Karibi madarak

A karib-tengeri Grenada szigethez tartozó Grenadine-szigetek bocsátotta ki a képen látható bélyegsort 1978-ban a Természetvédelmi Világalap (WWF) támogatásával. Érdekesség, hogy Grenada is bocsát ki bélyeget, de ezekre nincs ráírva a Grenadines név. Ezen a szigetcsoporton két ország osztozik: Grenada és St. Vincent, de az utóbbi hivatalos neve St. Vincent és a Grenadine-szigetek. Ezek is külön-külön bocsátanak ki bélyeget, sőt, a Grenadához tartozó Carriacou és Petit Martinique szigetek is. Így Grenadának, mint országnak három különböző bélyegkibocsátója van.
Az első bélyegen egy Audubon-vészmadár látható, ami egy John James Audubon (1785-1851) amerikai természettudósról és ornitológusról elnevezett, harminc centiméter hosszúságú tengeri madár. Számos alfaja van, amikről később kiderülhet, hogy önálló fajok. A második madár a kanadai lile, ami Alaszkában és Kanada északi részén honos, de a telet Patagóniában tölti. A harmadik a Karib-szigeteken megtalálható bíbortorkú kolibri, amit a piroscsőrű vagy feketehasú fütyülőlúd követ. A monogám párokban élő madarak rendszerint fákon, vagy a fák víz feletti gyökerein fészkelnek. A karibi bíborfecske indítja a második sort. Ez a 18,5 centiméter hosszú, nagy termetű fecskefaj repülés közben gyűjti be rovarokból álló táplálékát. Ezt követi a fehérfarkú trópusimadár, aminek röptét akrobatikus mutatványok jellemzik. A madár az Atlanti-óceánon kívül megtalálható a Csendes- és Indiai-óceánokon is. Az utolsó madár a hosszúcsőrű póling, ami az Egyesült Államok középső részén él, és csak a telet tölti délebbre, elsősorban Mexikóban. Ez az egyik legnagyobb termetű tengerparti gázlómadár.    

Legszebb öröm a söröm

Nagyjából 180 sörfőzde és sörgyár működik Belgiumban, ahol a világos söröktől kezdve a lambicon át a gyümölcssörökig, sokféle típus készül. A 12. századtól kezdve főznek ezen a vidéken sört, gyakran apátságokban a katolikus egyház engedélyével. A sörfőző trappista szerzetesek a francia forradalom idején menekültek el Franciaországból, és telepedtek le Belgium területén. Az első, általuk működtetett manufaktúra 1836-ban nyitott. Összesen tíz apátság van a Földön, ami trappista sört készít, ezek közül hat Belgiumban. Ez a 2012-es belga bélyegsor nekik állít emléket. Mindegyik bélyegen látható a sörösüveg, a sörös kupak, a sörhöz tartozó talpaspohár és a bélyegszelvényen az apátság, azaz a márka neve. Az első az Achel, ami a legkisebb manufaktúra. A 19. században már gyártottak sört, de a 20. század történelmi viszontagságai tönkretették az apátságot. Csak 1998-ban kezdődött újra a sörfőzés, napjainkra pedig hat fajta sört készítenek. A westmalle-i apátságban főztek először 1836-ban sört trappisták. Az egyik legjelentősebb apátság a sörből származó bevételeket (úgy, mint a többi apátság is) intézményük fenntartására és helyi, közösségi tevékenységekre költik. A harmadik bélyegre a Scourmont apátság söre, a Chimay került. Három fajtát készítenek: kék, fehér, piros sörcímkével, amik 7-9 százalékosak, de készítenek egy fajtát kizárólag szerzeteseiknek. Florenville-ben találjuk az Orval apátságot, amit 1132-ben alapítottak. 1931-ben épült a mai sörfőzde épülete. Évente két napon látogatható az épület, ahol jelenleg 32 világi személy dolgozik. A következő bélyegen a Rochefort látható. Háromfajta sörüket az apátság területén található kút vízéből készítik. 2010-ben jelentős károkat okozó tűzvész pusztított az apátságban, de a sörfőzdét nem érte el, és a szerzetesek sem sérültek meg. Az utolsó bélyegen a Westvletereni Szent Szixtusz Apátság söre került. Sokak szerint a Westvleteren 12 (sárga kupakos), 10,2 százalékos sör a világ legjobbja. Előzetes egyeztetés alapján, kis mennyiségben vásárolhatók meg söreik az apátság kapujában.

