Történelmi járművek II.

2016 márciusában már írtam kanadai járművekről (klikk ide), ami ennek a négy részes sorozatnak a második része volt, most pedig az utolsóról olvashattok, amit egyébként 1996-ban adott ki a Kanadai Posta a Kanadai Filatéliai Kiállítás (CAPEX) alkalmából. 1899-ben William J. Still úgy döntött, hogy épít egy könnyű járművet, amibe elektromos motort szerel. A Parker's Dye Works egy torontói ruhatisztító és festőműhely volt, akik egy ilyen járművet vásároltak, amivel az első kanadai vállalat lettek, akiknek elektromos autójuk volt. A jármű 209 kg súlyú volt, 48 km-t tudott megtenni 5 és 22 km/h sebességgel, ami rendkívülinek számított. Az 1900-ben alapított White Motor Company nyerges vontatóját (White Model WA 122) láthatjuk a különleges alakú pótkocsijával 1947-ből. 1935-ben a sör reklámozása tiltott volt Kanadában, így a Labatt Sörgyár kitalálta, hogy mi lenne ha a pótkocsikra raknák a reklámot. A szállítás is olcsóbb lenne, mint vasúton, és sokkal többen is látnák a cég logóját. Négy áramvonalas (streamliner) pótkocsi készült, a képen levő volt a negyedik. 1955-ig jártak ezekkel a Streamliner teherautókkal, majd a cég eladta a flottáját. Az International Harvester nevű amerikai cég nem csak autókat és mezőgazdasági eszközöket, de háztartási gépeket is gyártott. 1921-ben elkezdtek Kanadában is tehergépkocsikat gyártani, hogy ne az Egyesült Államokból kelljen bevinni őket, ami nagyon költséges volt. A képen levő D-35-ös teherautó volt az első nem személygépkocsi, ahol számított a kényelem és mindent ergonomikusan terveztek bele. 1938-40 közt gyártották a teherautót, a bélyegen pedig a Western Canada Flour Mills malomipari cég logója átható. A második sort egy úthenger indítja 1914-ből. Charles H. Waterous alapította a Waterous Road Works céget, hogy tökéletesítse a gőzzel működő úthengert. Előtte egy lóvontatású útgyalut használtak a kátyúk megszüntetésére. Ez a 12 tonnás gép először fellazította a talajt a jobb oldali hengerre szerelt lyuggatókkal, majd lelapította. A Hayes-Anderson Company 1922-től gyártott teherautókat a  Brit Columbia-i fakitermelő vállalatok részére. A bélyegen levő HDX 45-115 az utolsó típus, amit az autógyár a Paccar vállalattal történő összeolvadás előtt gyártott. Ez 1975-ben készült, és MacMillan Bloedel vállalat vásárolta meg. A cég logója látható a teherautón. A bélyeg kibocsátásakor még mindig használatban volt az „angyal játszótársának" becézett teherautó. A teherautórészre rá lehetett csatolni az egyébként a farönköket szállító vontató részt. Az utolsó bélyegre egy Champion útgyalu került 1936-ból. 1892-ben az ontariói Hamiltonban élő Copp fivérek megvették az American Road Machinery Company nevű, útépítő vállalattól a Champion márkájú útgyalujuk gyártási jogait. 1936-ban készült el az első hidraulikus verzió, ami a bélyegen is látható. 1997-ben a vállalatot megvásárolta a Volvo, azóta pedig az ő motorjaival készülnek ezek a gépek. Mára a világ második legnagyobb motorizált útgyalu gyártója a cég.       

Az aranyos énekes

Egy újvilági poszátaféle, az aranyos lombjáró látható ezen a barbadosi bélyegsoron, amit a helyi posta a Természetvédelmi Világalappal (WWF) közösen bocsátott ki. Ez az énekesmadár nem csak a karibi Barbados szigetén honos, de hatalmas területen: szinte egész Észak-Amerikában, egészen Dél-Amerika északi feléig. Hatalmas élőhelye miatt 35 alfaját különbözteti meg a tudomány, bár sokak szerint ezek önálló fajok. Az alfajokat a hímek fején levő barna tollazatból és méretükből (10-18 centiméter hosszúságúak) lehet megkülönböztetni párzási időszakban. A madarak a szárazabb, bokros és cserjés területeket is szeretik, kultúrtájakon is honosak, de patakpartokon és mangrove mocsarakban is előfordulnak. A mocsarakban élő alfajok nagyobban a többinél. Elsősorban rovarokkal táplálkozik, de időnként bogyós termést is fogyaszt. Fészküket fákra építik, ahol 3-6 fiókát nevel mindkét szülő. Hatalmas területen levő élőhelyük miatt ez a madárfaj szerencsére nem szorul védelemre, bár Barbadoson a sziget mérete miatt a helyi alfaj folyamatos megfigyelés alatt áll. A bélyegeken a hím és a nőstény látható a fiókákkal, illetve a kibocsátás óta a madár már nem a Dendroica, hanem a Setophaga nembe tartozik.

