El Salvador ősi kincsei

El Salvador a Csendes-óceán partján fekvő, kis közép-amerikai ország, ami leginkább az 1979-1992 közti polgárháborúról lehet ismert. A kulturálisan és történelmileg Mezoamerikához tartozó terület része volt a legrégebbi amerikai civilizációnak, a majának. Ennek számos emléke maradt fenn a történelmi viharokat megélt országban, melyek közül a legjelentősebbek mára látogathatók. Kolumbusz Kristóf  1492-es, karib-tengeri megérkezése előtt időszakot nevezik prekolumbán időszaknak, amelyhez tartozó örökségből válogat a képen látható, 2007-es négyestömb. Az elsőn a Chalchuapa városához közeli Casa Blanca régészeti területen talált terrakotta szobor látható. Innen egy kilométerre fekszik Tazumal maja város romja is, amit az 1940-es évektől fogva tártak fel. Az ország egyik legjelentősebb romvárosa nagyjából ezer évig, az 1200-as évig volt lakott. A város központjában egy helyreállított, 23 méter magas piramis magasodik. A harmadik bélyegen Joya de Cerén romvárosának egy része látható. A települést 600 körül egy vulkánkitörés hamuval lefedte és 1976-os újrafelfedezéséig érintetlen maradt. Ennek köszönhetően az egyik leggazdagabb maja régészeti lelőhely a világon és 1993 óta a Világörökség része is. Az utolsó bélyegen San Andrés romvárosának legmagasabb, húsz méteres piramisa látható. A település fénykora nagyjából 600-900 között volt, ekkor jelentős központnak számított. A maják után is folyamatosan lakott volt a területe, de ekkor már a helyi pipil népcsoport  alatt. A spanyolok megérkezése után mezőgazdasági területté vált, de egy 1658-as vulkánkitörés hamuval fedte le a romvárost és csak a huszadik században fedezték fel újra régészek.

Málta virágai

 1999-ben jelent meg a képen látható bélyegsor, amin Máltán honos virágok láthatók. A bélyegeken máltaiul és latinul olvashatók a növények nevei. Az elsőn a mediterrán tengerpart és a Fekete-tenger, valamint a Kaukázus térségének növénye a Panceatium maritimum látható. Ez az amarilliszfélékhez tartozó növény homokdűnéken és tengerpartokon honos. Bár nagy területen honos, de veszélyeztetett, mivel beporzását csak a folyófűszender végzi, ha a szél 2 m/s alatti. Amennyiben nagyobb szél fúj, a beporzás nem lesz sikeres. A következő faj egy nagyjából 70 centiméteresre növő nőszirom, az Iris pseudopumila. Máltán ritka faj, így élőhelyét nem árulják el a környezetvédők. Az egyik legmagasabb, 80 centiméteresre növő nárciszfaj látható a harmadik bélyegen. Bár eredetileg a mediterrán térségből származik, világszerte betelepítették dísznövényként. Délnyugat-Olaszországban, Szicílián és Máltán honos a hosszúvirágú sáfrány. évelő növény, ami ősszel virágzik. Az arab madártej egy sármafélékhez tartozó növény. A 15-30 centiméteresre növő népszerű dísznövény június-augusztus közt virágzik. Az erdei tulipán került a legnagyobb értékű bélyegre. A pirosas sárga virágú, félméter magas növény szintén népszerű dísznövény, így bár eredetileg a Földközi-tenger térségétől Közép-Ázsiáig honos, több helyre is betelepítették.   

A sivatag madarai

 

A Dél-Afrikai Köztársaság politikája évtizedeken keresztül az apartheid nevű rendszeren alapult, aminek lényege a faji elkülönítés és megkülönböztetés volt. A fehérek vezette országban az ötvenes évektől úgynevezett bantusztánokat hoztak létre, amik az országban élő fekete etnikai csoportoknak adtak látszólagos jogokat. Ezek közül négy kapott függetlenséget, és önálló jogokat (például a bélyegkibocsátás jogát), de csak a dél-afrikai kormány ismerte el őket, külföldi országok nem. Az ország északi felén él a tswana népcsoport, nekik hozták létre Bophuthatswanát, ami sok, kisebb-nagyobb területből állt. 1990-ben jelent meg a képen látható bélyegsor, rajta pusztaityúkokkal. Ezek a 25-40 centiméter hosszúságú madarak alkalmazkodtak a sivatag rendkívüli hőingadozásaihoz. Dél-Franciaországtól Afrikán át a Gobi-sivatagig honosak, de ami közös bennük, hogy a száraz, sziklás vagy köves területeket szeretik. Hatalmas, több mint ezer példányból álló rajba verődnek, alhasi tollaik közt vizet tudnak tárolni, amivel fiókáikat itatják, talpukon pedig bőrpárna van, ami védi őket a forró talajtól. A képen levő négy faj Dél-Afrikában honos. A legkisebb értékű bélyegre a galambméretű pettyes pusztaityúk került. Mivel sivatagos területen élnek, van, hogy 30-50 kilométert is megtesznek, hogy vízhez jussanak. A madarak beáztatják magukat és visszarepülnek a fészkükhöz. A második bélyegen a kétöves pusztaityúk látható, amit a kalahári pusztaityúk követ. A pusztaityúkok monogám kapcsolatban élnek, a fiókákat mindegyik szülő neveli. A legnagyobb értékre a sárgatorkú pusztaityúk került. A bélyegeken látható madárábrázolások C.G. Finch-Davies (1875-1920) brit katonatiszt, ornitológus munkái, aki számos, Dél-Afrika madárvilágáról szóló könyvhöz készített illusztrációkat. Továbbá a képen látható bélyegek ívszéliek, ez magyarázza a színkódokat és számokat.       

