül körülrajongott komikussá vált. 1912-ben szerepelt először filmben, de a színházat mindig előbbre valónak tartotta. A harmincas években készültek mára klasszikusnak számító filmjei (Marius, Fanny, A pék felesége), miközben az egyik őstehetségnek tartották kollégái. 1951-ben El Cidet játszotta Gérard Philipe (1922-1959), aki rövid élete során számos meghatározó, máig népszerű filmben (A test ördöge, Királylány a feleségem, Vörös és fekete) játszott főszerepet. A jóképű, nők bálványának tartott színész a párizsi Színművészeti Akadémián végzett és rövid időn belül már főszerepeket játszott színházban és a filmvásznon. A legendás színész 37. születésnapja előtt halt meg májrákban.          

Egy elfeledett faj

1901-ben írták le először ezt a rejtőzködő életet folytató, Kongó dzsungeleiben élő nagytestű zsiráffélét, az okapit. Latin nevét Brit Közép-Afrika gyarmati megbízottjáról és természettudósról, Sir Harry Johnstonról (1858-1927) kapta. Már több évvel korábban is leírták, de élő példányt soha nem találtak, így amikor végre egy fogságba került, médiaszenzációnak számított. Ősi zsiráffajról van szó, így élő kövületként tartják számon. Hossza 2-2,5 méter, súlya 250-350 kilogramm, marmagassága 1,5-2 méter, a tehenek pedig nagyobbak, mint a bikák. Magányos, növényevő párosujjú patásokról van szó, amik nem kerülik egymás társaságát, de hosszabb kapcsolatot sem alakítanak ki. A fogságban harminc évig is élő állat veszélyeztetett, mivel élőhelye egyre szűkül a háborús menekültek és az erdőirtások miatt. Északnyugat-Kongóban található a majdnem 14 ezer négyzetkilométeres Okapi Vadrezervátum, ami 1996 óta az UNESCO Világörökségének a része. Itt megfigyelőállomás és kutatóbázis is működik, de több állatkertben, például az antwerpeniben is működik fajfenntartó program. 1984-ben a Természetvédelmi Világalappal (WWF) közösen bocsátotta ki a képen látható bélyegeket a Zairei Posta. (Ez mára a Kongói Demokratikus Köztársaság postája lett.)  

Háborús kitüntetések

A legmagasabb fokozatú kitüntetés, amit brit civil (és olyan fegyveres erők tagja, aki pusztán katonai tettért kitüntetést nem kaphatna) bátorságért kaphat az 1940-ben alapított György-kereszt, aminek kibocsátása ötvenedik évfordulójára adta ki ezt a bélyegsort 1990-ben a Brit Posta. Az 1856-ban alapított Viktória-kereszt után, ez a második legmagasabb fokozatú érdemrend Nagy-Britanniában. Az első bélyegre a korábban említett bátorságért járó katonai kitüntetés, a Viktória-kereszt került, amiből a mai napig 1358-at adtak. Emellett a Kiváló Szolgálatért-kereszt látható, amit a haditengerészet, a tengeren szolgáló szárazföldi erők tagjai, illetve kereskedelmi és halászflottában szolgálók kaphatnak 1901 óta a bátorságukért. A  bélyegen a kereszt melletti medált a tiszthelyettesek kaphatták 1993-ig. Középere az 1914-ben alapított Honvédelmi-kereszt került, amit a brit haderő tagjai kaphatnak. A mai napig több mint 52 ezret adtak át ebből a kitüntetésből, a legtöbbet az első világháborúban. A negyedik bélyegre a Brit Királyi Légierőnél szolgálók kitüntetése került. 1918-ban alapították ezt az érdemrendet, amikor a repülőgépek egyre fontosabb helyet kaptak a fegyveres erőkben. Végül a VI. György által, a második világháborús hősöknek járó ezüstkereszt fejezi be a bélyegsort. Összesen 407-et adtak át belőle, az utolsót 2014 októberében: egy Egyiptomban búvárkodó hadnagy hatvan méter mélységből hozta fel embóliát kapott társát.    

