Egy afroamerikai ünnep

Minden évben december 26. és január 1. között tartják a Kwanzaa nevű ünnepséget és ennek emlékére bocsátotta ki az Amerikai Posta 2008-ban a képen látható ívsarki bélyeget. A szuahéli nyelven első termést jelentő Kwanzaa nevű ünnepet Maulana Karenga (1941-) amerikai professzor, aktivista és író találta ki és először 1962-ben ünnepelték. Célja az volt, hogy az amerikai kultúrában legyen egy konkrét afroamerikai ünnep, ahol a fekete bőrűek kulturális örökségét ünneplik. Ez a hagyomány aztán nem csak az Egyesült Államokban terjedt el, hanem Nyugat-Afrika több fekete közösségében is. Hét alapelvre (Nguzo Szaba) épül az ünnep, ezért is hét napos, egyik jelképe pedig a hétágú gyertyatartó (kinara). Az ünnep során minden nap meggyújtanak egy gyertyát (sorban 3 piros bal oldalon, középen egy fekete, ami kiemelkedik, majd 3 zöld),  és feltesznek egy kérdést az aktuális, aznapi alapelvről, amik az egység, az önrendelkezés, a kollektív munka és felelősség, egymás segítése, a cél, az alkotás és a magunkba vetett hit. Mindezeknek megvan a szuahéli megfelelője is, ami Karenga szerint egy ősi afroamerikai nyelv. (A szuahélit Kelet-Afrikában beszélik, míg a legtöbb rabszolgát Nyugat-Afrikából hurcolták be Amerikába.) Mivel ennek is része az ajándékozás és az ünnepi étkezés, valamint nem csak a családi de közösségi összejövetel is, sokak szerint egy fekete ellenkarácsony jött ezzel létre a hatvanas években. Később ez a megítélés visszafogottabb lett, sőt maga az alapító is kihangsúlyozta, hogy nem fekete karácsonyt akart alapítani, ennek ellenére máig nem tudni pontosan mennyien tartják meg ezt az ünnepséget.

Afrikai karácsony

A Dél-Afrikai Köztársaság 2006-os karácsonyi bélyegsora látható a képen, amin afrikai állatok húzzák az oroszlán Télapó szánját. Az első bélyegen maga az állatok királya látható, ez az ívszéli bélyeg pedig nemzetközi légipostára való. Az első szánhúzó állat egy antilop, a következő pedig egy  egy varacskos disznó. Ezt követi egy zebra és egy víziló a megszokott rénszarvasok helyett. Ez az öt bélyeg mind belföldi posta értéket képvisel. További jó pihenést és olvasást kíván a BélyegTerasz!

Boldog karácsonyt!

2002-es ez az Írország és az Egyesült Királyság közt fekvő, Man szigetén kiadott karácsonyi bélyegblokk. A blokkot Anthea Radcliffe grafikus tervezte és az 1966-ban alapított Questa (House of Questa) nyomdaipari vállalat adta ki. Számos, világszerte kibocsátott bélyegen olvasható ennek a nyomdának a neve. Az angol Christmas, azaz karácsony a Christ's mass rövidített változata, ami annyit tesz: Krisztus miséje. Első írott verziója egy 1038-ból származó szövegben olvasható. A BélyegTerasz ezzel a mai képpel kíván kellemes ünnepeket minden olvasónak!  

500. blogbejegyzés

A BélyegTerasz 500. blogbejegyzésének alkalmából választottam ezt a 2003-as francia kisívet, amin Marsupilami egyensúlyoz egy tortával, a bélyeget pedig évfordulókra bocsátották ki. De ki is ez a lény? Először 1952-ben mutatta be André Franquin (1924-1997) francia karikaturista a Spirou című képregény-magazinban. A Marsupilami név szóösszerántással készült: a marsupial erszényest jelent, Pilou-Pilou (eredetileg Eugene the Sheep) egy varázserővel bíró bárány a Popeye képregényekből, ami Franquin kedvence volt gyerekként, az ami pedig barátot jelent. A dél-amerikai Palombiából származó lény sárga alapon fekete pöttyös és majomszerű, nagyon hosszú farokkal, amit mindenre tudnak használni, például labdává alakítva a végét, fegyverként. Mivel roppant kíváncsi, állandóan kalamajkákba és kalandokba keveredik. Franquin 1968-ban abbahagyta a képregény rajzolását, de a nyolcvanas évektől hatalmas sikere lett és új képregényeket kezdtek el rajzolni, majd két tévésorozat is készült belőle, sőt videojátékot is. 2000-ben egy újonnan felfedezett aszteroidát neveztek el a karakterről, 2012-ben pedig bemutatták a Marsupilami nyomában című játékfilmet is.
Köszönöm minden olvasónak, érdeklődőnek, támogatónak, hogy kitartott a blogom mellett! Azt ígértem meg magamnak, hogy addig írom, amíg vannak olvasóim és én is lelkes vagyok. Készüljetek, mert további sok-sok érdekességet tudhattok meg a bélyegek világából.

Lápok és mocsarak védelmezői

1996-ban, a Wildfowl & Wetlands Trust (WWT, Vízi vadak és lápok Alapítvány) alapításának ötvenedik évfordulójára bocsátotta ki ezt a bélyegsort a Brit Posta. A szervezetet Sir Peter Scott, Robert F. Scott sarkkutató fia, ornitológus és képzőművész, olimpiai bronzérmes vitorlázó alapította, aki a WWF (Természetvédelmi Világalap) társalapítója és pandás logójának tervezője is volt. A szervezet mára a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi alapítványa, ami elsősorban az Egyesült Királyság vízi világának megmentését és bemutatását tűzte ki céljául. Mindenek mellett külföldön is jelen vannak: az ötvenes években a segítségükkel mentették meg a hawaii lúdat a kipusztulástól. A WWT első központját Délnyugat-Angliában, a Severn folyó partján hozták létre, ahol mára 200 madárfaj 3000 példánya látható. Ezt követően még nyolc központot nyitottak, napjainkban pedig 3000 hektárnyi lápot, mocsarat, vizes területet kezelnek. A szervezetnek 350 állandó munkatársa, 700 önkéntese és 200 ezer támogató tagja van. Patrónusa II. Erzsébet brit uralkodó, a szervezet elnöke pedig Károly herceg. A bélyegeken Charles F. Tunnicliffe (1901-1979) természettudós festőművész madárfajokról készült képei és a róluk készült feljegyzések láthatók. Az elsőn egy pézsmaréce fióka, ami Mexikótól egészen Uruguayig őshonos. A következő egy bíbic, ami hazánkban is megtalálható, és 2001-ben megkapta Az év madara címet. A nagy lilik a legnagyobb számban megtalálható vadlúdfaj Magyarországon, ami elsősorban október és március között látható nagy csapatokban. A bölömbika a nádasok rejtőzködő madara, ami nevét párzáskor hallható bömbölő hangjáról kapta. Az utolsó bélyegre pedig az énekes hattyú került, ami mára ritkán látható Magyarországon, bár a hatvanas évekig gyakoribb volt, mint a bütykös hattyú, sőt fészkelt is hazánkban. Ez a faj Finnország nemzeti madara.

Évfordulók az űrből

Több űrbéli évfordulóra emlékezik ez a 2015-ös magyar bélyegblokk, ami ifjúsági bélyegként jelent meg, ezért döntöttek úgy, hogy rajzokkal teszik vidámabbá a bélyegeket. A Voszhod-2 szovjet űrhajó fedélzetén utazó Alekszej Leonov (1934-) volt az első kozmonauta, aki 1965. márciusában a világűrbe lépett, ahol 12 percet töltött. Ugyanezen év júniusában az amerikai Gemini-4 legénységének tagja, Edward White (1930-1967) 36 percet töltött a világűrben. 2015-ben a New Horizons űrszonda megközelítette a Plútót, amiről fotókat is készített, illetve korábban a Jupitert. További célja pedig a kisbolygóövben (Kuiper-öv) levő további objektumok megfigyelése, feltérképezése. A New Frontiers program keretében indított szondát 2006-ban lőtték fel a floridai Cape Canaveralról. 2007-ben indították a Dawn űrszondát, aminek célja a Mars és Jupiter között elhelyezkedő Vesta és Ceres törpebolygók feltérképezése volt. A Discovery program kilencedik űrszondája is 2015-ben állt pályára a Ceres körül. A bélyegblokk érdekessége, hogy UV-fény alatt elolvasható ez a négy évforduló, valamint láthatók a Naprendszer bolygói és a Ceres és a Plútó stilizált pályái.    

Egy régi-új madár Palesztinából

2001-ben bocsátotta ki a Palesztin Posta ezt a négyestömböt, amin az ázsiai galléros túzok vagy másik nevén MacQueen-túzok látható. Az egyiken a kakas látható nászruhában, mellette a tojó, alul pedig a fióka és a kakas hagyományos tollazatában. A bélyegek kibocsátásának évében a tudósok azt hitték, hogy a Chlamydotis nembe csak egy faj tartozik, azaz a galléros túzok. 2004-ben viszont úgy döntöttek, az afrikai Sinai-félszigettől keletre élő madarak önálló fajnak számítanak, többek között nagyobb termetük és világosabb tollazatuk, valamint násztáncuk miatt. (Az Afrikában élő faj maradt a galléros túzok, aminek egy alfaja van a Kanári-szigeteken.) Az új faj latin neve Chlamydotis macqueenii lett, amiből a khlamus a lovas köpönyegének sarkába varrt súlyt jelenti, az otis pedig a túzokot. Nevének második tagját pedig Thomas MacQueen (1792-1840) brit tábornokról kapta, aki Indiában szolgált és számos állatot gyűjtött a British Múzeumnak. A faj a Sinaitól egészen Mongóliáig megtalálható és a száraz, félsivatagos vidékeket szereti. Testhossza 65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 140 centiméter. Fészkét a talajra rakja, fészekaljában 2-4 tojás található. Elsősorban rovarokkal és táplálkozik, de időszakonként magvakat is fogyaszt. A Közép-Ázsiában élő madarak télen az Arab-félszigeten és Dél-Iránban telelnek. A vadászat és élőhelyének csökkenése miatt sajnos mára a faj sebezhető státuszt kapott; vannak területek, ahol 20 év alatt 50 százalékkal csökkent az egyedek száma.  