Rapunzel gyermeknapra

Százegy éve, Törökországban tartottak először gyermeknapot, ami néhány év alatt nagyon népszerű lett, mára pedig világszerte ünneplik. A képen levő kisívet a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK), nem hivatalos nevén Kelet-Németországban bocsátották ki 1978-ban. A bélyegek a Rapunzel című tündérmesét mesélik el, annak is a Grimm-féle verzióját. Az ő verziójuk szerint volt egy házaspár, akik nagyon hosszú időn át szerettek volna gyereket, de nem akart összejönni. Egy napon a feleség érezte, hogy várandós, és megkérte férjét, hogy hozzon neki madársalátát, más néven galambbegyet, mert arra vágyik. Németül ennek a növénynek a neve Rapunzel, de más verziókban Petrosinella, Persinette, azaz petrezselyem. A férj át is mászott a szomszéd boszorkányhoz madársalátát lopni. Ezt meglátta a boszorka és azt mondta, megbünteti a férfit, ha nem adja oda a születendő kislányt. Így ijedtében az apa elígérte lányát a boszorkának, aki Rapunzelnek nevezte el a lányt. Egy toronyba zárta, a lányhoz pedig csak annak aranyhaján felmászva lehetett bejutni. Egy herceg meghallotta a lány énekét és bemászott hozzá. (A Grimmek változatából kimaradt, hogy a herceg teherbe ejtette a lányt.) A boszorka észrevette, hogy a két fiatal találkozgat egymással, így levágja Rapunzel aranyhaját, majd elűzi a lányt. Amikor a herceg újra a toronyba mászik, a boszorkával kerül szembe, aki kilöki a toronyból, az pedig tüskék bokrokra esik és megvakul. A vak herceg elkezdi megkeresni a lányt, és találkoznak is. Amikor Rapunzel megtudja mi történt a herceggel, elkezd sírni, könnyei pedig ráhullanak a herceg szemére, akinek visszatér a látása. Ezt követően boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ez a történet 1812-ben jelent meg először a Gyermek- és családi mesék című mesegyűjteményben. Magyarra többször lefordították Ligetszépe, Endívia, Aranyhaj, Az aranyhajú lány címekkel. A 2010-ben bemutatott Aranyhaj és a nagy gubanc című Disney-mese sok mindenben eltér az eredetitől, ennek ellenére ez a legismertebb változat.  
 

Az omnibusztól az esküvőig

 II. Erzsébet brit uralkodó és férje, Fülöp herceg 1972-es ezüstlakodalma alkalmából került kibocsátásra a képen levő három bélyegsor. Három, akkor még a Brit Birodalomhoz tartozó karibi terület adta ki ezeket: a Kubától északkeletre levő Turks- és Caicos-szigetek, amik a mai napig Nagy-Britannia tengerentúli területeihez tartoznak, valamint St. Vincent és St. Lucia, amik 1979-ben váltak függetlenné. Ez a három bélyegsor egy omnibusz kiadás részei, ami közös témában, ugyanolyan kinézetű bélyegeket jelent. Bár először ilyen 1898-ban adott ki a Portugál Birodalom, de a Franciaországhoz és a Brit Birodalomhoz tartozó területek sokasága miatt inkább az utóbbiak miatt ismertek az ilyen jellegű kiadások. 10 különböző terület (többek közt Gibraltár, Anguilla és Hongkong) adott ki ezüstlakodalmi omnibusz bélyegeket. Mindegyikben közös az uralkodót és férjét ábrázoló kép, ami azért is érdekes, mert 1972-ben jelent meg először Fülöp portréja bélyegen. Továbbá az országokra jellemző két téma került jobb és bal oldalra. A Turks- és Caicos-szigetek híresek a dinnyekaktuszról, valamint a homárról, így ezek kerültek a bélyegre. A mostanság a La Soufriere vulkán kitörése miatt a hírekbe kerülő St. Vincent szigete pedig a nyílgyökér nevű nővényről híres, ami az ország egyik fő exportcikke, illetve a trópusi kenyérfa gyümölcséről, ezért ezeket választották a bélyegekre. A harmadik sorra a csak a St. Lucia szigeten élő kékmaszkos amazon nevű papagájfaj került, valamint az 1967-1979 között használat címer, ami ugyancsak a madarakat ábrázolja.   

A béke ablaka

 

1961 szeptemberében Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár repülőgépe lezuhant a mai Zambia felett, miközben Dél-Kongóba tartott, hogy a polgárháborútól szétszakadó országban béketárgyalásokat indítson. (Máig nem tisztázott mitől zuhant le, vagy ki lőtte le a gépet.) Az ENSZ és az egész világ is megrendült a béketeremtő diplomata korai halálán. A New York-i központú szervezet úgy döntött, méltó emlékművel tiszteleg az ötvenhat évesen elhunyt ENSZ-főtitkár előtt. Ezt az elképzelést kibővítették azokkal, akik béketeremtés közben vesztették életüket. Marc Chagall (1887-1985) orosz származású francia képzőművészt kérték fel az emlékmű megtervezésére, aki 1964-re el is készítette Béke című üvegablakát. Hammarskjöld utóda, a burmai U Thant leplezte le az emlékművet az előbbi halálának harmadik évfordulóján. A 4,5 méterszer 3,6 méteres ablak többféle motívumot ábrázol: anyát a gyermekével, békére vágyó menekülőket, gyermeket megáldó angyalt és zenei jelképeket, amik Beethoven 9. szimfóniájára utalnak. Ez a zenemű volt a svéd diplomata egyik kedvence. A képen látható, hat bélyegből álló, perforációval elválasztott hatostömböt 1967-ben bocsátotta ki az ENSZ New York-i központja. Chagall műalkotása a mai napig látogatható az ENSZ-székház épületében.   