Bélyeg a polgárháborúból

A tizenegy déli, amerikai szövetségi állam már azelőtt megalapította saját postaszolgálatát, mielőtt kilépett volna az Amerikai Egyesült Államokból és megalakították volna a Konföderációt: 1861. február 21-én alakult, a polgárháború pedig április 12-én tört ki. Egy ideig az északiak postája szállított délre levelet, de ezt rövid időn belül betiltották. A Konföderációs Posta nagyon hatékonynak bizonyult és egészen a háború végéig (1865) működött, postaügyi minisztere pedig John Henninger Reagan (1818-1905) befolyásos politikus volt. Összesen öt nyomdában készült az a kilenc alapbélyeg, amit a Konföderáció kibocsátott. 1863-ban négy kék színű, Jefferson Davist (1807/08-1889) a déli államszövetség elnökét ábrázoló 10 centes bélyeget bocsátottak ki. A képen látható bélyeget, mely az I. típus nevet viseli, John Archer, a Virginia államban levő richmondi Archer & Daly nyomdában készítette. 1863. április 23-án kezdték el nyomni ezt a réz vagy acélmetszet alapján készült bélyeget, amiből majdnem 24 milliót nyomtak, 100-as ívekben. Perforáció nélkül lettek gyártva egészen 1864-ig, amikor is év végén a dél-karolinai Columbiába került a háború miatt a bélyegkibocsátás, de a perforált bélyegek nagyon rossz minőségűek voltak. A háború végeztével aztán megszűnt a Konföderációs Posta és újra közös postai kibocsátás lett.

Élők és kihaltak

Mauritius egy kis szigetország az Indiai-óceán közepén, ami elsősorban különleges élővilágáról ismert. Több száz endemikus, azaz egy behatárolható területen belül élő, őshonos faj él és élt itt, sajnos azonban. több. az emberi beavatkozás miatt kihalt. 1968-ban bocsátották ki a képen látható bélyegsort, ami őshonos madárfajokat ábrázol. A szigetország 1968-ban lett független Nagy-Britanniától, de a bélyegeket korábban bocsátották ki, ezért került rá II. Erzsébet brit uralkodó portréja. Az első bélyegen a Mauritius szigetén élő pápaszemesmadár, a Zosterops mauritianus látható. Ezek a madarak rendszerint rovarevők, de gyümölcsöket is fogyasztanak. A második bélyegre a második legnagyobb szigeten, Rodriguesen élő szövőmadár-féle, a rodriguesi fódi került. 1968-ra életterük csökkenése miatt öt-hat pár maradt, de a sikeres fajfenntartó programoknak köszönhetően mára a faj sebezhető kategóriájú és nem veszélyeztetett. A harmadik bélyegre a veszélyeztetett mauritiusi sándorpapagáj került. A faj meghatározása a mai napig nem egyértelmű, mindenesetre a Mauritiuson élő fajt önállóként kezeli a tudomány. Ez is majdnem kipusztult a nyolcvanas évekre, mára azonban 300 él a vadonban. A második sort az erdőlakó mauritiusi kakukkgébics indítja, amit két kipusztult faj követ. Az első a mauritiusi gyümölcsgalamb, ami az erdőirtás és a behurcolt ragadozók miatt halt ki az 1800-as években. A madár fel tudta borzolni sörtés tollait nyaka körül, ami így pajzshoz hasonlított. A második kihalt madár pedig a mára legendássá vált dodó. Ezt a galambalakúakhoz tartozó, röpképtelen madárfajt az ember pusztította ki, később pedig az ember által elpusztított kihalt fajok jelképévé vált. Kevesebb mint száz év alatt, 1690-re pusztult ki az egy méter magasra megnövő, talajon fészkelő madár élőhelyének csökkenése, sok újonnan betelepített ragadozó faj, valamint legyilkolásuk miatt.        