Volt egyszer egy Dán Nyugat-India

Ritkán esik szó Dánia rabszolga-kereskedelemben betöltött szerepéről. A skandináv ország tevékeny szállítója volt az afrikai rabszolgáknak, akiket karibi kolóniájukra, Dán Nyugat-Indiába szállítottak. 1672-1733 között foglalta le vagy vásárolta meg a lakatlan St. Thomas, St. John és St. Croix szigeteket a Dán Nyugat-Indiai Társaság kereskedelmi célból. A Karib-tenger északkeleti felén levő három sziget kiváló állomásnak bizonyult az Atlanti-óceánt átszelő rabszolgahajóknak. A dánok mintegy 50 ezer embert hurcoltak a szigetekre, akik aztán cukornád-ültetvényeken dolgoztak. Az ingyen munkaerő által kitermelt rumot, cukrot és melaszt pedig Dániába szállították. A virágzó kereskedelem ellenére a Társaság csődbe ment 1754-ben, így a szigetek tulajdonjoga a dán királyra szállt. A napóleoni háborúk során a három sziget kétszer került brit kézre, és a közel 10 évnyi fennhatóság elég volt ahhoz, hogy az ott élők az angolt kezdjék el használni a dánnal szemben. 1803-ban egy törvény alapján betiltották a rabszolga-kereskedelmet Dániában és annak gyarmatain, 1848-ban pedig a rabszolgaság intézményét is betiltották, aminek előzménye ugyanebben az évben egy rabszolga-lázadás volt St. Croix szigetén. Ezt kövezően összeomlott a szigetek gazdasága, így a dánoknak csak rengeteg kiadást jelentett a veszteséges terület. 1852-től megpróbálták több alkalommal is eladni az amerikaiaknak és a Német Birodalomnak, de végül csak 1917-ben vásárolta meg az Egyesült Államok. A 25 millió (ez most 499 millió dollár lenne) dollárért eladott szigetcsoport új neve Amerikai Virgin-szigetek lett és a mai napig oda tartozik. Dán Nyugat-India 1856-tól bocsátott ki először bélyeget és ez egészen 1917-ig tartott. A képen levő, felülnyomott bélyeg 1902-ben került kibocsátásra. 

A balkáni zarándokhely

Bosznia-Hercegovinában a postaszolgáltatás három részre van bontva: van a Bosnyák Posta, a Boszniai Szerb Posta és a Mostari Horvát Posta. Ezeket az ország 1994-es alkotmányos kialakításának megfogalmazásában rögzítették. 2009-ben jelent meg a képen levő kisív, ami az ország déli felén fekvő Medugorje (ejtsd Medzsugorje) városának állít emléket. A zömében horvátok lakta vidéken levő, nagyjából 2300 fős település az 1980-as évek elején lett népszerű római katolikus zarándokhely. A történet szerint 1981. június 24-én megjelent hat helyi fiatalnak a Szűzanya, aki különböző témákban (például béke, hit, bűnbánat) adott át üzeneteket. Ezt követően megindultak a zarándokok, mára pedig több millióan látogattak el a kisvárosba. Természetesen az akkori jugoszláv vezetés a jelenéseket nem ismerte el és a helyi plébánost börtönbüntetésre ítélte, az adományokat meg lefoglalta. Ami érdekesség, hogy a Vatikán sem látta, sőt most sem látja bizonyítottnak ezeket a jelenéseket, több egyházi személy pedig az ördög művének tekintette ezeket. Hivatalosan, Ferenc pápa döntése értelmében 2019. májusától fogva szervezhetnek ide hivatalos zarándoklatokat, a látomásokat viszont még mindig nem ismerték el. Szűz Máriát Medugorjéban Boldogasszonynak vagy a Béke királynőjének nevezik. Az ő képei láthatók a bélyegeken, a kereszt pedig a Jelenések-hegyén (Podbrdo-hegy) és a Kereszt-hegyen (Krizevac-hegy) levő zarándokhelyeket szimbolizálja. Az utóbbin a 12 méter magas keresztet 1934-ben emelték. A bélyegen levő templom Szent Jakabról van elnevezve és 1969-ben szentelték fel. A hozzátartozó, nagyjából 5000 férőhelyes szabadtéri imahelyet 1989-ben adták át.