Fábri és Törőcsik

Legendás jelenet az, amikor Pataki Mari és Bíró Máté a körhintán röpül körbe-körbe, felhőtlen boldogságuk magával ragadja a nézőt. Ez a Körhinta című film legemlékezetesebb és a magyar filmtörténet egyik legismertebb jelenete. A húsz éves Törőcsik Mari első filmszerep volt ez, a 26 éves színészzseni Soós Imre pedig sokadik főszerepe. A szigorú paraszti létet és a lázadó szerelmet bemutató film 1956 elején került a mozikba és nagy sikert aratott. Fábri Zoltán, az ekkorra már ismert és ünnepelt színházi rendező és díszlettervező harmadik filmje volt ez. A film kijutott a Cannes-i Filmfesztiválra, ahol szintén hatalmas sikere volt, a filmet Arany Pálma-díjra is jelölték. (Húsz évvel később sikerült Törőcsiknek színésznői díjat kapnia a Déryné, hol van? című filmért, amit férje Maár Gyula rendezett.) A Körhinta hírnevét sajnos az a tény is növelte, hogy Soós Imre 1957-ben öngyilkos lett. Fábri 1958-ban dolgozott újra az ünnepelt színésznővel, az Édes Anna című filmben, ami Kosztolányi Dezső regénye alapján készül. Törőcsik egy kiszolgáltatott cselédlányt játszik, aki a Vizy család szolgálatában áll. A tragikus történetet bemutató film is sikeres lett, az 1959-es Cannes-i Filmfesztiválon is a versenyfilmek közt volt. Fábri Zoltán az egyik legünnepeltebb magyar filmrendezővé vált, filmjeit pedig világszerte bemutatták. A sikert sikerre halmozó rendező és a színésznő csak tíz évvel később dolgozott együtt újra, mégpedig a Pál utcai fiúk című filmben. Az amerikai-magyar koprodukcióban készült, Molnár Ferenc regényéből készült alkotásban Törőcsik mellékszerepet játszott: Nemecsek Ernő anyját. Több filmes díjat is nyert az alkotás, de Oscar-díjra is jelölték legjobb külföldi film kategóriában. (Ez volt Fábri első Oscar-jelölése, Magyarok című filmjét 1979-ben jelölték.) Utolsó közös filmjük egy újabb irodalmi adaptáció volt, Kaffka Margit Hangyaboly című regényéből készült, azonos című film. A zárdában játszódó, nagy változások előtt álló zárt közösségről szóló filmben a színésznő Virginiát, az egyik potenciális főnöknő-jelöltet alakította. Sajnos a Magyar Posta még tartozik egy olyan bélyegsorral, amikre legendás magyar filmek kerülnek. A bélyegblokk 2017-ben, Fábri Zoltán (1917-1994) születésének századik évfordulóján került kibocsátásra. Mivel a Posta a századik évfordulókkor ad ki személyekről bélyeget, Törőcsik Mariéra (1935-2021) még várni kell.      

Trópusi madarak Peruból

 A Magyarországnál majdnem 14-szer nagyobb Peru elsősorban az Andokról és az inkákról ismert, pedig területének jó része az Amazonas-medencéhez tartozik. Rendkívül sokszínű az élővilága ennek a trópusi, hegyvidéki és óceánparti országnak. A képen levő, 1972-es bélyegsorra a Peruban megtalálható több ezer madárfaj közül öt került. A trogon görög szó, ami azt jelenti rágni. Az első bélyegen levő fehérfarkú trogon azért kapta nevét, mert odúját úgy rágja ki a fákban. Ezek a rovar- és gyümölcsevő madarak a nedves, trópusi erdők lakói. Nagyjából 30 centiméter hosszúak, és bár gyorsan repülnek, de csak rövidebb távokat tesznek meg a fák között. Szokatlan kinézetű a díszes sisakosmadár fekete tollkoronájával és felfújható toroklebenyével, amivel hangosabb hangot képes kibocsátani. Közel ötven centiméteres hosszával valószínűleg ez a legnagyobb verébalkatú madár Dél-Amerikában. A fák lombkoronájában él, színe miatt pedig nehéz észrevenni. Szinte alig lehet észrevenni a vörös szirtimadár csőrét narancssárga bóbitájától. Ez a 30 centiméter hosszúságú énekesmadár Peru nemzeti madara. Amíg a hím ennyire élénk színű, a tojó rozsdabarna. Párzási időszakban több hím is összegyűlik a tojók előtt és különleges hangokkal és mozgással próbálják elkápráztatni a tojót. Délelőtt és délután is táncolnak, mindig ugyanolyan fényviszonyok között. A tojó sárból épít fészket, amit sziklafalakra vagy barlangok bejáratához épít. Egy vicces nevű madár, a hegyi motmot következik, ami nevét hangjáról kapta. Nem énekesmadár, ami a szalakótaalakúakhoz tartozik. Leghosszabb faroktollai kikopnak, így alakul rendkívül különleges zászlós farkuk. Rovarevő madár, ami a hegyvidéki erdőségeket kedveli. A fehértorkú tukán könnyen felismerhető faj hatalmas színes csőrével. Kicsivel több, mint 50 centiméter hosszúságú madár (nála csak az óriástukán nagyobb), ami gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Dél-Amerika északi felén honos, de nem csak az esőerdőben, hanem a szavannán is megtalálható. 

Libegőzés, siklózás

Budapest két különleges és népszerű közlekedési eszközének évfordulója alkalmából bocsátotta ki a képen látható bélyegsort 2020-ben a Magyar Posta. Az elsőn a Zugligetből a János-hegyre vezető libegő került, amit 1970-ben adtak át. A XII. kerületben levő, drótkötélpályás felvonó 1040 méter hosszú és 262 méteres szintkülönbség van a 2 végállomása között. 1933-tól fogva terveztek ide hasonló szerkezetet, de annak ellenére, hogy az előkészületek megtörténtek, az építkezés soha nem kezdődött meg. Végül Frankó Endre (1923-2020) főhadnagy, a legendás 101. Puma vadászrepülő osztály pilótája és gépészmérnök tervei alapján álltak neki a megvalósításnak. A libegőt 1969 márciusában kezdték el megépíteni és 1970-ben át is adták. A kétszemélyes ülésekkel 12 perc alatt lehet feljutni a János-hegyre, vagy éppen a a Zugligeti úthoz. A pályán utazni a mai napig rendkívül népszerű program, a tériszonnyal küzdőknek viszont nem ajánlott. A második bélyegre egy különleges vasút, a Budavári sikló került. Széchenyi Ödön (1839-1922), Széchenyi István fia, a magyar és a török tűzoltóság megszervezője látott a siklóhoz hasonló, gőzhajtású, kötélvontatású vasutat Lyonban, amit Magyarországon is meg akart valósítani. Az ő kezdeményezésére, Wohlfahrt Henrik tervei alapján kezdték meg 1868-ban az építkezést. 1870-es átadásakor ez volt a második ilyen közlekedési eszköz Európában. A sikló azonnal hatalmas siker lett, 1873-ban másfél millió utast szállított a két, Gellért és Margit nevű kocsi. A három kabinra osztott, 24 utas szállítására alkalmas jármű azért is volt sikeres, mert jelentősen lerövidítette és felgyorsította a várba jutást, hiszen 1928-ig nem volt buszos tömegközlekedés a várba. A második világháború alatt megsérült a sikló és csak 1986-tól fogva működik újra a Szent György tér és Clark Ádám tér között. Próbáljátok ezt is ki!
 