Kertünkből

Kerti virágokat mutat be ez az 1968-as, magyar bélyegsor. A legkisebb értékre az estike került, ami arról ismert, hogy napközben szirmait becsukja, és este bontja csak ki. Ekkor érezhető kellemes illata. A kerti árvácska az ibolyafélékhez tartozó hibridnövény, ami a háromszínű árvácska és más ibolyafajok keresztezéséből jött létre. Pompás színei mellett többféle orvosi hatóanyagot is tartalmaz. A rézvirág, vagy más néven cinnia (zinnia) eredetileg Mexikóból származik. A hazánkban is népszerű virág már hibridnövény, így a kisvirágútól egészen a 15 centiméter átmérőjűig léteznek fajtái, különböző színekben. A kerti hajnalka a szulákfélékhez tartozó nemzetség, aminek számos faja létezik. Az eredetileg Dél-Amerikából származó kúszónövény 2-5 méter közötti magasságba is felkúszik. Az estikével ellentétben ez délelőtt tartja nyitva szirmait, és ekkor érezhető illata is. A második sort a petúnia indítja, aminek ugyancsak Dél-Amerika az őshazája. Az 1830-as években kezdték el nemesíteni Angliában és Franciaországban. Később Németország lett a nemesítés központja, mára pedig számos fajtájával találkozhatunk. A kerti, vagy kövér porcsin ehető növény, ami számos betegség ellen jó. Egyik különlegessége, hogy az eddig vizsgált növényfajok közül ez tartalmazza a legtöbb omega-3 zsírsavat, aminek több jótékony hatása is van. Mindemellett gazdag C- és E-vitaminokban. Az őszirózsa egy nemzetség, amibe nagyjából 200 faj tartozik. Ősszel virágzik, rendkívül apró magjait pedig a szél terjeszti. Az utolsó bélyegen a dália látható, ami ugyancsak az őszirózsafélék családjának tagja. A spanyol hódítók hozták Európába Közép-Amerikából, ezt követően kezdődött meg nemesítésük. Az aztékok gumóit megették, de ezt Európában nem sikerült ételként meghonosítani. 1963-ban Mexikó nemzeti virágának választották.

A dzsungel madarai

Belize egy kis, közép-amerikai ország a Karib-tenger partján. A képen látható, 1977-es bélyegek érdekessége, hogy kibocsátásuk idején az ország a Brit Birodalom része volt. (1981-ben lett független.) Ezért látható a bélyegek bal felső sarkában a brit korona, és az EIIR felirat, ami II. Erzsébet brit uralkodóra utal. Továbbá ezek az első belize-i bélyegek, amin madarak láthatók. A bal képre a bélyegblokk, a jobb képre a hozzá tartozó bélyegsor került ugyanazokkal a madárfajokkal.
A felső sort a tíz centiméter hosszú, kárminsapkás pipra indítja. Az elsősorban gyümölcsevő madár különlegessége násztánca, amit a násztánc szóra klikkelve megnézhettek. Ezt követi az álarcos trupiál, ami az Egyesült Államok délkeleti és Mexikó északi részéről Belize-be, hogy ott teleljen. A tágasabb, fás területeket kedvelik. A sort a diadém-motmot zárja. Ennek érdekessége, hogy az esős évszakban van a párzási ideje, amikor puha a talaj, így könnyű a földbe alagutat vájni, aminek végén fészket rak. A fajnak számos alfaja van, amik további kutatások középpontjai, mivel önálló fajok lehetnek. A második sort egy timanufaj (Crypturellus bouchardi) indítja. Ez a tyúkméretű madár mélyebben fekvő trópusi erdők lakója. Tollazata miatt nehéz észrevenni a sűrű aljnövényzetben. A középső madár a pávaszemes pulyka. A vadpulykánál kisebb madárnak kopasz, kék színű feje és nyaka van. Fejét narancssárga bibircsókok borítanak. A csapatban élő madár az aljnövényzetben keres táplálékot. Húsát és tojásait a helyiek is fogyasztják. Az utolsó madár a fehér erdeiölyv, ami Közép-Amerikától egészen Peruig megtalálható. Ez a különlegesen szép, 46-56 centiméter hosszú ragadózómadár párban vagy hármasban vadászik.    