50 éve város

Szokatlan dizájnú bélyegeket adott ki a Magyar Posta Benedek Imre (1972- ) grafikusművész tervezésében 2018-ban. Az apropó három település várossá avatásának ötvenedik érfordulója volt. A bélyegekre Siófok, Sárvár és Sárospatak került egy-egy híres látnivalójával. Siófok jelképe az 1912-ben épült, közel 42 méter magas víztorony. A főtér közepén álló építmény a település vízellátásában játszott fontos szerepet, majd többször átépítették, üresen állt, megrongálódott, mire majd formáját 2012-ben nyert el a körülötte levő területek felújításával együtt. Panorámaliftek viszik fel a látogatókat a kilátóba, ahol kávézó működik. A nyugat-dunántúli Sárvár jelképe a 13. század végén épült vár, ami az 1400-as évek elejétől került a Nádasdy család tulajdonába. Az 1600-as évekig voltak a tulajdonosai, ők alakították át a reneszánsz várat barokká. A vizes, mocsaras területen fekvő, várárokkal körülvett, ötszögű építménynek ezt követően több tulajdonosa volt, utoljára a Wittelsbach család 1945-ig. A csodálatosan felújított vár különleges kiállításokkal várja a látogatókat: egyedülálló huszárkiállítással és térkép bemutatóval. A vár ékessége az 1600-as évek közepén kialakított díszterem, ahol hazánk legnagyobb csatákat ábrázoló falkép sorozata látható. Az utolsó bélyegre Sárospatak kulturális életét meghatározó épület, a Művelődés Háza került, ami Makovecz Imre (1935-2011) világhírű építész munkája. Az organikus formák mestere emberi arc részleteit építette bele a főépületbe, amiben könyvtár, mozi és színház is működik. Az 1983-ban átadott épületet átadása évében több nemzetközi építészeti lap is a legszebb épületek közé szavazta. Az előbb említett látványosságok mellett a három településen van még bőven látnivaló. Fedezzétek fel őket!

Kisméretű ragadozók

Kékesi László (1919-1993) grafikus, bélyegtervező tervezte a képen látható kisragadozókat. Az elsőre a menyétfélékhez tartozó európai vidra került, ami hazánkban sokkal gyakoribb, mint Európa más területein. A főként halakkal és más állatokkal is táplálkozó, éjszaka élénk emlős elsősorban a Dél-Dunántúlon gyakori. Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint. A következő bélyegre a rejtélyes életmódot folytató, ritkán látható vadmacska került. Óvatos, éjszaka aktív ragadozó, aminek territóriuma 3 négyzetkilométer. Eurázsiában és Afrikában honos és területtől függően számos alfaja van. A nyusztot sárga mellkasa különbözteti meg a nyesttől, amié fehér. A legügyesebb Európában élő, famászásra képes emlős, ami ugyanúgy mozog a fák törzsein, mint a talajon, de akár 4 méteres ugrásokra is képes a fák ágai közt. Kisebb madarakkal, tojásokkal, emlősökkel táplálkozik a Szibéria nyugati feléig honos faj. Könnyen felismerhető faj a borz, ami maximum 12 fős csoportokban él, hatalmas kiterjedésű, föld alatti üregrendszerekben. Mindenevő állat, ami elsősorban az erdőségeket kedveli, de akár kertekbe is betéved, ahol megdézsmálja a növényeket. Az ötödik állat a molnárgörény, ami Ázsia füves területein honos, egészen a Dunántúlig. Agresszív faj, amit ritkán tudnak háziasítani, viszont a mezőgazdaságban gyakorta használt, mert kiváló vadász: egy téli időszakban akár 1500 egérrel is képes végezni. A legnagyobb értékű bélyegre egy nyest került. Éjszakai állat, ami kultúrterületekre is beköltözik, gyakran padlásokra vagy motorháztetők alá. Természetes ellenségük a kutya, aminek szőrével el lehet őket riasztani. Mivel megjelölik területüket, ezért ha egy időre el is tűnnek, utána visszatérnek. A középkori horvát bánságban nyestbőrrel lehetett adózni, aminek emléke két helyen is megjelenik. Horvátország északkeleti felén levő Szlavónia címerében ott van, de a horvát pénznem, a kuna is nyestet jelent.

Gyerekek tévés kedvencei

Brit televíziós gyerekműsorok főhősei a témája ennek az 1996-os sornak a Brit Postától. Az ötvenes évek elejétől fogva egyre népszerűbb lett a televíziózás, így hamar elkészültek a gyerekeknek szánt műsorok is. Az egyik legelső ilyen műsor az 1946-55 közt játszott Muffin the Mule volt, ami egy öszvér kalandjait mutatta be. A bábjátékos Annette Mills (1894-1955) volt, akinek halálával be is fejezték a sorozatot. Muffin volt az első televíziós karakter, akiből könyvet, lemezt, játékot készítettek. Akkora sikere volt, hogy 1958-ban még a Szovjetunióban is bemutatták a történeteket. 2005-ben felújított formában öt éven át újra gyártottak egy azonos című gyerekműsort Angliában. A második bélyegre Sooty, a varázserővel bíró fekete fülű medve került a The Sooty Show-ból. Harry Corbett (1918-1989) találta ki ezt a bábműsort, ami 1952-ben debütált és 2018-ig 857 epizódot élt meg különböző műsorok keretében, ami világrekord. Corbett maga is bábszínész és bűvész volt, így kitűnő jeleneteket rakott össze a gyerekek legnagyobb szórakoztatására. A harmadik bélyegre egy mára kultikusnak számító sci-fi sorozat, a Stingray került. 1964-ben mutatták be Gerry (1929-2012) és Sylvia Anderson (1927-2016) mechanikus marionettbábukat és különféle speciális effektusokat felvonultató sorozatot. A 2060-ban játszódó történet egy, a Föld óceánjain cirkáló rendfenntartó csapat kalandjait mutatja be. Hajójuk neve a Stingray, vagyis tüskés rája. Az első színes brit sorozat után következzen a The Clangers, ami cickányféle űrlényekről szól, akik egy apró bolygón élnek. Stop-motion animációval készült, azaz kockánként lefotózzák a beállított képet és ebből lesz összevágva a film. 1969-72 közt játszották óriási sikerrel játszották, 2015 óta pedig felújított változatban került adásba. Az utolsó bélyegre a Danger Mouse (1981-1992) sorozat került, amiben a címszereplő szemkötős egér egy titkosügynök. Az animációs sorozat a brit kémfilmek, többek közt a Bond-filmek paródiája. Mit az előző sorozatot, ennek is 2015-ben kezdtek új epizódokat gyártani.     