Kylie, INXS, Savage Garden és a többiek

Számos világhírű, több millió, sőt tízmillió lemezt eladó énekest és zenekart adott és ad Ausztrália. Közülük válogat és mutat be egy dalukat ez a 2001-es öntapadós bélyegsor. (A dalokra klikkelve meghallgathatjátok azokat.) Az első sort a Savage Garden indítja: a duó első albuma 1997-ben jelent meg és tíz Ausztrál Zeneakadémiai Díjat (ARIA) kapott, ami a mai napig rekord. Két albumuk jelent meg és 23 milliót adtak el, ami ugyancsak rekord. A Truly, Madly, Deeply című daluk is az 1997-es albumon jelent meg és az Egyesült Államokban is a slágerlisták első helyén végzett. Kylie Minogue (1968-)  a nyolcvanas évektől napjainkig az egyik legismertebb ausztrál előadó, eladott lemezeinek száma eléri a 70 milliót. A Confide in Me című dala 1994-ben jelent meg ötödik albumán és az egyik legminőségíbb dalának tartják. A Silverchair rockzenekar, Tomorrow című daluk pedig 1994-ben, első, Frogstomp című albumukon jelent meg. A szám több díjat is nyert és hat hétig vezette az ausztrál slágerlistákat. A Yothu Yindi egy ylndu őslakosokból és nem őslakos ausztrálokból álló zenekar, amely keverte az őslakosok zenéjét a poppal és a rockkal. Treaty című számuk 1991-ben jelent meg  és az év dalának választották. 1985-ben alakult a Crowded House aminek első albumán jelent meg a Don't Dream It's Over című daluk, ami legnagyobb slágerük lett.
A második sort John Farnham (1949-) indítja, akit többször választottak Ausztrália legnagyobb énekesének. You're the Voice című slágere 1986-ban jelent meg, és a mai napig ez a legismertebb dala. Az INXS legendás rockzenekar, amely számos nemzetközi sikert ért el zenéjével. A banda énekese Michael Hutchence (1960-1997) reflektorban élt élete és tragikus halála a zenekart is az egyik legközismertebb zenekarrá tette. Original Sin című daluk negyedik albumukon jelent meg 1984-ben. A Midnight Oil 1976-2002 között játszott és az ausztrál rock meghatározó alakjai voltak. Énekesük, Peter Garrett a 2000-es években pedig oktatásügyi, ifjúsági, örökségvédelmi és környezetvédelmi miniszteri pozíciókat töltött be. Beds Are Burning című daluk mellett a Power and the Passion volt a legnagyobb slágerük 1982-ből. A Men at Work első albuma 1981-ben jelent meg és Down Under című számuk világsiker lett. Megnyerték az év új előadójának járó Grammy-díjat illetve számos más zenei díjat. 2008-ban a dal jogdíjaiért pert indított egy kiadó, mivel szerintük egy másik dalt is felhasznált a zenekar. A pert a kiadó megnyerte. Az utolsó bélyegre a Cold Chisel nevű rockzenekar Khe Sanh című mára klasszikus dala került. A dal egy vietnami-ausztrál veterán civil életbe történő visszatéréséről és nyugtalanságáról szól.  

Motorozzunk!

2014 végén került kibocsátásra ez a kisív, amely magyar motorkerékpárokat mutat be. A bélyegeken látható képeket Maróti József veterán-gépjármű restaurátor készítette a saját, Budapesten látható magángyűjteményéből. A bélyegen különleges technikával készültek, ugyanis az ofszet nyomás mellett, a bélyegek 3D UV-lakkozást kaptak, amitől a motorok fényesek lettek. A keretben korabeli fotók és újságcikkek láthatók, a motorok hátterét pedig különböző helyszínek adják.
Az első magyar motort Bánki Donát (1859-1922) tervezte 1894-ben, Csonka János (1852-1939) motorjával. 1900-ban a Magyar Királyi Posta, - a világon elsőként - gépesíteni akarta a levél- és csomagszállítást és felkérték a Bánki-Csonka duót egy jármű megalkotására, ebből lett a motoros tricikli. Az 1920-as évekre már sorozatban gyártották hazánkban a motorokat, több gyárban is, egészen 1975-ig. Ezek a járművek világviszonylatban is minőségi terméknek számítottak, több rangos elismerést kaptak. A bélyegen látható motorok pedig felülről jobb irányba:
Csepel WM98 (Szívtankos) 1932-ből a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt.-ből. Itt készült a harmadik bélyeg is, amin egy Csepel Túra 100-as látható 1948-ból. A második bélyegen egy 1942-es Mátra 100-as látható Urbach László Motorgyárából, a negyedikre pedig a Csepel 250-es került. A második sort a Csepeli Motorkerékpárgyárból a Csepel 125 T és a Pannonia TLT (Duna oldalkocsis) indítja és a Danuvia Szerszámgépgyár Danuvia 125-öse, és az Egri Finomszerelvénygyár Bervája fejezi be. A Danuvia 125-ös az egyik legnépszerűbb motor volt, 12 év alatt 157 ezret adtak el belőle. A harmadik sorba a Danuvia Moto-Cross, a Pannonia T5 Export, a Pannonia P10H (a H a halk szó rövidítése volt) és a Pannonia P20 kerültek.