Baráti látogatás Kubában

1974 elején Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió vezetője Kubába utazott, hogy átvegye az egyik legrangosabb kubai kitüntetést, a José Martí-rendet, amit az 1853-1895 között élt kubai költőről, íróról és szabadságharcosról neveztek el. Brezsnyev 18 évig vezette a Szovjetuniót, ezalatt pedig hat különböző kitüntetést kapott Kubától, de ez volt az egyetlen, amit személyesen vett át a szigetországban. Brezsnyevet és kíséretét Fidel Castro kubai vezető és a Kubai Kommunista Párt vezető tisztségviselői várták a havannai repülőtéren. A két kommunista ország küldöttségének találkozója január 28-án kezdődött és február 3-án ért véget. Napokkal korábban a két ország szerződéseket írt alá közös kereskedelmi, polgári légi forgalmi, egészségügyi témákban, február 2-án pedig mindkét ország közös nyilatkozatot adott ki Brezsnyev látogatásának jelentőségéről. Castro ennek kapcsán elmondott beszédében többször is hangsúlyozta, hogy a két ország ugyanazon a marxista-leninista úton halad tovább és nem hagyják az imperialisták kezére jutni a világot. A képen látható bélyegsort a találkozó alkalmára bocsátotta ki a Kubai Posta. Az elsőn Martí és Vlagyimir I. Lenin, a Szovjetunió első vezetője és forradalmár látható, míg a másodikon a szovjet pártfőtitkár Brezsnyev (1907-1982) és Castro (1926-2016) repülőtéri fotója.

Jótékonysági buli Bécsben

A bécsi Life Ball Európa legnagyobb jótékonysági bálja és rendezvénye, aminek központi témája a HIV és AIDS kutatás, és az ezzel élők támogatása. Az eseményt az 1992-ben, Gery Keszler és Torgom Petrosian alapította AIDS Life nonprofit szervezet rendezi 1993 óta. A nyitóprogram mindig a bécsi Városházán van, ahol nemzetközi hírességek és egészségügyi szervezetek képviselői mondanak beszédeket és megemlékeznek a betegségben elhunytakra, de mára különböző épületekben is vannak műsorok. Összesen 3780, különböző árú jegyet adnak el az eseményre, ami koncertekből, divatbemutatókból és performaszokból áll. A bál aktuális témájához öltözők olcsóbb jegyet kapnak és a hírességekkel végigmehetnek a vörös szőnyegen. Akik estélyiben érkeznek, ők teljes árú jegyet kell vásároljanak. A programról mára 60 tévécsatorna és nagyjából 500 másik médium számol be, az ORF 1 osztrák közszolgálati csatorna pedig 2007 óta élőben közvetíti. Mára több mint egymillió eurónyi bevétel folyik be az eseményből, amit aztán jótékonyságra használnak fel. Bár a báli szezon részeként tartják számon, mégis május végén vagy június elején rendezik az időjárás és a szabadtéri programok miatt. Évente  új fővédnöke, arca és képviselője van a Life Ball-nak, mint a bélyegen is látható Heidi Klum (1973-) német szupermodell, műsorvezető és producer, akit 2005-ben ért a megtisztelő feladat. Ennek emlékére készült ez az osztrák bélyeg. 2005 óta adják át a Swarovski manufaktúra támogatásával készült Reménykristályt, amit olyan szervezet kap, ami kimagaslóan sokat tett az AIDS-kutatásért. A szervezők úgy döntöttek, hogy 2016-ban nem kerül megrendezésre az esemény, erőforrásaikat egy sokkal nagyobb rendezvényre tartogatják, ami 2017. június 10-én kerül megrendezésre.  

AIDS elleni világnapra

Ma, december elsején van a nemzetközi AIDS elleni világnap, amit 1988 óta világszerte megtartanak. 2002-ben a New York-i központú Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) bocsátotta ki ezt a különleges, kör alakú bélyegblokkot, közepén az East River partján levő ENSZ-székházzal. Az 1952-ben átadott, Oscar Niemeyer brazil és Le Corbusier svájci-francia sztárépítészek által tervezett 154 méter magas, 39 emeletes felhőkarcolóra rávetítették a keresztbe rakott vörös szalagot, ami az AIDS elleni küzdelem, felvilágosítás és megemlékezés jelképe. A kép a 2001. június 23-25. között megtartott rendkívüli ENSZ Közgyűlés idején készült, aminek egyik központi témája a gyilkos kór elleni küzdelem volt. A bélyegblokkon körbe az AIDS (szerzett immunhiányos tünetegyüttes) jelentőségére utaló awareness, azaz tudatosság szó került.

Fogjunk tolvajt!

Grace Kelly (1929-1982) amerikai filmsztár és monacói hercegné filmjeinek plakátjával kezdett bélyegeket kibocsátani a Monacói Posta. A képen látható, 2015-ös bélyegen az 1955-ös, Alfred Hitchcock rendezte Fogjunk tolvajt! című film plakátja látható. A francia Riviérán játszódó romantikus thriller volt az utolsó közös filmje Kellynek és a rendezőnek. A David Dodge azonos című regénye alapján készült film egy Robie nevű besurranó tolvajról (Cary Grant) szól, akinek be kell bizonyítania, hogy ő már visszavonult és nem ő követi el a legutóbbi ékszerrablásokat. Ehhez azonban magához kell édesgetnie  az egyik leggazdagabb ékszertulajdonos lányát (Kelly), aki azonban rájön a csalásra és le is leplezi a magát amerikai mágnásnak kiadó visszavonult bűnözőt. Egy bált rendeznek, hogy közösen leplezzék le az ékszertolvajt, miközben a rendőrség Robie-t tartja a legfőbb gyanúsítottnak. A mellékszerepek egy részét francia színészek játszották, többek közt Charles Vanel és Brigitte Auber. Ez volt az első Hitchcock-film, ami a szélesvásznú VistaVision módszerrel készült; ezt még négy követte. A legjobb színes film operatőrének (Roebrt Burks) járó Oscar-díjat megkapta a nagy sikert aratott film, illetve jelölést kapott legjobb jelmez (a legendás Edith Head tervezte a ruhákat) és díszlet kategóriákban. Érdekesség, hogy Grantnek annyira tetszett a film forgatókönyve, hogy úgy döntött mégsem vonul vissza a filmezéstől és a forgatás után még 11 évig játszott.    

Madarak Ausztráliából

1991-ben került kibocsátásra ez az ausztrál bélyegsor, ami a kontinensnyi ország párban levő négy madárfaját mutatja be. Az elsőn Nyugat-Ausztrália szövetségi állam nemzeti madara, a fekete hattyú látható. Új-Zélandra betelepítették, illetve Európa számos parkjában is megtalálható. Teste 110-140 centiméter hosszú, súlya 9 kilogramm körül van. Vizes területek kedvelt madara, ami rovarokkal, kisebb halakkal és növényekkel táplálkozik. A feketenyakú gólya Délkelet-Ázsia egyik nagytestű gázlómadara. A kékesfekete nyakú madárnak két alfaja ismert, az Ausztráliában élő alfaj a nagy melegben csőrében visz vizet, hogy azzal locsolja a fészekben levő tojásokat a felhevülés ellen. A nemek a szemük színéből különböztethetők meg: a tojóé sárga, a hímé barna. A harmadik madárfaj a tyúklúd, ami az ország déli tengerpartján és Tasmánia szigetén él. Csőre rövid, fekete és sárgás-zöld, zömök testű, testét pedig szürke tollak borítják. Ritkán repül, fészkét általában a talajra építi, de időnként bokrokon és kisebb fákon is megtalálható. A tyúklúd szárazföldi madár, ami nem kedveli a vizet, leginkább a magas füves területeket részesíti előnyben (itt tud megbújni és fészkelni). Angol nevét a Tasmániától északra levő Cape Barren szigetéről kapta, ahol először látták az európai felfedezők. Az utolsó madár a gesztenyebarna réce, ami egy kisebb kacsafaj. Sós és édesvizek környékén is megtalálható madár, ami leginkább rovarokkal és magvakkal táplálkozik.

A 38.

Ifj. Gerald Rudolph Ford volt az Egyesült Államok eddigi egyetlen olyan elnöke, aki nem választás útján lett az ország alelnöke és elnöke. Eredeti neve Leslie Lynch King volt, de felvette nevelőapja nevét, akit rendkívül tisztelt. Nebraskában született 1913-ban, de Michigan államban nőtt fel, és itt is kezdett el ügyvédként dolgozni. 1949-1973 között a képviselőház republikánus tagja volt, majd amikor Richard Nixon alelnöke, Spiro T. Agnew korrupciós vádak miatt 1973-ban lemondásra kényszerült, Nixon mások ajánlása alapján és a 25. alkotmánymódosítás (ami arra ad megoldást, hogy mi a teendő, ha az alelnöki vagy elnöki pozíció megüresedik a hivatali idő lejárta előtt) értelmében őt választotta ki alelnök-jelöltjének, amit a szenátus jóvá is hagyott. 1973. decemberétől töltötte be a tisztséget 1974. augusztusáig, amikor is Nixon a Watergate-botrány (Nixon emberei által megbízott férfiak betörtek a demokraták Watergate-házban levő központjába, ahova lehallgatókészülékeket telepítettek) kapcsán kényszerült lemondásra, így Ford automatikusan elnök lett. Egy hónappal később Ford elnöki kegyelemben részesítette Nixont, amivel rendkívül népszerűtlenné vált, az 1976-os választásokat pedig elveszítette. Külpolitikájának emlékezetes pillanata, amikor a vietnami Saigonban rekedt amerikaiakat kimenekítették repülőkkel, az amerikai csapatok pedig kivonultak az országból.
1948-ban vette feleségül Betty Bloomert (1918-2011), aki karizmatikus és népszerű first lady volt. Ford 2006-ban, 93 évesen hunyt el, ezzel ő a leghosszabb ideig élő amerikai elnök. A képen látható bélyeget halála után egy évvel adta ki az Amerikai Posta.