Egy képtár arcai

A National Portrait Gallery egy arcképcsarnok Londonban, ami tulajdonképpen a brit történelmet mutatja be hírességein keresztül. A különleges galéria 1856-ban nyílt, és mára 10 ezer múzeumi tárggyal büszkélkedhetnek. Bár először ellenezték a létrehozását, de viszonylag rövid idő alatt annyi kiállítási tárgyat gyűjtöttek, hogy új épületbe kellett költöznie a képtárnak. Az 1960-as évek óta van terítéken egy nagyobb múzeum megépítése, mivel a helyszűke miatt számos érdekesség nem kerülhet bemutatásra. A Brit Posta a múzeum megalakulásának 150. évfordulójára bocsátotta ki ezt a bélyegsort. A bélyegeken a gyűjteményen megtalálható alkotásokból válogattak. A felső sorban Walter Sickert (1860-1942) képe látható Sir Winston Churchill (1874-1965) brit államférfiról, amit Sir Joshua Reynolds (1723-1792) önarcképe követ. Az egyik legjelentősebb 18. századi angol festő 24 évesen készítette a bélyegen is látható képet. Patrick Heron (1920-1999) absztrakt festő képe a következő, amit T.S. Eliot (1888-1965) Nobel-díjas brit költőről készített. A negyedik bélyegen Emmeline Pankhurst (1858-1928) politikai aktivista és szüfrazsett, a női egyenjogúsági és szavazati jogi mozgalom egyik legjelentősebb tagjának képe látható. A sort George Charles Beresford (1864-1938) brit fotóművész 1902-es fényképe zárja, amin Virginia Woolf (1882-1941) írónő látható.
A második sort Sir Walter Scott (1771-1832) skót író márvány büsztje indítja Francis Leggatt Chantreytől (1781-1841). Mary Seacole (1805-1881) félvér ápolónő volt, aki a krími háború (1853-1856) idején kórházat létesített a sebesültek ellátására. Az Albert Charles Challen (1847-1881) által 1869 körül készült festményt 2005 januárjában találták meg, és ekkor került a múzeumhoz. William Shakespeare (1564-1616) több portréját is őrzi a múzeum, de ez a kép a leghíresebb. Az alkotás John Taylornek tulajdonítható, bár több képe nem maradt fenn. Cicely Saunders (1918-2005) ápolónő és szociális munkás volt, akit a hospice mozgalom alapítójának tekintenek. A róla készült képet Catherine Goodman (1961-) készítette. Az utolsó bélyegre pedig Charles Darwin (1809-1882) természettudós, geológus és evolucionista időskori portréja került John Colliertől (1850-1934).      

Egy konferencia emlékére

1975-ben alapították az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), korábbi nevén Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet. Célja a folyamatos kapcsolattartás volt Európa különböző részei, de elsősorban keleti és nyugati fele között. Helsinkiben írták alá azt a záróokmányt, amivel az EBESZ akkori 35, mára 57 tagországa vállalta, hogy különböző kérdések (emberi és kisebbségi jogok, fegyverkorlátozás, választások tisztasága) megvitatására fórumot teremt. 1992-ben állandó intézménnyé vált, aminek központja Bécsbe került. 1994-ben Budapesten szervezték az EBESZ csúcstalálkozóját, ahol a szervezet felvette most is használt nevét, ami angolul OSCE lett. Rendkívül jelentős konferencia volt, hiszen a rendezvényen részt vett Bill Clinton amerikai és Borisz Jelcin orosz elnök is, illetve Ukrajna lemondott atomnagyhatalmi státuszáról. Emellett a régi szovjet tagállamokkal megállapodtak, hogy atomfegyvereiket visszaadják Oroszországnak. A konferencia emlékére bocsátotta ki a Magyar Posta ezt a bélyegblokkot, amin a Parlament látható a Dunával. A szervezet jelenlegi célja a válságmegelőzés és válságkezelés, valamint a rehabilitáció. 2015-ben Szerbia látja el az EBESZ soros elnöki feladatait, főtitkára Lamberto Zannier olasz diplomata.