Orvvadászok paradicsoma

A Kongói Demokratikus Köztársaság (korábbi nevén Zaire) északkeleti részén található az 1938-ban alapított Garamba Nemzeti Park, ami Afrika egyik legrégebbi nemzeti parkja. A majdnem 5000 négyzetkilométer kiterjedésű park szavannáiról, mocsaras erdeiről, füves legelőiről ismert. Rengeteg állat- és növényfaj található a területen, többek között ez az utolsó élőhelye az északi szélesszájú orrszarvúnak. 1984-ben bocsátották ki a képen látható bélyegsort, ami a park élővilágából válogat. Az első bélyegen óriás jávorantilop látható, ami a világ legnagyobb antilopfaja: a bikák elérhetik az egy tonnás súlyt is. Mellé az Afrika mellett Ázsiában is megtalálható szavannasas került. Érdekes, hogy ennél a madárfajnál a tojó nagyobb, mint a hím. A harmadik bélyegre a szervál, egy macskaféle kerül. Az egy méter hosszú macskafaj elsősorban magas füves területek lakója, hazánkban két állatkertben látható. Az alsó sorba a már említett orrszarvúfaj került. mellé az oroszlán és a varacskos disznó. A legnagyobb értékű szelvényes soron az ország térképe látható az óriástúzokkal, ami Afrika legnagyobb röpképes madara, illetve a veszélyeztetett szürkenyakú koronásdaru. A nemzeti park 1980-ban felkerült a Világörökség listájára, de az orvvadászat, illetve a határvidékén levő háborúk és a park területére menekülő ötvenezer ember miatt veszélyeztetett státuszt kapott. Több évig tartó munka után sikerült levenni a parkot a veszélyeztetett listáról, de sajnos csak rövid időre: az orvvadászat napjainkban is folyik, az elefántok száma a tizedére csökkent, az északi szélesszájú orrszarvú utolsó egyedei pedig valószínűleg kihaltak.    

Halhatatlanok

Két legendás, születésük századik évfordulóját ünneplő előadóművész került erre a 2014-es bélyegsorra. A bal oldali, filmposzter stílusában Hefelle Glória által tervezett bélyegen a Tolnay Rózsa néven született színésznő, Tolnay Klári (1914-1998) látható. Első nagyobb szerepe a Meseautóban (1934) volt és ennek sikere után vette fel a Vígszínház. Rövid időn belül ünnepelt filmcsillag lett, olyan filmeknek köszönhetően, mint A hölgy egy kissé bogaras (1938) vagy a Katyi (1942). Ezeket első férje, Ráthonyi Ákos (1908-1969) rendezte. Filmes munkái mellett folyamatosan játszott színházban is. Két évig társigazgatója volt a Vígszínháznak, majd a Madách Színházban játszott. A Művész Színházban (mai Új Színház épülete) ismerkedett meg Darvas Ivánnal (1925-2007), aki második férje lett. Tolnay szinte évente jelentkezett új filmmel a nyolcvanas évekig, amelyek rendre sikert arattak. A kilencvenes években is aktív színésznő élete végéig játszott, illetve számtalan filmben hallható szinkronhangként is. Több kitüntetése mellett, kétszer kapott Kossuth-díjat.
Fischer Annie (1914-1995) tízévesen adta első nyilvános koncertjét. Gyerekkorától fogva a zongora virtuóza volt, amely tudást tovább fejlesztett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Tizenkét évesen szerepelt először külföldön, ahol nagy sikert aratott. Zsidó származása miatt a második világháború alatt Svédországban élt férjével, Tóth Aladár zenetudóssal. A háború után visszatért Magyarországra, ahol élete végéig élt. Csak 1961-ben debütált az Egyesült Államokban és inkább Európában turnézott. Mivel nem szerette a stúdiókat, sajnos kevés felvétel őrzi játékát. Fischer Annie-t háromszor tüntették ki Kossuth-díjjal. A bélyegen látható kép 1959. január 29-ei koncertjén készült, mellette William Steinberg (1899-1978), a London Philharmonic Orchestra karmestere áll.