Televíziózás világnapja

1996. decemberében döntött úgy az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése, hogy november 21-ét a televíziózás világnapjának teszik meg. Azért ezt az időpontot választották, mert az év novemberében tartották az első Televíziós Világfórumot. (11 ország, többek közt Németország is tartózkodott, mivel úgy vélték, a szabad sajtó, a telekommunikáció és a világ fejlődéséről szóló információ világnapok mellett erre már nincsen szükség.) A világnap célja, hogy emlékeztessen a televízió véleményformáló, toleránssá nevelő, nyitottságot és békét jelképező hatására. Továbbá felhívják a figyelmet a műsorkészítők felelősségére, valamint a véleményformálás jelentőségére, mivel bolygónkon nagyjából négy milliárd ember néz televíziót. A képen látható bélyeget 2007-ben bocsátotta ki a Magyar Posta, a Magyar Televízió megalapításának 50. évfordulójára. Jelenleg hat tévécsatorna tartozik hozzá, 2015 óta pedig nem önálló intézmény, hanem a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. tagja. A bélyegképen egy monoszkóp látható, ami a tévé pontos beállítását szolgáló ábra és rezgéskeltő. Ezeket a magyarul tesztábrának is nevezett képeket az ötvenes évektől a hetvenes évekig rajzolták, majd elektronikus lett. Velejárója az 1 kHz-es frekvenciájú, sípoló hang is.

Legendás német autók

 2002-ben került bemutatásra ez az ívszéli bélyegsor Németországból, ami híres német autótípusokat mutat be. Mindegyik bélyegen látható a típus kibocsátásának éve, a jármű hosszúsága, szélessége és magassága. Mindegyik bélyeg feláras, aminek összege jótékonysági célokat szolgál. Az első bélyegre egy miniautó, az Isetta 300 került. Ezt a járművet négy autógyár készítette hat országban. A német Isettát a BMW gyár kezdte el gyártani 1955-ben és ez lett az első személygépkocsi, ami 100 kilométeren 3 litert fogyasztott. A képen levő típust 1960-ban mutatták be. A következő a Mercedes-Benz 300 SL 1954-ből, ami akkoriban a leggyorsabb autónak számított. A New York-i Autóshow-n bemutatott, felfele nyíló ajtajú, maximális, 260 km/h sebességet elérő és elsőkénti benzin-befecskendezős motorú autó azonnal hatalmas sikert aratott. A kelet-német Zwickauban gyártott, a Lipcsei Vásáron 1957-ben bemutatott Trabant P50 modern népautónak készült. Karosszériája Duroplastból, egy ötrétegű műanyagból készült. Először 18 lóerős volt, később nagyobb teljesítményű motort raktak bele. Kicsivel több, mint 131 ezret adtak el belőle, gyártása pedig 1962-ig tartott. A Volkswagen Bogár az egyik legfelismerhetőbb autó. 1938-tól kezdve gyártották Németországban, de a második világháború után lett igazán népszerű és világhírű. Olyannyire, hogy ez a legtöbb példányban eladott autótípus, 21,5 millió darabbal. Neve eredetileg Volkswagen Type 1 és egészen 2003-ig gyártották, akkorra azonban már nem csak Németországban, hanem Mexikóban és Brazíliában is. A képen látható példány 1949-ben készült. Az utolsó, legnagyobb értékű bélyegen a Borgward Isabella kupé látható, amit Brémában gyártottak 1954-1962 között. Több változat is készült belőle, többek közt kabrió és kombi is.A Borgward gyár 1961-ben csődbe ment, de addigra 202 ezer Isabellát adtak el, sőt Argentínában is elkezdték gyártani 1963-ig, ahol 999 készült el. 

Gall tyúkok

Híres francia tyúkfélék kerültek erre a 2015-ben kibocsátott francia bélyegblokkra. A gall kakas Franciaország egyik nem hivatalos szimbóluma, története pedig az ókorig nyúlik vissza. A legenda szerint latinul a kakas gallus, a mai Franciaország területén élő törzsek (gallok) neve pedig Gallus volt, innen a jelkép eredete. Mivel azonban erre vonatkozóan nincs hivatalos forrás, a legvalószínűbb, hogy Merkúr istenséghez hasonlító gall istenséget kakassal ábrázolták, innen a kapcsolódás. A középkorban aztán keresztény jelképpé vált, ekkor terjedt el egész Franciaországban. A tipikus gall kakas a jobb felső sarokba került. Mellette a különleges kinézetű Houdán fajta került, amit Párizstól nyugatra tenyésztettek először. Bóbitáján és tollazatán kívül érdekessége az öt lábujj. Alulra a Meuse-i fajta került, ami az ország keleti feléből, a Meuse folyó völgyéből származik. 1985-ben mutatták be először és két évvel később jegyezték be a fajtáját. 1993-ban a törpeváltozatot is kitenyésztették, ennek hivatalos bejegyzése 1998-ban történt meg. A jobb alsó sarokba a Marans fajta került, ami az Atlanti-óceán partján fekvő Marans-ról kapta a nevét. 1900 körül mutatták be először ezt a nagytestű tyúkfélét, aminek jellegzetessége a barnás-bordós tojásai.    

Brit hidak

1968-ban adta ki a Királyi Posta a képen látható brit bélyegsort, amin különböző korokban épített hidak vannak. Az elsőre a délkeleti Cornwall-félsziget északi felén levő Exmoor Nemzeti Parkban található híd került.  Nagyjából i.e. 1000 körül építették ezt az 55 méter hosszú kőhidat, aminek egy lapja nagyjából egy-két tonnás. A legenda szerint az ördög építette ide a hidat, hogy napozhasson rajta. Egy lelkésszel kötött fogadást azonban elvesztett, így megengedte, hogy emberek is átmehessenek a hídján, kivéve, ha napozna. Mára a híd minden darabja számozott, ugyanis néhány nagyobb esőzés elmosta több részét is, így viszont könnyebben helyreállítható. Mellé a skóciai Aberfeldyben lévő, a Tay folyón átívelő, 1733-as Wade hídja került. A hidat William Adam (1689-1748) a kor legismertebb skót építésze tervezte és George Wade (1673-1748) tábornagy vezetésével épült, aki legnagyobb eredményének tartotta. Az alsó sorba a Menai függőhíd került, ami az azonos nevű településen található. Ez az 1826-ban épült híd köti össze a walesi Bangor városát az Anglesey szigeten levő Menai Bridge településsel. A 417 méter hosszú hidat Thomas Telford (1757-1834) skót építész tervezte. Az utolsó bélyegre pedig az akkor különlegesnek számító M4-es autópályahíd került. A walesi Port Talbot városánál levő híd a Swansea és London közti, 309 kilométer hosszú, keleti-nyugati fekvésű autópálya egyik legfontosabb része volt. A bélyegeken levő értékek még a britek tízes számrendszerbe történő átállása (1971) előttiek. A d a pennyt jelöli, az s a shillinget, de 1 shilling 12 penny volt.    

Bélyegek egy újabb arab szultánságból

Idén, a május 25-i posztomban írtam egy egykori arab szultánságról, most pedig egyik szomszédja következik. Az 1874-ben Bernben létrejött Egyetemes Postaegyesület (UPU) 75. évfordulójára bocsátották ki a képen látható bélyegsort a szervezetet szimbolizáló jelképekkel. A bélyegeket a mai Jemen területén bocsátottak ki, ami 1839-től az Egyesült Királysághoz tartozott és az Ádeni Protektorátus nevet viselte. A területet közigazgatásilag nyugati és keleti részre bontották és az utóbbihoz tartozott a bélyegkibocsátó Kuaiti Szultánság (és a korábban bemutatott Kathiri Szultánság is). A terület az Arábiai-félsziget déli részén, a tengerparttal párhuzamos Hadramaut régióban található, ami tulajdonképpen egy völgy, ami kettéosztja a félsziget legdélibb felét. A völgy tengerparti és sivatagi oldalát is magába foglalja a Kuaiti terület, ebbe ékelődött a Kathiri Szultánság. A Kuaiti Szultánságot 1858-ban alapították, amikor egy, az indiai Haidarabád uralkodójának szolgálatában álló arab katonatiszt elfoglalta a sivatagi Sibám városát, majd több stratégiai települést is a Katiriktől. Ez az állapot egészen 1967-ig állt fenn, ugyanis a hatvanas évek elején a terület nem akart csatlakozni a brit védelmét élvező Dél-arábiai Föderációhoz (a későbbi Dél-Jemenhez), inkább az ország keleti feléhez tartozó Dél-arábiai Protektorátus része maradt. Az ENSZ támogatásával népszavazáson döntöttek volna a helybéliek hovatartozásukról, de 1967 novemberében kommunisták vették át a hatalmat, az uralkodót száműzték, a területet pedig az újonnan kikiáltott Dél-Jemenhez csatolták. A terület korábbi fővárosa a tengerparti, 300 ezres Mukalla, ami utoljára 2015-ben szerepelt a hírekben, mint a jemeni Al-Káida terrorszervezet jemeni emírségének központja. Egy, az Egyesült Arab Emírségek által vezetett nemzetközi haderő tisztította meg a várost a terroristáktól, de a terület a mai napig rendkívül veszélyesnek számít. Az Al-Kuvaiti család pedig továbbra is száműzetésben él, az egykori uralkodó II. Ghalib (1948-) Londonban.

A thai király emlékére

Október 13-án halt meg az 1946 óta uralkodó Bhumibol Aduljadezs (1927-2016), aki a Csakri-dinasztia kilencedik koronás főjeként uralkodott Thaiföldön IX. Ráma néven. A képen látható bélyegsort 2000-ben adta ki a Thai Posta az uralkodó és felesége, Szirikit királyné (1932-) aranylakodalmára. A pár Párizsban ismerkedett meg, ahol Szirikit apja nagykövetként dolgozott. 1950-ben, röviddel Bhumibol megkoronázása előtt házasodtak össze (bár 1946-tól, fivére tisztázatlan körülmények közti halála után lett király, a koronázási ünnepség csak 1950-ben volt) és négy gyermekük született. 1951-ben jött a világra első gyermekük, Ubolratana hercegnő, egy évvel később pedig Maha Vadzsiralongkorn koronaherceg, aki a leendő uralkodó. Harmadik és negyedik gyermekük pedig Maha Csakri Szirindhorn és Csulabhorn hercegnők. Bhumibol  70 évnyi uralkodása alatt 30 miniszterelnöke volt Thaiföldnek, személye pedig sérthetetlen a thai törvények szerint, így aki megsérti az uralkodót, vagy annak képét, 3-tól 15 évig tartó börtönbüntetést is kaphat. A világ leghosszabb ideig uralkodó koronás fője a leggazdagabb uralkodó a Forbes magazin szerint, 30 milliárd dolláros vagyonának köszönhetően. Az uralkodó rendkívül népszerű volt, sokak szerint istenhez hasonlítható személy, akinek halála - bár éveken át betegeskedett - megrázta a thai lakosságot. Hivatalosan egy évig lesz gyász Thaiföldön, miközben a népszerűtlen Vadzsiralongkorn veszi át az uralkodói teendőket.    