Máltai látnivalók

A Kis Európai Postaszolgálatok Együttműködése (SEPAC) 14 olyan európai országot vagy területet foglal magába, ahol a bélyegeiket vásárlók ötven százaléka az országon kívül lakik. Ilyen Luxemburg, Gibraltár, San Marino, vagy Grönland. Ezek az országok évente kibocsátanak egy bélyegsort egy korábban eldöntött témakörben, ami 2018-ban a Lenyűgöző látvány címet kapta. A képen levő bélyegsor is ennek a témának a része a Máltai Postától. Málta két nagy szigetből áll: Málta szigetéből és a kisebb Gozóból. Az első bélyegen levő képen a gozói Xewkija (ejtsd Soukíja) városának temploma, a Keresztelő Szt. János templom sziluettje látható. A 3 ezer fős település közepén levő robusztus építmény 1952-78 közt épült egy kisebb templom helyére barokk stílusban. A dóm 75 méter magas, átmérője 27 méter, amivel a sziget legnagyobb temploma és egyik leghíresebb látnivalója. Vörös homok borítja a Málta északnyugati felén levő Ghanj Tuffieha tengerpartját, ahova egy domboldalról lehet lejutni. Itt készült a második bélyegre került fénykép. A britek építették Gozón azt a vízvezetéket, ami a következő bélyegre került. A több, mint két kilométeres építmény 1839-43 közt épült, mára azonban csak egyes részei láthatók. Ennek ellenére a mai napig különleges látványt nyújtanak a mezőkön felbukkanó építménydarabok. A legnagyobb értékű bélyegre a Gozo nyugati felén levő Dwejra-öböl sziklái kerültek. Itt volt egészen 2017-es összedőléséig az Azúr Ablak nevű természeti képződmény. Bár már nincs ott a híres szikladarab, de turisták ezrei látogatják így is évente, mivel lehet itt búvárkodni, sétahajózni, túrázni, vagy csak szimplán a látványt megcsodálni.  bélyegek jobb felső sarkába a máltai kereszt került. 

Kedvenc színészeink

Három színészóriás születésének századik évfordulójára adta ki a képen levő bélyegsort a Magyar Posta 2019-ben. Az elsőn Bessenyei Ferenc (1919-2004), a Nemzet Színésze látható, akinek egyik legemlékezetesebb alakítása Tevjeként volt a Hegedűs a háztetőn című musicalben. A kétszeres Kossuth-díjas Bessenyei közel nyolcvan játék- és tévéfilmben, valamint sorozatban játszott, amik közül kiemelkedik a cannes-i filmfesztiválom is bemutatott Dúvad, az Egy magyar nábob, az Egri csillagok, a Fekete város, az Egy óra múlva itt vagyok... . A jellegzetes orgánumú, szuggesztív játékú színészen haláláig dolgozott. Ki ne ismerné Lenke nénit a Szomszédok című sorozatból? Megformálóját Komlós Jucit (1919-2011) még az is ismeri, aki nem látta a sorozatot, hiszen mémként is nap mint nap megjelenik. Színészcsaládban született, apja Komlós Vilmos Sajó megformálója volt az eredeti Hacsek és Sajó kabarékban. Közismert karakterszínészként több tucat filmben játszott, melyek közül emlékezetes az Aranyember, de népszerű szinkronszínész is volt, aki többek közt Miss Marple-nak is kölcsönözte hangját. Az utolsó bélyegen látható színész Gábor Miklós (1919-1998), aki 1940-ben diplomázott a Színművészeti Főiskolán és a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett Zsidó származása miatt azonban elbocsátották, így a Madách Színház tagja lett. Rendkívül sokoldalú színművész volt szánházban és a filmvásznon. Volt ő Hamlet és Mágnás Miska, az Állami Áruház fiatal ruhatervezője, bandavezér a Valahol Európában című filmben, vagy az Apa - Egy hit naplója címszereplője. A Kossuth-díjas színész 1970-től színházi rendezőként is dolgozott. Jó ötlet volt a Posta részéről, hogy közkedvelt színészeket is megjelenítettek bélyegen.     