Világítótornyok

Tizennégy működő világítótorony található Srí Lankán. amelyeket (a tizenegy nem működővel együtt) a Srí Lanka-i Kikötői Felügyelet és a Srí Lanka-i Haditengerészet felügyel és tart fenn. A világítótornyok többsége a brit uralom alatt épült, a britek tartották fenn, Srí Lanka függetlensége után viszont fokozatosan átadták az ellenőrzést a helyi hatóságoknak. Négy világítótornyot választottak ki ehhez a Srí Lanka-i bélyegblokkhoz, amelyet 2010-ben adtak ki.
Az első torony a Little Basses világítótorony, amit James Nicholas Douglass (1826-1898), az egyik legismertebb brit világítótorony-tervező alkotott egy veszélyes zátonyra 1878-ban. A mai napig működő torony kibírta a 2004-es szökőárt is. Mellette az 1873-as Great Basses látható, ami 13 kilométerre áll a tengerparttól, ugyancsak egy zátonyon. A harmadik bélyegre a Dondra Head vagy Deviuwara világítótorony került, ami Srí Lanka legdélebbi pontján áll és 49 méteres magasságával a legmagasabb torony az országban. Az utolsó bélyegen a Galle világítótorony került, ami Galle városának erődítményében áll. Az eredeti, 1848 óta működő tornyot egy tűzvész elpusztította, a mostani 1939-ben épült torony száz méterre áll az eredetitől. A világítótorony az erőddel együtt az UNESCO Világörökségének része.      

Déli hüllők

2002-ben bocsátotta ki az Argentin Posta ezt a hüllőket bemutató feláras négyestömböt, amelynek felára állatvédelmi szervezetekhez került. A bal felső bélyegre a közönséges óriáskígyó argentin alfaja került, amely egyre kisebb élettere miatt mára veszélyeztetetté vált. A három méter hosszúságra is megnövő óriáskígyó fajtársai közül a legelterjedtebb és legismertebb. A tíz alfajnak köszönhetően élőhelye, mérete, valamint színe és bőrmintái különböznek: az argentin alfaj sötét színű és a két évszakos szavannák lakója. A kígyó mellé a yacare kajmán került, ami Észak-Argentína lakója. A 2-3 méteres aligátorféle 10 milliós egyedszámával a legnagyobb összefüggő populációjú krokodilrendű bolygónkon. A bal alsó sarokba egy gyíkféle, az argentin teju. Ez a fekete-fehér hüllő családjának legnagyobb faja, 120-140 centiméteres hosszával. Mindenevő, ami a trópusi esőerdőktől a félsivatagokig, nagyon különböző tájakon él. Megfigyelték, hogy fogságban tartóját felismeri, sőt hívószavakra megfelelően reagál. A jobb alsó bélyegen pedig a 20 kilogramm súlyú, negyven centiméter hosszú, sebezhető fajként számon tartott fekete vagy kormos teknős került, ami ugyancsak tartható házi kedvencként. Elsősorban szárazabb erdőkben és füves területeken él, de a közelében vízforrásnak lenni kell.

Szúrósok

Négy sivatagi növény került erre az 1981-es amerikai négyestömbre, amelyek az Egyesült Államok délnyugati felében találhatók. A bal oldali bélyegre a hordókaktuszokhoz tartozó Ferocactus wislizeni faj került. Hordóalakú, másfél-két méter magasságú kaktuszféle, ami elsősorban hordalékkúpokon és sziklás domboldalakon nő. A növény belsejét rendszeresen fogyasztják a sivatag emlősállatai, virágából pedig a helyi népek készítenek édességet. Két bélyeg látható a középső bélyegeken: a felső bélyegen a spárgafélékhez tartozó agávé faj, az Agave deserti, került. Az agavusz ógörögül illusztrist, előkelőt jelent. A növény levélrostjaiból a helyi őslakosok szövetet, kötelet és íjhúrt készítettek, virágait pedig elfogyasztották. Alatta a hódfarkú fügekaktusz látható, ami a legszárazabb körülmények között is megél, de a -18 fokot is kibírja. Különböző fajtái népszerűek a tájépítészeknél. A jobb oldali bélyegre pedig a veszélyeztetett saguaro vagy kandeláberkaktusz került, ami az egyik legismertebb kaktuszfaj, virága pedig Arizona állam hivatalos virága. A 5-6 tonna súlyt is elérő, 15 méter magasra megnövő faj szárított törzsét gerendának és tűzifának használták, tüskéit tűként, gyümölcsét élelmiszerként. Nagy mérete miatt többféle madárfaj fészkel benne, beporzását pedig nem csak madarak, de denevérek is végzik.