A görög díva

Melína Merkúri 1920-ban született politikus családban. Nagyapja Athén polgármestere volt, apja parlamenti képviselő, nagybátyja a Görög Nemzeti Bank elnöke. Első filmje az 1955-ös Stella című film címszereplőjeként volt. Egy nyughatatlan nőt játszott Mihálisz Kakojánnisz filmjében, amivel nagy sikert aratott. A filmet Cannes-ban is bemutatták, ekkor ismerte meg férjét, Jules Dassin (1911-2008) filmrendezőt. Egy évvel később már az ő filmjében szerepelt, 1960-ban pedig Oscar-díjra jelölték a Dassin által rendezett Vasárnap soha című vígjátékért, amiben egy prostituáltat játszott. Négy évvel később újabb hatalmas sikert arattak A Topkapi kincse című vígjátékkal. A görög katonai diktatúra (1967-74) alatt bevonták útlevelét, megfosztották állampolgárságától, így Franciaországban élt. A demokratikus fordulat után visszatért hazájába, ahol parlamenti képviselőnek választották. Hogy komolyabb tisztségeket is betölthessen, 1978-ban szerepelt utoljára filmben. 1981-89 és 1993-94 között Görögország kulturális minisztere volt. Ő találta ki az Európa kulturális fővárosa sorozatot, amelyet Athén indított el 1985-ben. (Később nem kellett fővárosnak lenni ahhoz, hogy ezt a címet odaítéljék egy városnak, így 2000-ben Pécs is megkapta a címet.) Mercouri 1994-ben hunyt el tüdőrákban New Yorkban. Halála után négy nappal Athénban államfői temetést kapott. A képen látható bélyegsort halála után egy évvel, 1995-ben bocsátotta ki a Görög Posta.  

Egy expedíció képei

Ascension egy különleges vulkanikus sziget a Dél-Atlanti-óceán közepén, 1600 kilométerre Afrikától és 2250 kilométerre Brazíliától. A legközelebbi szárazföld a tőle 1287 kilométerre délkeletre fekvő Szent Ilona-sziget. A Nagy-Britanniához tartozó, tengerentúli terület neve felfedezésének napjára, az Áldozócsütörtökre vagy Krisztus mennybemenetelére (húsvét után a 40. nap) vonatkozik. Ez az izolált sziget tizenkét madárfajnak ad otthont. Mivel hosszabb időt nem töltöttek a szigeten ornitológusok, hogy tanulmányozzák ezeket a fajokat, 1957-ben úgy döntött a Brit Ornitológusok Uniója, hogy expedíciót indít a szigetre. A képen látható bélyegsort a felfedezőút 50. évfordulójára bocsátotta ki az Ascension-szigeti Posta 2007-ben. Az első képen a kutatóbázis látható, amit a mára kihalt Ascension-szigeti guvatról készült kép követ. A rajzot Peter Mundy természettudós készítette 1656-ban. A nagyjából 22 centiméter hosszú, röpképtelen madarat a szigeten megjelenő patkányok és macskák irtották ki a 19. század közepére. A guvat a következő képeken látható, füstös csérek tojásaival táplálkozott. A tudósok a világszerte megtalálható csérfajt is tanulmányozták a szigeten. Az alsó sor első bélyegén levő kép az Ascension keleti partjainál levő, sok ezer madár otthonaként szolgáló Boatswain Bird-szigeten készült. Ezt az 5,3 hektáros szigetet 2006-ban tisztították meg a patkányoktól és macskáktól, mára pedig kiemelt kutatási területnek számít. Itt él többek között az álarcos és a piroslábú szula. (Az utóbbi az utolsó képen látható.)