A kékszakállú opera

Bartók Béla (1881-1945) egyetlen operájának, a Kékszakállú herceg vára bemutatójának századik évfordulójára bocsátotta ki a képen látható bélyegblokkot a Magyar Posta 2018-ban. A bélyegek Kass János (1927-2010) Kossuth-díjas grafikus és képzőművész tervei alapján készültek. Bartók egyfelvonásos operáját Balázs Béla (1884-1949) írta, aki egy 15. században élt francia nemesről szóló legendát dolgozott fel történetében. A Kodály Zoltánnak is felajánlott írásból Bartók készített végül zeneművet 1911-ben, de túl modernnek tartották, így csak 1918-ban került először bemutatásra az Operaházban. A történetnek nincsen valódi helyszíne és ideje, helyette a kékszakállú herceg lelkében zajlik a cselekmény, ahova új felesége, Judit akar beférkőzni. Judit elhagyta családját és vőlegényét, hogy a kékszakállúval lehessen, de ő bezárkózik, nem akarja, hogy a nő sok mindent megtudjon róla. A hét bezárt ajtó múltjának titkait rejti, és többek közt korábbi halott feleségeit is. Judit mindent tudni akar férjéről és kikönyörgi, hogy az összes titkot feltárja, ami végzetes következményekkel jár. A két karaktert eredetileg Kálmán Oszkár basszus és Haselbeck Olga mezzoszoprán/szoprán operaénekesek játszották.  A darabot nyolc előadás után levették a színpadról és 1936-ig nem mutatták be újra, bár akkor hatalmas sikert aratott. Külföldön először Frankfurtban, 1922-ben debütált az opera. A bélyegeken levő karaktereket körülvevő erőteljes piros a vért, a keretben levő kék a herceget ábrázolja.   

A Púpos meg a Szergej

Két klasszikus, Magyarországon évtizedekig használt dízel-villamos mozdony került erre a 2015-ös és 2016-os magyar bélyegre, ami a képen a bélyegív vonalkódjával együtt látható. Az első bélyegre a kiugró vezetőfülkéje miatt „Púpos"-nak is becézett, a MÁV M40 sorozatú mozdonya került. Az ötvenes évek végétől a MÁV át akart térni a gőzmozdonyokról a sokkal korszerűbb dízelmozdonyokra, így a hatvanas évek elején megindult az új mozdonyok tervezése. A Ganz-MÁVAG üzeme 74-et gyártott a vasúti társaság részére az M40-ből 1963-70 között. A mozdony rendkívül modernnek számított, így Kubába és Egyiptomba is adtak el belőle. A 74 tonnás jármű legmagasabb engedélyezett sebessége a 100 km/h volt. A kilencvenes években kezdték el kivonni őket a forgalomból, egy része pedig ipari mozdony lett. A mai napig láthatók ezek a mozdonyok itt-ott országszerte, sőt, egy része felújításra vár, hogy aztán újra szolgálatba álljon. A második bélyegre a „Szergej" becenevű, M62-es mozdony került, amit A Vorosilovgradi Dízelmozdonygyárban gyártottak 1965-74 között. A gyár akkoriban a Szovjetunióban volt, mára pedig Ukrajnában van és Luhanszki Mozdonygyár a neve. A MÁV 82 mozdonyt vásárolt belőle és bár eredetileg tehervonatokhoz vették őket, személyszállító vonatok vontatására is gyakran használták őket. Évtizedeken keresztül közlekedett ez a mozdony a Balaton északi partján. Mint az előzőnél, ennél is elkezdték a felújítást, így számos remotorizált M62-es közlekedik országszerte. Mindkét bélyeget a forgalomba állításuk ötvenedik évfordulójára adta ki a Magyar Posta.

Dominika madarai

A képen levő, 2002-es dominikai bélyegblokk szerint a madarak rendkívül fontos szerepet játszanak az életünkben: népművészeti, vallási szempontból, ételként, bizonyos részeik tárgyként használhatók és röptük miatt tudósok is tanulmányozzák őket. A blokkban hat madár látható, amik nem kizárólag Dominika szigetén élnek, de ott is előfordulnak. Az legfelsőnek elég hangzatos neve van,ez pedig a remegő gezerigó. Nevét onnan kapta, hogy izgatott állapotban szárnyait nem csak csapkodni kezdi, de egész testével elkezd remegni. A mellette levő fehér madár a hókotinga, ami egy Közép-Amerikában honos erdei madár. 20 centiméter hosszú, gyümölcsevő faj, ami a fák lombjai közt él. A következő fajról sokáig azt hitték, hogy a pintyfélékhez tartozik, a tudomány azonban bebizonyította, hogy a sárgáscukormadár egy tangaraféle. 41 ismert alfaja van ennek a gyümölcsökkel és nektárral táplálkozó, Mexikótól Dél-Amerikáig honos madárnak. Az alsó sort a színes pápapinty indítja, ami színt csak második évére nyeri el. Régen népszerű díszmadár volt, mára szerencsére betiltották a kereskedelmét. Vonuló madár, ami az Egyesült Államok keleti és délkeleti részén él, a telet viszont a karibi térségben tölti. Folyók, tavak madara az örvös halkapó, ami Észak-Amerikában honos. Vízparti fák ágain ül, innen fürkészi a halakat, majd ha meglátta, lecsap. Az északon, elsősorban Kanadában élő példányok Közép-Amerikába és a karibi szigetvilágba vándorolnak. Az utolsó madárfaj az Észak-Amerika keleti felén költő tüzestorkú kolibri. Az átlagosan 10 centiméter hosszúságú madár nektárral és rovarokkal táplálkozik. A 3 grammos kolibri a tenger felett nem tud táplálkozni, így tartalékot szed magára, hogy a Mexikói-öböl feletti 800 kilométeres távolságot túl tudja élni.