Zeneszerzők kapcsán

Híres zeneszerzők és hozzájuk köthető alkotások láthatók ezen az 1997-es kubai bélyegsoron. A legkisebb értéken Liszt Ferenc (1811-1886) és a pozsonyi Pauli-palotán látható emléktáblája látható, ahol 9 évesen adott nyilvános koncertet. Ennek emlékére és születésének 150. évfordulójára készül az emléktábla. Ezt a fajta bélyeget hívjuk hungaricának, ami olyan külföldön kibocsátott bélyeget jelent, aminek a témája Magyarországhoz köthető. A második bélyegre Frédéric Chopin (1810-1849) lengyel zeneszerző és a Lengyelország közepén található Zelazowa Wola-i szülőháza került. Őt követi Johann Sebastian Bach (1685-1750) német zeneszerző és g-moll hegedűszonátájának kézirata. A negyedik bélyegen a bécsi Theater am Kärntnertor nevű színház látható, ahol Ludwig van Beethoven (1770-1827) német zeneszerző IX. szimfóniájának volt az ősbemutatója. A színházat 1870-ben lebontották. Az ötödik bélyegen a hat zeneszerző közül a legkevésbé ismert látható: a kubai Ignacio Cervantes (1847-1905), La Solitaria című zongoradarabjának egy töredékével. A legnagyobb értékre pedig Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) osztrák zeneszerző és első kórusmű-vázlata került.    

Kő kövön

Hat ásványt mutat be ez az 1974-es bélyegsor, amit a Német Demokratikus Köztársaságban (nem hivatalosan Kelet-Németországban) bocsátottak ki. Az ásványok a szászországi Freibergi Bányászati Akadémiából származnak, amely a második bányászati iskola volt Európában, 1765-ös alapításától kezdődően. A városban először ezüstöt, majd később más érceket is találtak, aminek következtében Szászország legnagyobb városa lett, saját pénzverdével. A képen látható kőzetek: A csíkos jáspis, ami egy kvarcmódosulat és féldrágakő, a világszerte megtalálható, ugyancsak féldrágakő füstkvarc. Az első sor utolsó bélyege a változatos színű, ez esetben sárga topáz. Ennek a drágakőnek az európai előfordulása helye Szászországban található. A második sort az ametiszt indítja, amelynek színét a mangán és a vas-titán adja. A kvarcváltozatok közül a legkedveltebb, az ókorban pedig úgy tartották, véd a részegség ellen, innen származik neve is (amethüsztosz: nem részegítő). A középső bélyegre az akvamarin került, aminek neve tengervizet jelent. A legenda szerint ez a hableányok kincse, ami így a tengerészek és a tengeren utazók szerencseköve lett. Színe minél jobban hasonlított a tengervíz színéhez, annál értékesebb volt. Az utolsó bélyegre a mesterségesen színezhető féldrágakő, az achát (régebben agát) került, ami számtalan formában előfordul világszerte, az egyszínűtől a sokszínű szalagosig.

Locsolkodjuk!

Vízbevető, vízbehányó hétfő van ma, ennek kapcsán választottam ki ezt a 2007-ben kibocsátott húsvéti alkalmi bélyeget, amit Szalma Edit (1964-) grafikusművész tervezett. A locsolkodás Közép-Kelet-Európában népszerű hagyomány: Lengyelországban Smigus-Dyngus a neve, Csehországban Oblévačka, Szlovákiában Oblievačka. A fiúk/férfiak egy vödör vízzel leöntötték, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik legszebb ruhájukban voltak. A locsolás a termékenység és az újjászületés egyik jelképezése, de egy keresztény legenda szerint a Krisztus feltámadását hirdető jeruzsálemi nőket lelocsolva akarták elhallgattatni. A locsolás mellett a lányokat fűzfavesszőkkel is megcsapkodták, de volt, hogy a fiúk locsolóverset mondtak, a lányok pedig hímes tojást ajándékoztak a fiúknak. A kókányolás hagyománya is a mai naphoz kapcsolódik. Az ajándékba kapott piros tojást úgy gurították egymáshoz, hogy az egyik eltörjön, amelyik pedig épen maradt, az győzött. Egy másik verzió szerint egy érmét kellett úgy belevágni az öt tyúklépés távolságban levő tojásba, hogy benne maradjon. Napjainkban inkább kölnivel locsolnak és cserébe a tojás mellett csokoládét vagy pénzt adnak.  