A szudáni nők helyzete

 1975-öt az ENSZ a nők nemzetközi évének nyilvánította annak reményében, hogy előtérbe helyeződik a nők társadalomban betöltött szerepe és csökken a nemek közti egyenlőtlenség. Ebben az évben Szudán is bocsátott ki bélyeget az emlékév alkalmából, amin egy hagyományos viseletbe öltözött nő sziluettje, az ország zászlaja és az emlékév logója látható. Bár 1975 óta Szudánban is jelentős előrelépések történtek a nők helyzetét illetően, de több nemzetközi jelentés is elmarasztalta az ország vezetését, mert nem tesz eleget az egyenlőtlenségekért. Szudán egyike annak az öt országnak, ami nem írta alá az ENSZ kezdeményezésére létrejött, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formáját elítélő CEDAW (Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination Against Women) Egyezményt, ami 1981-ben lépett életbe. A 2019. április 11-i puccsot követően az országban jelenleg átmeneti kormány és parlament működik, aminek célja az ország demokratizálása. A kétkamarás parlamentben a képviselői helyek 31 százaléka volt nőknek fenntartva, ami még európai viszonylatban is magas. 2022-től pedig 40 százalékban akarnak nőket látni a parlamentben. Az egyenlőtlenségek leginkább a munkaerőpiacon mutatkozik meg, de 2019 novembere óta felfüggesztették azon törvényeket, amik korlátozták a nőket a ruhaviseletükben, munkájukban, tanulmányaikban, kapcsolataikban vagy mozgásukban. 2020 áprilisában megtiltották a női nemi szervek megcsonkítását, ami korábban hagyomány volt. Ettől fogva börtönbüntetés jár ezért a beavatkozásért. A kényszerházasságot és a házastársi megerőszakolást sajnos továbbra sem büntetik. 2018-ban egy bíróság halálra ítélte Noura Husseint, akit 16 évesen adták hozzá férjéhez. A férj megerőszakolta Husseint, aki emiatt leszúrta. A nemzetközi felháborodásnak és közbenjárásnak köszönhetően a fiatal nő halálbüntetését visszavonták, öt év börtönt kapott és nagyjából 16 ezer dollárt kell fizetnie a férje családjának. Az ilyen történetek is mutatják, hogy Szudánnak és más országoknak is nagyon sokat kell fejlődniük az egyenjogúság terén is.  

A tavasz hírnökei

 Tavasszal virágba borulnak a növények, az addig szunnyadó természet újra életre kel. 1979-ben, ennek a brit bélyegsornak a kibocsátásakor sem történt ez másképpen. Négy ismert virág került erre a bélyegsorra, amik a tavaszt jelképezik. Érdekes, hogy az elsőként kinyíló hóvirág került az utolsó, legnagyobb értékre. Walesben és Délnyugat-Angliában őshonos a kikeleti hóvirág, ami mára az egész ország területén elterjedt. Az amarilliszfélékhez tartozó növények sokkal gyakoribbak voltak a hazai erdőkben, mint napjainkban, így védetté kellett nyilvánítani, a virágok leszakítása pedig tilos. A legkisebb értéken az ugyancsak ismert, kertekben és erdőkben is megtalálható szártalan kankalin került. A középkorban kulcsvirágnak nevezték, mert úgy hitték, minden zárat kinyit. A vadonban növő, március-április közt virágzó kankalin is védett, eszmei értéke ötezer forint. A hosszabb szárú tavaszi kankalin is ilyenkor nyílik, de szerencsére gyakoribb az élőhelye, így ez nem védett. Wales nemzeti virága a sárga nárcisz, ami ugyancsak az amarilliszfélékhez tartozik, mint a hóvirág. Annyira népszerű volt az Egyesült Királyságban ez a virág, hogy a kipusztulás fenyegette, mára azonban védett. Számos alfaja és hibridje létezik ennek az eredetileg erdei és mezei nővénynek, ami közkedvelt dísznövény is. A 11 pennys bélyegre a britek egyik ikonikus tavaszi virága, az angol kékcsengő került. A virág elsősorban olyan fényképekről ismert, ahol a kék virágai beborítják az erdőt. Erre az angolban külön kifejezés, a bluebell wood, azaz kékcsengő erdő használatos. Érdekesség, hogy a növény a nyílt területeket is szereti, ott is beborítja a talajt virágával. A Kárpát-medencében nem honos növény Európa-szerte védett. A bélyegek jobb felső sarkában II. Erzsébet brit uralkodó ezüst sziluettje látható. A brit bélyegek az egyetlenek, amikre nincs ráírva a kibocsátó ország neve. 

Kellemes húsvétot!

„Krisztus feltámadott!", olvasható cirill és latin betűkkel ezen a 2006-os jugoszláv bélyegsoron. A görög katolikus vallásúak használják a húsvéti időszakban a „Krisztus föltámadt!" köszöntést, amire a „Valóban föltámadt!" volt a válasz. Krisztus feltámadott címmel létezik egy húsvéti ének is, aminek szerzője nem ismert, de az biztos, hogy a 17. századi Kájoni-kódexben már szerepel. Ehhez a szöveget Sík Sándor (1889-1963) piarista rendfőnök és költő írta. A húsvéti tojások festése világszerte elterjedt, hazánkban is régi népi hagyomány a hímes tojások elkészítése. A sírból feltámadt Krisztust jelképezi a tojás, ezért ez az egyik központi jelképe a húsvéti ünnepkörnek. A bélyegsor azért érdekes, mert jugoszláv dinárban és euróban is megadták az értékeket. A kilencvenes évek elején Jugoszláviából kivált és kikiáltotta függetlenségét Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina. A két megmaradt jugoszláv tagköztársaság Szerbia és Montenegró maradt, ami államközösséggé alakult, 2003-ban pedig Jugoszláv Szövetségi Köztársaság lett az ország hivatalos neve. 2006-ban egy népszavazáson viszont a montenegróiak úgy döntöttek, függetlenednek Szerbiától, így a bélyegeken is olvasható Szerbia és Montenegró (Crna Gora a helyi elnevezés) szövetsége megszűnt. Az ilyen feliratú bélyegek 2003-2006 közt jelentek meg. Ide és ide klikkelve olvashattok korábbi húsvéti posztokat.