Madarak Közép-Amerikából

1971-es ez a nicaraguai bélyegsor, ami az ország madárvilágából válogat. Az első sort a Motezuma-zacskósmadár indítja, ami nevét zacskó alakú, a fákról lelógó 60-180 centiméter hosszú fészkéről és II. Moctezuma (1466-1520) azték uralkodóról kapta. Mellette a feketetorkú motmot látható, ami Nicaragua és El Salvador nemzeti madara. A harmadik madár a 43-56 centiméter hosszú fehértorkú szarkaszajkó, ami nagy csoportokban él Közép-Amerika szárazabb, bozótos területeitől egészen az erdőkig. Az ollósfarkú tirannusz egy királygébicsféle és Oklahoma amerikai szövetségi állam jelképe. Nevét onnan kapta, hogy sokkal nagyobb madarakat (baglyokat, ölyveket) is megtámad, ha fészkét veszélyeztetve érzi. A sort a cseppfoltos trupiál zárja, ami Közép-Amerika csendes-óceáni oldalán él szárazabb erdőségekben. A második sor első madara a pompás ökörszem, ami 17 centiméteres hosszúságával a nagyobb ökörszemfajok közé tartozik. Mellé egy királygébicsféle, a bentévi került, aminek neve a portugál hangutánzószóból, a bem-te-vi-ből jön. Ennek jelentése egyébként jól láttalak téged és a madár ezt a három hangot énekli. A számos alfajjal bíró kék cukormadár vagy kék cize nektárral, gyümölcsökkel és apró rovarokkal táplálkozik és a fák koronájában él. Ezt követi a közel negyven centiméteres mexikói csónakfarkú, ami a csirögefélék egyik faja. Eredetileg Közép- és Dél-Amerikából származik, de mostanra az Egyesült Államok közel felében is megtalálható. Mindenevő, ami a földön keresi táplálékát. Rendkívül okos madár, ami különböző feladatokat képes megoldani. A legnagyobb értékű bélyegre az örvös halkapó került, ami egy Észak-Amerika vízpartjain élő vándormadár.

Az üvegművész

Róth Miksa születésének 150. évfordulójára bocsátotta ki a Magyar Posta a képen látható bélyegblokkot 2015-ben. Róth budapesti üveges családba született, első önálló műhelyét 1885-ben alapította. Ekkorra, külföldi tanulmányainak és családjának köszönhetően már mestere volt az üvegfestésnek, amit külön művészeti ágként kezelt. Rengeteg megrendelést kapott, 1911-ben pedig megalapította a Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete nevű vállalatát. Ez 1939-ig működött, megrendelései pedig nem csak Magyarországról érkeztek, hanem egész Európából. Alkotásai a historizmus, a szecesszió és az art déco stílusjegyeit viselik. Három világkiállításon is érmeket szerzett, illetve több magyar kitüntetésben részesült. Fennmaradt munkái láthatók az Országházban, a Zeneakadémián, a Kálvin téri református templomon, a Pannonhalmi Bencés Főapátság Szent István kápolnájában, valamint a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Sajnos számos kiemelkedő alkotása nem vészelte át a második világháborút, ezekről csak képek maradtak fenn. Egyik legismertebb mozaikja a budapesti Szerviták terén levő egykori Török Bankház homlokzatán látható. Többször dolgozott együtt a gödöllői művésztelep művészeivel, többek közt Körösfői-Kriesch Aladárral. A képen látható bélyegblokkon az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert, Béke című mozaikja látható. A blokk piros, zöld és fekete sorszámmal is megjelent, valamint egyszínnyomattal. A Róth Miksa Emlékház az erzsébetvárosi Nefelejcs utca 26.-ban várja a látogatókat.

Virágok a tengerpartról

1995-ben mutatták be a Franciaország és Anglia közt levő Csatorna-szigetekhez tartozó Jerseyn ezt a bélyegsort, ami a vadvirágok megőrzésére hívja fel a figyelmet. A sziget brit koronafüggőség, ezért látható rajta II. Erzsébet brit uralkodó oldalportréja. Az első bélyegen a hamvas hanga látható, ami Nyugat- és Közép-Európa területén él. Több, nemesített fajtája van, amik népszerűek a kertépítők körében. A következő növény egy habszegfű faj, ami a tengerpartokra jellemző, illetve a szuharfélékhez tartozó Tuberaria guttata, ami a mediterrán térségben, valamint Walesben és Írországban él. A növény évelő, a szirmok pedig a teljes kinyílás után pár órával lehullanak. A felső sor negyedik bélyegre, az ólomgyökér vagy kékgyökérfélékhez tartozó istácfaj (Armeria maritima), ami kedveli a száraz, sós, szikes talajt, illetve a talajban levő magas réztartalmat. Az utolsó bélyegre a harangvirágfélék egyik faja, a Jasione montana került, ami sziklás területen nő. A második sort az apró vagy mezei szulák indítja, ami közismert gyomnövény és alig ismert gyógynövény, az Egyesült Államokban pedig inváziós növénynek számít. Mellette a bükkönyformákhoz tartozó faj (Lotus corniculatus) látható, ami Nyugat-Európában gyakori takarmánynövény. A faj Európa nyugati felén és Észak-Afrikában is megtalálható. Bár Európa legtöbb tengerpartján megtalálható a tengerparti iringó, sok helyen kipusztulóban van, ezért védett növény. A Magyarországon is megtalálható kis ezerjófű nevű gyógynövény a következő bélyegre került faj. Ennek több hazai neve is van, például a százforintos földepe, hideglelésfű vagy a tüzes ember virágja. Étvágyfokozó, vértisztító hatású és gyomorfájdalom ellen használt növény, amit az ókor óta használnak. Az utolsó bélyegre pedig a törpe árvácska került, aminek latin neve (Viola kitaibeliana) Kitaibel Pál (1757-1817) magyar botanikusra utal.  

Portugál tájak

Az 1980-as, Manilában megtartott Turisztikai Világkongresszusra bocsátotta ki a képen látható bélyegsort a Portugál Posta. A bélyegeken a legfőbb, turisztikailag jelentős portugál tájegységek láthatók. Az elsőre a lisszaboni tengerpart került, ami az egyik leglátogatottabb része az országnak. A különböző stílusú kerületek és a számos fővárosi látnivaló népszerű területté teszik a tengerpartot és a Tejo folyó hatalmas öblét. A második bélyeg az ország középső területét képviseli, ami a Tejo folyótól délre elterülő, az ország majdnem egész déli felét meghatározó síkság. Az ország északnyugati felén található a Serra da Estrela nevű hegylánc, ami a túrázók és a síelők paradicsoma. Itt található a kontinentális Portugália legmagasabb pontja, ami 1993 méteres. (A legmagasabb hegycsúcs az Azori-szigeteken található és 2351 méter magas.) Az alsó sort az ország északnyugati felét jelképező Costa Verde képviseli. A magyarul zöld tengerpartot jelentő régió központja a borairól híres Porto, de kiemelkedő turistalátványosság Braga városa is. A Costa de Prata a Portó és Lisszabon közti tengerparti régió. Ennek központja Coimbra történelmi városa, ami az UNESCO Világörökségének részét képet. A tengerpartjai, kolostorai és múzeumai egész évben kikapcsolódást nyújtanak az oda látogatóknak. Ez került az ötödik bélyegre, az utolsó, legnagyobb értékűre pedig az ország déli, tengerparti területe, Algarve látható. A tengerpart szerelmeseinek egyik kedvenc úti célja, Albufeira és Faro pedig a legnagyobb regionális központok.      

Az argentin jégvilág

Hét ország van, ami részt követel az Antarktiszból, az egyik Argentína. Az 1961-ben életbe lépő Antarktisz-egyezmény viszont kimondja, hogy a terület nem tartozik egy ország fennhatósága alá sem, csak tudományos célokra használhatják a földrészt. Az Antártida Argentina megyének is nevezett, az Antarktiszi-félszigetet is magába foglaló argentin terület egy cikkely, a nagyjából kör alakú kontinensből, ami egészen a Déli-sarkig tart. A majdnem másfél millió négyzetkilométeres területen közel 400 ember él, tizenhárom kutatóbázison. Ez a 2007-ben kibocsátott kisív a déli terület élővilágából válogat. Legfelül a kékszemű kárókatona látható, ami nemcsak az Antarktiszon, de a tőle északra fekvő szigeteken és a dél-amerikai kontinens délkeleti tengerpartjain is megtalálhatók. Több alfaja létezik ennek a 69-74 centiméter hosszú, halakkal és rákokkal táplálkozó vízi madárnak. Mellette a Weddell-fóka látható, ami az Antarktisz jeges vízeiben él. Súlya eléri a fél tonnát, hossza pedig a 3 métert. Középen a hat alfajjal rendelkező antarktiszi csér látható, alatta pedig az Adelie-pingvin és a falklandi tokoscsőrű. A pingvint Jules Dumont d'Urville francia felfedező nevezte el feleségéről, Adele-ről. Egy Ross-szigeti kolónián félmillió egyed él, de összesen 38 kolóniájuk létezik 5 millió egyeddel. A tokoscsőrű az egyetlen szárazföldi madár, ami az Antarktiszon él. Elsősorban tojásokkal és tetemekkel táplálkozik, Mivel emiatt könnyen kapna fertőzést, a csőre és csőrkávája csupasz és elszarusodott. A két alsó bélyegre a szamárpingvin került. Testhossza általában 80 centiméter, Úgy, mint a többi pingvinfaj, ez is hatalmas kolóniákban él az Antarktiszon és a környező szigeteken.  