Húsvéti szokások

Két húsvéti szimbólum került erre a lengyel bélyegsorra 2002-ből. Az elsőn a húsvéti körmeneteken is használt pálmalevelet helyettesítő virágfonat, a másodikon pedig a kiscsirkék. A virágvasárnap ( latinul Domenica palmarum), a húsvét előtti vasárnap is a pálmáról kapta a nevét. Ez a növény a győzelem, béke, örökkévalóság jelképe, és azért kötődik ehhez az ünnepkörhöz, mert János evangéliuma szerint Jézust pálmaággal fogadták, amikor virágvasárnapkor ünnepélyesen megérkezett Jeruzsálembe. Azokban az országokban, ahol nincsen pálmafa, ott más növényekkel helyettesítik a körmeneteken is használt pálmát, többek közt fűzfából, tiszafából, vagy olajfából készítettek fonatokat. Lengyelországban általában kézben fogott, fél- és egyméteres virágfüzéreket használnak, de Lyse és Lipnica Murowana településeken fesztiválokat is rendeznek, ahol akár 30 méteres füzéreket is bemutatnak. A kiscsirkék tulajdonképpen a tojást jelképezik, amik pedig az életet, az újjászületést jelképezi. Egy magyar szokás szerint a húsvéti reggelin a hímes tojást közösen kell a család tagjainak elfogyasztani, hogy később bárhol is legyenek a világban, mindig megtalálják egymást.       

Húsvét alkalmából

A közép-kelet-európai húsvéti népszokások közé tartozik a tojásfestés, így ez nem csak Magyarországon hagyomány. Ukrajnában a hímes tojásokat pisanka a neve, ami az írni (pisaty) szóból ered. A tojásokat egyébként tényleg nem festik, hanem méhviasszal viszik fel a felületre egy tollszerű eszköz segítségével. A tojás egyébként az újjászületés, az élet eredetének egyik szimbóluma, így nagy jelentőséget tulajdonítottak neki. A szláv mitológiában Dazsbog, a napisten kegyeltjei a madarak voltak, mivel azok kerülhettek közelebb hozzá. A tojás pedig a madarak és az emberek közti kapocs volt, így a napistent éltető ceremóniákon a tojásnak is központi szerep jutott. A kereszténység elterjedésekor a természet újjászületése helyett az újjászülető ember szimbólumává vált a tojás. Ukrajnában tilos volt a tojásfestés a Szovjetunió évei alatt, a gyűjteményeket megsemmisítették. Szerencsére azonban, az 1991-es függetlenség óta újra virágzik ez a népi hagyomány. A képen látható bélyegblokkot 2000-ben adta ki az Ukrán Posta és hat különböző tájegységről származó tojást ábrázol. A legfelső, csillagmintájú bélyeg a közép-nyugati Podólia régiójára jellemző. A tojásoknál a piros és fekete színkombináció arra hívta fel a figyelmet, hogy legyünk éberek és óvatosak és gyakran istenségek és kígyók is kerültek rá. Az ijesztő tojás mellé egy tulipános került az ország északi felén levő Csernyihivi területről. Középre a tölgyfalevél és fekete x-jelű mintájú, a Kijevi területről származó tojás került, mellé pedig az örökkévalóságot, állandó körforgást jelképező napkerék motívumú tojás a délnyugati Odesszai területről. Alul az Ukrán-Kárpátokban élő szláv huculok népművészetét jelképező szarvast és lucfenyőt ábrázoló tojás került. Egy hucul legenda szerint, amint kevés tojást festenek az emberek, az addig leláncolt kígyó elszabadul és pusztulást hoz a világra. Sok hímes tojás esetén viszont a lánc egy évre szorosabbra húzódik. A jobb alsó sarokban pedig egy északnyugati, Volinyi területről származó, keresztet ábrázoló tojást láthatunk. A világ legnagyobb ukrán húsvéti tojása egyébként a kanadai Vegreville városában van. A várost nagyrészt kanadai ukránok lakják, a tojás pedig 9 méter hosszú és 2,5 tonnát nyom. Erről a Kanadai Posta bélyeget is adott ki.