Bolondos április

Miroslav Barták, az egyik legismertebb cseh karikaturista tervezte a képen látható, 1999-es bélyegsort. Az 1938-ban Kassán született művész eredetileg hajómérnöknek tanult, és közel tíz, tengeren töltött év után lett hivatásos képzőművésszé. Rajzai, illusztrációi 1969 óta jelennek meg, tucatnyi könyv jelent meg rajzaival, számos újságba készít rajzokat évtizedek óta és világszerte voltak kiállításai munkáiból. Számos tanulmány, értekezés és elmélet szól arról, hogy mi a humor, de ami biztos, hogy életünk szerves része és egészségileg is jótékony hatású. A három rajz is a mosoly vagy nevetés előcsalását szolgálja. Az elsőn a bohócmaszkos orvoson nevető újszülött, a másodikon egy meglepetten néző, pipázó kutya egy olyan helyen ahol sem ő nem lehetne, de pipázni sem, a harmadikon pedig az ablak alatt függönyként befolyó csillagos ég. Vagy mégis függöny lenne?  

Szafarizás Dél-Afrikában

A Szváziföldi Királyság Afrika déli részének legkisebb országa, akkora mint a dél-dunántúli megyék és Zala megye együtt. 1968-ban vált függetlenné az Egyesült Királyságtól és azóta abszolút monarchiakánt működik. Az ország uralkodója III. Mswati, akit 1986-ban koronáztak meg, és az ő portréja látható mindegyik bélyeg jobb felső sarkában, valamint a második bélyegen az oroszlánkölykökkel. Ha valaki a természetbe vágyik, az érintetlen Afrikát szeretné látni, akkor Szváziföldön a helye. A 2002-ben kibocsátott bélyegsor is a turizmust reklámozza, ami mára teljesen biztonságossá vált országszerte. Az elsőn az ország törzsi fővárosának, Lobambának a népi kunyhói láthatók. Ezek nem csak skanzenbeli emlékek, de a mai napig használt lakhelyek is, sőt bérelhetők is vannak. A Hlane Királyi Nemzeti Parkban található a legtöbb nagyvad az országban és csak idegenvezetővel járható be az ország legnagyobb védett területe. Ha valaki krokodilt akar látni, a Mlilwane Vadvédelmi Rezervátumban kell keresse. A 46 négyzetkilométeres területen korábban gazdálkodtak és ónt bányásztak, mára azonban az állatoké a terület. A strucctartás nem tiltott Szváziföldön, csak a vadászatuk, így sokan a meggazdagodás reményében kezdik el ezeket a hatalmas madarakat tartani. Mivel sokan rossz körülmények közt nevelik a röpképtelen madarakat, a hatóságok 2021-ben is megpróbáltak számos tulajdonost megbüntetni, a madarakat pedig megfelelő körülmények közé helyezni. Angolul és zulu nyelven olvashatók a bélyegen ábrázolt képek.

Költészet világnapjára

 1999 óta ünneplik a költészet világnapját minden év március 21-én. Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) azért ezt a napot választotta, mert ez a tavasz első napja. Két, grafikailag nagyon szép bélyeget választottam ennek alkalmából. Az első bélyeget 1978-ban bocsátotta ki az Amerikai Posta Carl Sandburg (1878-1967) költő születésének századik évfordulója alkalmából. A bélyegre William Arthur Smith (1918-1989) képzőművész, grafikus 1953-as kőnyomata került. A svéd szülőktől származó, de már az Egyesült Államokban született Sandburg a XX. század első felének egyik legjelentősebb amerikai költőjeként tartják számon. Háromszor kapott Pulizter-díjat: kétszer költeményeiért, illetve Abraham Lincoln amerikai elnökről írt életrajzáért. Sandburg költészete elsősorban a Középnyugat iparosodó városairól, a vidéki Amerikáról szólnak. Magyarul Kukoricahántolók címen jelent meg verseskötete, de a Lincoln-életrajz is megjelent 1965-ben. Itt olvasható Sandburg egyik legismertebb verse, a Chicago magyarul. 

A második bélyeg a prágai születésű Rainer Maria Rilke osztrák költőre emlékezik. Halálának ötvenedik évfordulójára, 1976-ban bocsátotta ki az osztrák posta a művészt egy szecessziós fával ábrázoló bélyeget. Az 1875-ös születésű Rilke fiatalon eljutott Münchenbe és Oroszországba, a századfordulón Párizsban telepedett le. Auguste Rodin szobrász titkára lett, annak egyik tanítványát vette feleségül. Az első világháborút is Franciaországban vészelte át, versei 1917-től jelentek meg Magyarországon. 1919-ben költözött Svájcba, ahol egészségügyi okok miatt hosszabb időkre szanatóriumokba költözött. 1926-ban hunyt el leukémiában, a lírai munkásságáról ismert, mára a legnagyobb német nyelvű irodalmárok közé tartozó Rilke. Talán legismertebb magyar verse az 1908-ban írt Archaikus Apolló-torzó, ami önbeteljesedéséről és a művészet hatalmáról szól. 