Tudósok

Két szovjet tudós került erre az 1994-ben kibocsátott orosz bélyegsorra. Az elsőn Pjotr Leonyidovics Kapica (1894-1984), aki 1978-ban két amerikai tudós mellett megosztva kapott fizikai Nobel-díjat az alacsony hőmérsékletek fizikájában elért kutatásaiért és találmányaiért. Kapica egyik alapítója volt a Pugwash-konferenciák nevű tudóstestületnek, ami az atomfegyverek betiltásáért jött létre, és ami 1995-ben Nobel-békedíjat kapott. Fiatal korától érdekelte a fizika, így a szentpétervári műegyetemi tanulmányai után a Cambridge-i Egyetemen tanult és dolgozott tíz éven át. Ekkor alapította meg a Kapica Klubot, ami a helyi tudósok találkozóhelyének számított. 1934-ben hazalátogatott, de Sztálin megtiltotta neki, hogy visszatérjen Angliába. Mivel eszközei a Szovjetunióban maradtak, más kutatási terület kezdte érdekelni, majd az általa alapított szovjet intézet visszavásárolta eszközei egy részét. Bár soha nem volt a Szovjet Kommunista Párt tagja, rendkívül befolyásos és nagy tiszteletnek örvendő tudós volt. Egyik fia Szergej Kapica (1928-2012) fizikus, népességstatisztikus, és egy népszerű tévéműsor műsorvezetője volt, akiről 2015-ben az Orosz Posta ugyancsak bélyeget adott ki. A második bélyegen Pavel Alekszejevics Cserenkov (1904-1990) látható, aki 1958-ban, másik két szovjet tudóssal megosztva kapott fizikai Nobel-díjat a Cserenkov-effektusért. Ez a hatás az atomreaktorokban fontos, ahol a részecskék sebességének és tömegének meghatározására használják. Munkássága nem csak a tudományos életben jelentős, hanem a populáris kultúrában is. A Csillagközi invázió című 1959-es amerikai regényben a fénysebességnél gyorsabban közlekedő űrhajók a Cserenkov-meghajtóval közlekednek, sőt állítólag a Star Trek televíziós- és filmsorozat Pavel Chekov karaktere is tőle kapta nevét.

Disney-hírességek

Híres Disney-karakterek kerültek erre a 2007-es amerikai négyestömbre. A felső sorban Miki egér látható az 1940-ben bemutatott Fantázia című filmből, ami a Disney-stúdió harmadik egész estés filmje volt. A film nyolc részből tevődik össze, amiknek a zenei aláfestését komolyzenei művek biztosítják. Ez az újszerűség és a színkavalkád akkoriban forradalminak számított. A film két okleveles különdíjat kapott az Oscar-gálán: Leopold Stokowski karmester az újszerű filmzenéért, valamint Walt Disney és két hangmérnök a hangtechnikáért. Miki mellett Pán Péter és Csingling láthatók, akik a Pán Péter című, 1953-as film főszereplői voltak. A történet egy fiúról szól, aki soha nem nő fel, és különböző kalandokba keveredik Sohaországban. Az alsó sorba a címszereplő Dumbó, az elefánt és Timothy a cirkuszi egér látható.1941-ben, a negyedik Disney-filmként került a mozikba ez az animáció, ami egy, a füleivel repülni tudó cirkuszi elefánt kalandjairól szól. Legjobb betétdal és zene kategóriában jelölték a filmet Oscar-díjra, az utóbbi kategóriájában pedig meg is nyerte azt. A kilencvenes évek egyik legnagyobb sikerű rajzfilmje került a negyedik bélyegre. Az Aladdin (a képen a címszereplő és Akhmir, a dzsinn látható). 504 millió dolláros bevételével ez lett 1992 legtöbb bevételt hozó filmje, öt Oscar-díj jelölésből pedig legjobb betétdal és zene kategóriában nyert is. (A másik három a legjobb hang, hangeffektus-vágás és betétdal kategóriák voltak.) A film sikerének köszönhetően televíziós sorozat és még kettő, Aladdin témájú animációs film készült.  

Reformerek

Négy, kiemelkedő munkásságú személyre emlékezik ez az 1976-os brit bélyegsor. A bélyegek tervezésekor nagyon fontos a kreativitás, sokszor egy ügyesen megtervezett bélyeg több mindent mesél el egy személyről, mintha szimplán a portréja kerülne a képre. (A magyar hírességeket ábrázoló bélyegek nagy része sajnos elég régimódi ilyen szempontból.) Ezért különlegesek a fenti bélyegek, hiszen olyan tevékenységek láthatók rajtuk, és nem azok, akik ezekért küzdöttek. Az elsőn Thomas Hepburn (k.1795-1864) látható, aki egész életében a brit bányák világát próbálta modernizálni. Szénbányászként pontosan ismerte ezt az életet: 18 órás munkaidőt volt, a bért pedig nem fontban, hanem magánkiadású pénznemben kapták a bányászok. Tiltakozott a gyilkos munkaidő ellen, valamint szakszervezetet hozott létre a bányászok jogainak érvényesítésére. Robert Owen (1771-1858) walesi gyáros került a másodikra, aki textilgyárában bevezette a nyolcórás munkaidőt, iskolát hozott létre a nála dolgozót gyerekeinek, elindította a brit szövetkezeti mozgalmat és az utópista szocializmus egyik atyja is volt. Lord Shaftesbury, azaz Anthony Ashley-Cooper (1801-1885) a brit felsőház tagja az elmegyógyintézetekben élőkért, a kiskorúak foglalkoztatásának szabályozottságáért és az átlagosan 10 éves kéményseprő fiúk jogaiért küzdött. 1875-ben fogadott el egy olyan törvény a brit felsőház, ami szigorú keretek közé helyezte a kéményseprést és megtiltotta kisgyerekek foglalkoztatását. (Ezek a fiúk gyakran a húsz éves kort sem érték meg munkakörülményeikből adódó betegségeik miatt.) Az utolsó bélyegre Elizabeth Fry (1780-1845) a brit börtönreformer került, aki egész életét a rászorulóknak és az elítélteknek szentelte. EGyik legfobb támogatója Viktória, brit uralkodó volt, az újonnan létrehozott börtönök pedig egyedülállóak voltak Európában. 2001-2016 között Fry portréja díszítette a brit 5 fontos bankjegyet.  

Virágok, csokorban

1995-ben került kibocsátásra ez a kerti virágokat bemutató amerikai bélyegsor, ami egy bélyegfüzet része volt. A bélyegfüzet lényege, hogy a bélyegek tokban vannak és amikor szükség van a bélyegre, ki lehet belőle venni a megfelelő mennyiséget. Az első bélyegen évelő őszirózsák láthatók, amik egy nemzetség tagajai, amiben nagyjából 180 faj található, egy kivételével mind Eurázsiából. Latin neve aster, aminek jelentése csillag, ez pedig a virág formájára utal. Kevés kerti virág van, ami ősszel nyílik, ezért népszerű a kerti növények között. A második bélyegen látható krizantém az őszirózsafélékhez tartozó nagyjából negyven fajból álló nemzetség. Eredetileg Kelet-Ázsiából származik, ahol nagy tisztelet övezte, illetve ételként is fogyasztották szirmait. Neve görög eredetű, jelentése aranyvirág, magyar megfelelője pedig margitvirág. Ez az év utolsó nyíló virága, októberben és novemberben. A dáliák is az előbb említett növények rokonai, eredetileg pedig Mexikóból származnak. A spanyol hódítók hozták el Európába, innen terjedt el. Az indiánok által gyógynövényként is használt növény latin (és magyar) nevét Anders Dahl (1751-1789) svéd botanikusról kapta. A kerti hortenzia a somvirágúak rendjébe tartozó nemzetség legismertebbike, ami az 1800-as években Japánból került Európába, azóta pedig több tucat hibridjét nemesítették ki. Több színben pompázik, a káliumtól kékesebb lesz a virága. Az utolsó bélyegre a kúpvirágok és kasvirágok egyik nemzetsége, a rudbeckiák kerültek. Rokon faj az echinacea, ami hazánkban immunerősítőként ismerős. Eredetileg Észak-Amerikából származik ez a növény, ahol az őslakosok felhasználták orvosságként.  

Víz és tengerpart

1993-ban hozták létre a Millennium Bizottságot, amelynek célja az volt, hogy az Egyesült Királyságot felkészítse a harmadik évezredre különböző projektek támogatásával. A miniszterelnök által támogatott és az uralkodó által kinevezett bizottsági elnök feladata abból állt, hogy az Egyesült Királyságban játszott nemzeti lottóból befolyó támogatást megfelelő helyekre juttassa el. A 2006. december elsejével megszüntetett bizottság több mint két milliárd fontot osztott ki különböző kulturális, környezetvédelmi, közösségi, ünnepi alapítványoknak vagy programokra. 

A Brit Posta 1999-ben kezdte meg az egyenként négy darabból álló, tizenkét millenniumi sor kibocsátását különböző témákban. Havonta bocsátottak ki egy sort, amit mesének neveztek el. Egy évvel később a Millennium Bizottság által támogatott projekteket mutatták be, hasonlóképpen. Eddig három ilyen Millennium Projekt sor került bemutatásra, mindegyik 2015-ben. A mára választott téma címe: Víz és tengerpart. Az első bélyegre tengerparti kavicsok kerültek, amik a középnyugat-angliai Durham tengerpartját jelképezik. 1997-2002 között egy tízmillió fontos program keretében (ennek neve Turning the Tide) 14 szervezet összefogott és száz különböző projektben feltakarította és helyreállította a tengerpartot, a több évtized alatt összegyűlt, szénbányászatból származó salakot pedig elszállíttatta. Ezt követően parkokat, ösvényeket és kerékpárutakat alakítottak ki. A második értéken a középnyugati Merseyside településnek vizes területeit rehabilitáló Nemzeti Tavi Központot (National Pond Life Centre) jelképező békalábak és tavirózsák láthatók. A program keretében többek közt a tarajos gőte élőhelyét mérték fel ezer tó megvizsgálásával és rendbetételével. Az alsó sort a dél-walesi Llanelli városának tengerparti sétánya indítja. A program részeként közel 20 kilométernyi tengerpartot hoztak helyre, amit korábban a helyi bányák használtak. Mára a Parc Arfodirol és a többi átalakított terület a kirándulni vágyók egyik közkedvelt területe lett. Az utolsó bélyegre a portsmouth-i kikötő fejlesztése került. Ennek eredményeként a már nem használt raktárakat, kikötői épületeket vagy lebontották vagy átalakították, így mára egy modern, látnivalókkal, bárokkal és éttermekkel, modern hajóállomásokkal bíró területté vált.  