Hangszerek régről

A Lipcsei Egyetemhez tartozó Grassi Múzeum részeként működik a Hangszermúzeum, ami tízezer darabból álló kollekciójával az egyik legnagyobb Európában. A múzeum nem csak különleges hangszereket vonultat fel, de zenetörténeti érdekességeket is. 1886-ban nyitották meg a múzeumot, amit a történelem viszontagságai többször sodortak a bezárás szélére. Ennek ellenére az 1950-es évektől fogva többféle segítségnek köszönhetően sikerült helyreállítani a múzeum gyűjteményét. Négy a múzeumban is látható hangszert mutat be ez az 1979-es bélyegsor, amit a Német Demokratikus Köztársaságban (népszerű nevén Kelet-Németországban) bocsátottak ki. Az első értékre egy Itáliából származó, 1592-es lira da gamba került. Ez az Itáliában népszerű vonóshangszer akkordhangszerként szolgált, azaz ének kíséretére. A lábak közé véve kellett játszani rajta. A következő hangszer a fából készült, tölcséres fúvókájú szerpent. A hat hanglyukkal ellátott hangszer a 17. században volt a legnépszerűbb, de egy évszázaddal később is gyakran használták. Ezt követi egy francia tekerőlant 1750-ből. A 10. századtól terjedt el Európában, és egészen a 18. századig volt népszerű. A hangszer működésének lényege, hogy az egyik kéz egy begyantázott fakorongot forgat, miközben a másik kéz a billentyűk segítségével játssza a dallamot. Az utolsó bélyegen egy különleges alakú szárnykürt látható 1850-ból. Ez a rézfúvós számos átalakuláson ment keresztül, így mára inkább hasonlít egy trombitához, de hangja lágyabb, mint a kürtöké. Eredetileg katonai jelzőkürt volt, mára, kétszáz évvel később pedig a dzsesszzenészek kedvelt hangszere      

Sárospataki és várpalotai múzeumaink

2011-ben két különleges és népszerű múzeumnak állított emléket a Magyar Posta. A bélyegsor hivatalos neve a Magyar múzeumok kincsei lett. Sárospatakon, a Rákóczi-várban található a Magyar Nemzeti Múzeum által fenntartott Rákóczi Múzeum. Az 1500-as és 1600-as években épült középkori vár központi épülete az ötszintes Vörös-torony. A bélyegképen ez és az 1647-ben átadott, olasz reneszánsz stílusú Lorántffy-loggia és lépcső látható árkádos, boltíves stílusával. A múzeumban nem csak a Rákóczi-család történetét követhetjük nyomon, de a főúri élet mindennapjait is. (A képen látható tárgyak is ki vannak állítva.) Ezen felül külön kiállítása van a Tokaj-Hegyaljai szőlészet és borászat történetének, megtekinthető egy reneszánsz konyha és az Olaszbástya kazamatája is. A nagyobb értékű bélyegre a várpalotai Thury-várban látogatható Vegyészeti Múzeum került. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumhoz tartozó intézmény 1969 óta fogadja a látogatókat. Nem csak a magyar vegyészet története követhető nyomon a múzeumban, de mindenféle vegyészeti eljárás, különleges eszköz is, sőt egy alkimista műhely is helyet kapott. A múzeumnak jelentős szakkönyvtára van, megtekinthető számos gyógyszergyártással kapcsolatos eszköz (többek között a bélyegen látható patikaedények), valamint Than Károly (1834-1908) kémikus higanyos súlysorozata és légszivattyúja, amik ugyancsak láthatók a bélyeg jobb, alsó sarkában.

Kígyók, békák

Az Egyesült Államok területén megtalálható hüllők és kétéltűek közül válogat ez a 2003-as amerikai bélyegsor. A legfelső bélyegre egy királysiklóféle került. Ez a faj az ország keleti és délkeleti felén él, az erdőségektől a lakott területekig. Latin neve, a Lampropeltis fényes pajzsot jelent, ami pikkelyeire utal. Éjszakai, föld alatt élő faj, ami kisebb hüllőkkel táplálkozik. Alatta a kékfoltos szalamandra látható, ami a Nagy-tavak vidékének erdőiben él, egészen az Atlanti-óceán partvidékéig. A hímek kisebbek, mint a nőstények, amelyek hossza 12-14 centiméter között változik. A harmadik bélyegről a kisebb termetű kockás díszesleguán néz vissza ránk. A rovarokkal és kisebb gyíkokkal táplálkozó, Texas déli részén és Észak-Mexikóban fellelhető faj az egyetlen családjában, amit tilos tartás céljából begyűjteni. Egy álsáskabéka a következő faj. A levelibéka-félékhez tartozó kétéltű az USA délkeleti felén él, tengerparti síkságokon, erdős síkvidéken és fenyvesekben. Nevét hangjáról kapta, ami hasonlít a sáska reszelős hangjához. Az utolsó bélyegen egy díszes dobozteknős látható, ami az ország közepén levő füves prérividéken él. A mindenevő faj tojásait üregekbe helyezi, és itt is kelti ki 29 Celsius-fok körüli hőmérsékleten.