Különleges erszényesek

Az átlagember a kengurun és koalán kívül nem nagyon tud említeni erszényes állatot, talán még a vombatot vagy az oposszumot. 334 erszényes fajt ismer a tudomány, amiknek a harminc százaléka nem Ausztráliában és Új-Guinea szigetén, hanem Észak- és Dél-Amerikában élnek. A képen levő állatok Ausztrália délkeleti államának, Victoriának az északi, hegyvidéki területein élnek. Az első bélyegen az óriás repülőerszényes került, amit 2020-ban három fajjá választottak szét. Ez az éjszaka aktív, eukaliptusszal táplálkozó emlős nagyjából 40 centiméter hosszú, farka viszont elérheti a 60 centimétert is. Fákon él és akár 100 métert is képes vitorlázni a fák között. Mint sok más erszényes, ez sem iszik folyadékot, ezt a fák leveleiből nyeri ki. A második bélyegen az óriás erszényesnyest látható, ami a legnagyobb erszényes ragadozó Ausztrália területén. (Az erszényes vagy tasmán ördög nagyobb, de az csak Tasmánia szigetén él.) Ez is éjszaka aktív, és az esőerdőktől a bozótosokig különböző területeken honos. Hossza a fejétől a farkáig 40-70 centiméter közt van, harapása testéhez képest pedig a második legerősebb az összes húsevő emlős közül. (Az első a tasmán ördög.) A harmadik bélyegre a mindösszesen 45 grammos hegyi erszényespelét választották. Ez a nagyobb egér méretű faj az egyetlen kifejezetten hegyvidéki erszényes Ausztráliában. A súlyosan veszélyeztetett státuszú állat 1500-1800 méter magasság közt él, összesen két különálló területen, ami együttesen 10 négyzetkilométer. Mivel közkedvelt síparadicsom mindkét terület, a vadonba történő visszatelepítésük és védelmük nagyon bonyolult. A legnagyobb értékű bélyegen a közönséges hegyi kenguru látható, ami a Nagy-Vízválasztó-hegységben honos. A rendkívüli bozóttüzek miatt 2020-ra élőhelyük 70 százaléka megsemmisült. A nagyjából fél méter magas állat növényevő, ami napközben sziklák, mélyedések közt pihen, éjszaka pedig táplálkozik. Az ívszéli bélyegsor 1990-ben került kiadásra.   

Kossuth, 1944

A képen levő bélyegsor az első, ami Kossuth Lajosról megjelent, halálának 50. évfordulóján. Az 1944-es, a Magyar Királyi Posta által kibocsátott bélyegsoron a nemzeti függetlenség legjelentősebb alakját, a Honvédelmi Bizottmány elnökét és Magyarország kormányzóját négy különböző módon ábrázolták. Kossuth az 1848. szeptember 19-én felolvasott követelései között szerepelt a jobbágyfelszabadítás, ami bár megtörtént, de a jobbágyok hatvan százalékának nem volt önálló földje, így elégedetlenséget váltott ki. Batthyány-kormány csak a szabadságharc után akart volna földet osztani, de erre nem került sor. A tényleges, földesuraktól való függetlenedés csak 1853-ban, császári paranccsal történt meg. A jobbágyokon segítő „Kossuth apánk" látható az első bélyegen. A második bélyegen a Kossuth-nóta első sora, a „Kossuth Lajos azt üzente..." olvasható. A toborzódal eredetileg a Rákóczi-korszakból származik, de pontosan a mai napig nem ismerik a keletkezését. Az biztos, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc legnépszerűbb toborzódala volt, amit annak leverése után betiltottak. A bélyegen a csatába menő katonákat látni. A harmadikon Kossuth, az „igazságunk apostola" látható, a szónok, aki már az 1825-27-es pozsonyi országgyűlésen is részt vett követként, és rövid idő alatt vált közismert politikussá. Az utolsó, 50 filléres bélyegen portréja látható az emigrációba vonult, Torinóban elhunyt államférfinak. A bélyegsort három grafikus, tervezte, a középső kettőt Légrády Sándor (1906-1987), az egyik legjelentősebb bélyegtervező. 

A Kárpátok virágai

 Vannak olyan bélyegsorok, amit a tervező direkt úgy készít, hogy sarkára állítva érvényesülnek. Ilyen a képen levő, 1981-es, szovjet bélyegsor is. A magas hegyekben él az első bélyegen látható apró kankalin, aminek virágai a kankalin megszokott fehér vagy sárga virágától eltérően lilás rózsaszínesek. A hatkopejkás bélyegen a Bükki Nemzeti Park címernövénye, a szártalan bábakalács látható. Magyarországon elsősorban a Bükkben és a Mátrában honos ez a védett növény, ami szinte beleolvad környezetébe. A népi hiedelem szerint a lovak nyakába kellett akasztani, mert elmulasztotta a fáradtságot. Gyógynövény a harmadik bélyegre került hegyi gyömbérgyökér is, ami nevét erős illatáról kapta. (Nem áll kapcsolatban a közismert gyömbérrel.) Sziklák repedéseiben, köves gyepeken nyílik. Kúszónövény a havasi iszalag, ami a 15 kopejkás bélyegen látható. Akár 1,5-2 méter hosszúságúra is megnő és május-június között virágzik. Hazánkban csak a Zemplén egy területén honos, ezért védett. Kedveli a hűvös, csapadékos éghajlatot és a szurdokokat, a hideg időjárást nagyon jól bírja. A legnagyobb értékű bélyegre az erdélyi havasszépe vagy más néven erdélyi rododendron került. A rododendron eredetileg görög szó, aminek jelentése rózsafa. A képen levő törpecserje nem csak Erdélyben, hanem Kárpát-Ukrajnától egészen Bulgária hegyvidéki területeiig honos. Latin nevét Theodor Kotschy (1813-1866) osztrák botanikusról kapta, bár mára a növény hivatalos neve a Rhododendron myrtifolium nevet viseli, ami mirtuszlevelűt jelent.  

Whoopi

Hogy mi köze Whoopi Goldberg Oscar-díjas színésznőnek egy kis nyugat-afrikai országhoz, Bissau-Guineához, ami ezt a bélyegblokkot kibocsátotta? Szinte semmi, bár ez így nem igaz. Sok ország bocsát ki olyan témákban bélyeget, amikhez tulajdonképpen nincsen köze, de jelentős bevétele van a bélyegkibocsátónak belőle. A bélyeggyűjtők rajonganak az általuk gyűjtött tematikus darabokért, ezt pedig sokan meglovagolják. Ilyen a képen bissau-guineai bélyegblokk is, ami Whoopi Goldberg tiszteletére készült. De kis is ő? Az 1955-ös születésű Caryn Johnson művésznevét egy pukipárna (whoopee cushion) után választotta, a Goldberg név pedig nem tudni honnan jön. Bár azt nyilatkozta, hogy ez a név családjához tartozik, sem zsidó, sem német felmenői nincsenek. Ami biztos, hogy Goldberg EGOT-díjas, azaz kétszeres Emmy-díjas televíziós műsorvezetőként (és 25-ször jelölték színésznőként és műsorvezetőként), Grammy-díjas legjobb humorista album kategóriában (1986, de 1989-ben is jelölték), Oscar-díjat kapott mellékszereplőként a Ghost című filmért 1990-ben (1985-ben a Bíborszínért jelölték), illetve Tony-díjas színpadi színésznő. Díját az Ízig-vérig modern Millie című musicalért kapta 2002-ben, de ezen felül kétszer jelölték. 2020-ig összesen 16 művész volt EGOT-díjas, persze Goldbergnek ezen kívül számos egyéb díja is van. Sokan Guinanként ismerik a Star Trek című sorozatból, mások az Apáca show című filmekből, de számos animációhoz is kölcsönözte a hangját. De hogyan kapcsolódik Bissau-Guineához? Az African American Lives (2006-2008) című sorozatban fekete hírességeknek végeztek családfakutatást, illetve DNS-tesztet. Ekkor derült ki, hogy Goldberg ősei az afrikai ország területén is élő papel és bajote törzsekből származtak.   