A magyar költészet napja, 2020

Az eredetileg a Szovjetunióból származó költészet napja Magyarországon április 11-én van, József Attila születésnapján. 1955-ben tartottak először ilyen ünnepséget, aminek hatalmas sikere lett, így a más szocialista országok is átvették. Az ünnepség célja az volt, hogy a munkásosztályt közelebb hozzák a kultúrához, azon belül is az irodalomhoz. Hazánkban 1964-ben ünnepelték meg először a költészetet, és miután Aczél György (1917-1991) kommunista kultúrideológus rajongott József Attiláért, annak születésnapjához kapcsolták a költészet napját. A képen levő bélyegsort 1973-ban adta ki a Magyar Posta Petőfi Sándor (1823-1849) születésének 150. évfordulója alkalmából. Az első bélyegen a nemzeti költőt látni, miközben a Nemzeti dal című versét szavalja a Pilvax kávéházban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előestéjén. A második bélyegen portréja látható, a harmadik bélyegre pedig meg már mint hős katonatiszt került. Alább pedig olvassátok 1848. áprilisában írt versét:

A TAVASZHOZ

Ifju lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?

Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;

Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyitod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.

Hozd magaddal a pacsírtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.

S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.

Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;


Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!

Csapajev és a többiek

A Szovjetunióban is készültek nagy sikerű, világszerte bemutatott filmek, úgy, mint amik erre a három bélyegre kerültek. 1966-ban jelent meg a felső bélyegsor, amire két film került. Konsztantyin Szimonov regényéből készült az Élők és holtak című háborús film 1964-ben. A Karlovy Varyban megrendezett filmfesztiválon is díjat nyert alkotás egy újságíróról szól, akinek történetét visszafele mesélik el a háború első éveiben. Az Aleksandr Stolper (1907-1979) rendezte film egyetlen hátránya a nem is annyira bújtatott propaganda, ami nagyjából minden ebben az időben készült szovjet filmre igaz volt. Ugyancsak 1964-ben mutatták be Shakespeare Hamletjének filmváltozatát Grigorij Kozincevtől (1905-1973). A film hatalmas sikert aratott: jelölték Golden Globe-díjra, Brit Filmakadémia-díjra, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon két díjat is kapott. Hamletet a már korábban befutott Innokentyij Szmoktunovszkij (1925-1994) játszotta, Oféliát pedig a képzetlen, mégis briliáns játékú színésznő, Anasztaszija Vertyinszkaja (1944-). A hatvanas évektől Magyarországon is számos szovjet filmet bemutattak. Az egyik legnépszerűbb, évente többször is moziban lejátszott film az 1934-es Csapajev volt. Az alsó bélyeget a film harmincadik évfordulójára adták ki. A történet Vaszilij Csapajev (1887-1919) katonatiszt legendás életéről és hőstetteiről szól. Halála után hősként tisztelték, a róla megjelenő regények és történetek pedig kultuszfigurává tették. Természetesen ez a film is segített ebben. A Csapajev filmet a Vaszilij fivérek rendezték és a címszerepet Borisz Babocskin (1904-1975) a szovjet filmgyártás egyik első sztárja játszotta. A filmet a bemutatását követő első évben 30 millióan láttak, sőt nagy sikere volt Amerikában és Franciaországban is. A film a mai napig népszerű és közkedvelt. Csapajevről, mint katonatisztről többször bocsátottak ki bélyeget is. 

Finomságok Szlovéniából

A Szlovén Posta három bélyegpárt adott ki 2009-2011 között, amin helyi különleges ételek láthatók. Az elsőn a funsterc, vagy más néven a bányászok napsütése, ami egy liszttel és vízzel összekevert omlett. A Száva völgyében élő bányászok ritkán fogyasztott étele volt ez eredetileg, akiknek a tojás különlegességnek számított. A másik tányéron gránátos kocka, vagy grenadírmars vagyis krumplis tészta látható. A név és az étel a Monarchia idejéből származik, amikor az egyre nagyobb hadseregnek tápláló ételt kellett adni. Szlovéniában  nem kockatésztával eszik, ahogy nálunk. Ugyancsak Szlovénia középső részén fogyasztják a zasavskai májas hurkát, akár hidegen, akár melegen. A középső sorban a mezerli látható, ami az ország északi feléből származik. Disznó- vagy birkavágás idején fogyasztották ezt a belsőségekből (szívből és tüdőből), tojással és kenyérrel összegyúr, sült gombócot, amit ecetes és hagymás burgonyasalátával esznek. Hasonló helyszínről ered a koroskai túrókrém vagy körözött, amit hagymakarikákkal és tökmagolajjal fogyasztunk. Alul a Skofja Loka város nevéből származó loska smojka került. Nagyon egészséges ételnek tartották, ami betegségeket is gyógyít. Friss tarlórépába kell zsírral összekevert búzadarát tenni, és kemencében kell megsütni. Az utolsó bélyegre pedig egy nálunk is kedvelt édesség, de ebben az esetben a Bledhez köthető krémes került. Az utolsó bélyegeken nincsen számérték, ezt a „D" helyettesíti, ami nagyobb nemzetközi levelek feladására szolgál.      