Francia szórakoztatók

Legendás francia színészek kerültek erre az 1994-es bélyegsorra, amit a Francia Posta bocsátott ki. A sort Yvonne Printemps (1894-1977) indítja. Az operett-énekesnő elsősorban színpadi szerepeiről volt világhírű, illetve Sacha Guitry színész-rendező-író feleségeként és múzsájaként. Szerencsére Printemps játéka több filmben is fennmaradt, melyek közül kiemelkedik a Perzselő szerelem és a Vágyak valcere, mindkettő 1938-ból. Mellette látható Fernandel (1903-1971), aki Európa egyik legkedveltebb komikusa volt az ötvenes és hatvanas években. Legismertebb szerepe Don Camillóként, az egyszerű, kisvárosi papként volt, amelyet több filmben is eljátszott. Joséphine Baker (1906-1975) Amerikában született, és a húszas évek közepén költözött Franciaországba. Rövid időn belül az egyik legkedveltebb varietétáncos lett, a párizsi mulatók ünnepelt előadója. Az afroamerikai Baker volt az első fekete bőrű színésznő, aki játékfilmben főszerepet kapott. Később támogatta a francia ellenállási mozgalmat, majd az amerikai polgárjogi mozgalmat. 12 gyermeket fogadott örökbe (Szivárvány törzsnek nevezték el őket), hogy bizonyítsa, egy gyereknek nem a bőrszín, a vallási különbségek vagy a hovatartozás a legfontosabb. Yves Montand (1921-1991) minden idők egyik legsikeresebb és legünnepeltebb sanzonénekese és a francia mozi meghatározó színésze volt. Koncertjei mellett több tucat nagy sikerű filmben játszott, melyek közül kiemelkedik első világsikere, az 1953-as A félelem bére. 1957-ben az Erkel Színházban lépett fel. Ő volt az első nyugati előadó, aki a Kádár-korszak alatt koncertet adott Magyarországon. Az ötödik bélyegre egy újabb nevettető, Bourvil (1917-1970) került. Bár a második világháború alatt futott be énekesként, az igazi áttörést filmszerepei hozták. Hatalmas sikert aratott az Átkelés Párizson című, 1956-os filmmel, amit olyan sikerek követtek, mint A leghosszabb nap, Az ügyefogyott vagy az Egy kis kiruccanás. Az utóbbi, 1966-os film nézettségét csak 1997-ben döntötte meg a Titanic. Addig a legnézettebb francia film volt több mint 17 millió eladott jeggyel. Az utolsó bélyegre Coluche (1944-1986) humorista, a pikáns, provokatív humor legkedveltebb alakja került. Nagy sikert aratott a Szárnyát vagy combját?, a Gyanútlan gyakornok és a Viszlát, Pantin! című filmekkel. A színész autóbalesetben hunyt el.      

Látogass Portugáliába!