A katari piac

 Katar egy kicsiny közel-keleti ország, amit a Katari-félszigeten helyezkedik el. Egyetlen szárazföldi szomszédja Szaúd-Arábia, egyébként a Perzsa-öböl veszi körbe. Az 1971-ben az Egyesült Királyságtól függetlenné vált ország területén található a világ egyik legnagyobb kőolaj és földgáz lelőhelye. 2,7 milliós lakosságának nagy része a fővárosban, Dohában él, amit 1825-ben alapítottak. A képen látható bélyegsort 2008-ban adta ki a helyi posta és a város szívében levő bazárt mutatja be. A Souq Waqif (a souq arabul piacot, bazárt jelent) a város egyik legrégebbi része, hiszen több mint száz éve épült. Egy hatalmas tüzet követőn, amikor a terület nagy része elpusztult, két évig tartott a felújítása a helyiek és turisták körében is kedvelt területnek. 2008-ban adták át a felújított negyedet, ami magán hordozza a helyi építészet jegyeit. Egy hatalmas teret számos apró sikátor vesz körül, ahol butikhotelek, boltok, éttermek és bárok találhatók, de van itt galéria is és egy színház. Bár eredetileg a tér az öböl partjáig ért, hogy a hajóval érkező árut könnyen a piacra juttathassák, mára egy út és egy park épült a vízpartra.    

Az olimpia sztárjai

 2006-ban az olaszországi Torinóban rendezték a XX. téli olimpiai játékokat, ami a második olasz város volt, ami elnyerte a téli olimpia megrendezését. (1956-ban Cortina d'Ampezzo adott otthont a sporteseménynek.) Az Észt Posta két élsportolót választott, akik aranyérmet szereztek a játékokon. Az elsőn Andrus Veerpalu (1971-) látható, aki a 15 kilométeres sífutással került a dobogó tetejére. Nem ez volt az első aranyérme, hiszen 2002-ben Salt Lake Cityben ugyanezzel a versenyszámmal nyert aranyat, az 50 km-es versenyen pedig ezüstöt. Veerpalu 2011-ben vonult vissza, de pár hónappal később pozitív lett egy doppingtesztje. Egy vizsgálatot követően kiderült, hogy negatív lett az eredménye, a vádak alól pedig felmentették. A másik bélyegre Kristina Smigun-Vahi (1977-) került, aki két aranyat nyert: a 10 km-es klasszikus versenyen és a 15 km-es üldözőversenyen. Ezen kívül négy évvel később Vancouverben a 10 km-es versenyen még egy ezüstérmet is nyert. 2010-ben ő is visszavonult, 2019 óta pedig az észt parlament képviselője. Észtország önálló országként (és nem a Szovjetunió tagállamaként) eddig tíz téli olimpián vett részt, és eddig a torinói volt a legsikeresebb szereplésük a három aranyéremmel. Azóta nem sikerült a dobogó csúcsára jutni, A képen levő bélyegblokkot 2006-ban adta ki az Észt Posta.  

Valentin-napra

 A Lengyel Posta 1998-ban bocsátotta ki a képen látható Valentin-napi bélyegsort, amin egy macska és egy kutya vannak, pólóikon egymás képével. „Kocham cie", szól az üzenet, ami azt jelenti: „Szeretlek!" A helyi posta, bár néhány évig nem, de 1993 óta ad ki a szerelmesek védőszentjének, Bálintnak a neve napján bélyeget. A hagyományos szíves bélyegek mellett ez kreatívabb, azért is választottam. A „B" jelzésű az olcsóbb értékű: ez egy 55 grosz értékű, belföldi bélyeg, az „A"jelzésű a 65 grosz értékű. A grosz a zloty váltópénze. Boldog Valentin-napot!  

Mangók

 Az eredetileg India területéről származó mangó mára népszerű trópusi gyümölcs, aminek nagyjából 230 fajtáját ismerik. A szömörcefélék családjába tartozó mangófát Bangladesben a nemzet fájaként tisztelik, a gyümölcs Indiában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken is hivatalosan az ország gyümölcse. A világ legmagasabb gyümölcsfáiról van szó, amik elérik a 25 méteres magasságot is. A szerelem és a gyermekáldás szimbólumának tartott gyümölcs az 1700-as években lett Európában ismert, de sok évtizedet kellett várni, amíg közkedvelt gyümölccsé nem vált. Persze ehhez kellettek a brit kereskedők, akik elvitték Afrikába és Amerikába. A gyümölcs ovális és egy nagy méretű, lapos mag található benne. A gyümölcshúst nyersen, lekvárként, chutneyként, savanyítva, szárítva is lehet fogyasztani, de őrölve gyógyszerként is használják. Továbbá gyümölcslevet is készítenek belőle. A világ legnagyobb mangótermesztő országa India, amit Indonézia, Kína, Mexikó és Pakisztán követ. A képen levő, mangófajtákat ábrázoló pakisztáni négyestömböt 2002-ben bocsátották ki. Mézédes és kisméretű az Anwar Ratol fajta, amit eredetileg a 20. század elején nemesítettek Észak-Indiában, de Pakisztán egyik legnépszerűbb mangófajtája lett. A pakisztáni diplomácia közkedvelt gyümölcse, mivel gyakran ajándékozzák külföldi vendégeknek. A 18. század óta termesztik a Dasheri/Dusheri fajtát, ami erőteljes illatáról és kellemes ízéről ismert. Az alsó sorban a Chaunsa látható, ami ha megérik, elkezd ráncosodni és ekkor lehet tudni, hogy fogyasztható. Elsősorban Kelet-Pakisztánban termesztik és ebben a fajtában magasabb a C-vitamin koncentráció, mint a többi fajtában. A délkeleti Szindh tartományban terem a Sindhri, amit nagy mérete, krémes állaga és édes íze miatt a „mangók királynőjének" neveznek. Jó étvágyat a mangóhoz! 