Egy messzi, messzi galaxisban

1977-ben mutatták be a Csillagok háborúja: Egy új remény című filmet, ami pár héttel később minden korábbi nézettségi rekordot megdöntött és a filmtörténet, sőt a popkultúra egyik meghatározó filmjévé vált. Harminc évvel később az Amerikai Posta a megjelenés alkalmára bocsátotta ki a képen látható, öntapadós kisívet, amin tizenöt, 41 centes bélyeg látható. A bélyegeket Drew Struzan (1947-) tervezte, aki 150 filmnek, többek közt a Csillagok háborúja, a Remény rabjai, a Szárnyas fejvadász és az Indiana Jones filmek posztereit tervezte. A bélyegekre a legismertebb karakterek és űrhajók kerültek. Legfelül Darth Vader, a Csillagok háborúja történet egyik központi figurája, az egyik legkarakteresebb főgonosz látható, mellette pedig a Millennium Falcon nevű teherhajó, ami Han Solo űrhajója. A második sorban a Galaktikus Birodalom császára, Palpatine látható, aki legfőbb gonosz, aki minden erőt és hatalmat birtokolni akar. Középre Obi-Wan Kenobi jedi lovag és korábbi tanítványa, Anakin Skywalker (a későbbi Darth Vader) küzdelme került. A jobb szélen pedig Luke Skywalker, a filmsorozat egyik főhőse tekint a két napjáról híres Tatuin bolygón a messzeségbe. Palpatine alatt Leia hercegnő, Luke féltestvére, a Lázadók Szövetségének vezetője, a történet hősnője nézi R2-D2-t, az asztrodroid robotot. Mellettük az emberi külsővel megáldott C-3PO áll, aki beszélő robotként az egyik legszórakoztatóbb karakter. Padmé Amidala, Luke és Leia anyja, Naboo bolygó királynője látható a jobb oldalon, mellette pedig a legendás Obi-Wan Kenobi. Az utolsó előtti sorba Boba Fett, a fejvadász látható, aki bár minimális szerepet kapott először, de kultikus figurává nőtte ki magát. Negatív karakter, úgy mint a mellette levő Darth Maul is, akinek egyik célja, hogy megölje a jedikek. Han Solo az úrcsempész, Leia későbbi férje és hűséges társa Csubakka kerültek az oldalsó bélyegre. Az alsó sorban a lázadók legendás űrrepülője, az X-Wing látható, középen a bölcs Yoda, aki Luke mestere lesz, illetve a birodalmi rohamosztagosok, akik a Galaktikus Birodalom legismertebb elitalakulata.   

Autótörténet Észak-Koreából

Karl Benz 1886-ban mutatta be a nagyközönségnek egy lóerős, háromkerekű járművét, amit az első gépkocsiként tartanak számon. 1926-ban pedig a Benz autógyár egyesült a Daimlerrel, amiből létrejött az általunk Mercedesnek nevezett autógyár. Ennek hatvanadik évfordulójára mutatta be az Észak-Koreai Posta a képen levő, klasszikus, veterán autókat bemutató bélyegsort és a hozzá tartozó bélyegblokkot. A franciaországi  Le Mans 24 órás autóversenyeiről híres és itt található egy gépkocsikat és versenyautókat bemutató múzeum, ahol az első bélyegen is látható, Amédée-Ernest-Marie Bollée (1867-1926) Type D Limousine is látható. Bollée apja is tervezett autókat, de ezek még gőzmotorokkal közlekedtek. Charles Rolls (1877-1910) walesi mérnök és pilóta és Henry Royce (1863-1933) gépészmérnök 1904-ben alapították a Rolls- Royce vállalatot, amink egyik leghíresebb autója a Silver Ghost. Ezt az autót tartották sokáig a „világ legjobb autójának". Giovanni Agnelli (1866-1945) olasz üzletember alapította a Fiat autógyárat 1899-ben. Egyik típusuk a Fiat Zero volt, amit 1912-1915 között gyártottak. Több, mint kétezret adtak el belőle, de az első világháború miatt leállt a gyártásuk. Ettore Bugatti (1881-1947) olasz születésű francia üzletember alapította a Bugatti autógyárat. Az elzászi Molsheimben levő gyárban készült minden idők egyik legnehezebb személyautója, a Bugatti Royale. Több mint 3 tonnás volt és 6,4 méteres ez a luxusautó, amit Bugatti uralkodóknak akart eladni. 25-öt akart gyártani, de a nagy világválság miatt hetet sikerült, amiből hármat adott el. A képen levő a Berlin de Voyage, amit Bugatti nem adott el. Ez volt a hatodik legyártott autó 1929-ben és 1991-ben 8 millió dollárért kelt el egy árverésen. Jelenleg nem tudni kinek a tulajdonában van. Louis Renault (1877-1944) 1899-ben alapította a róla elnevezett autógyárat. A Renault Type AG 1905-1921 között készült és legtöbbje taxiként működött. A bélyegblokkra pedig a „fehér elefántnak" is becézett Mercedes S 1927 került. Ezt  népszerű sportautót 1926-1933 között gyártották.