Evita

María Eva Duarte, közismertebb nevén Evita Perón (1919-1952), mint Juan Perón (1895-1974) argentin elnök második feleségeként és legfőbb támogatójaként vonult be a történelembe. Törvénytelen gyerek volt, nevelőanyja pedig megpróbálta minél távolabb tartani családjától. Tizenévesként döntött úgy, hogy színésznő lesz, első filmszerepét pedig 1937-ben kapta. 1944-ben találkozott először későbbi férjével, akivel hamarosan össze is költözött, annak politikai ambícióit pedig nyilvánosan támogatta. Juan Perón alelnökként forradalmi újításokat vezetett be, úgy mint a 8 órás munkanap, vagy a nyugdíj, de közben megpróbált leszámolni politikai ellenfeleivel. Emiatt be is börtönözték, felesége pedig országos tüntetésre szólította fel a munkásosztályból származó támogatóikat. Öt nappal letartóztatása után, 1945. október 17-én két-háromszázezer ember tüntetett szabadon engedéséért, ami meg is történt. (1946-1954 között ez a nap nemzeti ünneppé vált.) Még ebben az évben titokban összeházasodtak, egy év múlva pedig abszolút többséggel megnyerték a választásokat, így a kis Eva, azaz Evita first lady lett. Aktívan elkezdett politizálni, majd 1947-ben két hónapig külföldi utakon vett részt, amit a sajtó „Szivárvány-túrának" nevezett el. Ez a kifejezés egy beszédéből származik, amelyben nem tengelyként, hanem két országot összekötő szivárványként akart fellépni. 1949-ben perónista-feminista pártot alapított, egyik célja pedig a nők választójogának elérése volt. Az emberek rajongtak érte, 1951-ben pedig politikai támogatással megválasztották alelnöknek. A folyamatosan jótékonykodó Evita folyamatosan járta az országot, ahol munkásosztálybeli emberekkel találkozott. 1951-ben többszöri rosszullét után kiderült, méhnyakrákja van. Két hónappal később meghalt, testét pedig bebalzsamozva üvegkoporsóba zárták. A kormánypárti szakszervezet központjában kapott helyet a koporsó, de 1955-ben puccsot hajtottak végre Perón ellen, a koporsót pedig titokban elszállították. 1957-ben Milánóban temették el Evitát, 1971-ben viszont exhumálták és Spanyolországba vitték. Ezt követően Juan Perón harmadik feleségének, Isabel Perónnak köszönhetően, - aki férje halála után Argentína elnök asszonya lett - kerültek vissza Evita hamvai Argentínába. A hetvenes évek második felében temették el mostani nyughelyére, a Duarte család mauzóleumába. Evita halála után is népszerű maradt, az általa képviselt nő, modern ruhái, beszédei mai napig meghatározzák Argentínát. Számos könyvet, színdarabot írtak róla, sőt az Evita című musicalt is. A képen látható bélyeget 2012-ben bocsátotta ki az Argentin Posta. A képen Evita látható egy 1950. május 4-ei beszédrészlettel, amit Argentína felszabadítójának, José de San Martínnak ünnepén mondott el: „Legyünk egyek; én azt akarom, hogy az argentin nő elérjen valamit, hogy sikeres legyen. Perón asszony nem akar semmit magának, azt akarja, hogy a nőknek az ő egységük legyen a fegyverük és legyenek szervezettek: így sikerülni fog, egyébként nem."      

A brit lóversenyről

A Derby emlékére, vagyis a délkelet-angliai Epsom Downs-ban, angol telivéreknek megrendezett lóverseny kétszázadik évfordulójára bocsátotta ki a képen látható bélyegsort a Brit Királyi Posta, amin híres lovas festmények láthatók. Az első feljegyzett versenyt 1661-ben rendezték, de valószínűleg már korábban is rendeztek itt lóversenyt. 1779-ben Derby 12. grófja versenyt rendezett magának és barátainak, amin 3 éves kancacsikóikkal versenyeztek. Ez akkora sikert aratott, hogy a következő évben újra megismételték, de már mén csikók is részt vehettek rajta. 1784-ben lett a pálya 2400 méter hosszú és a mai napig ennyi, a nézőszám viszont mára 120 ezer főre duzzadt. Az évente júniusban megrendezett lóversenyen Coronation-kupát a négy éves vagy annál idősebb lovak nyerhetik, az Oaks Stakes-t a 3 éves kancacsikók, a Derbyt pedig a 3 éves kanca vagy mén csikók. 1913-ben itt vetette V. György brit uralkodó lova elé Emily Davison (1872-1913) szüfrazsett, aki négy nap múlva bele is halt a sérüléseibe. Az első bélyegen Sir Alfred Munnings (1878-1959) Mahmoud felnyergelése a Derbyre című festménye látható 1936-ból, amit a foltmaratásos technikával készült A liverpooli nemzeti akadályverseny követ F.C. Turnertől (k.1795-k.1846) 1839-ből. A harmadik bélyegre Az első newmarketi tavaszi verseny került, amit J. N. Sartorius (1759-1828) festett 1793-ban, végül Francis Barlow (k.1626-1704) 1684-es Verseny a windsori Dorsett Ferry-ben képe látható a legnagyobb értéken.  

Budapest hídjai

Budapestnek 12 közúti és kettő vasúti Duna-hídja van, amik létfontosságúak a főváros közlekedési hálózatában. A legészakabbra fekvő a 2008-ban átadott Megyeri híd, a legdélebbi az 1990-ben átadott Deák Ferenc híd. A képen látható bélyegsort 1964-ben adták ki, és a főváros belső kerületeihez tartozó hidakat mutatja be. A legkisebb értéken a legészakabbra fekvő, a legnagyobb értéken a legdélebbi látható. Az első állandó Duna-híd az 1849-ben átadott Széchenyi Lánchíd volt, amit az 1876-os, v-alakú Margit híd követ. Az eredetileg Ferenc Józsefről elnevezett Szabadság híd húsz évvel később került átadásra, 1903-ban pedig az Erzsébet híd, aminek érdekessége, hogy ez az egyetlen budapesti Duna-híd, aminek pillérei a folyóparton vannak. 1937-ben adták át a Petőfi hidat, amit akkor Horthy Miklósról neveztek el. A második világháborúban mindezeket felrobbantották, így újjá kellett őket építeni. 1945-1946 között szükséghidak épültek, amik nagyban segítették Buda és Pest közt a közlekedést. 1950-ben adták át az Árpád hidat, 1964-ben pedig 10 méterrel kiszélesítve, mai formájában az Erzsébet hidat. Jelenleg a leghosszabb Duna-híd a Megyeri híd a maga 1861 méteres hosszúságával. A legforgalmasabb az Árpád híd napi 150 000 rajta áthaladó járművel, legutóbb pedig hidat 2011-ben neveztek át: a Lágymányosi híd lett Rákóczi híd.

Írjunk, olvassunk

1987-ben az ENSZ az 1990-es évet többek közt az Írástudás nemzetközi évének jelölte ki, ennek emlékére került kibocsátásra ez a bélyegsor a délkelet-ázsiai Laoszból, ahol tanár, szülő, buddhista szerzetes és népviseletben levők tanulnak írni és olvasni. A nemzetközi szervezet egy 10 plusz 10 éves programot javasolt, aminek célja a írástudatlanság minimálisra történő csökkenése volt. A 6,769 milliós Laoszban ezek a programok megtették a hatásukat. A 2008-2012 közti adatok szerint a lakosság 72,7 százaléka tudott írni és olvasni, a 18-24 év köztieknél pedig a férfiaknak 89,2, a nőknek pedig 78,7 százaléka. A vidéki iskolák megnyitásával, a folyamatos tanító és tanárképzéssel egy időben a gazdaság is növekedni kezdett, az ország pedig egy stabil, mezőgazdaság alapú gazdaságot tudhat magáénak, ahol a gazdaság évente nagyjából 8 százalékkal nő.
A sok népcsoport közül egyedül az alföldi területeken élő laóknak volt iskolai oktatásban részük a 20. század első felében, mivel a többi népcsoportnak nem volt írott nyelve. Az évszázad közepéig a diákok nagy része wat, azaz buddhista iskolába jártak, ahol lao és páli nyelveken tanulhattak. Ezek az intézmények azonban fiúknak lettek kialakítva, lányok a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása után, azaz 1975-től járhatnak hivatalosan iskolába.

Horgásszunk!

A mára kiválasztott bélyegeken műlegyek láthatók, amiket a sporthorgászok használnak azért, hogy jó fogásuk legyen. Több ezer különböző rovart imitáló csalit különböztetünk meg, amiknek a készítéséről először Claudius Aelianus római író írt 200 körül. Ezt követően csak egy 1496-ban megjelent horgászati szakkönyvben írnak erről, szerzője pedig egy Juliana Berners nevű apáca volt. 1652-ben jelent meg az első rajz a műlégyről, de ekkorra már a csali nem csak legyet, hanem mindenféle rovart, sőt madarat is imitált.
Négy nagy típusba sorolhatjuk a műlegyeket. A szárazlegyek a víz felszínén kell ússzanak, így könnyű anyagokból kell őket elkészíteni. A nedveslegyek közvetlenül a víz felszíne alatt kell, hogy ússzanak, ezek súlyra már kicsit nehezebbek. A nimfák egészen a mederfenékig kell, hogy eljussanak, speciálisan az ott élő fajok elfogására készülnek. Végül vannak a sztrímerek, amiknek a vízfelszín alá, de nem a mederig kell eljutniuk. A profi műlegyek elkészítéséhez megfelelő eszközökre (horog, satu, cérnák, tollak, bőr) és kézügyességre, valamint fantáziára van szükség. Az elkészítés pedig a légykötő asztalon történik.
A képen látható bélyegsort 1983-ban bocsátották ki Transkei államban, a Dél-Afrikai Köztársaságban. Transkei egyike volt az államilag támogatott faji megkülönböztetés (apartheid) idején létrehozott tíz törzsi területnek, vagy más néven bantusztánnak, ahol a feketéknek korlátozott önrendelkezést biztosítottak. Négy olyan terület volt, mint az ország délkeleti felén fekvő Transkei, ami kikiáltotta a függetlenségét, de ezt az országon kívül máshol nem ismerték el. A terület egy bantu népcsoportnak, a xoshának az ősi földjén jött létre 1976-ban és egészen 1994-ig létezett, amikor a többi bantusztánnal együtt beleolvadt az újonnan létrejövő nagyobb Kelet-Fokföld tartományba. Transkei területéről származott többek közt Nelson Mandela (1918-2013) dél-afrikai elnök is.