Frakk, a macskák réme

 A Magyar Posta az utóbbi pár évben kezdett (végre) populárisabb témákhoz nyúlni sokak örömére. 2019-ben a Süsü, a sárkány bélyegblokk jelent meg, egy évvel később pedig egy másik legendás animációs sorozat, a Frakk, a macskák réme. A papírkivágással készült sorozat a kutya-macska barátságról szól és egy nyugdíjas házaspár életén keresztül elevenedik meg. Károly bácsi kutyája Frakk, Irma néni macskái pedig Lukrécia és Szerénke. A Károly bácsi által sem kedvelt két szemtelen macskát Frakk próbálja meg rendszeresen rendre utasítani, de ha kell meg is védi őket. A sorozatnak négy évada van, mindegyikben 13 résszel. Az első évad 1971-ben jött ki Bálint Ágnes forgatókönyve alapján, Pethő Zsolt zenéjével. A Cseh András és Nagy Pál rendezte sorozat második évada 1972-73-ban került bemutatásra, majd 1978-ban, végül 1984-85-ben. Frakk eredetileg nem Károly bácsi kutyája volt, egy külföldre költözött volt osztálytársa kérte meg, hogy gondoskodjon róla. Szabó Gyula volt Frakk hangja, a két macskáé Schubert Éva és Váradi Hédi. Károly bácsinak Rajz János és Suka Sándor kölcsönözték a hangját, Irma néninek Pártos Erzsi. Érdekesség, hogy Bálint Ágnes, a sorozat írója élő személyekről mintázta karaktereit: vejének volt egy vizslája, neki pedig két macskája. A sorozat hatalmas siker lett itthon, de több külföldi országban is vetítették. Négy könyv is kiadásra került, sőt az egész sorozat dvd-n is.  

Egészségünk védelmében

 A Dél-Afrikai Köztársaság politikája évtizedeken keresztül az apartheid nevű rendszeren alapult, aminek lényege a faji elkülönítés és megkülönböztetés volt. A fehérek vezette országban az ötvenes évektől úgynevezett bantusztánokat hoztak létre, amik az országban élő fekete etnikai csoportoknak adtak látszólagos jogokat. Ezek közül négy kapott függetlenséget, és önálló jogokat (például a bélyegkibocsátás jogát), de csak a dél-afrikai kormány ismerte el őket senki más. Így elméletileg kaptak jogokat, de a valóságban ugyanúgy a központi kormány irányított. Az ország északi felén él a tswana népcsoport, nekik hozták létre Bophuthatswanát, ami sok, kisebb-nagyobb területből állt. A helyi posta 1985-ben bocsátotta ki a képen látható bélyegsort, amin fertőző gyermekbetegségek elleni kezelések láthatók. Az elsőre a járványos gyermekbénulás került. 1952-ben tört ki az Egyesült Államok legnagyobb járványa 57 ezer beteggel és 3 ezer halottal. Ekkor kapcsoltak rá a már korábban kitenyésztett vírus elleni küzdelemre a kutatók. A védettséget először oltással kapták a gyerekek 1955-től, majd 1957-től áttértek a ma is alkalmazott Sabin-cseppre. 2020-ban jelentette be az ENSZ, hogy Afrikában is sikerült megfékezni a gyermekbénulást. A második bélyegen a kanyaró látható, ami cseppfertőzéssel terjed. Az első oltóanyag 1958-ban készült el, de csak 1963-tól terjedt el széles körben az oltás. Magyarországon kötelező a védőoltás, amit a gyerekek 15 hónaposan és hatodik osztályosként kapnak meg. A torokgyík vagy diftéria bakteriális betegség, ami ugyancsak halálos kimenetelű lehet. 1923 óta oltják a gyermekeket ez ellen, pár évente egy-egy eset fordul elő. De az oltás hiánya súlyos halálozáshoz vezethet: 1943-ban csak Európában 50 ezer ember halt meg torokgyíkban. A legnagyobb értékű bélyegen a szamárköhögés vagy más néven pertussis látható. Az akár tíz hétig is eltartó, köhögéssel járó, bakteriális fertőzés elleni oltást hazánkban 1954 óta adják be a gyerekeknek egyszerre a diftéria és tetanusz elleni szérummal (DTP oltás). A baktérium csak az emberben van jelen, tehát ha mindenkit beoltanának, eltűnne. Sajnos azonban a fejlődő országokban gyakran nincs mód oltáshoz jutni: 2013-ban 61 ezren haltak bele a szamárköhögésbe annak ellenére, hogy majdnem 100 éve van rá oltás. Minden védőoltásnak, gyógyszernek és gyógykezelésnek lehetnek mellékhatásai, de arányaiban sokkal több embert mentenek meg.  

Újévre

 

A Szovjetunióban a karácsony nem volt ünnep, így a posta mindig újévi bélyeget bocsátott ki. Ilyen képen látható 1984-es bélyeg az ötágú vörös csillaggal, ami itt nem karácsonyi csúcsdíszként van jelent, hanem politikai jelképként. Az 1910-es évek végén kezdték el használni a csillagot a kommunista forradalmakkor. A bélyegre a „Boldog új évet!" írták oroszul. A második bélyegről már hiányzik a politika, itt egy megvilágított házikó látható havas környezetben, egy karácsonyfával. Ezt már az Orosz Posta bocsátotta ki 2005-ben. Ezen már a karácsony szó is olvasható oroszul, amit vízkeresztkor, azaz karácsonyt követő 12. napon tartanak. Boldog új évet a BélyegTerasz olvasóinak!