2012-ben a PostEurop szervezet által meghatározott, tematikus EUROPA-bélyegek témája a látogatás volt. Ennek kapcsán került kiadásra Portugáliában a képen látható bélyegblokk. A képeken Lisszabon városképének egy része látható a Tajo/Tejo folyó torkolatából, valamint a Principe Perfeito nevű hajó. A blokk bal felső sarkába a Portugál Posta logója került, a panorámaképen pedig a Lisszaboni Székesegyház látható, előtte a kompkikötővel, jobb oldalon, fenn pedig a Nemzeti Panteon és a Sao Vincente de Fora Apátság. Mindezek a turisták által is népszerű Alfama negyedben láthatók. A Principe Perfeito nevű hajó 1961-ben épült Angliában, és elsőként a portugál Nemzeti Hajózási Vállalat tulajdona lett. 1976-ig civileket és katonákat szállított kilenc afrikai megállóhellyel, amik közül az utolsó Mozambik portugál gyarmaton volt. 1965-ben ő szállította Américo Tomás (1894-1987) portugál elnököt afrikai körútján. 1976-tól háromszor is tulajdonost és nevet váltott. Utolsó nagyobb feladata 1986-ban volt, amikor a görög Kalamatában segédkezett a helyi földrengés túlélőinek elszállásolásában. 2001-ben aztán az indiai Alangba került, ahol szétbontották. Érdemes megfigyelni a portugál bélyegekre jellemző Krisztus Lovagrend keresztjét, amit a bélyegek fogai közé ütnek. A blokk alján pedig portugálul és angolul olvasható egy idézet a Tengeri óda című versből. (Ez magyarul a Magyar Elektronikus Könyvtár Diadalív című kötetében olvasható.) Szerzője Álvaro de Campos, aki Fernando Pessoa (1888-1925) portugál költő egyik írói énje volt.

Rágcsálóink

A Föld rágcsálói közül válogat ez a 2007-es, észak-koreai bélyegblokk, amiben a bélyegek háromszög alakúak. A képen látható kisemlősök közül több előfordul hazánkban is, ilyen a közönséges vagy vörös mókus, a vele egy sorban levő mogyorós pele, a harmadik sorban látható vándorpatkány, valamint az utolsó sorban a törpeegér. A második sorban látható a madagaszkári ugrópatkány, ami a sziget, egy aprócska nyugati pontjában él. Természetes élőhelyének csökkenése miatt ez a faj veszélyeztetett. Rendszerint gyümölcsöket és rovarokat fogyaszt. Mellé az Észak- és Dél-Afrika kivételével egész Afrikában megtalálható, csíkos fűegérfaj került. Ezt a kisállatot, aminek természetes élőhelye a füves síkság, gyakran tartják terráriumban. A harmadik sorban látható ugrónyúlnak nevével ellentétben semmi köze a nyúlfélékhez. Egy ősi faj utolsó képviselőjéről van szó. Az afrikai állat 35-45 centiméter magas, farka 37-48 centiméteres, és az állat súlya 3-4 kilogramm. Éjjel aktív, és elsősorban növényekkel, magvakkal táplálkozik. Az utolsó sorba a kerti pele került. Ez a faj hazánk északi karsztvidékein is él, de rendkívül ritka. Magyarországtól keletre, a Balkán-félszigeten, illetve Dél- és Nyugat-Európában is honos. Mindenevő, és november elejétől március végéig téli álmot alszik.

Inflációs bélyegek

Konecsni György (1908-1970), az egyik legismertebb magyar bélyegtervező és grafikus tervezte ezt a bélyegsort, amelyet a 100 éves magyar gőzvasútvonal alkalmából bocsátottak ki 1946-ban. A bélyegsor érdekessége, hogy az értékét adópengőben határozták meg. 1945-ben, a háború végével a pengő elkezdte elveszíteni értékét. Az infláció egyre nagyobb méretű lett, így muszáj volt a teljes elértéktelenedés ellen tenni valamit, ami a bélyegeknél úgy nézett ki, hogy az egyik nap 10 pengőt érő bélyeg másnap 1 pengőt ért, azaz a nagy névérték rövid idő alatt (pár óra) rengeteget vesztett eredeti értékéből. Egy levélre több tucat vagy több száz bélyeg is kerülhetett. Emiatt a Magyar Posta inflációs díjszabási időszakokat hozott létre az infláció követésére, és felülnyomással új értékű, de korábban legyártott bélyegeket adott ki. Ebből az időszakból ritkább a használt, bérmentesített bélyeg, aminek jelenleg nagyobb is az értéke, mint a postatiszta bélyegeknek, amiből sokkal több fennmaradt. Mivel az infláció csak nőtt, 1946. január 1-én bevezették az adópengőt, amit fél évig lehetett használni. Az értékkövető adópengő egy ideig ténylegesen követte az árszínvonal növekedését, de aztán a költségvetési kiadások elszálltak, és ez a pénzegység is elvesztette értékét. Az átszámítás így nézett ki: 1 forint = 4 x 10^29 pengő = 2 x 10^8 adópengő.
A képen látható bélyegeket 1946. július 15. és július 31., azaz az adópengős időszak legvégén forgalmazták. A felső sorban egy „Vác" gőzmozdony látható szerkocsival, és egy 424-es gőzmozdony. Az alsó sorban egy V44-es villanymozdony és egy „Árpád" sínautóbusz.