Etióp madarak

Etiópia első madaras bélyegsora látható a képen 1962-ből, a madarak képein kívül nem csak, latin, de amhara írással is olvasható az ország neve, illetve a jobb felső sarokban Hailé Szelasszié (1892-1975) etióp császár portréja látható. Az első bélyegre a nagytestű, 90-130 centiméter hosszúságú abesszin szarvasvarjú látható, ami napközben elsősorban rovarokat és kisebb gerinceseket keresgél a földön, éjszaka pedig a fák lombjai között pihen. Csapatokban él, ami egy költő párból és több segítőből áll. Hatalmas, több tíz négyzetkilométeres territóriumot is fenntartanak, a betolakodókat pedig megpróbálják elűzni. A következő faj a Szaharától délre élő fecskefarkú szalakóta. Hosszú faroktollaival könnyen észrevehető madár, ami, ha fészkét veszélyben érzi törött szárnyúnak tetteti magát, így csalva el a ragadozót a tojásoktól vagy fiókáktól. A sort a bukázó sas zárja, ami nevét arról a repülési technikájáról kapta, ami olyan, mintha pörögve-forogva zuhanna a levegőben, mint egy akrobata. Különleges kinézetű madár, ami inkább a kígyászölyvökkel áll rokonságban, mintsem a sasokkal. A második sorban a egy bajszikafaj látható, ami latin nevét onnan kapta, hogy csőrén két rece látható, ami fogakra hasonlít, innen a bidentata latin név. Az utolsó madár a vörösszemű rézkakukk vagy rezes fénykakukk, ami közismert rokonával egyetemben fészekparazita, azaz más madarak (az ő esetében szövőmadarak) fészkében költeti ki fiókáját.      

Szegfű virága

A szegfűfélék nemzetségébe nagyjából 338 faj tartozik, ezek közül mutat be néhányat ez a szlovén bélyegsor és blokk 2010-ből. A blokkon a barátszegfű vagy másik nevén kőszegfű látható. Nyugat-Franciaországtól a mediterrán térségen át egészen Oroszországig honos, az Egyesült Államok több államába pedig betelepítették. 20-50 centiméter magas, évelő növény, számos alfajjal. Szereti a napfényes erdőket, a köves, sziklás, szárazabb réteket, lejtőket, innen magyar neve is. Latin nevét pedig onnan kapta, hogy a karthauzi szerzetesek gyakran ültették kolostoraik kertjébe. Az első bélyegen is egyik alfaja, a vérvörös szirmú sanguineus (ennek magyar jelentése véres) látható. A második virág a Dianthus monspessulanus, azaz a montpellier-i szegfű egyik alfaja. A latin dianthus annyit tesz, hogy az istenek virága, mivel a Római Birodalomban Jupiter virágaként tisztelték. A középkorban a kitartó szerelem és házasság jelképe lett. Úgy mint legtöbb a legtöbb szegfűfajnak, ennek is a mediterrán térség és Közép-Európa az otthona. Az utolsó bélyegre a réti szegfű került, aminek számos hibridváltozata van. A török szegfű mellett közkedvelt kerti virág illatuknak köszönhetően.  

Sydney győztesei

2000-ben az ausztráliai Sydney városa kapta meg a lehetőséget a 27. nyári olimpiai játékok megrendezésére. Ennek alkalmából bocsátotta ki az Ausztrál Posta a képen látható bélyegsort, amin aranyérmes sportolóik láthatók. A kontinensnyi ország 4. helyen végzett az éremtáblázatban, összesen 58 éremmel. (Magyarország a 13. helyen végzett 8 aranyéremmel.) A képen látható aranyérmes sportolók: Ian „Thorpedo" Thorpe (1982-) úszó három aranyérmével és két ezüstérmével, amik közül a 400 m gyors egyéni és két csapatérem, a 4x100 m gyorsváltó csapat, Michael Diamond (1972-) férfi trap sportlövészetben, a lovastusa csapat és Susie O'Neill (1973-) 200 m gyorsúszó, aki három ezüstérmet is nyert Sydneyben. A második sorban a kerékpározásban aranyérmes férfi madison csapat látható, őket követi Grant Hackett (1980-), aki 1500 méteres gyorsúszásban és csapatban nyert, a férfi 4x200 m gyorsváltó csapat, a női vízilabdacsapat és a női strandröplabdázók. A harmadik sorban látható a női gyeplabdacsapat, a vitorlázók női 470-es osztályának (ez a hajó centiméterben mért hosszúra utal és típusa pedig dingi) tagjai, Cathy Freeman (1973-) futó, az első ausztrál őslakos, aki aranyérmet (400 méteren) nyert és aki különleges futóruhájával vált ismertté, Lauren Burns (1974-) taekwondós női légsúlyban, a vitorlázók 470-es férfi osztálynak párosa és Simon Fairweather (1969-) férfi egyéni íjászatban.  

Los Angeles, 1932

1932-ben és 1984-ben is Los Angelesben rendezték meg a nyári olimpiai játékokat, ennek állít emléket ez az 1983-ban kibocsátott bélyegsor Bissau-Guineából. Ez a kicsivel több mint 36 ezer négyzetkilométeres ország Nyugat-Afrikában fekszik, és 1996 óta küldenek csapatot a nyári olimpiai játékokra. Az 1932-es versenyre csak a kaliforniai város pályázott, de a nagy világválság miatt az előző, amszterdami játékokhoz képest csak a sportolók fele tudott részt venni a játékokon. 37 ország résztvevői versenyeztek 14 sport 117 versenyszámában. Ekkor épült először olimpiai falu, de csak a férfi sportolóknak, a nőket szállodában helyezték el. A Los Angeles-i Olimpiai Stadion 105 ezer ember befogadására volt képes, ami akkori rekordnak számított. Magyarország az előkelő 6. helyet érte el az éremtáblán, 6 arany, 4 ezüst és 5 bronzéremmel. Az első bélyegen az aranyat megnyerő 4x200 méteres japán váltócsapat látható, azonban a japán úszók összesen öt aranyérmet négy ezüstöt és két bronzt nyertek. A második bélyegre George Saling (1909-1933), a 110 méteres gátfutás amerikai győztese került, aki hat hónappal a játékok után 23 évesen autóbalesetben meghalt. Ellen Preis (1912-2007) osztrák vívónő az egyetlen női számban, az egyéni tőrben nyert (ebben lett bronzérmes Bogen Erna [1906-2002] magyar vívónő, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok felesége). Preis 1936-ban Berlinben és 1948-ban Londonban ezüstérmes lett. Rudolf Ismayr (108-1998) német súlyemelő középsúlyában lett aranyérmes, 1936-ban ezüstérmes. Az alsó sort Juan Carlos Zabala (1911-1983) argentin aranyérmes maratonfutó indítja. és a svéd öttusázó, Johan Gabriel Oxenstierna (1899-1995), későbbi katonatiszt követi. Öttusában svéd nyerte az ezüstérmet is, a bronz pedig egy amerikai sportolóé lett. Az utolsó bélyegen a dán férfi országúti csapatverseny kerékpározói láthatók, akik közül hárman ezüstérmesek lettek. illetve a 100 kilométeres országúti mezőversenyen 18. helyezett.  

Máltai olimpiai játékok

Az 1992-ben Barcelonában megrendezett 25. nyári olimpiai játékok alkalmából került kibocsátásra ez a máltai bélyegsor. A földközi-tengeri szigetország 1928-ban Amszterdamban képviselte először magát, ekkor jött létre olimpiai bizottságuk is. azóta összesen (az ideivel együtt) 15. olimpiai játékokon vettek részt, de érmet eddig még nem szereztek. Németország egyesölése után először ment közös csapat, a Szovjetunió szétesése után pedig most először versenyeztek a Független Államok Közössége (FÁK) egy csapatban, Egyesített Csapat néven. A balti államok 1936 óta először indultak független országként, valamint Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Szlovénia csapatai. Jugoszlávia csapata ugyancsak függetlenként versenyzett. 1960 óta ez volt az első olimpiai játékok, amin Dél-Afrika részt vehetett, miután apartheid (faji elkülönítő) politikája miatt kizárták őket. Összesen 169 csapat vett részt, 29 sportág 257 versenyszámban. Magyarország az előkelő nyolcadik helyen végzett 11 arany, 12 ezüst és 7 bronzéremmel. Új versenyszám lett a baseball, a tollaslabda, a női dzsúdó és a vadvízi (szlalom) kajak újra bekerült versenyszámok közé. A játékok legeredményesebb sportolója Vitalij Serbo fehérorosz tornász lett hat aranyéremmel.  
 

Olimpiai kiadás Afrikából

1967. májusában a Nigéria délkeleti részén élő, nagyjából akkor 15 milliós igbó népcsoport úgy döntött elválik az anyaországtól és létrehozza saját országát, Biafrát. Mindezt azért, mert úgy gondolták, a hozzájuk tartozó tengerparti olajmezők bevételéből nem részesülnek, illetve az északabbra koncentrálódó szövetségi országvezetés elveszi számos jogukat. Biafra függetlenségének kikiáltása után pár hónappal a nigériai hadsereg megtámadta az elszakadó területeket, blokád alá volták Port Harcourt kikötővárosát és szándékosan megkezdték a lakosság kiéheztetését. Az 1970. január közepéig tartó polgárháborúban nagyjából kétmillió ember halt meg az éhség és betegségek miatt, Biafra pedig újra Nigéria része lett. Az ország a függetlenség kikiáltásától kezdve 1969. decemberéig bocsátott ki önállóan bélyegeket, úgy mint a képen látható 1968-as felülnyomott bélyegsort, amit az 1968-as Mexikóvárosban megrendezett, nyári olimpiai játékokra adtak ki. (A játékokon a magyar csapat 10 aranyérmet, 10 ezüstöt és 12 bronzot szertett.) Az eredeti kibocsátáskor a bélyegek lepkéket és növényeket ábrázoltak a bélyegek a 12-es számrendszeren alapuló, decimalizálás előtti brit rendszer szerint. A bélyegeken az afrikai fecskefarkú lepke, az óriás afrikai fecskefarkú lepke, az óriás kék fecskefarkú lepke, valamint a fekete-sárga fecskefarkú lepke látható. A növények pedig egy medvekörömfélékhez tartozó növény (Lankesteria barteri), egy hajnalkafaj (Ipomoea involucrata), az amarilliszfélék családjának egy faja (Scadoxus cinnabarinus), illetve egy az árvacsalánfélékhez tartozó örökzöld kúszónövény (Clerodendrum splendens) került. A Biafrai Köztársaság nem vett részt az 1968-as olimpiai játékokon.