Díszes tojások

A tojásfestés a kereszténység felvétele előttről származik, a festés pogány, természeti motívumait pedig annak felvétele után is továbbvitték Közép-Kelet-Európa népei. A tojás az életet és a múlt-jelen-jövő egységét jelképezte, ezért az ősmagyarok, valamint a rokon népek a halottak kezébe piros tojást tettek. A tojás emellett a termékenység, a tél utáni újjászületés és a feltámadás jelképe is, így került be a húsvéti keresztény ünnepkörbe. Ezen a 2013-as kisíven a Baranya megyei zengővárkonyi Míves Tojás Gyűjteményből láthatók különlegességek, amiket Bércziné Szendrő Csilla tojásíró népi iparművész készített, többek között erdélyi mintákkal, maratott és batikolt technikával. A múzeumban 19 ország 55 tájegységéből nagyjából háromezer hímes tojás látható, ami egy magángyűjtő adománya volt. 2015-ben is ebből a gyűjteményből választott a Magyar Posta a húsvéti bélyegkibocsátáshoz.

Variációk húsvétra

A karácsonyi bélyegdömpinghez képest viszonylag kevés ország bocsát ki húsvét alkalmából bélyeget; hazánkban 1994 óta. Ezek különböző stílusúak: vannak komolyabbak és vidámabbak, absztraktabb és elvontabb, vallásosabb és népiesebb. Az első húsvéti bélyeg középen látható: ez Munkácsy Mihály (1844-1900) 1884-es, a debreceni Déri Múzeumban látható Golgota című festményének  központi témáját, Krisztus keresztre feszítését ábrázolja. Itt a bélyeg tervezője, Kertész Dániel az eredeti alkotás csak egy részét használta fel, illetve ő tervezte a keretet is. Érdekes, hogy 1996-1997 között a Magyar Posta nem bocsátott ki húsvétra alkalmi bélyeget. 2001-es a bal szélen látható bélyeg, amit Benedek Imre (1972-) alkalmazott grafikus és bélyegtervező tervezett. Ezen a hímes tojás, valamint a nyúl, mint ünnepi motívumok láthatók rajta. Teljesen más stílusú, de ugyancsak vidám a harmadik, 2004-ben kiadott bélyeg, amin a nyuszi fut a piros tojással. Ez a bélyeget Szekeres Erzsébet (1938-) képzőművész tervezte.

Ausztrál szárnyasok

Több száz tyúkfajta létezik, amiket attól függően tenyésztettek ki, hogy sok tojást tojó vagy nagyobb súlytömegűt akartak, netán dísztyúk szerepet szántak neki. Ausztráliában négy fajtát tenyésztettek ki, ebből hármat mutat be ez a 2013-as bélyegblokk. A bal oldalon látható az Australian Game, amit a XIX. században tenyésztettek ki Új-Dél-Walesben. Húsa miatt és kakasviadalokra tartották. A kakasok súlya eléri az 5.5 kilót a tojók nagyjából fél kilóval kisebb súlyúak. Napjainkban népszerű kiállítási madár. A középső madár az Australian Pit Game, amit brit katonák tenyésztettek ki kakasviadalokra. Három-négy fajtából jött létre, a hivatalos sztenderd fajta pedig 1936 óta létezik. Számos típusa van, többek között egy törpetyúkféle. A harmadik bélyegen látható madár az Australorp (az Austral-Orpington rövidítéséből), ami az egyik legtöbb tojást tojó tyúkféle. Az 1920-as évekre tenyésztették ki azzal a céllal, hogy ne kelljen máshonnan tojást importálni Ausztráliába. Ez a fajta 230-250 tojást tojik évente, amivel többször is világrekordot döntött. Több színváltozatban létezik, de leggyakoribb a fekete.