Focibajnokság Amerikában

24 nemzet válogatottja játszott az 1994-es futball-világbajnokságon június 17-étől egy hónapon át, amit az Egyesült Államok különböző városaiban játszottak. A képen látható amerikai bélyegblokk a sportesemény évében került kiadásra. A bélyegeken három pózban láthatók focisták, a keretben pedig a világbajnokság logója, valamint a résztvevő országok nevei és a meccsek helyszínei olvashatók. A labdarúgás történetének 15. világbajnoksága volt ez, ami alatt 52 meccset játszottak. Ez volt az első vb, amin a csoportmérkőzések győzelméért 3 pontot adtak, és az utolsó, amin ennyi csapat játszott. (Ez a szám azóta 32-re nőtt.) Brazília nyerte a bajnokságot 3:2 eredménnyel Olaszország ellen. A bronzmérkőzést Svédország nyerte 4:0-ra Bulgária ellen. Mindkét meccset a kaliforniai Pasadenában játszották. A bajnokság legjobb játékosa Romário (1966-), a brazil csapattal játszó középcsatár lett. 6-6 góllal Hriszto Sztoicskov (1966-) bolgár és Oleg Szalenko (1969-) orosz játékos lett a gólkirály. 24 labdarúgó-játékvezető vezetett mérkőzéseket, az egyik Puhl Sándor (1955-) volt.    

Egy tudós festményei

St. Kitts és Nevis két sziget szövetségéből álló ország a Karib-tengeren. 1983-ban vált függetlenné az Egyesült Királyságtól, előtte gyarmatként bocsátottak ki bélyeget. Nem csak a szigetország, de Nevis szigete is ad ki külön bélyeget, úgy mint ezt az 1985-ös bélyegsort. A bélyegeket John James Audubon (1785-1851) amerikai természettudós, ornitológus és festőművész születésének kétszázadik évfordulójára kerültek kiadásra. 1827-1839 között készült Amerika madarai című könyve, amelybe eredeti méretű (99 x 66 centiméter), madarakat ábrázoló festményei kerültek. Audubon 25 új fajt írt le, illetve öt, mára kihalt fajjal találkozott. A bélyegeken az ő képei láthatók.
A felső sorban látható a rigófélék családjába tartozó keleti vagy vörösbegyű kékmadár és a Sziklás-hegységtől keletre költő kardinálispinty. Nevét a bíborosok által viselt, bíborvörös miseruháról kapta. Az örvös halkapó a jégmadárfélékhez tartozó faj, ami egész Észak-Amerika területén megtalálható. Hallal és kisebb vízi állatokkal táplálkozik. A sort a trópusi mangrovekakukk zárja, aminek élőhelye Floridától egészen az Amazonas torkolatáig terjed.
A második sorban az újvilági poszátafélékhez tartozó aranyos lombjáró látható, mellette pedig az Amerika keleti felén megtalálható, kékes színű rokona, a Setophaga caerulea. A harmadik bélyegre a nyílt, füves területeket kedvelő, kis termetű üregi bagoly került. Ez a faj az egész amerikai kontinensen megtalálható. Az utolsó madár az erdei fülesbagoly, ami nem csak Észak-Amerikában, de Európában és Ázsiában is él. Ez a ragadozómadár nevével ellentétben nem kedveli a sűrű erdőségeket. Hazánkban védett faj, eszmei értéke 50 ezer forint. Még több Nevisben kibocsátott, Audubonhoz köthető bélyeg ide klikkelve olvasható.