A földműves meséje

1999-ben a Brit Posta 12 csoportba osztott bélyegsort adott ki, amelynek gyűjtőneve Millennium volt. A posta elképzelése szerint a meséknek nevezett bélyegsorok az országot mutatták volna be különböző megközelítésből. Sok esetben ismert művészeket kértek fel, hogy ők készítsék el az adott témájú bélyeget. Eddig négy Millennium-bélyegsorról írtam, most pedig következzen A földműves meséje. Az első bélyegen David Tress (1955-) tájképfestő alkotása látható, aki leginkább a Nyugat-Walesben levő Pembrokeshire megye tájait festi meg. A bélyegen látható képen nadrágszíj parcellák láthatók, amit gépi földművelés követ. A vetőgépet és a lovas kapát Jethro Tull (1674-1741) brit agronómus találta fel a 18. század első felében, amivel megindította a brit mezőgazdasági forradalmat. A rajzot Christopher Wormell (1955-) illusztrátor, az Aston Villa futballcsapat új, 2016-os címerének a tervezője készítette. Tessa Traeger fényképész a hatvanas évek óta fotóz. A délkelet-franciaországi Vivarais-ban találta meg azokat az életképeket, amikből a Vivarais hangjai című album készült. A burgonyát hámozó kéz az élelmiszerimportra utal. A legnagyobb értéken pedig Richard Cooke légi fotós arató kombájnját láthatjuk, ami a műholdas mezőgazdaság-követést hivatott jelképezni. Ennek lényege az, hogy precíziós műszerekkel és légi felvételekkel nyomon követhető a kultúrnövények alakulása, fejlődése vagy pont az ellentettje.

Éljen a piac!

Öt híres piac került erre az ausztrál bélyegsorra 2007-ből. Az elsőn a műemléki státuszt élvező Queen Victoria Market láható Melbourne-ből, ami a déli félteke legnagyobb szabadtéri piaca 7 hektáros területével. Nevét Viktória brit királynőről kapta, aki a piac átadásának idején (1878) uralkodott és az egyetlen 19. századból fennmaradt piac Melbourne területén. A terület olyannyira meghatározó a város életében, hogy az UNESCO Világörökség listájának egyik jelölt helyszíne. A következő az északkelet-ausztráliai Cairns városának Rusty's Markets nevű piaca, amit egy helybéli (Emrys Rees) alapított 1975-ben egy az 1800-as években kínai piacként, majd 1974-től vegyes piacként működő terület helyén. A pénteken, szombaton és vasárnap nyitva tartó piac nem csak Queensland tartomány, de az egész ország egyik legismertebb kereskedőközpontja. Az 1945-ben államilag alapított Sydney Halpiac a Föld harmadik halpiaca, ahol idegenvezetés is működik, sőt árverőhely is egyben. A piac területén legalább száz halfaj és tengeri élőlény kapható, a mindennapiaktól a rendkívül különleges és drága alapanyagokig. A Dél-Ausztráliában található Adelaide központi piaca került a negyedik bélyegre. Az 1869-ben alapított fedett épületben működő kereskedelmi központ évente 8,5 millió látogatót és vásárlót fogad. Az utolsó bélyegen az összeépült Albury-Wodonga őstermelői piaca került. A két települést a Murray folyó választja szét egymástól, Albury Új-Dél-Wales államhoz, míg Wodonga Victoriához tartozik. A 2002-ben alapított piac minden második szombaton üzemel, ahol csak helyi termékeket vásárolhatnak az érdeklődők.

Szingapúri madarak

1998-as a képen látható szingapúri bélyegsor. A bal felső bélyegre a kékbajszú levélmadár került, ami zöld színével könnyen beolvad a lombkoronába. Nem csak a trópusi és szubtrópusi erdők, de gyümölcsösök és tisztások lakója is. A bélyeg érdekessége, hogy csak belföldi postára használható, számérték nincs rajta. Mellette a légykapófélékhez tartozó Dayal-rigó került, ami Banglades nemzeti madara is. Ez a 19 centiméter hosszúságú madár elsősorban rovarokkal és egyéb gerinctelen állatokkal táplálkozik, fészke, amit költéskor agresszívan véd pedig penetráns szagú. Magyar nevét indiai megfelelője után kapta, latin neve a saularis pedig a hindi saulary-ból jön, ami „száz dal"-t jelent. Az alsó sorban a Délkelet-Ázsiában honos sárgafejű bülbül látható, ami rovarokon kívül bogyókkal is táplálkozik. A 28 centiméter hosszú madárfaj élőhelyét számos veszély fenyegeti, ezért sebezhető státuszú. Az utolsó faj pedig a sárgahasú prinia, ami az afrikai poszáták (ez helytelen megnevezés, mert egészen Ausztráliáig megtalálhatók), vagy más néven szuharbújófélék családjának tagja. A legtöbb faj barnás és homokszínű, élőhelyük pedig a bozótosok vagy magas fűvel benőtt tisztások, ahol nehéz észrevenni és azonosítani őket.  

Washington a folyón

1976-ban, az Egyesült Államok függetlenségének 200. évfordulójára négy blokk került kibocsátásra, amelyeknek eredetileg híres festmények. A bélyegblokkon Emanuel Leutze (1816-1868) német-amerikai festő 1851-es Washington átkel a Delaware folyón című festménye látható. A kép egy 1776. december 25-26. közötti pillanatot ábrázol, amikor George Washington tábornok, az USA későbbi, első elnöke meglepetésszerű támadást indít a britek mellett harcoló német csapatok ellen, amiből kialakult a trentoni csata. Az ütközetet 26-án reggel vívták és az amerikaik fölényes győzelemmel nyertek, sőt sikerült majdnem az összes németet elfogniuk. A képnek több verziója is van: az egyik a brémai Kusthalle gyűjteményébe tartozott, de ez megsemmisült egy 1942-es brit bombázáskor, egy másik a Fehér Házban volt sokáig, de mára egy minnesotai múzeumot díszít, illetve a képen is látható, 3,7 x 6,4 méteres festmény a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban van. A grandiózus mű közepre Washington és a zászlót tartó James Monroe hadnagy, az Egyesült Államok ötödik elnöke került, illetve egy skót, földműves, indián, férfinek öltözött nő, vadász és afroamerikai is, akik az újonnan születő ország népességét jelképezik. Érdekesek a festmény pontatlanságai: az átkelés esőben történt éjszaka, a folyót Leutze a Rajnáról mintázta, de a Delaware nem így fagy be, az eredeti csónakok magasabb szélűek voltak és kevesebb embert szállítottak, lovakat és ágyúkat pedig egyáltalán nem. Végül, a képen látható zászló a független USA első zászlaja, de ekkor még egy korábbit használtak.  

Fregattmadarak

Öt fregattmadárfajt különböztetünk meg, amelyek az összes trópusi és szubtrópusi óceánon megtalálhatók. Mindegyik tollazatában dominál a fekete, villás farkuk és hosszú kampós csőrük van. A fiókák fehérek, míg a tojók hasa, alhasa ugyancsak fehér tollakkal borított. A hímeknek látványos piros légzsákjuk van, amiket párzáskor felfújnak, így udvarolnak a tojóknak. Szárnyfesztávolságuk elérheti a 2,3 métert, ami testsúlyukhoz képest rekorderré teszi őket. Heteken keresztül tudnak vitorlázni a tengerek felett halat és tintahalat keresve, de más madarak fiókáit is elragadják. A fregattmadarak kolóniákban élnek, ahol a számuk az ezer főt is kiteheti, és fákon fészkelnek általában 10-30 fős csoportokban. Évente egy tojást rak a tojó és a hímmel együtt nevelik fel a fiókát akár egy éve át is. Ezzel ők gondozzák minden madár közül a legtovább utódjukat. A madaraknak évek kellenek mire elérik a felnőttkort, addig nem is szaporodnak. A képen látható 2010-es bélyegsor az Ausztráliához tartozó, az Indiai-óceán keleti felén fekvő, Jáva szigetétől 350 kilométerre délre található Karácsony-szigeten élő Karácsony-szigeti fregattmadarat mutatja be. Rendkívül kicsi élőhelye miatt a faj súlyosan veszélyeztetett, nagyjából 7 ezer példány él belőlük. Ennek szárnyfesztávolsága átlagosan 2,15 méteres, tollazata barnás fekete. A tojó nagyobb testű, mint a hím, táplálékuk nagy részét pedig repülőhalfélék teszik ki. Régen a szigetlakók húsukért fogyasztották a madarakat, tollukat pedig díszként használták. (A bélyegek a Természetvédelmi Világalap [WWF] logójával jelentek meg.)  

Derbent, a legrégibb orosz város

Derbent a Kaukázus keleti felén, a Kaszpi-tenger partján fekvő 119 ezres város, Oroszország legdélibb és legrégebb óta lakott települése. Már ötezer évvel ezelőtt, a bronzkorban is éltek itt emberek, kétfalú erődítményét pedig 1500 évig folyamatosan használták, a leghosszabb ideig bármelyik település közül. A Nagy Sándor kapuinak nevezett, maradványaiban fennmaradt városfalak védték a települést az északról érkező barbároktól. A falak 9 méter magasak és szélesek voltak, köztük kapukon át lehetett a városba jutni. Mindez azért volt fontos, mert a település egy három kilométer széles földsávon található a tenger és a hegyek között, így a Közép-Ázsia (Iráni-fennsík) és Kelet-Európa (sztyeppék) közti szárazföldi kereskedelem itt haladt át. Mai nevét az 5. század végén vagy a 6. század elején kapta, amikor perzsa fennhatóság alá került. A darband jelentése „zárt kapuk". Számos nép uralta a várost, akik mindig valami kapuval kapcsolatos nevet adtak neki, míg nem 1813-ban az oroszoké lett, most pedig az Orosz Föderációhoz tartozó Dagesztán része. A város 12. századtól épített citadellája és óvárosa, városfalai (köztük a 30 darab, 20 méteres magasságú északi tornyok maradványai) 2003-ban lett a Világörökség része. A 12. században nem csak perzsa, arab, mongol és kaukázusi népek, de zsidók is lakták a várost. Az utóbbi évek radikalizálódó iszlámja miatt a zsidóság népessége 2016-ra 1300 körülire csökkent a 17 évvel korábbi 13 ezerről. Sajnos a vidék politikai instabilitása miatt kevés turista látogatja meg ezt a rendkívül különleges várost. A képen látható orosz bélyegblokkot 2015-ben adták ki és az egyik Nagy Sándor kapu látható rajta.